Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

1992. december 31., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP VILAGTÜKÖR 7 KI VALÓJÁBAN MILOSEVICS? Szerbia régi-új elnöke Egyhetes várakozás után kihirdették a szerbiai elnökvá­lasztás hivatalos eredményét: Szlobodan Milosevics régi-új államfő. A szavazatok 56 százalékát nyerte el s, ha adódtak is sorozatos választási csalások, végül a vetélytárs, Panics is gratulált a győztesnek. Vajon az eddig különös életpályát bejárt politikus újabb csúcsra érkezett, vagy ez már, a szá­zalékok ellenére is, végképp a leszálló ág? BENAZIR BHUTTO Korunk Jeanne d’Arcjának nevezi a világsajtó. Azóta ne­vezik így, amióta visszatért Pakisztánba, hogy segítsen a nyomorúságon. Férje két éve börtönben van alig emberi körülmények között. Ennek ellenére nem adja fel a harcot. Részt vesz pártjának minden megmozdulásán. Családjának nagy része nincs Pakisztánban, Damaszkuszban és Lon­donban élnek. Ő sem egészséges, magas lázak gyötrik. (FEB Foto) Közel-Kelet: Terror és tárgyalások Új év robbant be a köztudatba a Közel-Keleten. A Hamasz az Iszlám Ellenállási Mozgalom kezdőbetűiből tevődik ösz- sze, de a szót úgy alkották meg, hogy önálló jelentőséggel is bír, arabul elszántságot, lelkesedést jelent. Olyan szer­vezetről van szó, amely az Izrael által megszállt területek palesztinjai között toborozza híveit és a legszélsősége­sebb, Iszlám-fundamentalista vonalat követi. Arnulf Winfried Prien új birodalmat és Führ ért kíván „Marcia sül Romában sem voltak még sokan...” Az alsó-ausztriai, ezerhat- száz leket számláló Gutenste- int álmos, kis fészeknek tartot­ták. E hírére azonban alapo­san rácáfolt. Az Arany Med­véhez elnevezésű szállodá­jára, ahová a hatóságok het­ven menekültet, köztük egy háromgyermekes bosnyák családot utaltak be, öt, házi készítésű gyújtószerkezetet, Molotov-koktélt dobtak s ben­zinnel lángra lobbantották a bejáratnál álló babakocsit. Adi Reuscher néppárti polgármes­ter ugyan Bécsből érkezett „ismeretlen tetteseket” vádolt, de nem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy a városkában létezik egy szélsőjobboldali, radikális szervezet s itt adják ki a Heimatfront című, idegen- gyűlöletet sugalló lapot. Ha Ausztriában szeren­csére nem is -játszódtak le olyan jelenetek, mint Ros­tockban s más német váro­sokban, aggasztónak tartják a szélsőséges indulatok erősö­dését, főként a tizenévesek körében. A linzi egyetem munkatár­sai, különböző iskolatípusokat látogató, ezeregyszáz diák között végeztek reprezenta­tívnak szánt felmérést s meg­állapították: minden negyedik fogékonyságot tanúsított a szélsőséges, idegengyűlölő eszmék iránt s hajlamot muta­tott az erőszakra is. A meg­kérdezetteknek ugyan csak öt százalékát tarották olyannak, aki kezdeményezné az ag­resszív fellépést, viszont — ta­láló kifejezéssel — huszonöt százalékot mondottak lehet­séges „polithuligánnak”, ran- dalírozásban résztvevőnek. Ami a közvetlen ellenségképet illeti, első helyen a lengyelek állnak, majd a törökök és a románok a legkevésbé kívá­natosak. Németországban egy ha­sonló felmérés azt állapította meg, hogy 26 százalékban he­lyeselnék a külföldiek kiutasí­tását, elkergetését. Ezen a ta­lajon jelentkezett (s nyilatko­zott először külföldi lapnak, az olasz Corriere della Serának) Arnulf Winfreid Priem, a berlini Német Alternatíva vezére új Birodalmat és új Führert kí­ván. íme néhány részlet: „A Holocaust mese, az amerika­iak és az oroszok propagan­dája volt, hogy több pénzt küldjünk Izraelbe.” — „Hitler nem volt jobb és rosszabb, mint annyian mások.” — „Mi 1992 nemzeti szocialistái va­gyunk s nem 1939-é, új Biro­dalom kell. Nem vetjük el a parlamentáris rezsimet(l), de szükséges, hogy valaki meg­hozza a fontos