Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-23 / 276. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1992. november 23., hétfő Új típusú szakközépiskolák A mostani nyolcadik osztályos tanulók már részesei lehetnek az 1993-1994-es tanévtől induló új szakképzési programnak. A képzést ismertető füzeteket a napokban kapta meg az ország 3600 általános iskolája — mondta Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára. A 150 millió dolláros világbanki hitelből, valamint hazai anyagi és szakmai erőforrásokból megvalósuló egyelőre 61 kiválasztott iskolában jövőre induló program, a tanulók több mint tíz százalékát érinti. Az új középfokú szakképzési modell lényege, hogy az egy szakmára specializált képzés helyett, szakmacsoportok szerinti alapozó tudást nyújt. Emellett nagy figyelmet fordít az általános műveltség elsajátítására is. A tanulók 13 szakmacsoport közül választhatnak, többek között a számítástechnika, vendéglátás-idegenforgalom, közgazdasági, élelmiszeripari, építészeti, mezőgazdasági témakörökben. Az első két évben az oktatás 85 százalékában közismereti tárgyakat tanítanak, a harmadik évtől növekszik a szakmai tárgyak óraszáma. A szakmai specializá- cióra a negyedik év után kerül sor. A felsőoktatásban tovább tanulni szándékozók a negyedik év végén érettségi vizsgát tehetnek. Cári tárlat Jövő májusban vagy júniusban a moszkvai Manézsban kiállítás nyílik a Romanov cári dinasztiáról abból az alkalomból, hogy 380 esztendeje lépett trónra a dinasztia megalapítója. A kiállításon — amelynek középpontjában az utolsó orosz cár, II. Miklós személye áll — uralkodók és családtagjaik számos portréja, valamint sok, első ízben bemutatásra kerülő okmány lesz látható, főleg II. Miklós uralkodásának idejéből. „A 92-es év arca” A berlini Schauspielhausban régi szép időkre emlékeztető pompával, a társadalmi élet sok kiválóságának jelenlétében rendezték meg Németország legnagyobb szabású manöken-vetélkedőjét, a „92-es év arca” kitüntető cím elnyeréséért. Míg az elmúlt esztendőkben legfeljebb néhány ezren pályáztak a címre mindkét nem soraiból, addig ezúttal 34 000 nő és férfi közül kellett a zsűrinek a „92-es év arcát” kiválasztania. A nők versenyében a 21 éves Anja Lauenstein lett a győztes. A göttingeni szőkeség, aki idegen nyelveket tanul a főiskolán, imponáló fölénnyel utasította maga mögé vetély- társnőit. Jelszava: „Lazának maradni és természetesen hatni”. A férfiak közül a 18 éves Berlin-Charlottenburg-i Sebastian Radke nyerte el az első helyezést. A középiskolai tanuló kitűnő táncos tapasztalatokkal rendelkezik a manökenpályán és szerepelt már a tévé képernyőjén is. Fekete Doboz — elutasítva A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa arról tájékoztatott, hogy a Fővárosi Bíróság dr. Öcsödi Ágnes vezette Tanácsa ítéletében elutasította a Pesti László által vezetett Fekete Doboz Kft keresetét. A cég a Gazdasági Versenyhivatal határozata ellen azért nyújtott be keresetet, mert a Verseny- tanács eltiltotta őket a Fekete Doboz név használatától. A bírósági ítélet alapján ezentúl “a kft nem forgalmazhatja filmjeit Fekete Doboz néven. Néhány év a tiszta forrás közelében Aprók tánca RANG ES ÉRETTSÉGI Nem tartható tovább az érettségi és felvételi rendszer kettőssége, ha azt akarjuk, hogy a hazai közoktatás európai mércével mérve is a korszerűbbek közé számítson, állítja az a közlemény, amelyet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium adott ki. Ha felmegy a színpadra, szinte vibrál körülötte a levegő. A lurkók figyelik, pisszenni sem mernek körülötte. Németh Ágnes pedig tanítja a néptánc alapjait, s megszállottként teszi mindezt több mint egy évtizede. Tanítványai mégha ki tik- kadnak is egy-egy próbán vagy fellépésen, szeretettel beszélnek róla, hiszen — ha nem is folytatják táncot valamennyien a Somogy Táncegyüttesben — néhány évet a tiszta forrás közelében tölthettek. Egy idő után engedelmeskednek az apró lábak, a gyerekek közösen álmodják az új koreográfiákat. Miközben élő zenére ropnak, megismerik a néphagyományokat, viseleteket; ízelítőt kapnak abból az érzelemgazdag, hajdani világból, amely ma már egyre kevesebbeké... Ezért ragaszkodnak a kaposvári Kodály Zoltán Általános Iskola alsó, illetve felső tagozatosai Németh Ágneshez. A szülők is tudják: csemetéik jó kezekben formálódnak, s ezért önként vállalták: havonta — ki-ki lehetősége szerinti összeggel — támogatják a Somogyi Aprók alapítványát. Pénzből pedig sohasem elég; egy pár keményszárú gyerekcsizma 10 ezer forint. A megyei és a városi önkormányzat mellett néhány szponzor — a gyógyszertári központ, az Agroker, a Ka- posplast, a Városgazdálkodási rt, a Pannon Agrártudományi Egyetem, több vállalkozó és pénzintézet — is melléjük állt, hogy pénzzel, próbateremmel vagy autóbusz biztosításával segítsék az értékmentő és -teremtő munkát. Németh Ágnes már a harmadik generációt neveli a Szak- szervezetek Művelődési Házában. A hat éve táncoló Somogyi Aprók — negyvenen vannak —, valamint az alsós, úgynevezett utánpótláscsoport ezekben a napokban a november 28-án rendezendő önálló estre készül. Itt azonban — meglepetésként — a szülők is előrukkolnak majd egy számmal. Igazi közösség kovácsolódott az anyákból, apákból is. Nemcsak szponzorokat hajtanak fel, örömmel kísérik a csapatot egy-egy fellépésre. Ruhákat varrnak, javítanak. Ez a kulisszák mögötti összmunka is szükséges a sikerhez. Nem művészeket képez a kiváló táncpedagógus. Csupán arra szegődött: tanítványaival viszonylag egységes produkciót hozzon létre. Természetesen itt is (Fotó: Kovács Tibor) vannak képességbeli különbségek. Ezek kiegyenlítése elég nehéz feladat, de megéri. Nagy élmény viszontlátni őket a színpadon, s tapsolni fergeteges számaiknak. Foltin Jolán „babáinak”, vagy a nagyobbak szatmári táncainak. A művészeti vezető fájlalja: kevés a koreográfus, aki gyerekeknek való táncokat állít színpadra, s azt be is tanítja nekik. Az alkotás-alakítás öröme így még maradandóbb lenne. Erről a belső műhelymunkáról vajmi keveset tud a néző. A tavaszi fesztivál nyitógáláján az olasz vendégek is felfigyeltek rájuk. Lehet, hogy hamarosan az itáliai publikum is tapsolhat majd temperamentumos, Zengő-kísérte táncaiknak? Lörincz Sándor O Már az előző két tanévben is jelentős változások történtek a felvételi eljárásban, de a közoktatási és felsőoktatási törvény előkészületei megkövetelik, hogy a két rendszert tovább közelítsék egymáshoz. A jelenleg érvényben lévő jogszabályok keretei között 1993-ban angolból, németből és franciából vezetnek be egységes írásbeli felvételit, illetve a magyar nyelv- és irodalom írásbeli vizsgáinak összehangolásával korszerűsödik a felvételi rendszer. Az évtizedek alatt kialakult és ma is élő felvételi gyakorlat szerint négy tantárgyból — matematikából, fizikából, biológiából és kémiából — már eddig is közös írásbeli érettségi és felvételi vizsgát tettek a jelentkezők. Mit lehet már most tudni az idei érettségi gyakorlatáról? Az összevont írásbeli vizs-’ gákra 1993. május 24-26-án kerül sor. Azok, akiknek csak érettségizniük kell, mert mondjuk, tanulmányi versenyen már „megváltották” belépőjüket az egyetemre, a hagyományos érettségi vizsgát teszik az idén is. © Az érettségit és felvételit egy időben író diákok a dolgozatot karbonpapírra készítik, az egyik példányt az iskola, a másik példányt a felsőoktatási intézmény kapja meg. Nem kell a három kiemelt nyelvből összevont dolgozatot írniok azoknak, akik legalább C fokozatú állami nyelvvizsga-bizonyítvánnyal rendelkeznek. A kéttannyelvű gimnáziumokban minden tanulónak az írásbeli érettségi és a felvételi dolgozatot egyaránt meg kell írnia. A magyar nyelv- és irodalom egységes írásbelijének kidolgozására is megtörténtek az előkészületek. A követelmények az egyes iskolatípusok között azonban annyira eltérőek, hogy az átmenethez bizonyos időre van szükség. Első lépésben megmarad a három tétel, amelyből egyet szabadon választva karbonpapírra kell majd kidolgozni. A dolgozatot a középiskolai tanárok javítják ki és ők is értékelik, de egyik példányát megküldik a felsőoktatási intézménybe. © A felvételizők az idén még tesznek ugyan külön írásbeli felvételi vizsgát, ugyanakkor az érettségi dolgozatot is figyelembe veszik a pontszámok kialakításakor. Hogy bizonyos értékelési gondokat elkerülhessenek, 1993-ban magyar nyelv- és irodalomból nem szerepel majd a tételek között irodalmi elemzés, ezt helyettesíti majd az érettségi dolgozat. (somfai) „NÉMETH LÁSZLÓ MÓDSZERÉVEL KÉNE TANKÖNYVET ÍRNI” Több pénz helyett új vezetők? A napokban a Somogyi Alkotó Értelmiségiek Klubja meghívására Kaposváron járt dr. Gazda István tudomány- történész, több kiváló munka szerzője, akit a Mi történt a jövő héten című műsorából is ismerhetünk. Arról érdeklődtünk, milyennek látja a tudomány, a kutatás helyzetét ma Magyarországon. — Nemrégiben hallhattuk Kosáry Domokost, aki az Akadémia anyagi helyzetéről festett lesújtó képet. Ön hogyan vélekedik a kormány „gondoskodását” a tudomány érdekében? — Én másképpen, mint a közvélemény. Az a véleményem, hogy minden korszakban a szerényebb anyagi körülmények között is meg lehet tartani a kutatás szintjét, abban az esetben, ha minden egyes kutatórészleget, annak a témakörnek a legnagyobb tudású specialistája vezeti. Nem igaz az, hogy a tudományos kutatás eredménye mindig összhangban áll az anyagi alapokkal. Sőt mi több, a tudománytörténet segítségével szomorúan bár, de bizonyítható, hogy a legnagyobb tudományos felfedezések mindig a legrosszabbul ellátott laboratóriumokban történtek. A Semmelweis kutatásai mögött nem állt hatalmas pénz,Bolyai mögött sem, ugyanígy Einstein, sőt Fleming penicilinkuta- tása sem a világ első kutatólaboratóriumának az eredménye. Vannak olyan kutatások amelyek valóban pénzigényesek, nagyon sok azonban elsősorban a tudományos logikára épít, ehhez szerényebb eszközök szellemes kihasználása is elég. Gondoljunk Bay Zoltánnak a holdradar-kísérle- tére vagy a kriptontöltésű izzólámpára. Eötvös Lorándnak, aki pedig az Akadémia elnöke volt, alig tudott az Akadémia pénzt adni az Eötvös-inga megalkotására, s csak egy magánalapítvány segítségével tudta befejezni. Nehéz döntés — Mindezekért az eredményekért azonban nem a támogatót, pontosabban „nemtámogatót” illeti a dicsőség. S feltételezem, a kormányt sem ez az indok vezette a támogatás csökkentésében. — A mai kormány több képzett tudományos szakemberből tevődik össze. Olyanokból, akjk hosszú időt töltöttek kutatóintézetben, tehát ők tudják, hogy a kutatáshoz pénz kell. Azonban azt is tudják, hogy ez a struktúra, kutatóintézeti hálózat iszonyú sokba kerül, s nem igazán produktív. Minél gyorsabban át kell alakítani, modernizálni s akkor sokkal kevesebb pénzből is üzemelni tud. A döntés most egyáltalán nem könnyű: ha kevés pénzt adnak, valószínűleg az egész összedől. Azonban az sem megy, hogy tovább öljék bele a pénzt, hiszen azt előbb meg kéne termelni. S ma az ország nem termeli meg. Tehát valószínűleg előbb arra kellene rájönni, hogyan lehetne a nemzeti jövedelmet megjavítani, iparban, kereskedelemben stb., s abból aztán valószínűleg több jut majd kutatásra és oktatásra. A tudás a lényeg — A felületes szemlélő úgy gondolná, s gyakran hallani is azt az okoskodást, hogy előbb fejlesszük a tudományt és az oktatást, mert csak azokon keresztül lehet felhozni a gazdaságot. — Ez egy teljesen tiszta logika, csakhogy a nemzetközi kutatásokból már pontosan lehet tudni, hogy hogyan kell az ipart, a mezőgazdaságot átalakítani, ezt már nem kell kutatni. Egyet kellene tenni: megkezdeni az átalakítást. Azonban halogatják a döntéseket. Mint ahogy halogatják a kemény döntéseket például az egyetemek átalakításáról, a tudományos fokozatokról, a korábbi tudományos eredmények újraértékeléséről is. Annak felülvizsgálatát, hogy valóban a legmegfelelőbbek vannak-e a kutatóintézetek élén, az osztályok élén, a tanszékeket a legjobbak veze- tik-e. Új pályázatokat kellene kiírni minden kulcsposztra. Már ezzel sokkal modernebbé válna az egyetemi oktatás.. És ez nem is kerül pénzbe. — Van valami elképzelése, hogy miért ez a halogatás, ha a kormány is így látja a dolgokat? — Valószínűnek tartom, hogy azért, mert nem akartak ilyen kemény központi intézkedésekkel közbelépni, bíztak abban, hogy mindazok, akik úgy érzik, hogy nem az adott helyre valók, illetve tudják, hogy nem azért foglalják el azt a posztot, mert kitűnő szakemberek, hanem mert korábban a politikának, a pártállamnak kedvezményeket, szolgálatokat tettek, meghajolnak és átadják a fiataloknak a helyet. Ezek az emberek azonban — legalábbis a tudomány területein — nem hajoltak meg, sőt most már azon gondolkodnak, hogyan lehetne a tudományt valahogy újra „kézre keríteni”. Éppen ezért most már föl kell szólítani őket a távozásra. Persze egy ilyen tudománypolitikát feltehetőleg sokan bírálni fognak. Sokan őrjönge- nek majd, hogy micsoda dolog nagy neveket leváltani, de nem a név a lényeg, hanem a tudás. Ezt el kell végezni, mind a tudományban, mind az oktatásban. Ez utóbbiban a személyi kérdések mellett a másik fontos dolog szintén nem az anyagiakon múlik: és ez a jó tanterv, tankönyv megléte. Nemzetközi tanterveket kellene adaptálni, sok nívós tankönyvvel kicserélni a rossz tankönyveket. Ugyanarra a papírra nyomnák, ugyanannyiba kerülne. — Milyen a jó tankönyv a történetíró szerint? — Németh László módszerével kéne tankönyvet írni. Ő azt mondta: a jó tankönyv egy nem nagy terjedelmű térkép, amely bevezet a könyvtárba. A történelemtankönyveket kordokumentumok gyűjteményévé kellene átalakítani, hogy mindenki maga értékelje a korszakot a tanár segítségével, ne mi adjunk értékelést. Magyar tudósok — A sevillai világkiállításra készítettek egy részletes spanyol nyelvű ismertetőt azokról a neves magyar tudósokról, akiknek a nevét legkevésbé talán éppen saját hazájukban ismerik. Lehet-e számítani hasonló kiadványra a közeljövőben itthon? — Magyarságunkhoz bizony hozzátartozna például annak a tudása, hogy a Ford T-modellt egy Galamb József nevű úr alkotta meg, hogy a basicnyelv magyar ember találmánya, de magyar származású a híres angol filozófus, s több holdkráter is magyar nevet visel a felfedezője után stb. Tény, hogy a népességéhez mérten Magyarország adta a legtöbb jelentős tudóst a világnak, s erre legyünk már kicsit büszkék. A Guinnes cég épp a napokban jelentet meg egy kultúrtörténeti kiadványt. Hajlandók lennének folytatásaként egy második kötetet is kiadni, amely már csak a magyarokkal foglalkozna. Ebben remélhetőleg helyet kapnak ezek az itthon kevésbé ismert nevek is. Minket kértek fel a második kötet anyaqának összeállítására. » — Köszönöm a beszélgetést. Nagy László
