Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

1992. december 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 Színházbusz- akció Berzencén Berzencén — az elmúlt évekhez hasonlóan — igen népszerű a helyi művelődési ház által szervezett színház- buszakció. Harminc felnőtt és nyolcvan gyermek szín­házbérletes látogatja a Csiky Gergely Színház előadásait, a nagyatádi művelődési köz­pont gyermekbérletes elő­adásaira pedig hetvenöt kis­diák jár. Sawallisch búcsúztatása Félszáznál több meghívott vendég részvételével rende­zett ünnepi hangversenyen vettek búcsút a Müncheni Nemzeti Színházban Wolf­gang Sawallischtól, aki 21 évig főzeneigazgatóskodott Münchenben, tíz évig pedig a Bajor Állami Operaház igazgatója volt. A jövő év ele­jétől Sawallisch a Philadelp­hiai Filharmonikusok vezeté­sét veszi át. Érdemei elisme­réséül a Bajor Állami Opera­ház örökös tagjává nevezték ki. Sawallisch meghatott szavakkal mondott köszöne­tét az ünneplésért és bemu­tatta utódját. Az operaház élére Peter Jónást nevezték ki, aki eddig a londoni opera intendánsa volt. Tábori Nóra Pro Comedia emlékdíjat kapott A Pro Comedia emlékdíjat Roboz Aladár, a Teréz körúti színpad egykori igazgatójá­nak a fia alapította édesapja emlékére és a „vidám múzsa megbecsülésének emelé­sére". Az emlékdíjat, amely­nek összege ötezer angol font (évenkénti ezerfontos bontásban) a Vígszínház társulatában játszó komikus színész vagy egy vígjátéki szerző nyerheti el. Kiemel­kedő színpadi munkájáért, életművéért Tábori Nórának ítélte a zsűri az idén első al­kalommal adományozott Pro Comedia emlékdíjat. Kiállítások a Széchényi Könyvtárban Az Országos Széchényi Könyvtár meghosszabbította A nemzet könyvtára című ki­állításának nyitva tartását 1993. március 31-ig. Szín­háztörténeti tárában a 200 éves a kolozsvári színészet című kiállítás tekinthető meg, Vitrintárában pedig néhány magyarországi kiadó, vala­mint könyv- és hanglemez- bolt ajánlatát tekinthetik meg a látogatók. Az akadémia bástyáin A Magyar Művészeti Aka­démia 1991 januárjában ala­kult meg azzal a céllal, hogy fórumot teremtsen azoknak az alkotó művészeknek, akik különös felelősséget érez­nek a magyar kultúra folya­matosságáért, történelmi hagyományainak újraterem­téséért. Legutóbbi ünnepé­lyes közgyűlésén nyújtották át az akadémiai tagságot bi­zonyító foklevelet a megje­lenteknek. Gyurkovics Tibor, az akadémia elnökségének tagja ünnepi köszöntőjében kiemelte: a magyar művé­szeti élet e szervezet létrejöt­tével visszafoglalta akadé­miai bástyáit. A KAPOSVÁRI CANDIDE Hogy volt, Voltaire! Színházunk adós volt a Candide Kaposvár sportcsar­nokbeli bemutatójával. Kará­csonyi ajándékul kaptuk most a Budapesti Tavaszi fesztivá­lon ez év elején előadott darab helyi adaptációját. Talán em­lékezik még a somogyi publi­kum a magyarországi ősbe­mutatóra, amelyet 1979-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházban tartottak. Voltaire nevezetes művét, amelyet Szerb Antal a Gondviselés el­leni irányregénynek nevezett, napjainkban Leonard Berns­tein tette világhírűvé zenéjé­vel. Ezzel föladta a leckét an­nak a színháznak, amely be­mutatására vállalkozik. A Bro- adwayn csaknem két évig ját­szották. Gazdag Gyulának, a korábbi kaposvári előadás rendezőjének, szeme fölcsil­lant, amikor a tizenhárom év­vel ezelőtti sikertől fölbuzdulva A két szerelmes: Csengeri Attila és Sáfár Mónika újra rendezhette a Candide-ot. A zenés változatban ugyanis olyan „erők” működnek, ame­lyeket — gondolta — nem szabad megfékezni, a kapos­vári kőszínházból ki kell lépni. Nem sejtettem, hogy a sportjá­téktér egészét képes a szín­házi előadás szolgálatába állí­tani. Márpedig ez történt! A hatalmas színtérré alakított kosárlabda-, röplabda-pályán a jó mérkőzésekre emlékez­tető hatalmas játék folyt. Nem volt egyetlen „fehér foltja” a színtérnek, mindent betöltött a játék — és a zene. A Kerényi Gábor karmester irányította — budapesti zené­szekből álló — zenekarnak kimagaslóan nagy szerepe volt a kaposvári Candide em­lékezetes sikerében. Voltaire alapművét Hugh Wheeler dol­gozta fel a színpad számára. Ä regény alapgondolata nem csorbult a „beavatkozás” so­rán, hiszen mindvégig arról van szó az előadásban. hogy „Ha más nem létezik, csupán ez az egy világ, ez itt a lehető legjobb világ. ” Legaláb­bis ebben kellene hinnünk. Ám Voltaire bebizonyítja a le­ibnizi tétel, patetikus felszí­nességét, hamisságát. Hősei Pangloss mester irányításával átélik mindazt a borzalmat, megaláztatást, kínzást, amit nem az ábránd, a hit, a meg­alkuvás, a belenyugvás nyújt, hanem a véres valóság. Hő­sünk, Candide a luciferi Pang­loss mester tanaival bejárja a világ bugyrait. Kunigunda kis­asszony iránt érzett mély sze­relme hajtja a boldogság betel­jesülése felé, amiben mindvé­gig hisz, helyette egy züllött vi­lág megalázott polgáraként kell átélnie azt, amit a sors rá mért. Tanregénynek is nevez­hetnénk a Candie-ot, de ma­gát a zenés színpadi játékot is, hiszen rengeteg bölcses­ség hangzik el, ám Gazdag Gyula rendezésében ezeket nem készen kapjuk, hanem a pazar, sok ötlettől fűszerezett játékban magunk fedezzük fel mondandóját, Voltaire üzene­tét. Bernstein muzsikájára az a jellemző, hogy a cselekmé­nyek dramaturgiai súlyt, a fül­nek igazi zenei élményt nyújt. A kaposvári előadás szerep­lőgárdája, az említett zenekar­ral pedig képes volt ezt igé­nyesen megszólaltatni. A cím­Spindler Béla, Csengeri At­tila, a háttérben Molnár Pi­roska és Sáfár Mónika (Fotó: Csobod Péter) szereplő Csengeri Attila főis­kolai hallgató Rockszínház­ban edzette torkán lágyan szólt a dal, Sáfár Mónika — Kunigunda — bájos ajkán is szépen csengett az ének. Rá- tóti Zoltán, Csákányi Eszter, Molnár Piroska, — Bezerédi Zoltán remekelt. Négy sze­replő bőrébe bújt Spindler Béla, aki egyaránt remek fő- inkvizitort, hajóst, kormányzót — merthogy magyar vonatko­zása is van a darabnak — II. Rákóczi Ferencet alakított. A fordító Ungvári Tamás, a versek fordítói: Bródy János és Eörsi István is méltó volt Voltaire-hez. A nagyvonalú, merész díszleteket Szlávik István tervezte. Vágó Nelly jelmezei szinte megszólaltak. Sajnos, csak két előadást ütemezhetett be a sportcsar­nokban a kaposvári színház. Márpedig hiába a nagy néző­tér, minden érdeklődő nem juthat be az előadásra. Talán majd újra, mert ugyebár ez a világ... Horányi Barna Az újabb Modus-jelentés LAKOSSÁGI VÉLEMÉNYEK A PEDAGÓGUSOKRÓL Röviddel a mai magyar pedagógustársadalom belső kö­zérzetét analizáló kutatássorozatot követően — ennek ered­ményei Modus-jelentés címen váltak közismertté — újabb országos felmérést végzett a Modus kft „Pedagógusok a tár­sadalomról, a társadalom a pedagógusokról” címmel. Ezúttal az iskola „haszná­lóit”, a lakosságot kérdezték meg, többek között a pedagó­gusszakma általános társa­dalmi megítéléséről, társa­dalmi fontosságukról; anyagi és erkölcsi megbecsülésükről. S arról is: miként vélekednek a pedagógusok munkavégzési körülményeiről, a közoktatás fejlesztésében elfoglalt pozí­cióiról. o A felmérés eredményeiről tartott tájékoztatót a napokban a Pedagógosok Szakszerve­zete Budapesten. — Ennek a felmérésnek azért van különös jelentősége — mondta Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete titkára — mert politikusoktól, közéleti személyiségektől nem egyszer az a vád ér, mi­szerint a társadalom zöme elégedetlen a pedagógusok munkájával, tehát ne nagyon zúgolódjunk. Legutóbb Surján Lászlótól kaptuk meg ezt, sőt olyan is elhangzott már: eb­ben a társádalomban senki nem okozott akkora kárt, mint a pedagógusok — ez pedig Csurka Istvántól ered. Közben gyerekeink tudása még min­dig nemzetközi versenyek so­rán bizonyul ma is magas színvonalúnak, oktatásunk színvonalát külföldi szakem­berek is elismerik. S mindezt pénz nélkül produkálja a ma­gyar oktatás. A felmérés elvégeztetésé­vel többek közt az volt a cél, derüljön ki végre, mennyiben találkozik a hivatalos véle­mény a pedagógusokról az is­kola „használóinak” vélemé­nyével. © Szöllősi Istvánné és Tóth Antal, a Modus kft vezetője örömmel mondhatta el, hogy a lakosság véleménye koránt­sem olyan lesújtó, mint ahogy azt némelyek beállítani igye­keznek. Sőt! Szeretnék a pe­dagógusok igencsak megté­pázott önbizalmát egy kissé helyreállítani. A pedagógusok társadalmi fontosságával kapcsolatban a magyar közvélemény a külön­féle foglalkozások presztízs- rangsorában mindjárt az orvo­sok után a második helyre te­szi a pedagógusokat. (A to­vábbi sorrend: mérnök, rend­őrtiszt, állami tisztviselő, bíró ügyvéd egyéni vállalkozó, pap, vállalati igazgató, katona­tiszt.) Ettől — s ez nyilván nem okoz meglepetést — homlokegyenest különbözik a lakosságnak az értelmiségi foglalkozások anyagi megbe­csülésével kapcsolatos állás­pontja, hiszen az általános vé­lemény szerint a pedagógu­sok a képzeletbeli jövedelmi „top-lista” tizedik helyét foglal­ják el a megkérdezett tizenegy hivatás közül. (Egyedül a pa­pok jövedelmét taksálja ala­csonyabbra a hazai lakosság). A kutatások szerint a szülők nagy többsége elégedett a gyermekeit tanító-nevelő pe­dagógusok munkájával, a na­gyon elégedetlenek aránya alig egy százalék. A megkérdezettek szerint általában elmondható, hogy gyermekének nevelői szakma­ilag felkészültek, gyermeksze­retők, jó pedagógiai érzékük van, s jó a szülőkkel a kapcso­latuk. Kifogás viszont, hogy oktatási intézményen kívül keveset törődnek a neveltjeik­kel. A lakosság — élen a falu­siakkal és az értelmiségiekkel — egységes abban is, hogy fontosnak tartja a szülők és a pedagógus közti kapcsolattar­tást. A nagyvárosiak már ke­vésbé. © Egységes a lakossági ál­láspont abban, hogy az elmúlt két évben az oktatás színvo­nala stagnált, illetve kismér­tékben romlott is. Ettől csak a falusi népesség véleménye tér el egy kissé pozitívabb irányba. Az egyházi és magánisko­lákkal kapcsolatban a legelter­jedtebb vélemény: hiába léte­sülnek ilyen kitűnő iskolák or­szágszerte, ha sem ezek, sem az államiak nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással fej­lesztéséhez, a pedagógusok továbbképzéséhez. Döntőnek az állami iskoláknak kell ma­radniuk, s továbbra is az ál­lamnak kell finanszíroznia — a felmérés szerint. Nem tartják helyesnek az elitképzést a mostani anyagi lehetőségek alapján. Hiányolja a megkér­dezett közvélemény az iskolai közösségeket, amelyeket már sem az úttörő, sem a cser­készmozgalom nem képes lét­rehozni. Nagy László Karácsonyi CD­meglepetés A lengyel basszusgitárvir­tuóz Krzysztof Scieranski és barátja, Malecz Attila, zeneka­rával: a BOP-ART Orchestrá- val hatalmas sikerrel koncer­tezett már kétszer Kaposvá­ron. A BOP-ART Orchestra márciusban ünnepli működé­sének tizedik évfordulóját. Ju­bileumi ünnepségük első ak­tusaként karácsony előtt a bol­tokba került a Clinical Picture (Kórkép) című nagyszerű CD-lemezük. A vendégsztárok — Namy- lowski és Scieranski — „ön­magukat' adják”; szerves ré­szeivé válnak annak a zené­nek, amelyet tíz év óta a BOP-ART neve fémjelez. Mivel a BOP-ART eddigi egyetlen — Ayuarium című — nagylemeze, valamint külföldi fesztivállemezei és CD-i nem találhatók meg a hazai keres­kedelemben, ez a jubileumi kompaktlemez valóban hiány­pótló. Megjelenéséért a Cél RT-t illeti köszönet, valamint a további szponzorokat: az OTP Bank Somogy megyei Igazga­tóságát, a Somogy Megyei Nyomdaipari Szolgáltató Kft-t, a szabadegyházi Panalco Italgyár Kft-t és Multi Soft Számítástechnikai Szolgáltató Kft-t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents