Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-06 / 262. szám

1992. november 6., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Százezer forint az énekkarnak A csurgói önkormányzat a kulturális és tájékoztatási bi­zottság javaslata alapján a jövő évben 100 ezer forinttal hozzájárul a Cantemus Női Kar működéséhez. Az önte­vékenyen működő énekkart eddig évi 50 ezer forinttal támo­gatták, jövőre azonban fennál­lási évfordulójukat is ünnepük. Irodatechnika a községházán Korszerű irodatechnikai be­rendezésekkel látták el Ber- zence polgármesteri hivatalá­nak irodáit. Fénymásolót, számítógépeket vásároltak négyszázezer forint értékben. A számítógéphez könyvelői programot vettek, s ez az ösz- szes intézmény költségveté­sét és könyvelését leegygze- rűsíti. Új szeméttelep Csurgón Megoldásra vár, hogy hova rakják le a szemetet Csurgón. A jelenlegi telep ugyanis mindössze 50 méternyire fek­szik az utolsó lakóháztól. A la­kosságnak természetesen rengeteg a kifogása ellene. A szakhatóságokkal egyeztetve a város most egy új helyen je­lölte ki a szemétlerakót. Az engedélyezési tervek is elké­szültek már, s a területfel­használási engedély meg­szerzése után megkezdik az új telep kialakítását. Gazdára váró üres vendégház A Szentborbáson, a Dráva-parton álló vendégház már évek óta nincs kihasz­nálva. A lakócsai önkormány­zat tulajdonában lévő, festői környezetben, közvetlenül a vízparton álló kis házat jövőre szeretnék átalakítani. Öt ven­dégszobát, éttermet és bárt terveztek az üdülőbe, amely­nek felújításához és üzemelte­téséhez vállalkozótársat ke­resnek. Nem kell nagy jóste­hetség hozzá, ha elkészül az új üdülő, mint ilyen Dráva-parti vendégház egyedülálló, és nagy forgalomra számíthat. Falugondnokság Somogyaracson A 230 lelket számláló So­mogyaracson bevezették a fa­lugondnoki rendszert. A Nép­jóléti Minisztérium és a me­gyei közgyűlés pályázatán nyert háromszázötvenezer fo­rint mellett egymilliós saját erő felhasználásával fedezték a' költségeket. A faluban most vezették be az ivóvizet ki­lencmillió forintos költséggel. Járda épült Vízváron Vízváron az intézmények enntartása mellett idén is ma- adt pénz fejlesztésre. Új járda spült a vasútállomásig, a köz­ségben több utcát leköveztek. Jézusnak gondolták, Mária „lett” belőle Egy hányatott sorsú főoltárkép Somogytarnócán A somogytarnócaiak hosszú ideig csak suttogni mertek a képről. Izgatta őket a rejtélyesen megmaradt olajfestmény ere­dete, de senki sem mert nyomába eredni. Még Schredl Viktor katolikus plébános sem, pedig ha valaki, ő szívén viselte a fő­oltárkép sorsát. Még most is izgalomba jön, ha árról beszélünk. — Sváb ember vagyok, csak arról szeretek beszélni, ami biztos. A Széchényi grófok múlt században épült tiszttartói épületének lakója amellett a hatalmas, legalább négy mé­ter hosszú asztal mellett kínál hellyel, amelyen állítólag Ma- róti László barcsi rajztanár kezdeményezésére két héten át restaurálták a képet. Ez volt a restaurátor diplomamun­kája. De milyen festményről van szó? — Dokumentumok nincse­nek róla, hogy milyen korból származik — mondja a plébá­nos. — Annyit tudok, hogy Széchényi György kalocsai érsek tulajdonában volt és eredetileg a somogytarnócai grófi kúriában kapott helyet több értékes festménnyel együtt. A Széchényi Ferenc gróf által 1884-ben építtetett kápolna főoltárképéről nyerte a templom a nevét: Sarlós Nagyboldogasszony. A front alkalmával — a szájhagyomány szerint — a kápolna fala körbe-körbe volt rakva a kastélyból kimentett értékes képekkel. Jöttek az oroszok vagy a németek — nem tudom már pontosan kik, mert nem voltam ott — és az összes festményt szitává lőt­ték. A főoltárképre azonban egy golyót sem pazaroltak, mert annyira fölismerhetetlen volt. A helybeliek azért gondol­ták, hogy Krisztus teste rejtő­zik a sötét lakkréteg alatt. Máig sem tudni, hogy ki kente be a festményt, mindenesetre megmentette vele az utókor­nak. Egy alkalommal, Maróti László rajztanár kérte: hadd vi­lágíthassa át infravörös fény­nyel. Akkor derült ki, hogy egy csodálatos Mária-kép rejtőzik a lakk alatt. A művészettörté­nész véleménye szerint az a híres másolatfestő — Miche­langelo Grigoletti — festette a képet, aki az ország legna­gyobb festményét, Tiziano Assumptáját (a mennybe vitt szűzanya) is alkotta. Ez a kép az esztergomi székesegyház­ban látható. A somogytarnócai főoltárképen ábrázolt Mária eredetije, Murillo Madonnája a párizsi Louvre-ban látható. A Sarlós Boldogasszony főoltár­képét az Esztergomi Keresz­tény Múzeumba jelentettem be, ott tartják nyilván. Eszmei értéke 2-3 millió forint. Azt is megtudom, hogy a szétlőtt festmények Széchenyi István gróf döblini fogsága ide­jén kerültek a kápolnába azért, hogy ne zárolják őket a vagyonnal együtt. A Mária- képet 1976-ban restaurálták, és október 10-én Révai József kanonok, marcali plébános meg is áldotta. A hatalmas, ősfákkal teli parkban megbúvó kápolnában azóta gyönyör­ködteti a hívőket. — Mindszenthy bíboros atya 1938-ban önálló plébáni­ává, lelkészséggé tett szent helyén már csak elvétve látni egy-egy értékes alkotást. A többi kép úgy tűnt el, hogy vé- letlenül-készakarva itt is, ott is lepottyant egy, s a gondos emberek elvitték „biztos” helyre — meséli a plébános. A kalandos életű Murillo Madonna Én nem vagyok egy kíváncsi ember — mentegetőzik —, 18 éve élek itt begubózva, és ed­dig még Verőcére sem tettem be a lábamat. Az itteni nép is csak azt mondja: ne kíván­csiskodj, ne üsd bele az or­rodat mindenbe, akkor nem lehet baj! Most már másként vélekedem a dolgokról; el­mennék még Esztergomba is a püspökszentelésre... Várnai Ágnes Dráva-krimi Csatatér lett a lakás A juhásznak jól ment dolga? Gruber László komiósdi la­kos már egy éve — válásakor — elköltözött apósával, illetve feleségével egykor közös la­kásából. A vagyonmegosztás szerint a közös szerzeményű személyautót vitte magával, a berendezést a lakásban hagyta, mivel a felesége le­mondott a gyerektartásról. Mindez rendben is lett volna, ám a történtek azt bizonyítják: a férj nem tudott belenyugodni ebbe a döntésbe... Mindahányszor felöntött a garatra, visszatért a régi kö­zös lakásukba. Ez történt né­hány héttel ezlőtt is: kizavarta a lakásból a volt apósát és „exnejét” is. Ez azonban még nem büntetendő. Legutóbbi megjelenésekor viszont az egész családot menekülésre késztette, tagjai ezután már a rendőrség segítségét kérték. Amíg a járőr megérkezett, Gruber összetörte a lakás be­rendezését: a bútorokat épp­úgy, mint a színes televíziót és videót, valamint az edényeket. S mivel nyilván úgy gondolta, hogy ez nem elég: a nyár vé­gén eltett savanyúságokat ki­öntözte a szőnyegre. A lakást csatatérré változtatta. A barcsi rendőrkapitányság befejezte az ügyben a nyomo­zást, Gruber László ellen ron­gálás büntette és magánlak­sértés miatt vádemelési javas­latot tett. T. R. Hosszasan gondolkodtam, hogy megírjam-e a gazdával folytatott beszélgetésemet és a tanyán szerzett benyomása­imat. Vajon használok-e vele neki vagy bárkinek, aki elol­vassa? Szavai semmi indula­tosságot nem tükröztek, csu­pán fásult beletörődést. Nem volt valami szívderítő látvány, amikor megláttam a szabad ég alatt legelésző juhokat és pásztorukat. Várnagy József éppen velük foglalatoskodott. — Az 1940-es években ka­tegorizálták a beiskolázást. A tanult szakmám kereskedő. De megakadályoztak abban, hogy ezt a mesterséget űz­zem. Szüleim tartottak pár bir­kát és folyamatosan szaporí­tották. Nekem ez annyira meg­tetszett, hogy nem tudtam el­szakadni a gazdálkodástól! Kizárólag merinói juhokat tart, számuk kétszázra tehető. A lakócsai téesztől bérli a terü­leteket. Kanálisparton, utak mentén érzik magukat otthon. — Milyen a gyapjú iránti ke­reslet? — Az idei gyapjúm itt van zsákokban. Nem érdemes el­adni húsz forintért kilóját, in­kább elégetem vagy a folyóba dobom. Régebben 180 forint volt kilója, akkor megérte nyí- ratni a birkákat. Manapság csak azért csinálom, hogy nyáron ne süljenek bele a bundájukba. Egészen másként alakul­nának a dolgok, ha lenne olyan szövetségük, amelyik védené az érdeküket. Koráb­ban a Gyapjúforgalmi Vállalat foglalkozott a gyapjúátvétellel. — Évente egyszer ellettünk, most folyamatosan télen-nyá- ron. Nincsenek külön szedve, köztük vannak a kosok is. Egyelőre még megy, de mi lesz később? — Fenn tudják magukat tar­tani ebből a nyájból? — Nagyon szűkösen, mert csak a feleségem kap nyugdí­jat. Elég zavaros, gondokkal teli világban élünk. Megnyúz­tak az adóval, az állatok lebiz- tosításáért nem kaptam sem­mit. Mondván nem vagyok én feltétlenül rászorulva. A csalók viszont büntetlenül aratnak. Egyre megy a játék, minél több pénzt kiszedni a termelő zsebéből! A címben szereplő kérdőjel válaszra vár. A lakócsai ju­hász kamasz gyerekként ke­rült a jószágok mellé. Amíg egészsége engedi, tereli nyá­ját, furulyaszó nélkül. Gamos Adrienn Életjel a 24. órában Csurgónagymartonban utak épülnek. Egyszerre három is. S bár a faluba érve csak meg­fordulni lehet, hisz több falu nincs Nagymarton után, ezek az utak mégis vezetnek vala­hova. Egyik Ágneslakra, a másik egy új utcába, a harma­dik, ami most épül, a szőlő­hegyre. Valamint egy talán mozgalmasabb, élettel teli jö­vőbe. Nagymartonban 206 ember él, jórészt nyugdíjasok. A falu évekig Csurgó társközsége volt, de a város közelsége csak annyit jelentett, hogy a fiatalok odaköltöztek. A kör­jegyzőség ma is ott van, de az önálló képviselő-testület önálló költségvetésből dolgo­zik. Mégpedig nem is rosszul, hisz csak ebben az évben 16 millió forintot költöttek el kü­lönféle fejlesztésekre. Ezek közül a leglátványosabb a templomfelújítás, a leghasz­nosabb pedig a vezetékes víz. Kpkas Zoltán polgármester Nagymarton útjai alig győzi sorolni a fejlesztéseket. — A víz volt a leg­fontosabb, végre si­került elérni, hogy vezetékes vizünk le gyen nekünk is Sokba került, az igaz, de megérte. Nem is nagyon tilta kozott a falu népe a harmincezer forintos hozzájárulás miatt Összesen 11 millió lesz a végösszeg, ebből a felét pályá­zaton nyertük, a má sik fele a saját erő, il­letve a hozzájárulás Megcsináltattuk az Ágneslakra vezető utat más­félmillióért, ebből 500 ezret az erdőgazdaság fizetett. Elké­szült a felső utca is hétszázöt­venezerért. Összesen tizen-' hatmillió forintot költöttünk, ami egy ekkora falunak hatal­mas pénz. Persze így is akad­nak elégedetlenek. Ez azon­ban nem baj, főleg most, hogy látom: megállt az elvándorlás a faluból, sőt, az idén öt új ház is épül. Talán visszajönnek a fiatalok. Ezt próbálják meg elősegí­teni azzal is, hogy létrehoztak egy lakásalap elnevezésű számlát, amelyről kamatmen­tes kölcsönökkel, esetleg tá­mogatásokkal segítik a letele­pedni szándékozó, illetve első lakáshoz jutó fiatalokat. — Ebben az évben csak 300 ezer forintot tudtunk e célra elkülöníteni, de így is ad­tunk 5 családnak kölcsönt. Jö­vőre szeretnénk legalább 600 ezret félretenni. Talán sikerül egy kicsit megfiatalítani a fa­lut. A lakás mellé azonban munkalehetőség is kellene, hisz a városba költözés fő oka az, hogy a faluban nincs munka. S ha már úgyis min­den nap be kell ingázni, akkor már sokan be is költöztek. — Munkalehetőség sajnos nincs. A termelőszövetkezet­ből is inkább elküldenek dol­gozókat. Tizenhét munkanél­küli van Nagymartonban, ez a munkaképes lakosság szá­mához mérten igen sok. Talán megindul e téren is valami. Egy csurgói vállalkozó barom­fifeldolgozó üzemet épít a falu határában. 15 embert tud fog­lalkoztatni, ha elkészül, de a feldolgozót el is kell látni ba­romfival, így talán az állatte­nyésztésből is néhányan megélhetnek itt. Ezért támo­gatjuk is a vállalkozót erőnk­höz mérten a munkahelyte­remtésre szánt hétsztázezer forintunkkal. A Nagymarton- hoz hasonló kis falvak csak így állhatnak talpra. De a 24. órában vagyunk, félő, hogy már el is múlt... V. O.

Next

/
Thumbnails
Contents