Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. november 16., hétfő Szegedi expokészülődés A dél-alföldi régióban el­sők között igyekszik elnyerni Szeged az expóhoz csatla­kozó kiegészítő rendezvé­nyek rendezési jogát; csütör­tökön három programot már elfogadott a városi közgyű­lés világkiállítási koordiná­ciós bizottsága. A Tisza-parti város egyebek mellett egy tűzvédelmi és kataszt­rófa-elhárítási szakkiállítás­sal, nagyszabású kulturális találkozóval és színházi fesztivállal, valamint dzsessznapok megrendezé­sével kíván csatlakozni az 1996-os világkiállítás hivata­los rendezvényeihez. Új városi Csepel-busz Bemutatták a sorozatgyár­tás előtt álló Csepel/UNION City Busz prototípusát Nyí­regyházán. A Csepel Autó­gyár új környezetkímélő au­tóbuszát városi tömegközle­kedésre fejlesztette ki. A kis önsúlyú, de 100 utast befo­gadó autóbusz zaj- és füst­gázkibocsátása minimális, megfelel a legszigorúbb nemzetközi követelmények­nek is. Üzemanyagfogyasz­tása minden más típusnál kedvezőbb, alvázának kor­rózióvédelme és különböző gépészeti megoldásai pedig 400 ezer kilométerfutást tesznek lehetővé az első nagyjavításig. Az alváz a tel­jes élettartama alatt több ka­rosszériát is kiszolgál. Forint­hamisítás Az észak-olaszországi Varesében a rendőrség le­tartóztatott öt személyt, akik külföldi pénzeket, köztük magyar forintot hamisítottak. A hamisítás egy színes lézer fénymásolóval történt, s a hamisított bankjegyeket egy tarvisiói magánpénzváltón keresztül hoztak forga­lomba. A rendőrség 2 milli­árd líra (1,5 millió dollár) ér­tékben foglalt le hamisított pénzeket, magyar forinton kívül szlovén és horvát pénzt, továbbá hamis sze­mélyi igazolványokat és tar­tózkodási engedélyeket. Működik a Krakatoa Négy év ót alsó ízben mű­ködik ismét Indonézia rette­gett tűzhányója, a Krakatoa. Több egymást követő rob­banás után az 1800 méter magas tűzhányó kráteréből szombat óta hamu és láva lövell a magasba. Egy közeli obszervatórium 15-20 föl­dmozgást észlelt. A Kraka­toa vulkán 1883. évi kitörése az egyik legpusztítóbb volt a történelemben — 36 ezer emberéletet követelt, hamu­val borította be a Jáva szige­tét, és igen erős szeizmikus hullámokat keltett. A robba­nások csaknem 5000 kilo­méter távolságban is hallha­tók voltak. A tűzhányó leg­utóbb 1988-ban volt aktív, akkor lávafolyam indult el a kráterből. Mind a Krakatoa, mind a vele szomszédos Anak Krakatoa — a XX. század elején alakult kis vulkanikus sziget — nép­szerű turisztikai látványos­ság. Természettudósok is sűrűn látogatják, hogy ritka növényfajták után kutassa­nak. Most mind a turistákat, mind a kutatókat figyelmez­tették a tűzhányó aktivizáló­dásából fakadó veszélyekre. Napirenden: az erdőgazdálkodás A rengeteg gondjai Az áldozatok 80 százaléka no Zsebtolvajok A közelmúltban Izrael állam éppen Magyarországon tar­tózkodó távközlési minisztériumi államtitkárát és családját a főváros szívében, a Blaha Lujza téri aluljáróban zsebtol­vajok támadták meg és súlyosan bántalmazták. Rendőrségi statisztikák szerint Magyarországon elszaporodtak a va­gyon elleni bűncselekmények, s ezen belül a zseblopások száma is emelkedett, a tolvajok durvábbak lettek. o Borgulya Gyula rendőr őr­nagy a zsebtolvajlások szakértő­jének számít, hosszú évek óta ezen a területen dolgozik. Az ő tapasztalatai megerősítik a tényt: a „finomkezű'’ zsebesek eldurvultak, agresszívabbá vál­tak, az általuk elkövetett báncse­lekmények sokszor már nem is zsebtolvajlások, hanem a rablá­sok kategóriájába tartoznak. Magyarországon évente leg­kevesebb tízezer zseblopás tör­ténik, s ebből a fővárosban 6000 olyan eset fordul elő, amely mi­att feljelentést tesznek. A na­gyobb vidéki városokban ennek töredékét regisztrálják. Magyarázat: a zsebtolvajlás tipikusan nagyvárosi bűnözési forma. Nálunk Siófokon és az idegenforgalmi centrumokban különösen nyáron sok a zseblo­pás, s a hazaiak mellett feltűn­nek a külföldi „vendégmunká­sok”, elsősorban az Olaszor­szágból, Romániából ide sereg­lett zsebmetszők is. Borgulya őrnagy úgy emlék­szik, hogy a hatvanas években a fővárosban mintegy 3-400 zsebtolvaj tevékenykedett. Ez a szám ma már legalább 2200-ra tehető, legalábbis ennyiről szól­nak a rendőrségi nyilvántartá­sok. A zsebesek száma 1982-től kezdett el növekedni, és az utóbbi egy-két évben elsősor­ban annak köszönhetően, hogy a szomszédos Romániából sok és különösen jól képzett zsebes tette át hazánkba a vadászterü­letét. Tegyük hozzá mindjárt: a magyar „szakik” is szívesen tesznek külföldi kirándulásokat, ők leginkább Bécsben és a na­gyobb osztrák, német városok­ban próbálkoznak. A zsebtolvajlás büntetőjogi megítélése nálunk nem a legsú­lyosabb (az osztrák törvények már 5 schilling ellopását is sú­lyos bűncselekménynek minősí­tik), a társadalmi veszélyessége mégis nagy, hiszen tömeges je­lenség, s az elkövetési érték igen számottevő. Ebben az esz­tendőben szeptember 15-ig csak a fővárosban 270 millió fo­rintot loptak el a zsebtolvajok. Ebben az összegben benne van a nyugdíjas nénik 5-600 forintja, valamint annak a külföldi turis­tának a kézitáskája is, amelyben 1 millió 200 ezer forint ékszer lapult. A statisztika egyébként azt is bizonyítja, hogy a zsebtol­vajok áldozatai elsősorban nők, köztük is az idősebbek, akik ke­vesebb figyelmet fordítanak ér­tékeikre. © A külföldi „vendégmunkások” sokat változtattak a zsebtolvaj­lás nálunk kialakult módszerein. A Romániából érkezettek álta­lában csoportosan „dolgoznak”. A bandából az egyik lop, a töb­biek falaznak, eltüntetik a pénz­tárcát, a nyomokat. Előszeretettel használják a különböző vágószerszámokat a táskák, retikülök felhasítására. Gyakran lépnek fel durván, ag­resszívan, nincsenek tekintettel az áldozatra, a legelesettebb, legszegényebb embert, akár a koldust is meglopják. Gyakran használják fel a gyermekeket is zseblopásra. Megdöbbentő történet azé a 13 éves kisfiúé, akit szülei 500 le­jért adtak el magyarországi is­merőseiknek. A „vendégfogadó” nagy család 1 évig élt a gyer­mek által elkövetett lopásokból, ő a Lehel piacon tevékenykedett hosszú ideig igen nagy sikerrel. A szervezett bűnözés megjele­nése a zsebtolvajlásra is hatás­sal volt, és ez elsősorban a hi­telkártyákkal való visszaéléssel kapcsolatos. A specializálódott szervezetek felvásárolják a zsebtolvajoktól a hitelkártyákat. Ezeket azonnal kiviszik Bécsbe (a Duna Bank mágnes- kártyájával természetesen itt­hon próbálkoznak), s ott a lopott kártyákat a banda szakemberei vagy dekódolják és hamisítják, vagy pedig még az eltűnés beje­lentése előtt vásárolnak velük. Azok a zsebtolvajok egyéb­ként, akiknek nincs kapcsolatuk ilyen szervezettel, mihamarabb igyekeznek megszabadulni a kreditkártyáktól, hiszen lebuká­suk esetén bizonyíték lehet el­lenük. © A magányosan dolgozó zseb­tolvajok között Paul a Cuciu tör­ténete érdekes. A középkorú, jó megjelenésű nő a Rákóczi úton egy hentesüz­letben bukott le. A helyszínről elmenekült, de a nyomozók kö­vették a Szív utcában lévő bérelt lakásáig. Sikerült eldugnia a pénzt az ablakpárkány alatt lévő rejtekhelyre, de a bizonyítékokat megtalálták. Rendkívül szor­galmasan „dolgozott”, s az ello­pott valutát minden nap elhe­lyezte a hitelbanknál nyitott fo­lyószámláján. 350 000 forintnak megfelelő valuta gyűlt már itt össze. A terhelő bizonyítékok elle­nére a lebukása után Magyaror­szágon nem állították bíróság elé, mert a hazája nagykövetsé­gének kérésére, őt és a nyomo­zati anyagot átadták a szom­szédos országnak. Remélni le­hetett, hogy ezután nem foszto­gatja tovább a magyar fővá­rosba érkezett külföldieket. Nem így történt. Kiutasítása után néhány hónappal ismét megfogták a rendőrök a Rákóczi úton, ezúttal egy más névre kiál­lított útlevél volt nála. Vissza­esőként egy esztendeig élvez­hette a magyar börtönök ven­dégszeretetét. Halász Kálmán Az erdőgazdálkodás lénye­ges javításához 100 és 500 mil­lió forint közötti összegre lenne szükség. Ez már számottevő ja­vulást eredményezne az ágazat jelenlegi helyzetében — mondta Mátyás Csaba, az MTA erdé­szeti bizottságának elnöke an­nak kapcsán, hogy dán tudo­mányos ülésen foglalkoztak a szakemberek az ágazat tenniva­lóival. Az erdőgazdálkodás a gaz­dasági átalakulás miatt jelenleg nehéz helyzetben van. Egyrészt jobban kell hasznosítania a ter­mészetkímélő módszereket, el­járásokat a gazdálkodásban, másrészt fel kell készülnie a mezőgazdasági termelésből fel­szabaduló területek erdősíté­sére. Ez utóbbi tíz éven belül mintegy 150 ezer hektár lehet, de elérheti az egymillió hektárt is. Hosszabb távon számolni kell azzal, hogy a most még önfi­nanszírozó erdőgazdálkodás a jövőben akár állami támoga­tásra is szorulhat. A jövő szem­pontjából fontos lehet, hogy a je­lenleg még tájidegen fafajokat — akác, fenyő, nemesnyár — elfogadják a szakemberek és az erdőgazdálkodást bíráló más tudományágak képviselői, va­lamint a szélesebb közvéle­mény is, mivel hazánk termé­szeti adottságai változóban vannak. FELMÉRÉS VITAFÓRUMOKKAL Közvélemény a környezetről Össszegzés január 10-ig A norvég környezetvédők 75 ezer koronás, 1 millió fo­rint értékű segítségével nyolc természetvédő, kör­nyezetvédő egyesület köz­véleménykutatást végez no­vember 15. és december 15. között. Az eredményeket ja­nuár 10-ig összegzik — je­lentették be a Magyar Ter­mészetvédők Szövetsége és a felmérést végző többi szervezet budapesti sajtótá­jékoztatóján. A támogatás­ból 400 ezer forintot részle­tes, az állampolgárok kör­nyezetvédelmi, természet- védelmi érdeklődéséről, tö­rekvéseiről, feladatvállalásá­ról érdeklődő — 1500 meg­kérdezettre kiterjedő — kér­dőíves felmérésre használ­nak fel. A négy helyi vita­napra és három esettanul­mány elkészítésére 200 ezer forintot fordítanak. A fenn­maradó összegből többek között szakértői munkát, do­kumentálást, összegzést fi­nanszíroznak. A kérdőívek kérdéseire Nyíregyházán, Miskolcon, Sajószentpéte- ren, Szegeden, Egerben, Mosonmagyaróvárott, Pé­csett és Budapesten adnak választ a megkérdezettek. A panasznapokat, a helyi gon­dokat felmérő lakossági fó­rumokat Nyíregyházán, Sa- jószentpéteren, Szegeden és Mosonmagyaróvárott rendezik meg. Az esetta­nulmányokat a garéi veszé­lyeshulladék-gyűjtővel, a fel- sőtárkányi tóval, valamint a Lágymányosi Duna-híddal kapcsolatban készítik el. Az idén a