Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-25 / 278. szám
1992. november 25., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 9 IRIGY EMBER ÖN? 1. Örül-e, ha egy tv-vetélkedőn nyer a játékos? Pont — igen 5 — nem 3 — nekem mindegy 3 — igen, ha okos 1 — igen, ha szimpatikus 2 2. Mit tesz, ha kollégájának több jutalmat ad a főnök? — megharagszom a főnökre. 3 — megharagszom a kollégámra 5 — mindenkinek elpanaszolom, milyen igazságtalanság ért 2 — bemegyek a főnökhöz reklamálni 4 — szomorúan beletörődöm 1 — igyekszem még jobban dolgozni 0 3. Szomszédja nagyobb összeget nyer a lottón. Mire Ön? — őszintén örülök 0 — úgy teszek, mintha őszintén örülnék 3 — szétvet a méreg 5 — nem foglalkoztat az ügy 1 — átmegyek kölcsönkérni 2 4. Szokott-e kölcsönadni könyvet? — nem, mert félek, hogy nem hozzák vissza 4 — nem, mert tönkreteszik 3 — nem, mert mindenki vegyen magának 5 — nem szívesen 2 — természetesen 0 — csak közeli barátoknak 1 5. Hogyan osztana el négy barackot Ön, házastársa és a gyerek között? — a gyerek kap kettőt 1 — a házastárs kap kettőt 0 — én kapok kettőt 4 — mindenki egyet kap, a negyediket eltesszük 2 — én eszem meg mind a négyet 5 6. Hogyan vélekedik a gazdagokról? — csaló, szélhámos banda 5 — jobban meg kéne őket adóztatni 4 — jó lehet nekik 3 — nekik is megvan a maguk baja 1 — van, akihez képest én is gazdag vagyok 2 7. Osztálytalálkozón kikkel beszélget szívesebben? — akik többre vitték, mint én 1 — akik kevesebbre vitték, mint én 5 — akik nagyjából velem egy szinten vannak 3 — akikkel régen jóban voltam 2 8. Szokott-e tapsolni a színházban? — soha 5 — ritkán 4 — gyakran 2 — mindig 0 — csak ha tetszik az előadás 3 Értékelés: 1-8 pont: jó bolond annyira önzetlen, hogy az már természetellenes 9-17 pont: jószívű ha őszintén válaszolt, irigyeljük az ismerőseit 13-25 pont: átlagos Ön tulajdonképpen irigy ember, de mindig uralkodik magán 26-34 pont: irigy kifejezetten önző, a saját érdekeit mindenek fölé helyező természete van 35-40 pont: szörnyeteg lételeme a káröröm, filozófiája a minél többet ártani mindenkinek Szigeti András Kötélugrás motorbiciklivel Uj hóbort száguld végig a világon. Ez a hóbort azonban igen veszélyes, eddig is sok ember életét követelte. Ez a hóbort a gumikötél-ugrás. De a franciák még fokozzák ezt a veszélyt. A Loire völgyében, a Monastier viadukt közelében Patrick Bernaud motorbicikli-versenyző, valamikori akrobata leugrott gumikötélen. A viadukt alatt a Gazeille folyó terül el. Ide ugrott a bátor motorbiciklis. A gumikötél kb. 15 méterrel a folyó felszíne előtt állt meg, majd elkezdett jojózni. Többször fel-le ugrált a kötél, veszélyeztetve az ugró testi épségét, ugyanis köny- nyen a viadukt kőlábazatához csapódhatott volna. Sokkal félelmetesebbnek gondoltam — nyilatkozta az ugrás után. Arra a kérdésre, mikor ismétli meg a veszélyes mutatványt, a felelet az volt: a közeljövőben nem. Skandináv vélemények: katasztrófa-veszély A Barents-tenger nukleáris szeméttároló „Ha a világ halban leggazdagabb vidékén sem élhetnek zavartalanul az emberek, akkor hová mehetnek, hol éljenek?” — teszi fel a kérdést a felháborodott és elkeseredett 41 éves norvég halász, Gerhard Olsen, aki a Norvégiától északra fekvő tenger, a Barents-tenger miatt aggódik. Halászok sok-sok generációja volt meggyőződve arról, hogy a Barents-tenger halkészletei kiapadhatatlanok. Még ma is nagy mennyiségű nemes és közönséges tőkehal él itt, de azért az aranykornak vége. A fő ok: a környezet el- fertőződése és a Közös Piac államaiból érkező halászok mértéktelen kapzsisága. A norvég hatóságokat elsősorban az izgatja, hogy az oroszok a Barents-tengert a hidegháború idején nukleáris szemétlerakóhelyként használták: 1963 és 1986 között állítólag 11 200, hulladékkal teli tartályt és rengeteg atom-ten- geralattjáró hajtóművét süllyesztették el a tenger mélyén. A Novaja Zemlja nevű orosz szigeten pedig az évek során 120 atombombát robbantottak fel. A skandináv szakértők szerint azonban nem a tengeri szennyeződés az egyedüli veszélyforrás. Az orosz-norvég határnál fekvő Nyikel nevű városban működő nikkelművek okozta károk még veszedelmesebbek: a gyár ténykedése miatt már 90 ezer hektár föld ment tönkre, és az emberek átlagéletkora is lecsökkent 42 évre. A helyzet paradox voltára jellemző, hogy a finnek és a norvégok megítélése szerint ez a gyár katasztrofális hatású, ugyanakkor a nikkelmű a környezetre legveszélyesebb létesítmények orosz listáján csak a 72. helyen szerepel. Ferenczy Europress Bajusz és szakáll—régen és most Hiába a „férfiasán tökéletes” szőrtelenítő eszközök sokasága — a bajusz és szakáll újra divatos viselet. A följegyzések szerint a hajdani Babilóniában és Asszíriában már 3-4000 évvel ezelőtt választhattak a férfiak a szőrös vagy csupasz arc között, mert már ismert volt az obszidiánból hasított éles kőpenge. Az ókori egyiptomiak szintén borotválták ábrázatukat, ám a fáraók jeles eseményeken csak szakállal vehettek részt: kötelezően hordaniuk kellett egy henger alakú műszakállt. (A „szabály az szabály” volt a Nílus partján is: alkalmanként az egyetlen nőfáraónak, Hatsep- szutnak is föl kellett kötnie a pótszőrzetet.”) A szakállhistó- ria későbbi fejezetei azt tanúsítják, hogy az arcdíszek alakulásába bele-beleszólt a vallás és a politika. A zsidóság körében a tekintélyes, ápolt szakáll nemcsak a jámborság, Pavarottinak nemcsak a hangja impozáns hanem a hitelvek melletti kiállás jelképévé vált. A hajdani Oroszországban a pravoszláv vallás követői körében sokáig élt a meggyőződés, hogy csupasz arcú férfiak nem juthatnak be a mennyek országába. A mohamedánok a próféta szakállára tettek szent eskü- véseket, a múlt századi nyugati demokrata-mozgalmak követői ápolt körszakállukkal is kifejezésre juttatták politikai összetartozásukat. A bajuszkultusznak a följegyzések szerint először az időszámításunk előtti első évezred közepén a kelta harcosok hódoltak. Vannak föltételezések, hogy rájuk utal a régi szólás-mondás: mindenkivel összeakasztják a bajszukat. Napjainkra számtalan viseleti forma, konzervatív és modern fazon között válogathatnak a borotválkozással szakítani akaró férfiak. A szakáll- és bajusztannak is vannak avatott művelői, akik az arcszőrzet alakjáról, torzon- borz vagy ápolt mivoltáról, sűrűségéről és egyéb jegyeiről teljes biztonsággal (?) meg tudják mondani viselőjének erényeit, gyöngéit, jellemző tulajdonságait. Mutatóban néhány, az ismerősök körében ellenőrizhető „szőr-tézis”: bozontos, körbenövesztett „teliszakáll”— hagyománytisztelet, mély érzés, kreativitás, nagy kézügyesség, szélsőséges érzelmek; pofaszakáll — megfontoltság, előrelátás, kiegyensúlyozottság, viselője semmit nem hamarkodik el, esze, szelleme állandóan dolgozik, igazi életművész; keskeny, „jávorpalis’’ bajusz — erős lelkű, nem ismeri a könnyeket, a szomorúságot, minden hajszála a helyén van, kitartó és óriási az önbizalma; fölfelé kunkorodó, pödört bajusz — jó kedélyű, örök tréfamester, aki mindig kész a mókára, ugratásra, semmit nem vesz tragikusan, akkor sem hagyja el optimizmusa, ha kilátástalan helyzetekbe kerül. (Szabó) Antennák a fókák fején Miniadók segítségével akarják kutatni a fókák életét Hollandia és Dánia között a tengerben. Az adókat a fiatal állatok fejére ragasztják úgy, hogy ez a mozgásban egyáltalán ne akadályozza őket. Az adó a legközelebbi vedlésnél, a következő tavasszal magától leesik. így a tudósok megtudhatják, hogy a fiatal állatok milyen gyorsan verődnek csapatba és merre járnak. Minden adó külön frekvencián működik, s azokat Hollandia és Dánia valamennyi állomásán fogni lehet. így minden „megantenná- zott” fókáról tudni lehet, hogy hol van. A fókaállomány az Északi-tengerben az 1988-as évi pusztulás után újra gyarapszik: a schleswig-holsteini parton az idén már 2800 fókát számláltak. Világító szilícium: út az olcsó hologramokhoz Brit és francia fizikusok szerint a szilíciumot fény kibocsátására lehet serkenteni. Ennek érdekében a szilíciumot a savfürdőben való maratás közben meg kell világítani. Ekkor közvetlenül a felszín alatt apró hó- lyagocskák keletkeznek, s ha ezt a porózussá vált szilíciumot később fény vagy elektromos feszültség alá helyezik, maga is világít. Két amerikai vegyész egy érdekes lehetőséget talált e lumineszcencia felhasználására. Mialatt a szilícium a savban ázott, egy dollár bankjegy képét vetítették a felszínre. Emiatt a szilícium különböző mértékben maradott ki. Azok a helyek, amelyek kevés fényt kaptak, vörösek voltak, a többi rész pedig narancsszínű. A kép a dollárbankjegy egészen finom vonalmintáját is megörökítette. Ez prizmaként működött és a bejutott fényt a spektrum színeire bontotta. A fizikusok ezt optikai rács jelenségnek nevezik. A tudósok úgy vélik, hogy ilyen szilíciumrácsok alkalmazásával a jövőben a hologramot olcsón lehet előállítani, s a rácsoknak nagy kapacitású optikai adattárolóként is hasznukat vehetik. Szupervonat Hamburg-Berlin A harmincas években két óra 17 perc volt a gyorsvonat menetideje a német főváros és Hamburg között, napjainkban furcsa módon erre egy órával több idő kell. Nem véletlen, ha a sietősebbek (s persze tehetősebbek) a repülőt részesítik előnyben a vasúttal szemben. A Lufthansának azonban komoly konkurenciát jelenthet, ha megvalósítják azt a nagyszabású tervet, hogy a „Transrapid” elnevezésű gyorsvasút kösse össze Berlint a kikötővárossal. A háromszáz kilométeres távot a szerelvény ötven perc alatt teszi majd meg. A Transrapid megépítése egyelőre a környezet- védők kemény ellenállásába ütközik. A zöldek szerint a szupergyors vonat túl sok energiát használ fel, magas a zajszintje, a beruházás költséges, a nyomvonal megépítésével pedig elcsúfítják a tájat. A csodavasutat tesztpályán mutatták be a nyilvánosságnak. 306 kilométeres sebesség mellett is normális hangerővel lehet társalogni a kocsi belsejében; a Transrapid, amely hangtalanul siklik egy mágnespárnán, nem is érinti a pályatestet. Szakértők szerint a külső zajszint is alacsony, nem éri el az eddigi legkorszerűbb vasútét.