döntéseket. Nem kell, hogy Führernek hív­ják, lehet elnök is...” S a de­magógia: „Nem Európa ellen vagyunk, hanem megvédjük Európát az idegenektől... Hit­ler alatt nem volt bűnözés, ma büntetlenül kifoszthatják az utcán a nyugdíjasokat, de ha valaki felemeli karját a régi kö­szöntésre, azt letartóztatják.,, Ezekután az olasz tudósító megkérdezte Priemet, hogy hány követője van. Ez a vá­lasz is jellemző lehetett: „Ma még kevesen vannak, de a Marcia sül Romában (Musso­lini fasisztáinak első nagy me­nete) sem voltak még sokan... Keresztneve, a Szlobodan „szabad”-ot jelent és aligha vá­lasztható el születésének dá­tumától. 1941 augusztus 20-án jött a világra a Belgrád- tól délkeletre fekvő püspöki székhelyen, Pozsarevacon, nem sokkal a német megszál­lás után, abban a hónapban, amikor tömegesen bontako­zott ki a partizánharc. Nem­csak a történelmi, hanem a belső családi viharok is nyo­mon kísérték ifjúságát. Apja vallásos buzgalommal eltelt hitoktató, anyja meggyőződé- ses kommunista tanárnő volt, s ez a mindennapos ideológiai küzdelmük tönkretette házas­ságukat is. A férfi otthagyta családját és Montenegróba költözött, a fiú az anyánál ma­radt, aki nagy hatással volt rá. Szülei azonban annyira meg- hasonlottak, hogy mind az apa, mind az anya — kü- lön-külön — öngyilkosságot követett el, sőt anyai nagy­bátyja, egy tábornok is agyon­lőtte magát. Az iskolában a legjobb ta­nuló volt, s a Razvitak, a diák­újság rendszeres munka­Bosznia-Hercegovina: 1991 nyara óta folyik a háború. A szerbek célja a nagy szerb bi­rodalom megteremtése, a muzulmánok elűzése. Libanon: 1975 óta zajlik itt vallásháború a keresztények és a muzulmánok között, Iz­rael és Szíria is-részt vesz a harcokban. Irak/Törökország: A kurd ki­sebbséget 1976 óta üldözi Irak. Ugyanezt teszi Törökor­szág is 1984 óta. Kasmír: India 1984 óta harcban áll Pakisztánnal Kasmír birtoklásáért. A kasmiri lakosság egy része a függet­lenség mellett voksol, másik része Pakisztánhoz akar csat­lakozni. Kambodzsa: Három éve fo­lyik a polgárháború. Az 1991 októberében megkötött béke- szerződés ellenére a vörös khmerek meg-megújuló geril­latámadást hajtanak végre. Izrael: Az izraeliek meg­szállva tartanak jelentős terü­leteket, amelyeken 1987 óta folyik a harc a megszállók és az arab lakosság között. Független Államok Közös­sége: 1. Tádzsikisztán: A volt kommunisták valamint a poli- tikai/vagy vallási ellenzék kö­zött szeptember óta foly­nak fegyveres harcok. 2. Örményország és Azer­bajdzsán: Már négy éve dúl a polgárháború az azerbaj- dzsáni autonóm területen, Ka- rabahban, ahol a többségben élő örmények a függetlensé­gért küzdenek. 3. Grúzia: E köztársaság­társa. Tanárai szerették, osz­tálytársai „strébernek” tartot­ták, amihez hozzájárult, hogy a közös sporttevékenységből — cukorbaja miatt — kényte­len volt kivonni magát. Nagy hatással volt rá diák­köri szerelme, mai felesége Mirjana Markovics. A házas­ságon kívül született lány anyja a belgrádi illegális párt- szervezet titkára volt, elfogták és halálra kínozták. A kislány­nak nagynénje viselte gondját, aki Tito titkárnőjeként dolgo­zott, s állítólag szorosabb szá­lak is fűzték a volt elnökhöz. Belgrádban azt szokták mon­dani, hogy Milosevics egyedül a feleségére hallgat, sőt el­hangzott olyan megjegyzés is, a szomszédos Románia kö­zelmúltjára utalva, miszerint ő Szerbia Elenája... Miután Milosevics elvégzi a jogi egyetemet, gyorsan emelkedik a párt- és állami ranglétrán, különös módon mindig a nála öt évvel idősebb Ivan Sztambolicsnak, a mi­niszterelnök, Petar Sztambo- lics unokaöccsének a nyom­dokain. 1987-ben már elnyeri ban 1989 óta tartanak az ab- ház és délosszét felkelések. Az abházok a grúzoktól füg­getlenedni akarnak, a délosz- szétok egyesülni szeretnének az orosz határ déli túloldalán élő azonos nemzetiségű test­véreikkel. 4. Oroszország: 1991 óta etnikai és területi konfliktusok az észak-kaukázusi válságö- vetezetben. 5. Moldávia: A nyáron fegy­veres összetűzésekre került sor a Dnyeszter vidékén élő oroszokkal, akik kikiáltották függetlenségüket. Pakisztán: 1984 óta harc­ban áll Indiával, területi köve­telései vannak, határmódosí­tást akar elérni. Burma: 1948 óta fel-fellán- golnak a harcok az ellenzéki demokratikus csoportosulások és a katonai junta között. Észak-lrország: A Nagy-Bri- tanniához tartozó országban 1969 óta tombol a polgárhá­ború a katolikusok és a protes­tánsok között. A katolikusok az önálló Ir Köztársasághoz szeretnének csatlakozni, a protestánsok ellen vannak. Afganisztán: 1978 óta folyik a polgárháború. Először a kommunista kormány és a több részre szakadt iszlám el­lenzék harcolt egymással. Ma a mérsékelt és a radikális isz­lám mudzsaheddinek küzde­nek egymással. El Salvador: 1981 óta folyik a háború az ország felszaba­dításáért a gerillacsapatok és a hatalmat birtokló gazdag polgárság felső tízezre között. az államelnöki széket. Kritikus életrajzírója Szlavoljub Dju- kics szerint „rövid idő alatt el­érte, hogy másodrangú politi­kusból félistenné váljék.” Nem takarékoskodott az ígéretekkel, bejelentette, hogy Szerbiát a Balkán Skandiná­viájává teszi, leszámol a kor­rupcióval és a bürokráciával. Tudatosan élesztette a nacio­nalista érzelmeket. Valóságos legendakor vette körül, mint „megvesztegethetetlent”: ezek szerint kétszobás lakásban élt Belgrádban, Zasztaván közle­kedett s egyetlen luxusként a szivar jöhetett szóba. (Azóta a főváros jól őrzött Dedinje ne­gyedében lakik, s golyóálló Mercedesen közlekedik...) Az ígéretek nem valósultak meg, viszont a korábbi Tito-képek helyett mindenütt Milose- vics-portrék láthatók. Djukics már említett köny­vének központjában az elnök­nek a hatalom iránti feltétlen vonzódása, annak valóságos imádata áll. Egy belgrádi pro­fesszornőt idéz: „A hatalmat jószántából soha nem fogja kiadni a kezéből. Azért utolsó lehelletéig harcolni fog, még akkor is, ha rámegy az egész szerb nemzet.” Pedig vissza­lépését, a százalékok elle­nére, mind többen követelik, legutóbb még a különben óva­tos ortodox pátriárka, Pál is e kívánságát hallatta. R. E. Szudán: Csaknem tíz éve tart a polgárháború a katonai kormányzat és a Szudáni Fel- szabadítási Front erői között. A keresztény Dél-Szudán har­col az arab-iszlám Észak-Szudánnal. Nyugat-Szahara: 1973 óta harcol a Polisario nevű felsza­bad ítási szervezet Marokkóval Nyugat-Szahara függetlensé- égért. Guatemala: Katonai jellegű szerveztek már tizenkét éve harcolnak a polgári komány- nyal. Libéria: A fegyvernyugvás ellenére állandóak az össze­tűzések. (Polgárháború 1989 óta.) Két ellenzéki csoportosu­lás harcol a kormány ellen. Ruanda: A politikai hatalom birtokosai, a hutu törzsek har­colnak a rendszert 1990 óta megdönteni akaró tuszikkal. Etiópia: Harminc évig tartott a háború Eritrea tartomány bir­toklásáért, most is sok regio­nális konfliktusra és törzsi vil­longásra került sor. Peru: 1980 óta folyik a pol­gárháború a Fényes Ösvény nevű gerillaszervezet és a ka­tonai kormány között. Angola: Az 1992 júniusában megkötött fegyverszünet elle­nére tartanak a harcok a mar­xista kormányzat és az UNITA lázadói között. Sri Lanka: A tamilok 1983 óta küzdenek függetlenségü­kért. Szomália: Lázadók négy csoportja 1991-ben megdön­tötte Barre diktátor hatalmát, most egymás ellen harcolnak. Mozambik: 1978 óta folyik a polgárháború a felszabadítási szervezet, a Frelimo, valamint a Dél-Afrika támogatását él­vező Renamo között. Dél-Afrika: A fekete többség harcol a hatalmat birtokló fe­hér többséggel 1976 óta. 1993 