Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-18 / 298. szám
1992. december 18., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Alakul a kuratórium A barcsi képviselő-testület határozatának megfelelően megkezdődtek azok a városi körzeti találkozók, amelyeket a települési képviselők tartanak. Az üléseken választják meg a városi köz- szolgálati televízió mellett működő társadalmi kuratórium tagjait. Eddig egy kivétellel valamennyi találkozón sikerült megválasztani a körzet kuratóriumi tagját. Lassan autózzunk hétfőn Hétfőn a szokásosnál is óvatosabban kell autózni Lad és Barcs között. Aznap ugyanis ez lesz az útvonala a traffipax-kocsinak. Éjféltől este nyolcig a Lad-Homok- szentgyörgy-Szulok-Barcs útvonalon bárhol találkozhatunk a mérőkocsival, s igen drága fényképet készíttethet magáról a gyorshajtó autós. Egymillió a kultúrház fejlesztésére Egymillió forintot költött a homokszentgyörgyi önkormányzat az idén a falu művelődési házának fejlesztésére. Ennek köszönhetően bővíteni tudták egy főzőhelyiséggel, így most már nincs akadálya különböző találkozók, esküvők, bálok megrendezésének. A fűtést is korszerűsítették, új kazánra cserélték ki a régi, rossz hatásfokút. Út Ágneslakra A csurgónagymartoni ön- kormányzat megcsináltatta az Ágneslakra vezető utat. A beruházás 1 millió 500 ezer forintba került, ebből félmilliót az erdőgazdaság utalt át az önkormányzat számlájára. Ezután személykocsival, esős időben is megközelíthető az arborétum. Játszóház Csurgón A Fidesz barcsi csoportja vasárnap Csillagszóró címmel játszóházat szervez a városi művelődési házban és a sportcsarnokban. Délelőtt a művelődési házban kisállatbemutatóra várják a gyerekeket, 9 órától játszóházban bábkészítéssel, repülőgép-modellezéssel, gyöngyfűzéssel ismerkedhetnek, 11 órakor a II. számú általános iskola irodalmi színpada betlehemes játékot mutat be. Fellép a Boróka Táncegyüttes, utána pedig 11,30-tól táncház lesz. A sportcsarnokban a városi fúvószenekar szórakoztatja az érdeklődőket, 14 órától cselgáncsbemutató lesz, majd játékos sportvetélkedő, 16 órától a Riverside Bigband, utána pedig a Bojtorján együttes szórakoztatja a közönséget. Országos első Barcsról Orvosnak készül a nyelvi győztes Szuloki kesergő „Szomorú képet mutat a határ...” A barcsi I. számú Általános Iskola ismert a városban, hiszen az itt élők tekintélyes része ebben az intézményben végezte tanulmányait. Sokan dicsekedhettek kiváló tanulmányi eredménnyel. Olyan azonban, aki országos versenyen első helyezést ért volna el, kevés akadt. E kevesek közé tartozik Takács Zoltán nyolcadik osztályos tanuló. Május végén a hetedik osztályosok részére Vácon rendezték meg a Nyelvünkben élünk elnevezésű háromnapos országos versenyt. Mintegy 30 résztvevő érkezett az ország minden tájáról. Zoltán elmondta, milyen aka dályokkal kellett megküzdenie ahhoz, hogy ő legyen a „bajnok”. — Az első napi írásbeli-szóbeli forduló egyaránt meg volt tűzdelve nyelvtani feladatokkal — mondta. — Majd plakátokra kellett reklámszöveget írni. A második nap programja egyéni és csoportos írásbeli-szóbeli. A feladatok között szerepelt beszéd megírása és előadása az egyéni szóbelin. A csoportoson összeálltunk egy 4-5 tagú csapatba, színdarabot egészítettünk ki, majd előadtuk. Áz utolsó nap hirdettek eredményt. — Kinek köszönhető ez a kiugró siker? — Rengeteget köszönhetek a magyartanárnőmnek, Fodorné Strauss Irmának, nélküle nem Vasárnap délelőtt van, kihalt a kisközség. A csöndet egy malac visítása töri meg. A főutcán három idősebb nénike tipeg ünneplőben — Hova tetszenek igyekezni? — szólítom meg őket. — Istentiszteletre megyünk a kultúrházba. — A templommal mi történt? — Á! Aranyos, ne is kérdezze! A második világháború alatt innen lőttek, aztán olyan romos, életveszélyes állapotba került, hogy inkább lebontották. — Ide jártunk egyházi iskolába az 1930-as években — értem volna el ezt a kimagasló eredményt. A területi döntőn hárman képviseltük az iskola színeit, de onnan csak én jutottam tovább. Megjegyezte még, hogy ezen a versenyen csak „véletlenül" indították el. Igazából matematikában, fizikában érzi magát otthon, sőt részt vett a Kodály-versenyen is. — Mi jelent kikapcsolódást? — Sokat olvasok és készülök mondják könnyeikkel küszködve. De hol van az már? Megszüntették 1967-ben. Meg aztán a reformátusoknál egy vagy még annyi gyermek sem született családonként, el is költöztek sokan: lassan elfogyunk. Most olyan világban élünk, hogy az egyházak visszakapják az iskolákat. De mi lett azzal a híres intézménnyel? Miközben panaszkodnak,. megérkezik a tiszteletes úr Cso- konyavisontáról. Elmondja, hogy kéthetente jár ki. A néni búcsúzóul csak annyit ajánl; kérdezze meg a polgármestera nagy megmerettetesre. Már az orosz nyelvet nem tanulom, helyette az angolt választottam. — Mi szeretne lenni? — Talán orvos, segítenék az embereken, mert ez a legszebb foglalkozás a világon. Legalábbis most nyolcadik osztályos koromban így látom. Aztán lehet, hogy a gimnázium elvégzése után már egészen más véleményem lesz! G. A. nőt, mikor mehetünk újra az „Isten házába”9 A polgármesternő barátságos otthonában fogad. — 1949-ben kerültem Rinya- újnépre. húsz éven át a falu elöljárója voltam — kezdi Kiss Jó- zsefné. — Jelenleg 87 lelket számlál a kisközség, de korábban 300-an is laktak itt. Ötven nyugdíjas, tizenegy gyerek, hét munkanélküli van. A maradék Babócsára, valamint Nagyatádra a cérnagyárba jár dolgozni. — Megújult a falu az eddigi tevékenysége alatt? — Először a temetőt rakattuk rendbe, vizet kaptunk miután az önkormányzat elnyerte a 90 százalékos állami támogatást. Ez nem minden. Korszerűsítették az orvosi rendelőt, műszereket vásároltak, majd 100 ezer forintot költöttek erre a célra. Rendszeresen megtartják az öregek napját, karácsonyt, gyereknapot. — Mi lesz a templom sorsa? — A következő ciklusban feltétlenül rendbe tesszük. Szeretnénk a házakhoz is beköttetni a vizet, ezenkívül még járda és útépítés is a szerepel tervek között. Vegyesbolt, kultúrház, italbolt. Ez a faluközpont, amelyhez keskeny út vezet. Csend van — olyan a település, mint valami városközeli üdülőtelep. Gamos Adrienn Hogy az egykori központosítás, legyen szó településekről vagy termelőszövetkezetekről, milyen rombolást végzett, jelzi: az egykor híres szuloki téesz miként veszítette el rangját. Legalábbis a településen élők így látják. Minderről Szehágel Józseffel beszélgettünk, aki a termelőszövetkezet brigádvezetője volt, most magángazdálkodásból egészíti ki nyugdíját. \ O — Annak idején, amikor a téesz megalakult itt, Szulok- ban, mindenki magáénak érezte, tudtuk, hogy ez a miénk — vigyázott is rá mindenki. Volt abban az időben pénz, termény, amikor azonban egyesítették az öt község téeszét, lett belőle egy rossz. Pedig Kálmáncsa meg Ho- mokszentgyörgy is meg tudott volna állni a saját lábán. Földjáradékot abból a 14,5 millió forintból tudtak fizetni, amit a szuloki téesz vitt be a közösbe. Azután új vezetők jöttek, amikor a pénz fogytán volt, tudni lehetett: a szövetkezet visszafejlődik. — Kaposvárról is küldött a pártbizottság téeszelnököt, s persze a tagságot nem kérdezték meg, hogy kell-e vagy sem. A vége felé már, úgy láttam, mindenki azt leste, mit tud vinni... Szomorú, ahogyan most kinéz. Most széjjelváltak, nem tudni, hogyan fognak működni. Van, aki kisszövetkezetet alakított. © A szuloki téesz híres volt országszerte a burgonyájáról, dohánytermesztéssel is foglalkoztak. — A burgonyából jött a pénz naponta elment 15-16 vagonnal. Nem volt probléma a pénzzel. Aztán egy elnök el kezdte mondani: a burgonya ráfizetéses, a dohány is az, így akkor már csak gabonát termeltek, amit gépesíteni lenetett; nem kellett sok munkabért kifizetni. Mondtam én akkor, milyen jó lenne, ha most volna 300 vagon krumpli eladó. nem fájna a fejünk. A szulki nép, gondolja, olyan outa volt, hogy azért termelte a krumplit meg a dohányt, A somogytarnócai ifjúsági klub életének egyhangúsága megtört az elmúlt csütörtökön. Igaz, nem éppen úgy, ahogy azt a klubvezető megálmodta. Két ismeretlen férfi tért be aznap a klubba, látszólag a felhőtlen szórakozás reményében. Mint később kiderült, ez nekik be is jött, ám a többiek valahogy mégsem érezték jól magukat. Különösen nem B. Z., a klub vezetője, akit a két férfi rövid tartózkodás,után fizetésre szólított fel. Állítólag ők csak mint pénzbehajtók dolgoztak, megbízójuk egy tartozást kívánt e módon rendezni. mert az ráfizetéses volt? Meg lehet nézni az épületeket, ezeket mind a szorgalom által építették fel a régi öregek. Sajnos, ma ezt nem lehet megcsinálni... A háború előtt a településen mindenki növénytermesztéssel foglalkozott, senki nem járt be a városba dolgozni. — Volt földünk, a sógorom meg csendőr volt, az volt a bűne. Én nem vihettem be a téeszbe a földet, mert '48-ban elkobozták. A háborúból hazajöttem, szerencsére tudtam magamon segíteni, az egész családdal dolgoztam, mert különben nem állnánk úgy, ahogy állunk. Az unoka most munkanélküli, mellettem dolgozgat. Növénytermesztéssel foglalkozom, egy állatom van csak, mert a másik nem fogott borjút. Van egy anyagöbe, meg vágnivaló. © — Kárpótlásra adtam be 8 holdat, de nem merek belevágni. Nem tudja az ember követni az árakat, mi megy, mi nem, el tudja-e adni a terményt. A vetőmag, a szántatás, aratás — épp a múltkor számolgattam, ráfizetéses lenne a gabona. A földek meg nagyon tönkre vannak, trágyázni is kell rendesen. Én nem akartam több földet, maholnap hetvenéves vagyok. Most voltunk kint, Németországban, vettünk egy krumplikombájnt, egy szalmaszedőt, azt a gyerek meg tudja egyedül is csinálni. Vettem vetőgépeket is. Sok kombájn van Szulokban. Mindenki gondoskodik magáról, hogy meg tudjon élni, ne kelljen nélkülöznie. Hogy a városi néppel mi lesz? Valamikor én is hizlaltam disznót, bikát, most mindenki megállt ezzel, mert nem fizetnek érte rendesen. Elvették a kedvét a népnek. Az Országházban is beszélnek mindenről, csak a valóságról nem, hogy hogyan tovább? A téesz-formát megunta mindenki. A szulokiak talán nem fognak éhen halni. Mindenki igyekezett, vagy traktor vett, vagy lovat, mégis valami vet tudjon kezdeni. En sokfelé utazok, s látom, szomorú képet mutat a határ... A klubvezető ezt másként gondolta, és nem akart eleget tenni a felszólításnak. Ezután a két „úriember” a keményebb eszközök kelléktárát vette igénybe, tettleg bántalmazták B.-t, aki elvesztette rövid időre az eszméletét. Ezt a rövid időt azért sikerült a támadóknak alaposan kihasználni: rögtön a pénztárhoz járultak és (f)elvettek 1400 forintot. Talán mint fellépti díjat. Azért csak ennyit, mert nem volt több a kasszában. így — mivel a tulaj könnyebben megsérült — most rablás miatt adtak ki körözést a két ismeretlen tettes ellen. ISTENTISZTELET A KULTÚRHÁZBAN Rinyaújnép templom nélkül Nagy a sártenger, ha Csokonyavisonta felől akarja az ember megközelíteni Rinyaúinénet ilyen körülmények között csak egy út vezethet oda, mégpedig Babócsán keresztül. Rögtön szembetűnik az idegennek, hogy a templom — mindenütt a falu jelképe — romokban hever. Tóth Kriszta Dráva-krimi Tarnócai rabló-pandúr
