Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
SOMOGYI HÍRLAP SPORT 15 1992. december 31., csütörtök A „ Janika” Négyszemközti terefere a „kis” Tóthtal Alkoholteszt az osztrák sípályákon Az osztrák síszövetség ter- ’ vezi a sípályákon és a turistaházakban az alkoholteszt bevezetését. Véleményük szerint ugyanis sok síelő alkoholból merít bátorságot, s ez balesetekkel jár. Az 1992-es esztendőben 30 ezer, síelés közben elszenvedett balesetet jegyeztek fel. Alpesi vb Accola mélkül A február 3. és 14. között Japánban sorra kerülő alpesi sívilágbajnokság a sportág két nagy egyéniségével lesz szegényebb. Egy nappal azután, hogy az osztrák „síkirálynő”, Petra Kronberger bejelentette visszavonulását, a svájci Paul Accola is lemondta a részvételt. Igaz, az összetett Világ Kupa 25 éves győztese nem jószántából, hanem sérülés miatt marad távol a viadaltól. Accola ugyanis egy hétfői le- sikló edzésen bukott, bal térdében súlyos porcsérülést szenvedett, s emiatt legalább hat hétig pihennie kell. Steffi Graf öt év múlva vonul vissza A négyszeres wimbledoni bajnok, Steffi Graf úgy nyilatkozott, hogy öt év múlva szeretné befejezni a teniszezést. „Tíz éve benne vagyok ebben a gyilkos ritmusú versenysorozatban, meg kell ismernem az élet másik oldalát is. Úgy tervezem, 28-29 éves koromban abbahagyom a sportot. Rengeteget szeretnék utazni, hiszen még sosem jártam Afrikában, Kínában, Dél-Ameri- kában, mindig csak oda mehettem, ahol éppen a tornák voltak” — nyilatkozta a jelenleg 23 éves teniszezőnő a Bunte című magazinnak. Turlihanov a legjobb kazah A kazahsztáni sportláp /negválasztotta az 1992-es Qsztendő legjobb kazahsztáni sportolóit. A voksolás győztese Dautet Turlihanov kötöttfogású birkózó lett, aki a barcelonai olimpián a 82 kg-osok között, Farkas Péter súlycsoportjában szerzett bronzérmet. Új birkózóedzök Oroszországban A kétszeres olimpiai bajnok Ivan Jarigint (44) választották meg az edzők és a sportolók az Orosz Szabadfogású Birkózószövetség elnökének. A szabadfogású válogatott vezetőedzője pedig Arszen Fa- dzajev (30) lett. Az új vezetőedző Szöulban és Barcelonában is olimpiai bajnok volt, hatszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok. Bemutatkozása az új szerepkörben a január 22. és 24. közötti, krasznojarszki nemzetközi viadalon lesz. Megújul a Nemzeti Sport Jelentős változás előtt áll a Nemzeti Sport: az új évtől új fejléccel, szebb kivitelben kerül majd az olvasók kezébe. A népszerű hazai szaklap ugyanis 1993-tól a napilapokhoz hasonló korszerű, ofszettechnikával készül a Szikra Lapnyomdában, s ennek köszönhetően a képek is sokkal bb minőségűek lesznek, int eddig. Vannak emberek, akik még meg sem születtek,, sorsuk máris eldőlni látszott. Én közéjük sorolom az ifjabbik Tóth Jánost is, aki mi más lehetett volna, mint autóversenyző. Abban a családban, amelyben egymás megbecsülése, sze- retete mellett az autó a nagy összetartó erő, bizonyára szentségtörésnek számított volna, ha mondjuk az „utánpótlás” úgy dönt, hogy ő inkább egy vitorlást kormányoz. A négykerekű versenyparipa az egészén más, ha arról esik szó — és ez naponta gyakorta megtörténik — mindig azonos hullámhosszon van a család. Egy kívül álló szemüvegén át életük talán sablonosnak tetszik: felkészülés...verseny...értékelés...és kezdődik minden élőről. Aki azonban néhány órát a körükben tölt, meggyőződhet ennek az ellenkezőjéről. Miután az „öreggel” jól kibeszélgettük magunkat, „engedélyt” kapok, Janika faggatására is. — Mi a véleménye arról a „titkos" szerződésről, amely szerint a szülei már a megszületése előtt autóversenyzővé „avatták’? — Valóban így lehetett, mert amióta csak eszmélni tudok, az életem mindig a versenyautók körül zajlott. Tíz játék közül, amit kaptam, kilenc biztos, hogy autó volU Aztán apu munkahelyén, ott a Shell-szervizben, tébláboltam állandóan. Mostam, takarítottam az autókat, nekem valóban a génjeiben van az autóimádat. Egyszerűen lehetőséget sem adtam más sportágnak, hogy a közelembe kerüljön. Amikor első „találkozásunkat” szóba hozom, elmosolyodik. Egy kaposvári háztömbkörüli versenyen történt: ma is magam előtt látom, amint úgy négy-ötévesen apja ölében ülve kormányozza a kocsit. — Ezt már többen is említették nekem, de érdekes módon nem emlékezem rá. Az első autós élményeim, amikor a Sokféle krónikát, statisztikát lehetne összeállítani arról, hogy milyen is volt az 1992-es sportév. Sokatmondó azonban az az összeállítás is, amelyet a Reuter válogatásából tallózott az MTI. A frappáns idézeteket az „Év aranyköpéseiként” tartják számon. „Három nővel szoktam együtt lenni hajnali ötig. Most, hogy az olimpiára készülök, öt hölgy társaságában csak hajnali háromig maradok fenn” — az alpesi síelés olasz olimpiai bajnoka, Alberto Tómba mondta ezt az albertville-i játékok előtt. „A szenegáli nyelv nem ismeri a lesiklás szót, mivel nincsenek hegyeink. Bevallom őszintén, hogy borzalmasan féltem a lejtőn, ám megnyugtatok mindenkit, hogy a pálya biztonságos” — nyugtázta megkönnyebbülten Lamine Gueye szenegáli olimpiai síelő, miután célba ért. „Aki azt hiszi, hogy Gail doppingolt, megcsókolhatja a hátsó felemet (erősen finomítva — a szerk.)” — jelentette ki magabiztosan Bob Kersee, aki a női 100 méteres síkfutás olimpiai bajnokának, Gail Deversnek az edzője. „Szarajevóban háborúznak, mit számít ilyenkor egy-két pirula?" — kérdezett vissza egy „papával” elmehettem a hegyi versenyekre, s ott a kocsija körül tevékenykedhettem. Talán tizenkét éves lehettem. De az első rallikrosszomra már élénken emlékezem. 1987-ben-:* -„önátíósíthatfam” magamat*-— Feltételezem, hogy az első lépéseknél kellő impulzust adtak a papa sikerei. Hevesen tiltakozik. — Nem, nem. Bárhogy is örültem azoknak,, nem volt benne szerepük. Én kezdettől a magam útját akartam járni, s ma is meggyőződésem, ha apu csak egy hatodrendű versenyző lett volna, akkor is ott tartok, ahol ma. — De ha a Janika” mondjuk nem ebbe a családba születik? — Ó, az más, akkor bizonyára nem ezt a sportágat választom. — Had pletykázzak egy kicsit. Jó tíz évvel ezelőtt az anyuval a versenyzésről beszélgettünk. Nem szégyellte bevallani, hogy mennyire fél, hogy minden verseny számára is egy nagy megpróbáltatás, de mégis vállalja, hogy ezzel az érzéssel éljen, mert az aput úgy sem tudná „más útra” téríteni. És akkor jön a fiú, s most már nemcsak a férjért, hanem érte is aggódni kell...Anyu sohasem akarta más irányba eltéríteni? — Nem,nem ez soha szóba sem került, sőt, ő is mindenben segít. Úgy érzem, megkönnyíti a helyzetét, hogy maximálisan bízik bennem, s ez nekem fontos. Igaz, nagyobb galiba eddig nem történt. Hogy évente egyszer felborulunk? Ez benne van a „játékban”. Anyu is jól tudja, hogy akinek van egy kis érzéke a versenyzéshez, ráadásul rendszeresen és lelkiismeretesen készül, az nagy őrültségeket nem csinálhat. — Egy kívülálló nehezen képzeli el, hogy félelem nélkül lehet száguldozni. Az ifjabb Tóth félt-e már valaha? — Hál istennek még sohasem. De olyan már volt, hogy bosnyák sportvezető arra a kérdésre, hogy sportolói szednek-e tiltott szereket. „Amikor bérgyilkost fogadsz fel, nem kérdezed, hogy a puskájában milyen töltényt tesz” — így érvelt Michael Jordan az amerikai kosárlabda csapat felszerelése körüli vitában (a Dream Team az eredményhirdetésre nem a hivatalos olimpiai ruházatban, hanem saját támogatójukat hirdetve állt a dobogóra — a szerk.) „Örülök, ha a saját "nénikém megismer ezután” — viccelődött a brit evezős Matthew Pinsent, utalva arra, hogy életét mennyire változtatja meg az olimpiai bajnoki cím. „Elégedett vagyok vele, de az eligaiolása olyan volt, mint amikor az anyósodat látod a szakadékba zuhanni a vadonatúj autóddal" — példálózott Terry Venables, a Totthenham főnöke, amikor Paul Gascoigne átszerződött a Lazióhoz. „Egyikünk sem értette, hogy pontosan mit is mondott, de olyan csúnyán hangzott, hogy megbüntettük” — ismerte el a férfi teniszt irányító ATP szóvivője, miután a horvát Goran Ivanisevicet pénzbírsággal sújtották káromkodásért. „Mi a fészkes fene bajod van azon kívül, hogy munkanem tudtam igazán belemelegedni. Ezt főként az edzéshiánynak tudom be, mert bevallom, hogy többet kellene tréningeznem, sőt versenyeznem is. Évente megyek hat ralit? Ez nagyon kevés. — A papa „hegyizik", ön ralizik. Nincs emiatt „elllentét"? — A hegyi verseny nem az én műfajom. Én túl rövidnek és túl egyszerűnek tartom. A kanyarokat előre be lehet ta^ nulni, aztán gáz és két perc alatt fönn van az ember a tetőn. A rali változatosabb, több sikerélményt nyújt. — Abban viszont két ember összecsiszolt együttműködésére van szükség. A vezető szinte ki van szolgáltatva a navigátorának. — Nekem szerencsém volt eddig. Először Faludi Lacival mentem, most meg Gergely Ferivel. Mindkettőben maximálisan megbízom, mert ez mindennek az alapja. Ha a mitfarerem azt mondja, hogy „jobb 5”, akkor én tudom, hogy az valóban az, és még véletlenül sem lehet más. — Szükséges, hogy a magánéletben is szoros kapcsolatuk legyen? — Nem, egyáltalán nem. Sokan a baráti körből választanak navigátort, számomra ez nem szempont, az viszont igen, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást. nélküli, gyengeelméjű és csúf vagy?” — förmedt rá John McÉnroe dühében egy kiszemelt „néző-áldozatra” a Key Biscayne-i tornán. „Azt hiszem, ilyen öltözetben nem kapna klubtagsági igazolványt” — állapította meg egy ausztrál kommentátor arról a nőről, aki a krikett világ- bajnokság elődöntőjében meztelenül szaladt a pályára. „Elismerem, túloztam egy kicsit, amikor az állítottam, hogy az élvonalbeli teniszezőnők 80 %-a kövér. Helyesbítek: csak a 75 százalékuk" — így korrigálta nagy botrányt okozó kijelentését a holland teniszező, Richard Krajicek. „Ha két-három fickó eltqri a lábát, és valakit még agyoncsap a villám, talán van esélyem" — vallotta önkritikusan Wimbledonban John McEnroe. „Inkább vállalalom a pontlevonást, de az hétszentség, hogy nem ütöm meg a labdát onnan, ahol most van" — szabadkozott Elaine Johnson golfozónő, miután egy elhibázott ütése célt tévesztvén, egy fán irányt változtatva a melltartójában landolt. „Csak akkor nyitja ki a száját, amikor ütéshez készül” — jellemezte világelső golfozó társát, a brit Nick Faldót David Feherty. — Melyik versenyeire emlékezik a legszívesebben? — Én elsőként talán a két évvel ezelőtti pécsi ralit említeném. Bár abszolútban csak az ötödikek lettünk, de nagyon élveztem a versenyzést, s ez az érzés mindenért kárpótol. No, azért a Rába rali harmadik helye, meg az idén a Salgó rali megnyerése sem keserített el. — A Tóth „Janika” ma már elismert versenyző. Ezért alaposan meg kellett dolgoznia. Vajon az öreg Tóthnak milyen szerepe volt e rang kivívásában? — Aputól sokat tanultam. Rengeteget beszélgettünk, és mindig mindent közösen kiértékeltünk. Egyébként sohasem próbált engemet maga előtt „tolni”, engedte, hogy a versenykocsit én vezessem. Igaz, tőlem — éppen őmiatta — mindig többet vártak, ráadásul vannak szakberkekben olyanok, akik a papát nem szeretik, sokan irigyelték, s ha így nézem ez inkább hátrányos volt a számomra. — Gyakoriak-e a szakmai viták apa és fia között? — Akadnák, de ez így van rendjén. Úgy hetven százalék köztünk az egyetértés. Ahhoz képest, hogy a papa kétszer annyi idős, mint én, ez nem rossz arány? — Kíváncsi vagyok a válaA DPA hírügynökség ösz- szeállította az 1992-ben legjobban kereső német sportolók listáját. Amint az összeállításból kiderül, a tenisz, a labdarúgás és a golf a legjobban fizető sportágak. Steffi Graf, Boris Becker és Michael Stich éves keresete messze megelőzi a többi sportolóét. Graf elsőségét többek között annak is köszönheti, hogy ebben az évben csak a játékkal több millió márkás jövedelemhez jutott (a reklámbevételek ezt alaposan növelték). Jövőre valószínűleg már Becker lesz az éllovas, a háromszoros wimbledoni győztes ugyanis a Mer- cedessel és egy olasz sportszergyártó céggel is milliós nagyságrendű reklámszerződést kötött. Michael Stich ■harmadik helye már nem is meglepő, hiszen a müncheni Grand Slam Kupán nem egészen egy hét alatt 3,2 millió márkát teniszezett össze. A teniszhez hasonló a helyzet a golfnál is. Az egyetlen német éljátékos, Bernhard Langer, kerek hatmillió márkát keresett az óesztendőben, pedig nem éppen sikeres évet zárt. szára: a „nagy”- Tóth árnyékában, meddig kell megelégednie neve előtt a „kis" jelzővel? — Szerintem életem végéig. Aput nemcsak az ellenfelei, hanem az ellenségei is elismerik, s ez engemet jó érzéssel tölt eí. Ezért hát csöppet sem zavar ez a szócska. — Ilyenkor szilveszter táján az ember nemcsak előre, hanem vissza is tekint. Milyennek ítéli a — „kis Tóth” — az idei évet? — Vegyesnek. Kaptam egy csodás versenykocsit fő szponzoromtól, a Waltham Elektroniktól, és ebben a „tanuló évben” Ranga Laciék mögött elért második helyünk kezdetnek nem rossz. De ha arra gondolok, hogy ezzel a Toyotával bajnokságot is nyerhettünk volna, ha a Toyota-team egy kicsit tudott volna segíteni? Nos, hát... — Ebből már sejthetem a következő választ. Mit vár 1993-tól? — Csak egyetlen célunk lehet: megnyerni a magyar bajnokságot, no és szeretnénk kijutni néhány EB-futamra is. — Tudom, hogy egy autó- versenyzőknek sem szabad jókat kívánni, így hát csak a magánembernek mondom: boldog új évet! — Köszönöm, viszont. A ranglista hátralévő részét a labdarúgók foglalják el. Ám Lothar Matthäus kivételével mindegyikük külföldön, főleg Olaszországban, a „Líra-paradicsomban” keresi kenyerét. A kézilabdázók, a röplabdá- zók és kosarasok csak álmodozhatnak olyan pénzösszegekről, amilyet a három kivételes helyzetben lévő sportág legjobbjai mondhatnak magukénak. Az egyetlen kivétel az NBA-ba szerződött Detlef Schrempf, az ő 2,7 millió márkás keresete is szerénynek tűnik a szupersztár Michael Jordánéhoz képest, aki 56 lió márkának megfelelő ös szeget kaszírozhat évente A Forma-1-es pilótái Michael Schumachernek még esélye a jövőben a i jobban keresők közé kerülni hiszen ő jóformán pályája kezdetén áll. Az atléták ! az olimpiai bajnok Dieter umann, Heike Henkel és / ike Drechsler a leggazda Az úszók közül az új Franziska van Almsick t kedik ki és szintén a sabb" jövedelműek szar,’ szaporítja az asztalitenisze. Jörg Rosskopf. Jutási Róbert Az év „aranyköpései” A pénzlista éllovasa Steffi Graf
