Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-17 / 271. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. november 17., kedd Dízelstop Japánban Kizárják Japán egyes körzete­iből a dízelmeghajtású teherau­tókat, buszokat, hogy teljesíteni tudják a nitrogénoxid-szennye- zésre megszabott előírásokat. Tokióban, Kanagavában és Oszakában már korlátozzák, hogy mennyi lehet a levegőbe kerülő nitrogénoxid maximális mennyisége. Szentszéki deficit A Vatikánban jövőre rekord­méretet ér majd el a költségve­tés hiánya, miután első ízben a nyugdíjalapok feltöltésére szánt összegeket is besorolják az ál­lami kiadások közé. A jövő évi kiadásokat 178 millió, a bevéte­leket 86 millió dollárra becsülik. 1990- ben 72 millió volt, az idén a várakozások szerint 76 millió dollár lesz a vatikáni költségve­tés hiánya. Közlekedési sztrájk Párizsban Nagyszabású közlekedési sztrájkot szerveznek mától pén­tekig a párizsi tömegközleke­dési dolgozók. Emiatt várhatóan 9 millió francia ingázó bejárása válik bizonytalanná. A sztrájk a tervek szerint a reggeli és dél­utáni csúcsidőben kerülne sorra. Örmény blokád Az Örményországot évek óta szorító blokád következtében a köztársaság gazdasága már tel­jesen összeomlott. A hegyvidéki helyzet romlása nyomán meg­szakadt a vasúti összeköttetés Örményország és Grúzia között, a lakosság sokszor már a leg­fontosabb árucikkeket is nélkü­lözi. Spanyol vámosok éhségsztrájkja Tíz spanyol vámtiszt éh­ségsztrájkot kezdett szombaton, tiltakozásul munkahelyük fe­nyegetettsége ellen. A vámoso­kat és határőröket a Közös Piac belső határainak megszünteté- séveé járó elbocsátási hullám fenyegeti, melynek elvileg jö­vőre meg kell kezdődnie. A kö­zösségben 85 ezer vámtisztvi­selő sorsa vált bizonytalanná, ebből 5500-6000 spanyol. Karácsonyi játékkínálat A gyermekjátékok hazájának, Nürnbergnek kínálatából ítélve az idén a karácsonyfák alatt fu­turisztikus és nosztalgikus játé­kok egyaránt lesznek. A trend azt mutatja, hogy a gyermekek elsősorban a videojátékoknak, szüleik pedig a babáknak és teddy- mackóknak örülhetnek a szentestén. Előkelő helyen sze­repelnek a kívánságlistákon a gyermek divatékszerek, a játék­vonatok és az építőszekrények is. Ugyanígy kelendőnek ígér­keznek azok a játékok is, ame­lyek megismertetik a gyermeke­ket a környező világgal. Motorkerékpár­taxi Londonban Az autóközlekedés a londoni csúcsforgalomban rendkívül lassú és próbára teszi az idege­ket. Ezért azok, akik gyorsab­ban akarnak célhoz érni, újab­ban „Taxi-Bike”- ot, motorke­rékpár-taxit hívnak. Különösen sokan veszik igénybe a szolgál­tatást, amikor a város központ­jából a Heathrow repülőtérre igyekeznek. Ezt az utat a moto­rosok 35 perc alatt teszik meg. Hosszabb felmondási idő, végkielégítés A magyar nyomdász nem lehet „Olcsó János” Népszerűek a dolgozói részvények a Kaposvári Ruhagyárban A varrógépek titka Jelenleg a bérmunka jövedelmez — Szakemberekből és modern gépekből sincs hiány — A tábla mindig a kapuban lóg: Munkásfelvétel (Folytatás az 1. oldalról) Január elsejétől részvény- társaság a nevük és ez nem csak mondvacsinált privatizá­ciót takar, hiszen külföldi be­fektetők bevonásával egyúttal 30 százalékos alaptőke-eme­lést hajtottak végre. A megkö­zelítőleg százötvenmillió forin­ton modern gépeket, beren­dezéseket vásároltak. Ezzel — mint külföldön is sokan állít­ják — a kaposváriak egy jól felszerelt európai színvonalú gyárat hoztak létre. — Az üzem csaknem száz­százalékosan tőkés orszá­gokba exportál — mondta dr. Várni János vezérigazgató, a részvénytársaság elnöke. — Az áruk csaknem kétharmadát Nyugat-Európába, ezen belül Németországba, Angliába, Olaszországba és Ausztriába, a fennmaradó árumennyisé­get pedig az Egyesült Álla­mokba szállítjuk. A ruhagyár­ban már régebbóta vállaltak nyugati bérmunkát- A bér­munkaszerződések azonban gyakorta alárendelnek egy gyárat, úgy tetszik felemelke­dést az önálló termék jelent­hetne... A minőség rangot ad — Az augusztus elsején életbe lépett vámtörvények alapján azokra az anyagokra is vámot kell fizetni, amelyeket ugyan szerződés keretében hozunk be az országba, de pár héten belül kész termék­ként tovább exportálunk. Ez a majd harmincszázalékos ka­matteher mellett nagy teherté­tel lett volna a gyárnak, külö­nösen azt tudva, hogy az anyag behozatala és a munka kifizetése között gyakran fél év telik ej. Ezért az új vámtör­vény megjelenése után telje­sen visszaálltunk a bérmun­kára. A bérmunka — állítja az igazgató — nem értékeli le a gyárat, hiszen éppolyan szín­vonalasan kell dolgozni, hogy termékük a világ minden táján megállja a helyét. Hogy a min­tadarabokat ők tervezik-e, azt a vállalat vezetői másodlagos kérdésnek tekintik, hiszen ez a munka szakmai színvonalá­ban semmiben sem marad el az önálló tervezésű modellek gyártásától. A tervezéstől a kész termék előállításáig azonban renge­teg pénzt kell költeni egy-egy modellre, ezt nem biztos, hogy később viszontlátja a cég. — A műszaki gárda és a számítógépes előkészítőrész­leg is adott az önálló termékek gyártásához, ezeket most is használjuk, hiszen egy kész modell alapján nekünk kell megterveznünk a gyártás kü­lönböző fázisait. Dolgozókat vesznek fel — Munkaerőt nem bocsá­tunk el, a ritka vállalatok közé tartozunk: a kapuban folyama­tosan olvasható a Munkásfel­vétel feliratú tábla. Az idén eddig 120 dolgozót vettünk fel a gyárba. A nyugati tulajdono­sok elvárják, hogy a gyár fel­építése, a dolgozói létszámel­oszlása is ugyanolyan legyen, mint náluk odahaza, talán en­nek is köszönhető, hogy az irodai létszám a szalag mellett dolgozókénak még a tíz szá­zalékát sem teszi ki. Talán ezeknek az intézkedéseknek köszönhető, hogy az idén a gyár az eddigi legeredménye­sebb évét zárja. A nyereség ugrásszerűen növekedett, mintegy 65 millió foritnyi tiszta haszonnal szeretnénk zárni az évet. A gyár gyors privatizáci­ója a hírnév mellett az évtize­dek alatt kialakult személyes üzleti' kapcsolatoknak is kö­szönhető. Elsőként két vegyes vállalatot hoztak létre, ezt kö­vetően kezdődhetett a válla­latközpont gazdasági átalakí­tása. A tőkeemelésnek kö­szönhetően a gyár vagyoná­nak csaknem hatvan száza­léka maradt állami tulajdon­ban. A vállalatból a dolgozók kedvezményes részvényt — értékének csak tíz százalékát kellett kifizetni — vásárolhat­, tak. Amikor a gyár létesült, ak­kor csak pár embernek tudott az üzem munkát adni. Állami támogatást sem kaptak, saját erőből kellett feíküzdeniük magukat. A részvényvásárlás egyik nagy előnyeként köny­velik el a gyárban, hogy a dol­gozók tulajdonosként a terme­lésben is érdekeltek lettek. — A még állami tulajdonban maradt több mint háromszáz millió forint, amelyre az Állami Vagyonügynökség júniusban pályázatot írt ki. Egy sikertelen pályázat... A pályázatra egy komoly külföldi partner jelentkezett és a teljes állami tulajdonban lévő részt szerette volna meg­vásárolni. A Vagyonügynök­ség döntése értelmében a német cég meg is vásárol­hatta volán a gyár részvényei­nek több mint negyvenkilenc százalékát, a fennmaradó tíz százalékot az ÁVÜ kárpótlási jegyként kívánta értékesíteni. A német vállalat azonban visszalépett. Az augusztusban megjelent munkásrészvételi program keretében a gyár kol­lektívája — a német cég kial­kudta feltételekkel — maga szeretné a részvények csak­nem ötven százalékát megvá­sárolni. Eddig erre azért nem volt lehetőségük mert nem je­lent meg az ezt szabályozó törvény. A gyár vezetői úgy ér­zik, hogy a nemrég megszületett törvényt is figyelembe véve bárki jelentkezhet az eredmény­telen pályázat lezárta után a részvények megvásárlására, a vállalat kollektívájának pedig előnyt kell élveznie, hiszen ők háromszázötvenen — ennyien jelezték vételi szándékukat — komolyan gondolják azt, amit ajánlottak. Barna Zsolt A nyomdaiparban a nagy egységek felbomlásával vagy erőteljes karcsúsodásával kell számolni a következő évek­ben. Ebben a tendenciában viszont nem lehet a munkaerő a „puha korlát”. Meg kell drágí­tani az elbocsátásokat — hangoztatták a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének 45. kongresszusán. A tenden­ciának és törekvéseiknek megfelelően alakították ki a kollektív szerződés tervezetét, amely többek között a törvény által előírtnál hoszabb fel­mondási időt és végkielégítést tartalmaz. Az iparágban dol­gozó szakmunkások részére havi 18 ezer forint, a betanított munkásoknak 12 ezer, a se­gédmunkásoknak pedig 9700 forint minimálbért akarnak. Ebben az ágazatban még csak 3,5 -4 százalékos a munkanélküliség , a kong­resszusi határozataikban kie­melten szerepelnek azok a tennivalók, amelyekkel meg is akadályozhatják tagjaik töme­ges utcára kerülését. Ezt szolgálja a továbbképzés és átképzés, a hagyományos ólomszedés helyett az új számítógépes módszerekre a felkészítés. Ugyancsak ide tartozik a kontárok kiszorítása is a szakmából. A kongresz- szuson rámutattak, ugyanis, hogy a kisebb-nagyobb nyomdáknál sok a szakkép­zetlen munkaerő, s ez meglát­szik a lapok küllemén. Tipog­ráfiai szempontból, főleg az újabb, kis példányszámú új­ságok egyszerűen minősíthe­tetlenek. A kongresszuson sok szó esett a privatizációról is. Hatá­rozatuk szerint kihasználják a vagyonpolitikai irányelvekben rejlő lehetőségeket és a Nyomdaipari Dolgozók Szak- szervezete benyújtja igényét valamennyi jóléti eszközre. A kongresszusnak az volt a meggyőződése: a nyaralók, a hétvégi házak a nyomdák dol­gozóit illetik, hiszen az ő ke­zük munkájával és ki nem fize­tett bérükből épült. A multina­cionális cégek magyarországi megjelenésével kapcsolato­san kifejtették, hogy a magyar nyomdász nem lehet a szakma „Olcsó Jánosa”. Az Európai Nyomdász-szakszer­vezeti Szövetséggel együtt azt akarják, hogy a magyar nyomdász éppolyan anyagi el­ismerésben részesüljön, mint Európa más országaiban. A TŐKÉK TŐKÉJE Kilátások a szőlőre Növekedett a borfogyasztás — Újjáéledő keleti piacok Az előző éveknél valamelyest kedvezőbben alakul a szőlősgazdák helyzete az idén — mondta Sümegi Jó­zsef a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének fő­titkára. Jelentősen növekedett a hazai borfogyasztás az elmúlt időszakban és már egy ember átlagosan több mint 30 liter hazai bort iszik meg egy évben. Újjáéledtek a keleti piacok is, így keresik a magyar bort a volt Szovjetunió utódálla­maiban és Németország új keleti tartományaiban isf azaz a volt NDK területén. Az idén az aszály miatt ke­vesebb szőlő termett ugyan, ám még így is 3,6-3,8 millió hektoliter borra lehet számí­tani az idén. Az óborkészlet jelenleg valamivel több mint 3 millió hektoliter. Továbbra is gondot jelent azonban, hogy a régi nagy­üzemi borfelvásárlás — fő­ként a nagyüzemek anyagi gondjai miatt — már nem működik, ám a kisüzemek még nem tudják teljes mér­tékben átvenni a volt ma­mutvállalatok szerepét. így a termelőknek adott feldolgo­zási támogatást, amely mintegy 500 millió forintot tett ki, a gazdák nem tudták teljes mértékben felhasz­nálni. Ebből csupán mintegy 200 millió forintnyit használ­tak fel erre a célra. A szak­ember javaslata szerint a fennmaradó összegből tá­mogatni lehetne a kisvállal­kozások borfeldolgozási te­vékenységét, valamint a marketingmunkát is. Az eladólány és a világvége Őszintén bevallom a beszélgetést a muszáj szülte és a véletlen. Mert az, hogy egy pökhendi péntek dél­előtt el kezd rám zúdulni az eső, mire én benyitok az első utamba ke­rülő boltba, és ott egy magas, szőke lány fogad — akit Csoszor Ritának hívnak —: az teljesen a véletlen műve. Hiszen Ritát másképp is hív­hatnák, ami pedig engem illet, ha csak tíz centivel lennék magasabb, nem itt szaladgálnék az utcákon, hanem a már rég a Los Angeles-i Bölömbikáknál döngetném a kosár- labdapalánkot... De ne gondoljunk a sors hatal­mas, kétszárnyú kapujára, mikor itt van ez az egyszerű nikkel kilincs, amelyet a Játék diszkont ajtajára szereltek. — Mióta dolgozik itt? — teszem fel az első kérdést rövid ismerkedés után — a pult mögött ülő Ritának. — Szeptember óta — feleli. A fő­nökömnek határozott kérése volt, hogy tanuljak. Most a fonyódi Hír­adásipari Szakközépiskola elsőse vagyok, szintén levelező tagozaton. Voltam már munkanélküli is, de kifi­zetődőbb, ha az ember jobb elfog­laltságot keres magának... Erre a megállapításra élénken bó­logatnak a boltbéli tárgyak: a tetsze­tős csomagolású Barbie babák, a G. I. Joe kommandósai, sőt, papírdo- boz-hangárjában éleset füttyent egy villanyvonat. — És mekkora a forgalom? Van-e keletjük ezeknek a játékoknak? — Ez egy diszkont jellegű bolt. Az amúgy elég drága holmik nálunk ol­csóbbak, mégsem mondhatnám, hogy tolonganának a vásárlók. Bár mostanában sehol sem tolonga­nak... Szóval, mi arra számítunk, hogy az ünnepek alkalmával meg­emelkedik a forgalom. Valószínű, akkor a komolyabb (nagyobb és drágább) játékok is gazdára lelnek. Egyébként szezonális üzlet a miénk. Ha eladtuk a mostani készletet, pro­filt váltunk; műszaki, híradástechni­kai cikkeket fogunk árusítani. Melles­leg emiatt is tanulok Fonyódon. — Ezek szerint biztosra veszi, hogy az üzlet alkalmazottja marad? — Remélem — válaszolja Rita. — Úgy érzem meg vannak elégedve a munkámmal, és én sem panaszko­dom... A boltba belép egy hölgy, aki né­hány perces válogatás után öt apró, nyakba akasztható állatfigurával tá­vozik. Rita számláz, majd visszaül a székre és tovább beszél. — Néhány nappal ezelőtt megje­lent itt egy asszony és Istenről meg a Gonoszról beszélt. Azt mondta, el­jön a Gonosz uralma: gazdagságot és jólétet teremt. Az istenhívőket ül­dözni fogja, de rövid zsarnoksága után beköszönt a Kánaán... Elég za­varos, mindenesetre olyan valami ez, amivel nem tudok mit kezdeni. Szerintem az lenne az ideális, ha — vallási, politikai meggyőződéstől függetlenül — mindenki jól élhetne. Ha mindenkinek lenne elég pénze, bár az is fogas kérdés, hogy kinek mi az elég, annyira különbözőek az igényeink. Nekem például csak a nagyon sok pénz lenne elég. Vagy valamivel több... — Mit kezdene a pénzzel? — Ruhákat vennék magamnak, rengeteg ruhát. Egy klassz autót; Cabriót vagy valami hasonlót... Ed­dig csak az újságokban található ho­roszkóp-rovatot olvasgattam. De ez olyan, hogy ha akarom elhiszem, ha akarom nem. Egy megbízható jós­lásra viszont nagyon kíváncsi va­gyok... A múltkor olvastam, hogy a Távol-Keleten úgy hiszik, néhány év múlva kitör majd a világ vége. Az emberek eladják mindenüket és vár­ják a katasztrófát. Én mondtam édes­anyámnak, mi inkább vegyünk meg egy csomó dolgot és élvezzük az életet addig, ameddig lehet, hiszen nemsokára kimondják fejünk felett a végső ítéletet... Nevet: látszik, hogy „komolyan” gondolja. Gelencsér Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents