Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. november 12., csütörtök Gardelli vezényel Lambertp Gardelli vezényli a Magyar Állami Operaházban Francesco Cilea Adriana Le- couvreur című operájának no­vember 14-i és 20-i bemuta­tóit. A párhuzamos szereposz­tást az olasz karmester és ze­neszerző tanítja be. A bemuta­tókat követő előadásokat Tö­rök Géza dirigálja. Az olasz nyelvű előadások magyar szövegét Romhányi Ágnes fordításában, feliraton láthatja a közönség. A rendező Nagy Viktor, a díszletet Csikós At­tila, a jelmezt Vágó Nelly ter­vezte. A koreográfia Fodor An­tal munkája, a dramaturg Romhányi Ágnes. Az Adriana Lecouvreur című operát több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1934-ben adták elő az Opera­házban, az előadásokat an­nak idején magyar nyelven tartották. Évfordulós „koncert” Hamah Júlia 50. születés­napja, valamint művészi pá­lyafutásának 35. évfordulója alkalmából, koncertszerű elő­adásban, olasz nyelven mutat­ják be a Magyar Állami Ope­raházban Bellini Capuletek és Montaguek című operáját. Hamari Júlia Rómeó szerepét énekli, Júlia szerepében Szűcs Márta lép színpadra. Capellio szerepét Bá- rány-Paál László, Tebaldoét Stefan Margita, Lorenzoét Stanislav Mickievich énekli. Az előadásokon a Magyar Rádió Énekkara és a Magyar Állami Operaház Zenekara működik közre. Karigazgató Fodor Éva. Az Operaház ze­nekarát Kovács János diri­gálja. A darab ősbemutatóját 1830-ban, a velencei Teatro La Fenice-ben tartották. Ma­gyarországon a pesti Német Színház 1833-ban mutatta be először, majd négy évvel ké­sőbb, Montecchi és Capuletti Párt címen játszották a Nem­zeti Színházban. Rómeót ak­kor Déryné alakította. Nemzetközi zenei szakvásár November 11-én kezdődött a Hungaccord '92 Nemzetközi zenei szakvásár Budapesten. Az első ilyen jellegű kiállítás és vásár színhelye öt napon át a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem díszterme. A kiál­lításhoz kapcsolódva — no­vember 13-án délben — ugyanitt megnyitják a hang­szerek és az akusztikai be­rendezések bemutatóját. A hagyományteremtő szándék­kal kezdeményezett rendez­vény — amely a szervezők reménye szerint a későbbiek­ben a frankfurti zenei vásár­hoz hasonló méretűvé növi ki magát — lehetőséget nyújt szakmai és üzleti kapcsolatte­remtésre a világ számos gyár­tójával és forgalmazójával. A vásárral egy időben a régi Ze­neakadémián jazz-, pop- és komolyzenei koncerteket tar­tanak. Hétmillió sajtótámogatásra Tizennyolc szerkesztőség, egyéni pályázó és szellemi műhely 22 millió forintnyi tá­mogatásra nyújtott be az idén pályázatot a Szabad Sajtó Alapítványhoz. A tartózkodá­sokkal és ellenszavazatokkal tarkított vitában egy-egy millió forintot kapott a Kritika, a Tár­sadalmi Szemle és a Világos­ság. Feleennyi támogatást (400-600 ezer forintot) sza­vaztak meg a Mérték, a Mozgó Világ, a Múltunk, a Va­lóság és a Tekintet szerkesz­tőségének. Az SMK új igazgatója A járható úton A zongoratologatástól az igazgatásig — A falvak partnerei A fájdalom és a szeretet hangján Pedagógusok kara November elsejétől Hege­dűs Tibor látja el az igazgatói teendőket a Somogy Megyei Művelődési Központban. Más­fél évtizede dolgozik népmű­velőként. Debrecenben vég­zett népművelés-könyvtár szakon. 1976 augusztusától a kaposvári Édosz Művelődési Házban dolgozott. Azt tartja: kitűnő iskola volt ez, mert a népművelői munka, a kultúra­közvetítés minden csínját-bín- ját megtanulta. Felváltva tar­tottak ügyeletet; a népművé­szeti stúdió kialakításától kezdve a nagy rendezvények szervezéséig, a nyugdíjas­klubtól a galambkiállításig mindenütt ott volt. Ha kellett, zongorát tologatott, ha kellett, székeket pakolt. Amikor 1987-ben a megyei művelődési központba került, többnyire addig gazdátlan munkaterületeket kapott. A hátrányos helyzetűek műve­lődésének szervezését, a természettudományos isme­retterjesztést, valamint a munkahelyi művelődést bízták rá, s a települési intézmények szakmai, módszertani segíté­sében is részt vett. Ám ez a munkakör folyamatosan vál­tozott. Eljárt az idő némelyik felett, s fontosabbá vált az át- és továbbképzések