Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-25 / 278. szám
1992. november 25., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Fürdőfejlesztés Igáiban Igái önkormányzata már egy jó ideje tárgyalásokat folytat a településen található népszerű fürdő fejlesztéséről, rekonstrukciójáról. Herczegné Szél Edit polgármesterasszony elmondta: a képviselő-testület semmiképpen sem akarja az egyébként igen leromlott állapotú fürdőt elidegeníteni, ugyanakkor körültekintő döntéssel szeretné megalapozni Igái jövőjét, ami a fürdővel szorosan összefügg. Az önkormányzatot az Invest gmk menedzseli, a beruházó, üzemeltető pedig a Comark német-magyar vállalat lesz, ez a cég várhatóan az önkormányzat közvetítésével hamarosan kapcsolatot teremt a fürdő környéki villatulajdonosokkal és vállalkozókkal, hogy a jövőt közösen igyekezzenek felvázolni. A tárgyalások még tartanak. T ermészetvédelmi területek A Kapos mente helyi jelentőségű természetvédelmi területekkel, emlékekkel rendelkezik. Ilyen a bárdibükki kastélypark, a kaposdadai arborétum, a gálos- fai csepegő-forrás és környéke, a bőszénfai farkaslaki erdő, valamint a bárdudvarnoki vadgesztenyefasor, az alsóbogáti kastélypark is. Települések vízellátása A Kaposvár vízellátásában részt vevő több mint 100 mélyfúrású kút hosszabb távon nem tudja kiszolgálni az igényeket. Elképzelések szerint a víz pót- j lására a drávai vízbázis ad majd lehetőséget. A majd a megye- székhelyig húzódó távvezetékhez csatlakozhatnának települések is, így a Kaposvár környékiek közül Bárdudvarnok, Ka- posfő, Kaposújlak, Kaposz- szerdahely, Szenna, valamint Kaposváron keresztül a Dombóvár felé eső települések. Közhasznú munkások Kadarkúton Tizenegy kadarkúti munka- nélkülinek ad elfoglaltságot jelenleg a helyi önkormányzat. Ez a falu is szenved a munkanélküliségtől, az önkormányzat a megyei munkaügyi hivatallal közösen közhasznú munkával igyekszik enyhíteni. A munkanélküliek utak, temetők, parkok rend- bentartására vállalkoztak. Kislak és a fiatalok Zselickislakon is sok az idős korú, de egyre gyakoribb, hogy kiköltöznek fiatalok, hiszen nagyon közel van a falu Kaposvárhoz, és lakáshoz jutni köny- nyebb, az élet olcsóbb. Jól működő sportkörüknek — asztali- tenisz és kispályás foci — 40 állandó, aktív tagja van, felnőttek, gyerekek egyaránt. A zselickis- laki barati kör pedig többek között közmunkák, ünnepek (például sportnap, zselici napok) megszervezesében segít az önkormányzatnak. Már a „koporsógyárban” sincs hely Hedrehelyi kesergés „Valamikor élt ez a falu. A környékbeli községek is itt találtak megélhetést. Húsz éve még kettőt fordult a busz a munkásokkal, annyian voltak. Most már nemcsak itt, de a környéken, sőt Kaposváron sem akad munka. Jó páran jártak eddig oda, ma már talán senki sem. Sok a munkanélküli a faluban. Van ugyan az itteni téesznek egy melléküzem- ága, a koporsógyár, azonban ott sincs már hely. Majd a koporsóban, ott lesz.” A hedrehelyi Hardi Istvánt és a feleségét hallgatom. Gyeptéglahordás közben mesélnek. „A fiunk is a Kaposvári Húskombinátban volt, míg ki nem tették. 32 éves fejjel most kiment Grácba dolgozni, mert itthon csak munkanélküli lehetett volna” — panaszolja az asszony. — Aztán meg hiába van egy kevese az ember gyerekinek, amikor azt is elveszik tőle. Erre is jár mindenféle fajta, a napokban a szomszéd nénihez mentek be azzal, hogy a nyugdíjintézettül vannak, s kellenek a papírok a nyugdíj- emeléshez. Beengedte űket, aztán az összes pénzit elemelték. Még szerencséje, hogy nem verték össze. Annak idejin vót egy éjjeli őr az alvégen, meg egy a felvégen. Nem is vót annyi lopás, rablás mint most. Gyeptéglahordás közben megered a nyelv. Pereg politikáról, régi időkről, egykori sérelmekről. Van miről. S lassan kikerekedik a történetük. Kiderül, hogy a hedrehelyi nyugdíjas pár sem tartozik a könnyű sorsú emberek közé. Megdolgoztak azért a kevésért, ami jutott nekik. A férfi a vasúttól ment nyugdíjba, 7000-et kap kézhez jelenleg. Amire elérte volna a korhatárt, lerokkant a keze. Mondja is: — Elkelne egy saját orvos a három falunak. A mostani Ka- darkútról jár ki Visnyére, Hed- rehelyre, Kőkútra. Pedig van már itt is orvosi lakás. Az asszony 31 évig dolgozott a téeszben. — Elmentem nyugdíjba 5200 forinttal. Most ezerrel van több, pedig mink tettük le az alapokat. Megvagyunk böcsűve, ugye? Megkaptuk már, örülünk hogy dó- gozhattunk.” Kesergésük amilyen jogos, olyan hiábavaló. Tudják ezt jól ők is. De legalább akadt valaki. Aki meghallgatta. S csak mondják, ömlik belőlük a panasz, sosem akarnák abbahagyni. Kell a szó, a beszéddel megkönnyebbül az ember, s ez a könnyebbség nagyon elkel. így, gyeptéglahordás közben. Kazsoki nekibuzdulás A kazsoki tehenészetben javában tatarozzák a kis irodaépületet. Az új szövetkezet irodája lesz ott, azé a szövetkezeté, amelyet — a ráksiakhoz hasonlóan — a kazsokiak alakítottak maguknak november elsejével, az igali téesztől való elválásuk után. A szövetkezet 100 taggal, 42 aktív dolgozóval indult — a nulláról. A szarvasmarhatelep új nevén kazsoki Bos-Frucht Szövetkezet — 240 tehén és szaporulat — szakosított tejtermelő tehenészet. Foglalkoznak borjú-, illetve selejttehén-érté- kesítéssel, valamint növénytermesztéssel is. Ez utóbbi persze elsősorban az állatok takarmányozását szolgálja. Mindezt Batta István elnökhelyettestől tudtuk meg, aki fiatal ember, tele reménnyel, s — úgy tetszik — erővel is, hogy reményeit megvalósítsa. Rövid ottjártunk alatt úgy éreztem, ez az erő nemcsak neki, az induló szövetkezet minden tagjának sajátja. Az elnökhelyettes elmondta, szeretnének a feldolgozási és kereskedelmi folyamatokban is részt venni. Tervezik — öár még nem holnap — egy Kisebe tejfeldolgozó felepiteset reitenetoleg a környékbeli hasonló profilú gazdaságokkal közösen. Minden alkalmat szándékoznak megragadni a rendszeres és biztos megélhetés eléréséért. Épp ezért például a szövetkezet mellett nagyon fontosnak tartják a háztáji gazdaságokat. A szükséges gépeket, a takarmányt stb. kedvezményesen kapják majd a szövetkezeti tagok. A szövekezetnek nincs földterülete, a tagokkal köt bérleti szerződést, évente változót, ez is a tagok érdekeit szolgálja. Nem hallgat az elnökhelyettes a nehézségekről sem. — Nem kis merészség volt belevágni az önállóságba, akkor, amikor mind a tejnek, mind a vágómarhának ilyen alacsony a felvásárlási ára, semmiféle támogatási, ösztönzőrendszer nincs jelenleg arra, hogy valaki az állományát fejlessze. Már a fenntartás is hatalmas erőfeszítést jelent, annak is’ örülnünk kell, hogy ezt az évet ki tudtuk húzni hiteiek nélkül. Megoldatlan a termelő érdekképviselete. Mégis meg Kellett tennünk ezt a épest. Hiszen minden telpülés jövőie attól függ, tud-e munkát adni az ott íaKOKnaK. N. L. Történet tanulsággal Göllei információ inámi hiánya Történet, ugye, sok van körülöttünk. Ám a sorok közötti tanulság — bizonyos emberek bizonyos érdekei miatt, vagy csak úgy spontán — nem mindig képes letisztulni. Alábbiakban ez utóbbival, kristálytiszta tanulságokkal van szerencsénk szolgálni. Kezdődik e sztori — mint oly sokszor — egy levéllel, panaszos, elégedetlen sorokkal fehér lapon, fekete betűkkel, Gölle-lnám- puszta keltezéssel. A feladó, aki elhatározta magát, hogy írógépébe a papirost befűzi, Horváth József, a göllei téesz inámi telepének dolgozója. Nemrégiben részletesen megkérdeztük véleményét. Dolgos, meglett korú ember hagyta abba kedvünkért a munkát, hogy sorra vegyük észrevételeit. Mint mondta, külterületi lakosok lévén, Kovács Ernő személyében Göllével közös polgármestert választottak. Rendes és becsületes fiatalembernek ismerték, ám sajnos nagyot csalódtak benne. E csalódás sarkalatos pontja az inámpusztai ravatalozó Gölle által ígért megnagyobbítása volt, aminek egy inámi ház elbontásának anyagából kellett volna megvalósulnia. Ami nem történt meg. Illetve a ház elbontatott ugyan, ám a hullaház maradt, mint volt: kicsi, amibe két elhalálozás esetén már nemigen lehet halandónak betérnie. Kovács Ernő polgármestert úgyszintén dolga végeztében zavartuk meg: a tűzifára valót vágta halomba éppen. Átöltözött, jött, és készséggel válaszolt. Mint mondotta, a ház bontott anyagának eladását országos és megyei lapban egyaránt meghirdették, még Inámból is volt érdeklődő, aki mivel később nem jelentkezett, Gölle úgy tekintette: nem érdekli a vétel, potom hatvanezerért. A ház a polgármester sógorának tulajdonába szállt. Amit ezen ország kis inámi szegletének lakói, amégy évtizedes setét múlt ismérveinek tudatában egyértelműen úgy tekintettek: korrupció esete forog fenn. Merthogy nem elég, hogy a sógór vette meg, még a ravatalozó is maradt a régiben. Tehát mégoly tiszta vétel esetén sem ajánlatos napjainkban ilyesféle ügyletekbe bonyolódni. Márcsak elvből sem, biztos, ami tuti. Az inámiak dühét fűtő másik történet a következő. Egy régi uradalmi épület, „kis kastélynak” hívják errefelé, állta a történelem vad viharait, és még mindig ép. Inámpuszta összefogva az egyházzal ebből az épületből kápolnát alakított ki, hogy az istenfélők ott helyben élhessenek gazdag lelki életet. Most tessék figyelni: az uradalom egykori intézője, bizonyos Rimanóczi Endre majd ötven év után jelentkezett az épület birtoklására utaló iratokkal. És — ahogy Inámban tudják — le akarja bontatni. Vagy — mondja Gölle — vegyék meg maguknak a helybeliek körülbelül ötvenezerért. Mire az inámiak joggal bosszúsak. És azok is maradnak, ha nem olvassák e sorokat, ahol is leírjuk: a göllei templom-felújításból visszaigényelt adóból megvásárolhatják a kápolnát. Újabb tanulság: az információ bizony hatalom. Amellett, nemléte egyszerűen tragikus. És olyan sorokat eredményez egy levélben, hogy „sajnos ezek a vezetők a szabadságot, a demokráciát félre értelmezik, mivel azt gondolják, hogy az ő korrupt vezetői magatartásukkal sokáig lehet sanyargatni. A lakosság egyszer megelégeli . és cselekszik!” Ha úgy vesszük ez már megtörtént, hiszen a göllei lakosság aláírásgyűjtést kezdeményezett Kovács Ernő ellen. Amin az inámiak örömmel koptatják tollúkat. A polgármester mindezt a téesz szakadásának tudja be; ő a kiválók között van. Mint mondja: már azzal is megfenyegették, hogy megölik. Vajon ez pusztán csak a zajlik az élet című történet? Vagy valami más. Balassa Tamás Cserepespuszta végnapjai(?) Inámpuszta nevét kevesen ismerik, még 1 kevesebben Cserepespusztáét. Az inámi í úton jelzi csak egy tábla, merre találjuk. Pe- j dig egykoron még az Alföldön is ismerték a í nevét. A puszta itt jelzőként is igaz. A telepü- | lésen — akár a világ vége — a busznak is ! fordulót építettek, már csak egy mezőgazda- { sági út megy tovább. Néhány ház, leromlott állapotban, egy kisebb viztorony(l) s gazda- | sági épületek sora. Az egyikben működik a I komlói Karbon vállalat varrodája. Az asszonyok hitetlenkedve fogadnak: új- ( ságíró, errefelé9 A csoport vezetője éppen * munkát keres, ilyen még nem volt, hogy ne i lett volna mit dolgozni — írja csak meg! — [ mondják. Huszonheten dolgoznak itt, telje- I sítménybérben. Munkásnadrágokat varrtak, jj műveletekre osztva dolgoztak, egy ember- i nek 250-et kellett volna naponta teljesítenie. 1 Aki igyekszik, állítják, az meg tudja csinálni. ! 7-10 ezer forintot kereshetnek így egy hó- I napban, pedig a legrégebbi varrógépeken I dolgoznak. De most nincs munka, legtöbben szabad- I ságra mentek. Lehet hogy kft-vé alakul a I cég. Mondják, egy hetesi ember, akit csak I úgy neveznek, pusztagazda, megvette Cse- l repespusztát. de mostanában nem látták. A I telefont időközben kikaocsolták, ha baj tör- l ténne. nem tudnának mit tenni. Az áramnak is nyoma veszett. Az egyik dolgozó. Molnár Károlyné 1963 óta él a településen, mondja, mára csak kilenc család maradt itt. Nagyon szép, rendben tartott hely volt, mindenütt házak, mára a legtöbbnek már csak hűlt helye. Amíg a Kaposvári Állami Gazdaság egyik telepe működött itt, volt gépműhely, a mun- kásszálón — nagy részét mára elbontották — sok ember lakott, még az Alföldről is jöttek ide munkáért. Aztán az állandó tulajdonosváltások — mára nem maradt szinte semmi. A gazdátlanság valószínűleg megpecsételte a település sorsát. Erre jött a gázvezeték, de a település előtt megállt, a víztornyot meg ki kellene már tisztíttatni. A reggeli busz olyan korán jön be, hogy azzal még nem érdemes beutaznia az egyet- i len óvodásnak és iskolásnak, így a téesz buszával járnak be Göllébe. Oda tartozik közigazgatásilag a falu, de a polgármestert még egyszer sem látták kint. Az iskolásfiú hozza ki a postát is. Van egy kis bolt, az alapvető élelmiszereket meg tudják így venni. Mindenki talált még munkát az itt élők közül, de a pénz nem elég, muszáj állatot is tartani. Ha lenne jobb munkalehető- sege az itt élőknek, kihalna a puszta... T.K. j