társadalmi szer­vezeteknek 400 millió forin­tot biztosított a költségvetés. Ebből a mintegy 40 környe­zetvédő, természetvédő szervezet 60 millió forintot kapott. Gépésztechnikusból amatőr régész A balatonberényi Eőry Béla eredeti foglalkozása gépész- technikus. Volt mérleglakatos, gépkocsivezető, hegesztő, műszerész, gondnok, ám je­lenleg munkanélküli. Bár bi­zonytalanságban él, mégis színesek napjai. Gondjait fe­ledtetik a föld kincsei. A szikár, napcserzett arcú férfi ugyanis amatőr régész. Évtizedek óta kutatja a múltat. Nemcsak a szakirodalmat bújja, hanem nap nap után felkerekedik — gyakran családjával —, hogy vallassa a földet. Alig várja az esőt. Egy-egy kiadós zivatar lemossa a sarat a sokunknak csak egy ócska cserépdarabot vagy követ jelentő ókori, kö­zépkori leletről. — Huszonkét éve megala­kult Kaposváron egy „Gyűjt- sünk együtt!” klub — jegyzi meg. — Örömmel iratkoztam be, hiszen már akkor érdekelt minden, ami régi. Jártam a te­repet; már akkor tudtam, hogy Somogy rendkívül gazdag ré­gészeti emlékekben. Dombó­vár, Alsóhetény, Mernye, Sza- lacska mindig tartogatott meg­lepetést: cserépedény-töredé­keket, különféle köveket, üvegdarabokat, csontokat. Mindig tudtam, hova kell menni... A kaposvári Molnár Sándor­ral és a barcsi Rózsás Már­tonnal „beleástuk” magunkat az őskorkutatás fehér foltja­iba. Irak, Irán és Mezopotámia tájáról az időszámítás előtt 6-7 ezer évvel elindult egy mező- gazdasággal foglalatoskodó népesség — meséli. — Ez mintegy ezer év alatt szivár­gott ide, hozzánk, a kecske és a birka ősfajtáját terelgetve maga előtt. A starcevo kultúra követei voltak ők. Ismerték a kerámiakészítés tudományát, gyümölcsöket nemesítettek, ősgabonamagvakat is hoztak magukkal. Ez régészetileg bi­zonyított tény. A Balaton déli partjának iszap alatti tőzegré­tegéből vett mintákból ugyanis előkerültek az ősgabonamag- vak pollenjei. Ezzel is iga­zolva: már 7 ezer évvel ezelőtt mezőgazdasággal foglalkozó népesség élt itt. Örömmel mutatja alkalmi kiállítását. Még ha 23 ezer da­rabos gyűjteményétől anyagi gondjai miatt másfél éve kény: télén volt is megválni — potom 150 ezer forintot kapott a me­gyei múzeumtól — azóta újabbakat gyűjtött. Most lega­lább ötezer darabos a kollek­ciója. Büszkén veszi kézbe a Balatonszentgyörgyön talált zsírosfarkú juhnak — húsáért még ma is tenyésztik Iránban — szobortöredékét, ami a vo­naldíszes kultúrából, időszá­mításunk előtt -4200-4500-ből származik. Féltett kincsei a Kéthelyről és Sármellékről való kultikus edénymaradvá­nyok is. Eőry Béla nem elégszik meg egy-egy újkőkori lelet meghatározásával. Ha rájött, mire használhatták a lekerekí­tett köveket, rekonstruálja azokat. Nyelet tesz a kőbal­tába, csiszolt kövekből sarlót, kalapácsot készít, íjfúrót és gyalut gyárt, s legutóbb meg­alkotott egy nyéllyukas kő­balta lyukcsiszoló szerkezetet is. — Kőbaltával vágom a fát, kőberakásos sarlóval kasza­bolom a füvet. Ezekkel az eszközökkel továbbiakat ké­szítek. Olyanokat, és annyit, amire feltétlenül szüksége le­hetett a hétezer éve itt élő né­pességnek. Eőry Béla abban bízik, „ereklyéit" bemutathatja majd egy élő múzeumban. A fo- nyódi önkormányzat hajlik is afelé, hogy a Balaton déli kör­nyékének régészeti anyagát közszemlére tegye. Ebből pe­dig nem hiányozhat a „berényi esőleső” oly nagy kedvvel gyűjtött kollekciója sem. Kép és szöveg: Lőrincz Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents