Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-17 / 297. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. december 17., csütörtök Drágul az olcsóbb Mint ismeretes, 1993. január 1 -jétől ismét változnak a gyógyszerárak, s minthogy hazánkban a nyugdíjasok a legszámottevőbb orvosságfogyasztók közé tartoznak, a fogyasztói árváltozások ezt a réteget igencsak érzékenyen érintik. Az eddig viszonylag olcsónak számító gyógyszerek ára — az új árrés következtében — átlagosan mintegy 10 százalékkal emelkedik, ugyanakkor a most drágább orvosságokért majd jóval kevesebbet kell fizetni. A januári árváltozásokat márciusban újabb intézkedés követi: akkor módosítják a közgyógyellátásban érintett gyógyszerek listáját. Jövő héten: tombola A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének Szent Imre utcai boltjában minden levásárolt ezer forint után sorsjegyet adtak a pénztárnál, s adnak még ma is — de már nem sokáig... December 22-én délelőtt fél tízkor ugyanis (szintén a Szent Imre 14. szám alatt, a tanácsteremben) kihúzzák a nyerő számokat. A tombola során értékes nyereményekhez juthatnak a nyugdíjasbolt szerencsés vásárlói. Lemaradtak a nők Somogybán a nők nyugdíja jóval alacsonyabb, mint a férfiaké — olvasható a KSH Somogy Megyei Igazgatóságának idei első fél évi tájékoztatójában. 1992. júliusában a saját jogú öregségi nyugdíjas férfiak átlagnyugdíja 10 103 forint volt, s ez 1552 forinttal több, mint a nőké. A különbség főként a fiatalabb korcsoportokban jelentős, az idősebbeknél fokozottan csökken az eltérés: a 70-74 éveseknél például a férfiak átlagnyugdíja 9919, a nőké 9035 forint, s a 80 éveseknél, illetve az azon felülieknél már azonos a férfiak és nők nyugdíjának a mértéke. Kell a nyugdíjszelvény Januártól megváltozik az üdültetés eddigi, szakszervezeti tagságon alapuló rendje: a korábbi szakszervezeti üdültetés helyére az utalványrendszer lép. Amit ezzel kapcsolatban a nyugdíjasoknak tudniuk kell: a jogosultságuk bizonyítására nyugdíjszelvényre vagy -igazolásra, továbbá személyi igazolványra van szükség. A hozzájárulás évente csak egy alkalommal vehető igénybe. A nyugdíjasok a Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelő Kft — ez a volt SZOT-vagyonnal gazdálkodik — tizenkét irodájának valamelyikében jelentkezhetnek üdülési utalványért. Karádyra emlékeznek A színpadra, a fölvevőkamerák elé Kőbányáról érkezett Kanczler Katalin, a később legendássá lett, a végzet asszonyaként férfiszíveket megdobogtató Karády Katalin. Ha élne, december 8-án ünnepelte volna a születésnapját. Hogy hányadikat? A nyolcvanhetediket? A nyolcvankettediket? A nyolcva- nadikat?...Lexikonok adatai szerint mindegyikre lehetne okunk. Tény, hogy híres színésznő volt, ma is sokan rajonganak érte, főként nyugdíjas korú hölgyek és urak, akiket még megkönnyez- tetett számos feledhetetlen alakítása. Vasárnap délután Zilahy Lajos Halálos tavaszával Ka- rády Katalin művészetét — és korát — idéző sorozat kezdődött a tévében. T alálkozók, ünnepségek NYILATKOZIK A MÁSIK FÉL Segélyre másfél millió A Volán nagy családjában Az idén 38-cal gyarapodott a Kapos Volán nyugdíjasainak száma, s ma már csaknem négyszázan vannak. A nyugdíjasok családját egyszerre nem képes befogadni a vállalat Füredi úti művelődési központja, ezért két csoportban invitálta az idős embereket a hagyományos, karácsony előtti találkozóra a vállalat gazdasági vezetése és a központi igazgatóság szakszervezete. Füzesi Andrásáé a nyugdíjasok idei közösségi életéről — a zalakarosi, a harkányi gyógyüdülőkbe, a Szlovákiába és Ausztriába szervezett kirándulásról — adott képet. Kétszázhetvenen vettek részt ezeken az utakon. Dr. de Sorgó Tibor igazgató azokról a változásokról szólt, amelyek Kapos Volánná formálták az egykori vállalatokat, hangsúlyozva, hogy a megszűnt szakmai ágazatok volt dolgozói a jövőben is a Kapos Volán nagy családjához tartoznak. Mintegy háromszáz nyugdíjas látogatott el most az egykori munkahelyére. Két nyugdíjas igazgató is ott ült a régi munkatársak között: dr. Bors István és az alapító Hoffmann Sándor. Az utóbbit többen külön is köszöntötték, mivel — túl a 85. életévén — ő a Kapos Volán legidősebb nyugdíjasa... Gigei muzsikaszó Sok embernek lett párás a tekintete a hét végén, amikor Gige önkormányzati hivatala egy karácsony előtti találkozóra invitálta nyugdíjasait. A hívó szóra százheten sereglettek össze az óvodának szánt szolgálati lakásba, hogy meghallgassák az iskolások kedves műsorát. Az idős embereket ifj. Bö- röcz Imre képviselő köszöntötte. A nyugdíjasok nevében — mivel ő is az — Simon Károly polgármester szólt. A találkozón minden nyugdíjas 1000 forintot kapott. Az ön- kormányzat ezzel próbált némiképp enyhíteni a karácsonyi kiadásokon. Ünnepi ebédet is adtak tiszteletükre. Ezen jó hangulatban idézték a múltat, s arról is szó esett: nem sok jóval kecsegtet a holnap... Miközben levetítették a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című filmet, az önkormányzati hivatal dolgozói otthonában köszöntötték Gige legidősebb nyugdíjasát, a 89 éves Csontos Józsefnél Búfelejtő Somogyaszalóban Az idén is megrendezték a nyugdíjastalálkozót Somosz- aszalóban. A falu egyhar- mada — 190 ember — nyugdíjas. A művelődési házban 130-an vettek részt az önkormányzat által szombaton rendezett ünnepségen. Kehi Zsigmond alpolgármester köszöntője után a helybéli óvodások, majd a fiatalok adtak műsort. Csattant a tenyér, s emelkedett a hangulat. Nagy sikere volt a szájharmonikázó Szita Gyulának és a cigánydalokat éneklőknek is. A csaknem másfél száz idős ember elfeledte minden baját-bánatát. A vacsora után mulattak; majdnem virradatig. Jókedvüket megörökítette a videokamera is. Az önkormányzat 1500 forintot adott minden nyugdíjasának. Az an- talmajoriaknak is, nekik — mintegy ötven személynek — egy héttel korábban rendeztek találkozót. (Kovács-Lőrincz) A Somogyi Hírlap december 3-i számában a Nem kaptak tejjegyet a kaposváriak címmel megjelent írásra adott tájékoztatást dr. Kéri Lajos, a Kaposvári Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Köz- igazgatási Igazgatóságának igazgatója. Leveléből idézünk: „A rászoruló polgárok tejtermékkel való jobb ellátása érdekében vezette be a Népjóléti Minisztérium a tejjegy rendszerét. Igazgatóságunk — ismerve a többgyermekes családok, a kisnyugdíjasok és a munkanélküliek nehéz helyzetét — 1991. június 1-jétől eddig 39 125 tejjegyet osztott ki, összesen 11 millió 737 ezer 500 forint értékben. Két és fél millió nyugdíjas érdekében az eredetileg erre a célra tervezett és tartalékolt egyszeri támogatás karácsony előtti megadását követeli felhívásában az Értékvesztett Nyugdíjú Nyugdíjasok Egyesülete. Az Országos Sajtószolgálat közleményéből megtudjuk: a felhívás hangsúlyozza, hogy a pillanatnyilag esedékes egyszeri támogatást nem lehet a jövő évi nyugSajnos, a rászorulók száma meghaladta a minisztérium által meghatározott keretet, ezért pótigénylést kívántunk benyújtani. Érdeklődésünkre az illetékes úgy tájékoztatott bennünket, hogy az éves kereten felül újabb mennyiséget biztosítani nem tudnak. Ezért kényszerültünk a cikkben idézett levél megírására. A december hónapra megmaradt mintegy 1200 tejjegyet a három- és többgyermekes családoknak osztjuk ki.” Az igazgató szerint a cikk végének megállapítása „több szempontból sem állja meg a helyét. A rászorulók részére több — a kiesett tejjegy pótlására — 2500, egyenként 300 díjba olvasztani, abba csak a jövő évi egyszeri támogatás olvasztható bele. Ha mégis rá lehetett hagyni a Nyugdíjasok Országos Kamarájára, hogy elvegye a kétmillió nyomorgó karácsonyát, most legyen mód rá, hogy kiemelten megnöveljék ötmilliárd- dal a külföldi adósságot, vagy korrigálásra kérjék az Érdekegyeztető Tanácsot, esetleg átcsoportosítással forintos vásárlási utalványt biztosítunk, melyet tejtermék beszerzésére fel lehet használni. Ezenkívül karácsonyra további 1500 darab, 500 forintos vásárlási utalványt osztunk ki, élelmiszer beszerzésére. E másfél millió forintos segélyezés mellett a vakok és gyengénlátók részére összesen 120 ezer forintot, az általános iskoláknak és óvodáknak intézményenként 10 ezer forintot biztosítunk. Azok igényeinek kielégítésére, akik ruhanemű, cipő vásárlásához és egyéb célokra kérnek segítséget, további 900 ezer forint áll rendelkezésre.” Köszönjük a korrekt tájékoztatást. biztosítsák az ötmilliárd forintot. Nem történhet meg — állapítja meg az egyesület felhívása —, hogy az utolsó hetekben kiforgassák a legrászorultabb milliókat az idei évi egyszeri támogatásból rájuk eső két-három ezer forintjukból — amire bizton számítottak —, hogy aztán jövőre, a százalékos elosztás szerint a felét se adják vissza. Népfőiskola nyugdíjasoknak Nyugdíjasok népfőiskoláján kezdődött „tanítás” a közelmúltban Zalaegerszegen. Hallgató bárki lehet, nemtől, iskolai végzettségtől függetlenül. A nyugdíjasok tizenöt oktatáson vesznek részt tavaszig, s olyan témákról hallhatnak előadásokat, amelyek az időseket, koruknál fogva, leginkább érdeklik — például arról, hogyan győzhetik le a magányt; miként előzhetik meg, illetve vészelhetik át az öregkorban leggyakoribb betegségeket. A népfőiskola „tantervében” szerepelnek az általános műveltség megőrzéséhez, továbbfejlesztéséhez szükséges „tantárgyak”; megismerkedhetnek olyan mesterségek fogásaival is, mint a kosárfonás és a csipkeverés. Az egyszeri támogatásért Az értékvesztett nyugdíjú nyugdíjasok felhívása Négy évtized az ortopédián TÖBBNYIRE IDŐSEK KERESIK (Fotó: Király J. Béla) Tíz perc múlva hét, amikor dr. Zsigmond Kázmér, a már hatvanon túl levő ortopéd szakfőorvos reggelente belép a kaposvári rendelőintézet ajtaján. Hétkor asszisztensnői már szólítják az első beteget... De pontosságát, lelkiismeretes gyógyító munkáját Marcaliban és Mosdóson is jól ismerik, ahova hetente rendszeresen szólítja a kötelesség. A mindig pontos ember életében egyszer mégis elkésett... A kaposvári fiú annak idején a Somssich Pál Gimnáziumban szerzett jeles érettségi bizonyítványával 1946-ban a pécsi egyetem orvostanhallgatója lett, s mint medikusnak nyaranta kéthetes kórházi gyakorlatra kellett hazajönnie Kaposvárra. Akkor azonban lekéste a vonatot...Egy nappal később jelentkezett. A szigorú főorvos késéséért el akarta zavarni, ám megkegyelmezett s le- küldte a kórház alagsorába. Ott működött az ortopédia... — Dehogy gondoltam, hogy ez a mozzanat meghatározza későbbi életemet. Mégis így történt. Dr. Farkas Sándor főorvos úr szinte egyből a mély vízbe dobott, s már az első héten megismerkedtem az ortopéd munka több alapelemével, beleszerettem ebbe a szakmába... Hogy mennyire? Kereken negyven esztendeje dolgozik ezen a területen, 1961 óta ő a kórház-rendelőintézet ortopéd szakfőorvosa. Több mint harminc év egyetlen beosztásban az orvosi tevékenységben — ehhez az kell, hogy szeresse azt, amit nap nap után végez, és felettesei, betegei elismerjék szakmai eredményeit. — Fontosnak tartom a sérülések, a bajok megelőzését. Az ortopédia fejlődése lehetővé teszi, hogy már a csecsemőnél kiszűrjük a veleszületett rendellenességet, amit a köznyelv csípőficamként ismer. Hogy ma nincs annyi bicegő felnőtt, mint fél évszázaddal ezelőtt, abban az ortopédia főszerepet játszik... Később az óvodások, iskolások fejlődését figyeljük, mert náluk is mód és szükség van a későbbi bajok megelőzésére. A legtöbb szülő ma már tudja, hogy a látszólag kis rendellenességgel is hozzánk kell fordulni, még ha olykor várakozni is kell a rendelő ajtaja előtt... Zsigmond doktornak a féléves csecsemő mellett nyolcvanon felüli betege is akad. Leginkább az idősek jönnek térd-, csípő- és egyéb fájdalmakkal, sokan közülük az első jelzések észlelésekor nem fordultak orvoshoz — s ezt bizony rosszul tették! Sokuknál így fajult el a kezdeti ízületi bántalom, a kikopás, s később már a mai, igen hatásos gyógyterápia is csak a fájdalmak ideiglenes csökkentését eredményezhette. — Hazánk a gyógyfürdők országa. Vajon kihasználhatjuk ezt a körülményt a gyógyításban? — Az olyan gyógykórházak, mint amilyen Balt, Hévíz vagy Harkány, sokat segítenek, de ott a rászorulóknak csak a töredéke kaphat helyet. Az idősebb betegek száma a jelenleginél több ágyat igényelne... — Doktor úr, a maga térde sose fáj? — Sosem. Annak idején, gyerekkoromban a normál járásmódhoz szoktam, később már tudatosan vigyáztam a testtartásomra. A több mint hatvan év alatt nem sok munkát adtam a kollégáimnak, s ma is úgy érzem, hogy teljes értékű ember vagyok, a nagy szakmai gyakorlat meg éppen hogy nem hátrány... Nem lenne baj, ha még jó ideig a jelenlegi kondíciómban szolgálhatnám a betegeket. Ezt a betegek se bánnák... Kovács Sándor Pillanatképek Ha hallgattál volna... Tanulunk, tanulgatunk. Akinek „megszaladt” korlátlan szabadságé hazánkban, a hirtelen és váratlanul rászakadt jólétben, az az úri módit tanulgatja. Mások — ők vannak többségben — másféle módit kénytelenek megtanulni: a kapaszkodás művészetét... * * * Újgazdagék ezüstmetál Opelen érkeznek a somogyi megyeszékhely Domus áruházának parkolójába. Már a megérkezés, a „landolás” is sikk, nem beszélve a kocsicsodából való kiszállásról. Autója és autótulajdonosa válogatja... Fontos a koreográfia! A lassú, kimért mozdulat, amely lehetővé teszi az alkalmi bámulok elmélyült csodálatának kiteljesedését! A kiszálló „együttes" minden tagja ruházatával, keresetlen lezserségével, „naprakész” divatjával jólétet, biztonságot áraszt. Tanulandó, mi több: bámulandó! Mindennél fontosabb azonban, hogy ne szólaljanak meg! Mert akkor minden illúziónk azonnal ködbe vész. Ugyanis kiderülhet: a lélek, a kultúra a technika vívmányaitól és a gazdagság oly irigylésre méltóan magas színvonalától, bizony, utcahosszal lemaradt... KerTi