statisztikája vajon jobb lesz majd? Reménykedjünk. A mozgalom valójában nem mai keletű. A hetvenes évek­ben kezdett szerveződni és két oldalról is segítséget ka­pott. Anyagi támogatás érke­zett Szaud-Arábiából, mert úgy gondolták, hogy hasznos ellensúlya lehet a világi, akkor imperialistaellenes jelszavakat hangoztató, a Szovjetunió szövetségét kereső Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet­nek. De hallgatólagosan Izrael sem bánta létrejöttét, mert a PFSZ erősödését nagyobb veszélynek tartotta. így segí­tette olyan vallásos intézmé­nyek létrejöttét, amelyek tápta­lajául szolgálhattak a Ha­masznak: ezek közé tartozott több főiskola Gazában. Öt évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a palesztinok elégedetlenségét tükröző fel­kelés, az Intifada, a Hamasz lehetőséget látott rá, hogy be- folyásosabbá váljon, mint a PFSZ és kihasználva a hely­zetet, szélsőséges akciókkal „leelőzze” azt. Különösen kié­leződött a viszály, amikor megindultak a közel-keleti bé­ketárgyalások, s először négy és fél évtized után, megcsil­lant a rendezés reális remé­nye. A PFSZ, ha nem is hiva­talosan, de a hozzá közel álló személyeken keresztül tevő­leges részt vállalt a békefo­lyamatban; a Hamasz viszont minden tárgyalást ellenez. Több helyütt összetűzésekre is sor került a két irányzat kö­zött. A Felszabadítási Szerve­zet sokszor nem határolja el magát olyan akcióktól, ame­lyekkel voltaképpen nem ért egyet, s Arafat sem takaré­koskodik harcias kijelentések­kel. A Hamasz gyakorlatilag háborúvá próbálja fejleszteni a felkelést. Másfél hónap alatt 24 izraeli katona életét vesz­tette, 29 megsebesült az ösz- szecsapásokban, s még több a palesztin áldozat. Az utolsó csepp a pohárban a Tole- dano-ügy volt: a huszonkilenc éves izraeli határőrtisztet tú­szul ejtették, majd szabadon bocsájtásáért cserébe Ahmed Jaszin sejknek, a Hamasz szellemi vezérének a börtön­ből való elbocsájtását követel­ték. Az izraeli kormány, ame­lyet amúgy is heves kritikák ér­tek a jobboldali ellenzék ré­széről, tömeges letartóztatá­sokkal válaszolt és a Hamasz több mint négyszáz aktivistá­jának Libanonba való áttolon- colását határozta el. Bejrut azonban nem akarta átvenni őket, s így lett a senki földje, drámai történések színhelye: egyik oldalon a libanoni had­sereg zárta le az utakat, a másikon az Izraellel szövet­ségben lévő déllibanoni fegy­veresek aknásították el a visz- szatérés útjait és lőtték a visz- szatérni szándékozókat. A tömeges deportálást, mint kol­lektív büntetést, az ENSZ is el­ítélte. A kép teljességéhez tar­tozik, hogy a Hamasz és a PFSZ küldöttei először ültek le tárgyalni, jóllehet szövetségük aligha ígérkezhet tartósnak, hiszen mindegyik a másik vál­lára akar kapaszkodni. A Hamasz eltökélte magát, hogy „elaknásítja” a tárgyalá­sok útját. Zavarban vannak az arabok és a palesztinok, hi­szen érdekük lenne az ered­ményeket ígérő tárgyalás, de a szélsőségektől könnyen megkaphatják az áruló meg­bélyegzést. Az izraeli dilem­mát Rabin próbálta feloldani: úgy kell tárgyalni, mintha nem lenne terror és úgy kell har­colni a terrorral szemben, mintha nem lennének tárgya­lások. Réti Ervin 29 ország, több mint egymillió halott 1992 háborúi A jelek szerint máig érvényes Bismarck híres megállapí­tása, hogy a háború nem egyéb, mint a politika folytatása más eszközökkel. A világ 29 országában, ahol a hatalmi harcot a fegyverek erejével kívánják megoldani, e múlt századi nézethez igazodnak. Jóval egymilliónál többen haltak meg e háborúkban, milliókat döntött nyomorú­ságba az ellenségeskedés, a mérhetetlen szenvedés so­kakat menekülésre kényszerített. Alig van olyan földrész, amely ne lenne érintve. A lista elszomorító.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents