Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-14 / 294. szám

1992. december 14., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A marcali tévé mai műsora 19 órától: Képújság, majd hétfő esti hírmagazin. Benne: A Sütévnél is privatizálnak - A vadásztársaságok helyzetéről - Befejeződtek a városrészi fórumok - Marcaliban nyerték a „Zanussi”-t - Hírek, sport - Kb. 20.10-től tv-mozi: Veszé­lyesen kell élni (francia krimi). A keresztúri kórus Németországban A Passau melletti Kösslarn kisvárosban vendégszerepeit a balatonkersztúri Bárdos La­jos Női Kar. A két település kapcsolatai újkeletűek. A kó­rus bemutatkozott a kölni dómban is. Holnaptól kará­csonyi hangverseny-kőrúton vesznek részt. Először a bala­tonszentgyörgyi templomban mutatkoznak be, majd a jö­vő hétfőn Balatonberényben. Mosóporral gépet nyert Az OMO-hoz mellékelt szelvénnyel nyert egy Zanussi típusú mosógépet a marcali Kondákor Ferencné az Unile­ver Magyarország kft őszi-téli akciója során. A szerencsés vásárló a 39 900 forint értékű gépet a hét végén vette át a marcali áfész 36-os diszkont­üzletében az Unilever területi szervezőjétől és az Áfész kereskedelmi igazgatójától. Szervestrágya krumpli alá Kétszáz hektáron szórnak ki hektáronként 50-60 tonna szervestrágyát az inkei szö­vetkezetben a jövő évi burgo­nyatermesztő területeikre. 90 hektáron már a hét végéig be­fejezték ezt a fontos talajerő­utánpótlást biztosító munkát. Nyereményakció sorsolás A Lengyeltóti és Vidéke Áfész árengedményes kiárusí­tásának és vásárának nyere­ményakcióján egy mosógépet nyert Szentes László lengyel­tóti lakos. A centrifuga boldog nyertese pedig az ugyancsak lengyeltóti Illés Lajosné lett. ✓ Állampolgársági eskü Marcaliban Pénteken állampolgári es­küt tett Marcaliban Ferenczy Attila és családja. A néhány évvel ezelőtt Erdélyből mene­kültek, s most a Magyar Köz­társaság elnökétől megkapták a várva várt dokumentumot. Fedelet kap a sportcsarnok Az előzetes tervek szerint ma délelőtt egy speciális eme­lőszerkezettel a helyére teszik a marcali sportcsarnok tető- szerkezetének elemeit. A kivi­telező, a Surján Rt mai akció­jának eredményeképpen is­mét közelebb került az át­adáshoz a rég várt beruházás. A marcali Fűrészüzem kft útkeresései Forgótőke nélkül nehezen megy Egy évvel ezelőtt két fiatal­ember Marcaliban megalakí­totta a Fűrészüzem kft-t. Át­vették a korábbi fűrésztelep dolgozóit, a készleteket, és megvásárolták a gépeket. Két műszakban évente 9 ezer köbméter fát dolgoz fel a 45 ember. Ez már tisztessé­ges megélhetést biztosíthat mindekinek. Bácsics János ügyvezető igazgató minden zegzugát ismeri a telepnek, hiszen 15 éve itt tölti minden­napjait. Társa, Kocsis Tamás elsősorban a kereskedelem­mel foglalkozik, de egy ilyen vállalkozásnál nem túlságo­san kötöttek a posztok. Ha sürgős teendő adódik, szóba sem kerül, hogy kire tartozik: a munkát el kell végezni. Az elmúlt egy év legna­gyobb sikerének azt tartják, hogy mindig ki tudták fizetni esedékes számláikat, és a munkabérre sem kellett várni a dolgozóknak. Viszont gon­dot jelent a forgótőke hiánya. Akiktől vásárolnak, azok a leg­többször csak készpénzért hajlandók a termékeket adni. Ugyanakkor a fűrészüzem termékeiért nem mindig fizet­nek azonnal. Az évi 50-55 mil­lió forint értékű termelés felét az exportbevételek adják. Az fizetés átfutási ideje itt szük­ségképpen hosszabb, általá­ban 50-60 nap. De botorság lenne emiatt elveszíteni az német, svéd és osztrák part­nereket. A nagyobb forgótő­kéhez szükséges kölcsönhöz jutást nehezíti, hogy nincs be­fejezve a privatizáció. Hat hó­nap óta nem sikerült előbbre jutni. A hátralevő mintegy 15 millió forintos privatizálandó részt E-hitelből akarják meg­vásárolni, de ehhez több, más kérdést is tisztázni kell. A cég gazdái úgy gondolják, hogy a hiteleket ki tudják ter­(Fotó: Horányi Barna) melni. A 25 millió forintos ex­port többségében úgynevezett szőlészeti anyag, hegyezett akáckaró, támoszlop, Svédor­szágba szállított cser és tölgy fűrészáru, s Olaszországba exportált rakodólapelemből áll. Belföldön jó piaca van a lombos fűrészárunak és a bú­toripari anyagoknak. Az épít­kezők körében közkedvelt, hogy rajz alapján méretre vágva akár az egész tetőszer­kezetet is megrendelhetik. Gyártanak még — főleg a bar­csi és a csurgói parkettagyár­nak — parkettléceket is. Ha csak a munkától függ — jövőre is lesz dolga a közel félszáz embernek, s nem kell sorbaállni munkanélküli-segé­lyért. A privatizáció sikeres be- fejzése pedig elsősorban nem rajtuk áll. (Lengyel) Borítékbontás előtt November 30-ig kellett be­adni privatizációs átalakulási tervüket az állami gazdasá­goknak. Böhönyén Gerencsér Istvánt, a vállalati biztos he­lyettesét kérdeztük: milyen tervet dolgoztak ki az átalaku­lásához? — Gazdaságunkban is a decentralizált privatizációt hajtjuk végre. Eladásra lett meghirdetve a jelenleg mind­össze 950 kocával működő sertéstelep a hozzá tartozó 1200 hektár takarmányter­mesztő területtel. Külön egy­ségként kínáljuk eladásra a húsfeldolgozót, húsboltjainkat, a fűrészüzemet, a vetőmag­üzemet, az üzemi konyhát, a húspép-tápliszt üzemet és a vágóhidat a zsírsütővel. A pá­lyázatok elbírálása után, ha minden egység elkelt, mintegy 1500-2000 hektár termőföld marad piacképes árunövé­nyek termesztésére. M. T. A komfortos városért — Milyen egy munkanapja? — Több mint a felét tőlem független erők osztják be: kö­telező megjelenések, értekez­letek, gyűlések. Vannak városi rendezvények is, kulturálisak, meg lakossági fórumok; igyekszem ezeken megje­lenni. ^ — És a „magánemberé”? — A vasárnap a családé. Meg a szombat délutánt is igyekszem megtartani. Ha a marcali focicsapat itthon ját­szik, kimegyek a meccsre, a tévébeli közmérkőzés-közvetí- téseket is általában megné­zem. Régebben sok politikai adást is néztem, ez mára ki­maradt; ma már inkább ve­szekedést látni. Unalmasnak találom, hogy bármikor üt le két ember beszélgetni, soha­sem találnak közös nézőpon­tot... Dr. Sütő László 1989 óta Marcali első embere. Polgár- mesterségén kívül tagja So­mogy Megye Közgyűlésének, elnöke a megyei jogi és ön- kormányzati bizottságnak. Emellett: alelnöke a Kis- és Középvállalkozók Országos Érdekszövetségének, tagja az Önkormányzati Akadémia szakmai tanácsadó és fel­ügyeleti bizottságának. 1990 októberében választották pol­gármesterré. — Programom három-négy pont köré csoportosult. Akkor a legfontoabbnak a humán szférát tartottam. De nagyon gyorsan kiderült, hogy a város foglalkoztatottsága a csőd szélén áll, és ha nem foglalko­zunk ezzel nagyon komolyan, akkor hiába lesznek csodála­tos középületeink, hiába fejlő­dik a közoktatás és az egész­ségügy, egyszerűen nem lesz munkahely. Eze'n a holtponton 1990 végére átlendültünk; persze továbbra is kell vele foglalkozni. Újra előtérbe ke­rülhetett az előzetes terv: 1991 szeptemberében a gim­náziumban a nyolcosztályos képzést, a szakmunkáskép­zőben pedig a gazdaasszony­képzést indítottuk el. Vagyis megtörtént a profilváltás, s ez a szakmák tekintetében szé­lesebb teret nyit a diákok előtt. Jenetősen változott és ma már stabil a közművelődés. A kulturális központ jól működik, a gyermekrészleg elkészülté­vel jelentősen bővült a városi könyvtár, a város két múzeu­mot vett át. Nagyon nagy eredmény, hogy 40 millió fo­rintos beruházással elkészült egy kábeltévé-hálózat, amely a várost majdnem teljesen át­fogja. A feladat mos az, hogy rendet csináljunk a föld alatt... Az infrastruktúra hiánya min­den .fejlődésünket meggátol­hatja. 1990 őszén a szenny­vízderítő rendszer gyakorlati­lag telített volt. Első lépésként duplájára bővítettük a szenny­víztelepet. Ennek a több mint 50 millió forintba kerülő beru­házásnak most folyik a próba­üzeme. A következő lépés lesz a csatornahálózat felújí­tása, bővítése. A várdombi vá­rosrészben már folyik az épít­kezés, itt négyszáz házat kö­tünk be. Egy céltámogatás el­nyerése után a következő év­ben elkezdjük a gombai ne­gyed csatornahálózatának ki­építését, és 1997-98-ra Mar­cali százszázalékosan csator­názottá válhat. Másik nagy terv a szemétte­lep építése. Létrejött egy kft, ennek eddig 21 önkormányzat a tagja, köztük Marcali és Keszthely. Az épülő telep 25 évre, szelektív gyűjtés esetén pedig 40 évre biztosítja a szemét problémamentes elhe­lyezését. Nagyon fontosnak tartom, a magánvállalkozók segítségét, hogy minél több családi vállalkozás jöjjön létre. A legnagyobb segítség ebben az, hogy az önkormányzat éves időtartamra kamatmen­tes kölcsönt tud adni, 200-250 ezer forintot. — Kudarc érte-e? — Ideiglenes kudarcnak tar­tom a gyógyszálló építéséről való lemondást. Azt hiszem, az ilyen nagyságú beruházá­soknak ma nem kedveznek az általános gazdasági és hitel- politikai elvek... — Hova épült volna a szálló? — A Gomba-völgyi két hé­vízforrás mellé. Az egyiket 1990-ben sikerült gyógyvízzé nyilváníttatni. Másképp kell továbblépnünk. Valahogy úgy, hogy a lakosság és az önkor­mányzat közös részvénytár­saságot hozzon létre és strandfürdőt építsünk. Aztán pár év múlva majd, ha a dolog sikeres lesz, talán akad vállal­kozó, aki hajlandó lesz az eredeti tervek, beruházás megvalósítását finanszírozni. Metz A. Márton Inke templomot épít Inke reformátusai hitéletük gyakorlására immár negyedik alkalommal kezdenek hozzá templomuk felépítéséhez. Az építőanyag nagy része már a fák között, és ha az időjárás is kegyes lesz hozzájuk, még az idén lerakják az alapokat. Berkes Sándor egyházgond­nokot kérdeztük a történetről. — Az inkei reformátusok első templomát 1594-ben, az ellenre­formáció időszakában rombol­ták le. A türelmi rendelet megje­lenése után, az 1700-as évek végén építettek a hívek egy fa­templomot. Tetejét zsúp borí­totta. A falu történetében gyá­szos emlékű 1817-es tűzvész alkalmával a község lakóépüle­teinek nagy részével együtt a templom is a lángok martaléka lett. A 800 lelkes gyülekezet 1830-ban közadományokból felépítette empire stílusú ima­házát, amelyben két karzat is volt. 1840-ben szentelték az épületet, és a 100. születésna­pon Bolla Pál lelkész és Beth­len István gróf adományaiból újjávarázsolták a templomot. — 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a tornyot, majd 1976-ban a fal­maradványokat is lerombolták és eltakarították. A területet 1991-ben sikerült visszaigé­nyelnünk, és most már az egy­ház tulajdona a 2134 négyzet- méter liget—mutatott körbe az egyházgondnok. Berkes Sándor alapítványt tett a templom felépítésre, a gyülekezet és a anyagi segít­sége közadakozások folytán megkezdhették az építő­anyag-vásárlást. Szigetvári György Ybl-díjas építész ké­szítette a terveket, költségei­nek harmadát felajánlva az alapítványnak. A helyi szövet­kezet fuvarlehetőségekkel, munkagépekkel segíti a kivite­lezést, a falak felhúzására pe­dig vallási hovatartozástól függetlenül összeszövetkezett Inke apraja-nagyja. Mészáros Tamás (Fotó: Király J. Béla)

Next

/
Thumbnails
Contents