szerve­zése, az információ áramolta­tása. Legkedvesebb foglala­tossága lett az országosan is egyre népszerűbb közműve­lődési lap, a Somogyi Kurír (Foto: Király J. Béla) szerkesztése. Erről most, igazgatóként sem mond le. Tervei kapcsán előrebo­csátja: Szabados Péter, illetve Károly Irma igazgatása alatt az intézmény a szolgáló-szol­gáltató koncepció alapján mű­ködött, szakítva a megyei in­tézményekre akkoriban jel­lemző újraelosztó, apáskodó jelleggel. Hogy az SMK meg­maradhatott, annak köszön­hető, hogy a kistelepüléseken ismerték, ismerik tevékenysé­gét, a főállású vagy tiszteletdí­jas népművelők, pedagógu­sok számíthattak segítsé­gükre. Az igazgató azt vallja: ez a járható út ezután is, hi­szen az apró falvak kulturális életének támogatása a legfon­tosabb faladat számukra. Az SMK az önkormányzatok partnere szeretne maradni a jövőben is, ám lényeges, hogy legyen fogadókészség iránta. Az intézmény egész tevé­kenysége ezt a célt szolgálja. A technikai segítségnyújtás — rendezvények hangosítása, vi- lágosítása, videofelvétel-ké­szítés — éppúgy mindenna­pos feladat, mint a különböző kiállítási anyagok közvetítése, számítógépes szerkesztés, nyomdai szolgáltatás. Ha az önkormányzatok igénylik, még a települések művelődési koncepciójának kialakításá­ban is szívesen részt vesznek. Harmincán dolgoznak az SMK-ban, ebből 11 népmű­velő. Közülük azonban csak hatan adnak módszertani ta­nácsokat, hiszen a többiek te­vékenysége helyhez kötött. Egy kollégája a számítógép mellett ül, a másik videoköl- csönzéssel foglalkozik. Az igazgató optimista, bízik be­osztottjaiban, ám tudja: a 240 somogyi település ellátása megfeszített munkát kíván. Hegedűs Tibor úgy látja, ha a megyei művelődési központ továbbra is hasznos marad a somogyi településeken, nem lehet gond az intézmény jö­vője. Természetesen ez a jövő — a döntések szempontjából — a gazda, a megyei közgyű­lés kezében van. Jó jel: több­ször bizonyságát adta kultú­rabarát mivoltának... Lőrincz Sándor Nem szokványos hangver­senyt rendeztek a nagyatádi katolikus templomban: a pe­dagógusok kara énekelt. A Somogy Megyei Pedagógus Női Kar, Lucz Zsófia orgona­kíséretével halottak napi kon­certet adott. Műsorukban sze­retet- és fájdalom-ihlette mű­vek csendültek fel Pergolesi- től, Tartinitől, Kodálytól és Bárdos Lajostól. A koncert után Miseta Ida karnaggyal beszélgettünk. — Mi adta az ötletet a nagyatádi bemutatóhoz? — Én ebben a városban születtem, 16 éves koromig él­tem itt. Kenedi Tibor zongo­raművész volt a tanárom, mindig nagy szeretettel gon­dolok rá. Tehát sok emlék köt ide, s úgy gondoltam, tarto­zom ennyivel a városnak. Eb­ben a csodálatos, rendkívül jó akusztikájú, nemrég felújított templomban kereszteltek meg, ahova most népes „csa­patommal” ismét visszatér­tem. Énekünkkel nem a fáj­dalmat és az elmúlást kíván­tuk mélyíteni, csak a kegye­letnek ezt a módját választot­tuk. Emlékezni jöttünk, s a publikumot is emlékezni hív­tuk... — Hagyomány lesz a halot­tak napi hangversenyekből? — Nem titkolt célunk ez, de bárhol szívesen fellépünk eb­ből az alkalomból, ha hívják a kórust. — Alig két éve alakultak, s ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy rádiófelvétel készüljön a női karról, és megszerezzék a fesztiválkórus minősítést. Mi­lyen gyakran próbálnak, s ki gondoskodik folyamatos mű­ködésükről? — A Somogy Megyei Műve­lődési Központ ad helyet a harminctagú kórusnak. A lá­nyok, fiatal asszonyok zöme főiskolai tanítványom volt. He­tente egyszer próbálunk. S hogy miből gazdálkodunk? A megyei és a városi önkor­mányzattól kapunk anyagi tá­mogatást. Nekem pedig nincs tiszteletdíjam. — Hol láthatjuk, hallhatjuk a kórust ebben az évadban? — December 5-én egy kiál­lításmegnyitón lépünk fel, 17-én a Karácsonyi muzsikán, februárban a Nemzeti Galéri­ában lépünk közönség elé. Ott leszünk a Kaposvári Tavaszi Fesztiválon is. Egy magyaror­szági ősbemutató lesz, hiszen a somogyi születésű Vavrinec Béla szerzői estjét rendezik meg. Készülünk egy nemzet­közi kórusversenyre, egy mi­nősítőre, és sor kerül Pergo- lesi Stabat Materének bemu­tatójára is. L. S. Itthon a „Golgota” Az egyházak és a közoktatás Egy amerikai úr tulajdonába 1988-ban került Munkácsy Mi­hály híres trilógiájának egyik darabja — az 5x7 méteres Gol­gota. Ezt a képet 1888-ban egy philadelphiai üzletember, John Wanamaker vásárolta meg, 175 ezer dollárért. A kép, amely párja a debreceni Déri Múzeumban őrzött „Ecce Homo”-nak — most Magyarországra került tartós letétként. A Szépművészeti Múzeumban folyó restaurálása után a Nemzeti Múzeumban mutatják be, majd a Déri Múzeum Munkácsy-termének állandó kiállítását gazdagítja a nagyméretű, számunkra felbecsülhetet­len értékű festmény. (MTI fotó: Oláh Tibor) Szentkirályi Miklós, a Szépművészeti Múzeum restaurá- tormüvésze és munkatársai jelenleg a tisztításokat végzik A Magyar Demokrata Fó­rum Pedagógus Kollégiuma a fenti címmel Pécsen tartotta országos tanácskozását. A kialakított állásfoglalás szerint az egyházi oktatási in­tézmények nevelő értékrend­jére nagy szükség és óhaj mutatkozik a társadalomban; az egyházi nevelés, vallásos oktatás utat nyit a lelki sza­badság és az erkölcsi öntudat előtt, s az emberi méltóság alapfeltételei fölött őrködik. Az egyházak oktatási hiva­tásával összefüggő intézmé­nyek visszajuttatása elé gör­dített akadályok az alkotmány és a jog szellemét sértik. Ezek indíttatása a résztve­vők számára elfogadhatatlan. Hangsúlyozza az állásfogla­lás, hogy támogatják az egy­házi iskolák igényét a műkö­dési esély egyenlőségére. Úgy vélik, ez nem valósul meg a jelenlegi normatív tá­mogatás által. Felhívják a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok a te­rületükön élő lakosság jogán szerzett állami keretekből ne rekesszék ki a gyermekeiket egyházi iskolába járató szülő­ket. A fórum álláspontja végeze­tül a pedagógusokhoz, szü­lőkhöz és önkormányzatok­hoz szólóan leszögezi, hogy pártállástól függetlenül elő­mozdítandó az egyházak ne­velő feladatához kapcsolódó jog, és a szabad vallásgyakor­lásról szóló törvény érvénye­sülése. A Stan és Pan filmek atyjának halála Hétfőn Beverly Hills-beli otthonában 100 éves korában elhunyt Hal Roach, a legen­dás filmproducer, a nemzedékeket megne­vettető Stan és Pan filmek „atyja”. Halálát tüdőgyulladás okozta. Az általa létesített Hal Roach stúdiókat úgy ismerték, mint „neve­tés-gyárakat”. Háromszor tüntették ki Os- car-díjjal, legutóbb 1984-ben. Legjelentő­sebb hozzájárulása a hollywoodi filmtörté­nethez a Stan és Pan filmek megalkotása volt. A Roach által felfedezett két nagyszerű színészt, Stan Laurelt és Oliver Hardyt mindmáig minden idők legnagyszerűbb ko­mikus párosaként tartják számon. Laurelt már egy ideje szerződés kötötte a producer­hez, amikor Roachnak az az ötlete támadt, hogy a sovány, hosszúkás arcú Laurel és a kerek arcú, nehézsúlyú Hardy kitűnő páros lenne a komikus filmekben. Több mint 100 filmben játszottak együtt. Az 1892. január 14-én Elmirában (New York állam) született Hal Roach kalandos élete során volt kocsis alaskai építkezése­ken és vándor fagylaltárus, míg végül 1912-ben Kaliforniában elszegődött a film­szakmához. Kisebb szerepeket bíztak rá, majd 1914-ben egy társával hozzáláttak rö; vid filmek készítéséhez. Ettől kezdve pályája szédületes gyorsasággal ívelt felfelé és már 1920-ban saját stúdiójában forgatott. A negyvenes években a Fort Roach Stúdió gyakorló filmeket gyártott a légierő részére. Előszeretettel gyűjtötte maga köré baráta­inak gyermekeit és kedvét lelte benne, ha tehetséges gyermekszínészekre talált sora­ikban. Később azonban inkább aziránt ér­deklődött, hogy miként viselkednek a gyer­mekek, ha nem figyelik őket. Ezekből a meg­figyelésekből készítette világhírnévre szert tett „Our Gang” (A mi bandánk) sorozatát. A hatvanas évek végén „The Crazy World of Laurel and Hardy" (Laurel és Hardy őrült világa) címmel összefoglalót készített a Stan és Pan filmekről. Januárban nagy társasággal ünnepelte 100. születésnapját. Fia, ifjabb Hal Roach, maga is filmpruducer, aki csődbe jutott, mi­után megkísérelte fenntartani apja stúdióját, 1972-ben hunyt el ugyancsak tüdőgyulla­dásban, 52 éves korában.

Next

/
Thumbnails
Contents