Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

1992. november 18., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Felújítások Hetesen A hetesi önkormányzat ter­vei között szerepel, hogy a le­romlott állapotú orvosi lakás tetőszerkezetének cseréjét el­végzik és az iskolában mű­ködő ebédlő konyhai szárnyát rendbe hozzák. Az idén a rendőrlakást is szeretnék még felújítani. Közhasznú munkavégzés Az önkormányzatoknak le­hetőséget nyújt a Somogy Megyei Munkaügyi Központ közhasznú munkavégzésre, így sok állástalannak tudnak munkát biztosítani, s több kis­településen, Jákóban is élnek e lehetőséggel. Hat állástalan végzi a közterületek rendben- tartását: többek között parkok, árkok rendbetételét. Sürgető a további tatarozás A helyi önkormányzat mű­ködteti a nagybajomi idősek klubját. Jó gazdája az intéz­ménynek, nemrégiben elvé­geztették az épület külső fel­újítását. Jelenleg a legsürge­tőbb gond a már egypár éve tervbe vett belső tatarozás. Mint megtudtuk szükségszerű lenne egy tetőcsere is, mivel a legutóbbi esőzésekkor kissé beázott az épület. Zselickislak építkezései Zselickislak az utóbbi egy-két évben a gyors fejlődé­séről nevezetes. Jelenleg is egyszerre több az építkezés. Céljuk a falu arculatának, egy mutatós faluközpontnak a kia­lakítása. Főleg a hétvégite- lek-tulajdonosok miatt szük­séges az úthálózat felújítása és bővítése is. Iskolabővítés Mezőcsokonyán Előreláthatóan még jövőre, de talán még az azt követő évben is az elsődleges feladat Mezőcsokonya számára az ál­talános iskola bővítésének ki­vitelezése. Az összeségében mintegy 24 millió forintos be­ruházást az idén kezdték el, s a munkálatok során a nyolc­tantermes intézmény tornate­remmel és zsibongóval, vala­mint egyéb kiszolgáló helyisé­gekkel bővül. Mint megtudtuk, Mezőcsokonya képviselő-tes- tülete a jelenleg 10 milliónál tartó beruházásra tartalékol, így a közeljövőben várhatóan nem tudnak más fejlesztése­ket tervbe venni. Tornaterem Jákóban Jákóban az alsó tagozatos is­kolához szeretnének építeni egy tornatermet is, ezért az önkor­mányzat céltámogatásra nyúj­tott be pályázatot. A beruházás költsége előreláthatólag 13 mil­lió forint lesz, ennek 60 százalé­kát az önkormányzat fedezné. Biofarm Zselic Alapítvány Segítség a tanyavilágnak Sikerrel pályázott a visnyeszépiaki Bői farm Zselic Alapít­vány a falugondnoki rendszer működésének támogatására a Népjóléti Minisztérium és a megyei közgyűlés által kiírt támogatásra. Az alapítvány azzal a céllal alakult — szerepel pályázatukban —, hogy egy szórttá vált tanyavilágban or­ganikus egységet hozzanak létre. Visnye külterületén Visnye- széplakon, Pacsérvisnyén, Öreghegyen mintegy 60 em­ber él, elszigeteltségben és szegénységben. A „Visnyeszéplak - Élő ter­mészetes modell" program­tervük átfogóan kívánja e haj­dan virágzó vidéket újjáélesz­teni, így tartalmaz mezőgaz­dasági, foglalkoztatási, szociá­lis, építészeti és oktatási prog­ramrészt. A települések házai csak földes úton megközelíthetők, közlekedni csak gyalog vagy terepjáróval lehet. Több ház­ban nincs áram, sürgős eset­ben gond eljutni az orvoshoz. Az ott élők nagy része idős ember, illetve munkanélküli, bár egyre több fiatal választja lakhelyéül Visnyeszéplakot. Terveik szerint a helyi út- és időjárási viszonyoknak megfe­lelő terepjárót állítanának üzembe áruszállításra, utánfu­tóval. Megoldanák a gyerekek orvoshoz, iskolába szállítását is. Árubeszerzést, gyógysze­rellátást vállalnának, össze­gyűjtenék és elszállítanák a veszélyes hulladékokat, útja­vítást, kátyúzást végeznének. Tervezik helyi rádiókapcsolat kiépítését is... A pályázók szeretnék, ha minél teljesebben megvaló­sulna az ember, a környezet és közösség hármas harmó­niája, s e modell példával szolgálna más csoportoknak is. (Tóth) Gyulai Gaálok és Mastroianni „Ez a Büssü olyan szép volt...” Az egykori futurás kalauzol a kúria „hült helyére” A katolikus templomban kéthetente van istentisztelet Néha elképzelem a Földgolyóbist jó messziről. No nem az űrből, csak éppen annyira messziről, hogy lássam a fel­színén az épületeket, de nemcsak nálunk: mindenhol. Eh­hez persze kell egy adag képzelőerő, főként akkor, ha mindezt megpróbálom a tér mellett időben is elhelyezni, futtatni a fejlődés folyamatát, vagy éppen visszafelé per­getni a képeket, az idő kerekét. Hol épülnek, hol fogynak a házak, kastélyok. Büssüben a hetvenes évek derekán ép­pen egy kastélyt látok elfogyni. A gadácsi gondolkodó AKI NEM ÍRTA LE A FALUJÁT A helyén most már semmi nincs, leszámítva a gazt, ez pedig nem éppen méltó az egykori kastélykert gyönyörű jelzőjéhez. De hát hol érdekli ez a gazt? A Gyulai Gaál család néhai kúriájának betájolásához a ka­tolikus templom ad némi se­gítséget. Úgy hírlik: csoda­szép volt valamikor, belülről még mindig az, már ami a freskóit illeti. Helytörténeti for­rást, büssüi őslakost keresek. A falubeliek eligazítása szerint Forró József személyében ta­lálom meg, a templom tő- szomszédságában. — A kezem alatt is volt az a kastély — megy vissza Józsi bácsi rögvest az időben. — Terményes voltam: futurás. Akkor még ép volt az, nem hi­ányzott se ablak, se ajtó róla, de ez még az ötvenes évek elején volt, angyalom. Még bent lakott egy szobában a tu­lajdonos asszony is, a múltko­Ebből indult ki a kadarkúti általános iskola, mikor úgy döntött, speciális szakiskolát indít a 17 évüket még be nem töltött, de az általános iskolát sikeresen befejezett lányok il­letve fiúk számára. Horváth Sándorné igazgató elmondta, hogy a fiúknak az általános műveltséghez szükséges is­mereteken kívül alapképzést adnak a növénytermesztés­ben, állattenyésztésben, a nö­vényvédelem, állategészség­ügy területein. így képessé válnak a mezőgazdasági kis­riban volt itt nálam az unoká­juk, mert engen még ismer. Nézze, ott volt egy termény­raktár, még az is az enyém volt. Egy háromméteres bás­tyával kerítették körül a száz­holdas területet, gyönyörű kastélypark volt itt, annyira gyönyörű, hogy nem is lehet kifejezni. Az egyik színdarabot is itt játszották '65 körül, va­lami filmet forgattak, na, ho­gyishívják a címét... még a Marcello Mastroianni is ját­szott benne. Józsi bácsi kicsit csapon­gón, de mindenképpen izgal­masan beszél a múltról. De miért is ne tenné úgy, hiszen annyi minden van emlékeze­tének tarsolyában. Már egy ideje készül is valami tollfor­gató látogatására. — Én azt szerettem volna, ha egy újságíró egyszer az életrajzomat megírja. Fog­ságban voltam sokáig... én tu­dok mindenről. Azt is tudom termelői munkák elvégzésére, s e szakterületen a továbbta­nulásra. A lányok az ápolói, szociális gondozói, sza­bás-varrás, vendéglátó-foga­dás és szakács szakmák kö­zül válogatnak, s emellett per­sze felkészítik őket a háziasz- szony szerepre is. Ezenkívül minden szakiskolás alapvető ismereteket szerezhet a csa­ládi vállalkozásokhoz szüksé­ges jogi, gazdasági, ügyinté­zési ismeretekből, valamint alapfokú idegennyelv-vizsgát is letehetne. Az itt végzettek hol van a kripta — mutat az is­ten háza mögé —, van egy alagút is, valahol a postától indul és még az én házam alatt is húzódik. Arra a kérdésemre — mikor bontották el a kúriát? — sem kapok „unalmas választ.” — Tizenöt éve lehetett. Még amikor az oroszok itt voltak, akkor bonttatta el a göllei ta­nács, elvitték saját maguknak az anyagot. Pedig egy gyö­nyörű, boltíves, barokk épület volt, valamikor az ezerötszá­zas években épülhetett... Ez a Büssü olyan szép volt, hogy Kaposvárról, Igáiból a járási főbírók ide jöttek szórakozni. Ez egy nagyon szép, hírneves község volt. Most meg, nézze meg, cigányok tönkretették, kommunisták tönkretették. Forró Józsi bácsi lokálpatri­óta kiselőadását, noha emlé­kezete már kicsit hiányos, biz­ton igénybe vehetné valaki helytörténeti dolgozatához, kutatásaihoz. Valaki, akinek fontos, hogy az egykor virágzó, módos te­lepülés értékei és múltja ne tűnjön el könyörtelenül és nyomtalanul a történelem sül­lyesztőjében. Legalább az emlékezetben ne. Balassa Tamás számítógépkezelői, adminiszt­rációs, ügyviteli teendők ellá­tására is alkalmasak lesznek. Az iskola jól felszerelt, sza­kos ellátottsága százszázalé­kos, tágas kollégiuma van, úgyszintén a gazdasszony- képzéshez szükséges kony­hájuk is, vettek traktort és hozzávaló munkagépeket, s máris minden adott a szak­képzéshez. Pályázattal nyer­tek félmillió forintot a szakkép­zéshez, a tsz munkatársai vál­lalták a növénytermesztés, ál­lategészségügy szakoktatá­sát, s gyakorati oktatáshoz is biztosították a feltételeket. így aztán több mint 30 fiatallal megkezdhette a munkát az első szakiskolai osztály. Két év múlva ennek kétszeresét is fogadhatják. Igény már most lenne rá. Nagy László — Gadács 170 lakójából 83 nyugdíjas, 49 iskolás, 20 munkanélküli, a többi dolgozik is meg nem is — válaszolja Sóti József rokkantnyugdíjas arra a kérdésre milyen faluban él manapság a szintén rokkant élettársával és négy gyerme­kével. Szinte ez volt az összes rossz, amit erről az — úgy­mond — mások által már „le­írt” kis községről messziről jött, teljesen vak lakója kijelen­tett. Amikor fölkerestem, hogy a közérzetéről, Gadács gond­jairól és jövőjéről kérdezzem, egyfolytában arról beszélt, hogy vannak lehetőségek, a falu igenis fellendülhet, ha la­kói nem esnek kétségbe. Nem vizet prédikál Nem vizet prédikál és bort iszik, mert ebben az egyálta­lán nem irigylésre méltó hely­zetében házat épít. Már félig kész. Hogy mit tud ő tenni azért, hogy az odúból, amely az asszony tüdejének bizto­san nem tett jót, mielőbb kike­rüljön a család? Nagyon so­kat! Például azt: húzza a vizet a kútból, úgy, hogy valaki ráa­kasztja a vödröt a kampóra. A többi már az ő dolga. A fá­rasztó munka után teste meg-megpihen a hátsó ud­varban a régi ház ablakához tett kis asztalkánál, de az agya folyton dolgozik. Néha elme­reng azon az úton is, amely őt, az egykori sikeres hentest, egy budapesti vágóhídról — látása elvesztése, felesége megfutamodása után — előbb Gyálra, majd Gadácsra ve­zette abban a reményben, hogy állattartásból megélhet. Emlékezik a vakírás elsajátí­tására, a masszőrdiploma megszerzésére. Ám legtöbb­ször a máról gondolkodik. Amikor helyet foglal a képvi­selő-testületben, amelynek a választások óta tagja, már tele van ötlettel. Sajnos, az ötletek nem a gyorsan célba csapódó lövedékekre hasonlítanak, hanem inkább a papírsárká­nyokra, amelyeket a magas­ban ide-oda fújdogál a szél, s néha többet mennek hátra, mint előre. A „magyar népbetegség”: a „hogyan nem megy valami”— még mindig hat. Hiába érvelt a somogysziliekkel létrehozott vízműtársulás megalakítása­kor, hogy a kutat Gadácson kell fúrni, mert a víz felülről le­felé folyik, s így kevesebb energiaköltség kell a nyomás­hoz, nem hallgattak rá. A gáz­cseretelep, amelyet az ő kez­deményezésére vállalt fel a lakosság, máig se kész. A magyar „népbetegség” Gadácson sok szerencsét­len, magatehetetlen ember él, ezért azt javasolta: oldják meg az étkeztetésüket. Egy so- mogyszili konyha kapacitásá­ból futná is erre. Az, aki el­hozná az ebédet, beszerez­hetné az öregeknek a gyógy­szert is. Sorolja, hogy még mi mindent lehetne megoldani közmunkával. De hát a dolgok egy helyben topognak. Noha tudja, mindezt legtöbbször emberi gyengeségek okoz­zák, nem gyűlöl senkit. Azt mondja: neki is segítenek, ő is igyekszik másoknak segíteni. Ha nem mennek a közös ügyek, akkor próbálkozik másként — egyedül is —, hogy munkalehetőséget te­remtsenek a falunak. Most éppen arról tárgyal valakivel, hogy a gadácsi asszonyok textíliából készíthetnének já­tékokat. De már vannnak újabb ötle­tek is. Hozzáteszi: nincs ám itt olyan'nagy katasztrófa. A baj az, hogy az emberek elszok­tak a gondolkodástól, mert mások tették ezt helyettük. Megjelentek a munkahelyen, a hónap végén pedig megkap­ták a fizetést. Kicsit így van­nak a munkanélküli-segéllyel is. Van jövő Azoknak, akik azt hirdetik, nincs itt jövő, azt mondja: nem igaz. Ha el is mennek, a föld itt marad, és akik majd megmű­velik — mert meg kell művelni —, meg fognak belőle élni. Hányán hallgatnak rá, nem tudom. De amikor az egyik fia­talasszonytól megkérdeztem: hol lakik Sóti József, elköszö­nőben megjegyezte: nagyon rendes ember. Szegedi Nándor Kilencedik-tizedik osztály Kadarkúton Vállalkozásra készítő speciális szakiskola Kadarkút és körzete nem sok munkalehetőséget tud nyújtani a fiataljainak. Ellenben helyzeténél fogva nagy az átmenőforgalma, s így alkalmas lenne növénytermesztő, ál­lattenyésztő, szolgáltó és nem utolsósorban, de csak foko­zatosan, a falusi vendéglátással foglalkozó családi vállal­kozások eltartására. Ez utóbbihoz a Zselic nyúlványainak szépsége, erdei tavai adnak garanciát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents