Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-03 / 234. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. október 3.,: Kényszerpályán Törvény helyett tolerancia „ Az utóbbi években a 25 évesnél fiatalabbak és az el­váltak aránya megnőtt az abortuszt kérők között.” o — Félsz? — Igen... — Mitől? — A fájdalomtól. — Szeretnél mielőbb meg­szabadulni tőle? A kérdésre nem jön válasz. A fiatal, félig még gyermeki arc eltorzul, hatalmas könny­cseppek pásztázzák. — Tetszik tudni, én úgy sze­retem a gyerekeket, hogy nyá­ron, amikor az üzletben dol­goztam és megláttam az ajtó előtt egy babakocsit, kirohan­tam, hogy csak egy picit lát­hassam, beszélhessek hozzá. Z. alig 17 éves. Kiskorú. Mintha az iskolába indult volna, úgy jött el hazulról ma reggel is. A nagy, színes isko­latáska ott hever a sarokban. Z. abortuszra vár. Találkozá­sunkkor erőszakolt fegyelem tükröződött az arcán. Meg­próbált úgy beszélni az előz­ményekről, mintha semmi kü­lönös nem történt volna. — Én mindig szerelmes va­gyok. Akkor is úgy éreztem. Táncoltunk, és... — Eszedbe sem jutott, hogy baj lehet? Nem féltél az AIDS-től? — Nem — néz vissza őszinte, nyílt tekintettel. — Még sosem lettem terhes. Amikor az első szexuális élményét megélte, 14 éves volt. Azóta, ahogy esik, úgy puffan. A barátnőjével is meg­történt már ugyanez, aztán túlesett rajta — meséli. Ä fiú­val megpróbált beszélni tele­fonon, de nem érte el. Csak a testvérével közölte a dolgot, és most itt van... Az édesanyja tud róla, de az apja nem is sejti. Nagyon szigorú ember, fél tőle. Leginkább miatta kel­lett az abortusz mellett dön­teni. Tudja, hogy milyen kö­vetkezményekkel járhat a be­avatkozás, de tehetetlen. A jövőtől való félelem sápadt­sága ül az arcán. Senki sem tudja, hogy itt van. Nincs aki fogja a kezét. Iskolatáskáját szorongatva indul az ismeret­len felé... — 1970-ben 9,5, 1983-ban 1Q,2 százalék 20 év alatti nő­nek szakították meg nem kí­vánt terhességét. Somogybán jobb az arány, ha csak a 18 éven aluliakat, a kiskorúakat vesszük számításba, akkor 1982-ben és 1983-ban 5-8 százalék; de afölött már itt is elérte a 10 százalékot — mondja dr. Szebényi Péter, a Kaposi Mór Megyei Kórház szülész-nőgyógyász adjunk­tusa, gyermek-nőgyógyász szakorvos. — Az abortuszon átesett legfiatalabb lány 12 éves volt. Ha szükséges, 12 héten belül lehet a legkíméle­tesebben elvégezni a beavat­kozást. Ezen az időn túl több a szövődmény. © — Sajnos, mire ide kerülnek a lányok, addigra eldöntött tény, hogy meg akarják szakí­tani a terhességüket, és ebbe az orvos nem szólhat bele. Az esetek 90 százalékában a mű­tét előtti felvilágosítás sem be­folyásolja a döntést —- kapcso­lódik a beszélgetésbe dr. Fo­dor János szülész-nőgyó­gyász főorvos. — Mi csak annyit tehetünk, hogy szakmai tudásunk legjavát adva, a le­hető legkíméletesebb mód­szerrel végezzük el a beavat­kozást. A szakemberek kidol­goztak egy, az eddiginél sok­kal kíméletesebb módszert, és mi már ezt alkalmazzuk. A be­avatkozás azonban önmagá­ban is megterhelő. Az esetle­ges szövődmények pedig már a jövőjüket is érintik. © Akár csak a lelki trauma, amelyet önmaguknak kell föl­dolgozni. Az orvos, aki a bea­vatkozást végzi, a tévedés és az esetleges visszaélés kizá­rása miatt először a műtőben .alákozik a paciensével. Az utólagos felvilágosítást jó esetben az anya, illetve a nő­vér végzi el. A terhességmeg­szakítás szükséges rossz, el­kerülhető volna. A megelő­zésnek, a felvilágosításnak mindent meg kellene előzni. Dr. Szebényi Péter, aki elsők között tetté le a gyermek-nő- gyágyász szakvizsgát, szo­morúan tapasztalja, hogy a tudatlanság, az álszemérem, a nemtörődömség miatt már csak akkor jelentkeznek a lá­nyok, amikor baj van. A túlter­helt szakorvosok nem tudják felvállalni a rendszeres felvi­lágosító munkát. Úgy vélik, hogy ez elsősorban a család, majd az iskola feladata lenne. De nem kampány hanem folyamatosan ellátni egy függetlenít embernek, orvosnak tárgyként a Nemze* tervbe építve kellene u.. szexuális élettel kapcsolat legfontosabb tudnivalókat, ha már rendszeres nemi élete él a kiskorú, meg kell tanítan neki a természetes védeke zést, illetve rá kell vezetni a; egészségét legkevésbé kára sító fogamzásgátló tablettái szedésére. (Sajnos, ma má elég gyakori, hogy azért nerr használnak óvszert, fogam zásgátlót, mert nem tudják ki fizetni.) Fokozottan vonatkozil ez a többgyermekes, hátrá nyos helyzetű cigány lakos ságra. Az álszemérem és a: anyagi javak hiánya azonbar nem lehet akadálya annak hogy gyermekeink egészsé ges, családszerető felnőttekké váljanak. © — Az abortusz kényszerpá­lya az orvos számára is — mondja dr. Fodor János. — Mégis azt kell mondanom: he megengedő törvény születik akkor stagnálni vagy csökken fog a művi megszakítások száma. Ha tiltó rendszabály lép érvénybe, annak szörnyű következményei lesznek. Bel­gium a példa, ahol semmilyer korlát nincs érvényben, és mégis a legalacsonyabb az abortuszok száma. Az is igaz hogy náluk az egészségügy kultúra magas színvonalon áll. Várnai Ágnes (Fotó: Kovács Tibor, Szárnyra kap-e még a neme skisfalucli turul? Nemeskisfaludra gépkocsival a marcali-mesztegnyö- böhönyei úton az útelágazásig lehet menni. Onnan olyan tízpercnyi gyaloglás után érhető el. A házak, az egész falu öregszik. Kevés a rendezett porta, udvar; annál valamivel több az elhanyagolt, lakatlan vagy éppenséggel düledező ház. A falu „központja” kis, há­romszög alakú terecske, két jobb külsejű épülettel; az egyik a kultúrház, a másik a szoro­san mellette levő élelmiszer- és italbolt. Ott van a templom és a tejcsarnok, aztán pár la­katlan ház. Az üzletben a vá­laszték főleg alap-élelmisze­rekből áll, mindennap hoznak friss kenyeret, tejterméket (ke­fir, joghurt, sajtfélék), felvágot­takat pedig hetente három­szor. A két boltot ugyanaz a személy vezeti. Ingázik a szomszédos faluból. Hogy mennyi a bevétel, nem tudtam meg, de az italmérésben min­dig üldögélt egy-két személy. A választék: sör, bor, pálinka. * * * A református templomot 1988-ban tatarozták, a gyüle­kezet általában három-négy személy. Ünnepekkor húszán, harmincán is vannak a temp­lomban. A nyugdíjas tisztele- tes úr minden hónap harmadik vasárnapján jár ki szolgálni Böhönyéről. Van egy kis ima­házuk is; ezt télen használják, amikor a templomot nem lehet kifűteni. Kísérőm nem tudott válaszolni arra a kérdésre, mi­kor volt konfirmálás. A templomkerti emlékosz­lopon az első világháborúban elesett 13 helybéli katona neve olvasható. Az oszlop te­tején most egy kőkehely van, virág nélkül. Valamikör egy tu­rul állt ott. (Szárnyatörötten az oszlop mögött hever, a föl­dön!) Egy másik emléktábla a templom falán van, rajta a II. világháborúban elesett 11 ka­tona nevei. A falu híres, történelmi nevű családja a Madarász. Tagjai valamikor Kossuth közeli munkatársai, az egyik a rend­őrminisztere volt. Ma is élnek itt leszármazottaik. Egyikük Bakosné Madarász Margit, a jelenlegi polgármester. — Nemeskisfalud nem volt rossz falu, sok tanult ember kikerült innen: lelkész, mérnö­kök, pedagógusok, vegyész. 1952-ben a tánciskolánkba 34 fiatal járt; megvan a fényké­pük. Ok ma már felnőtt embe­rek. S tán tízen, ha itt élnek a faluban, a többiek mind el­mentek. Ha nem lett volna a központosítás néven ismert fa­lusorvasztás, akkor Nemes­kisfalud ma gyönyörű kis falu lenne. De hát a tapsonyi ta­nács intézett itt mindent, meg az ottani téesz... A hajdani iskolaépületet eladták egy magánszemélynek; ma sincs iskolánk. Három-négy óvodás meg tán két iskolásgyermek van a faluban; mindannyian Böhönyére járnak. A hajdani tánciskolabeliek 80 százaléka városban lakik; nem is hi­szem, hogy hazajönnének. Miért is? Talán a gyerekeik... Szombat-vasárnap azért megélénkül a falu, jönnek az, elszármazottak kocsikkal a szüleikhez. Nemeskisfalud szép fek­vésű, csöndes falu. Nagyon jó lenne üdülőfalunak. Tervez­nek is ilyen programot 1993- 94-re. — Reméljük, a falu lakosai bekapcsolódnak. Noha tudjuk: igényesebb vendégek nem jönnek, míg ilyen az „infrast­ruktúra”... Most tervezzük a falu vízvezetékét, ez olyan 6- 7 millió forintba kerül. Állami támogatást is kapunk rá. A jövő tavaszra el kell készüljön a fúrt kút, utána pedig a háló­zat. A csatornázást viszont minden ház maga oldja meg. Jelenleg négy munkanélküli van falunkban, még kettőre számítanak a közeljövőben. Egy fiatalember dolgozik köz­hasznú munkán. — A szociális étkeztetést, az idős emberek ellátását Tapsonyból hozott étellel old­juk meg. Ehhez az önkor­mányzat hozzájárul, a nyugdí­jasok egy ebédért (hetente öt alkalommal) legföljebb 37 fo­rintot fizetnek. — Jártam a tejgyűjtőben. Ki- fizetődő-e a tehéntartás? — Sajnos, nem. 14 forint egy liter tej, nem éri meg. In­kább azért tartjuk az állatokat, mért megszoktuk, mert kell a foglalkozás. De azért egy kis „pótlást” is jelent. A csordába 32 állat jár, 150-200 liter tejet fejnek ki naponta... Ez ném sok... Ami fáj, az a gyümölcs­fák kipusztulása, elhanyago­lása. Valamikor itt rengeteg gyümölcs termett: gesztenye, dió, alma, körte, barack, szilva, szőlő, minden. Most meg alig van valami. Pedig ebből is pénzt lehetne csi­nálni... ★ * * Többször is végigjártam a falu utcáit. Jóformán nem is volt kinek köszönni. Öt-hat embernél többel nem találkoz­tam. Nem mindegyik beszél­getőpartnerem volt lehangolt, csüggedt vagy éppenséggel beletörődött. A nyolcvankét éves Madarász Zsigmond bá­csi majd egy álló óra hosszat mesélte nekem a falu történe­tét. Tele van energiával, tervek­kel. Ugyanúgy a polgármes­ter-asszony is. Tudja, nem kis dolog sem vízvezetéket épí­teni, sem beleegyezésre bírni a falujabelieket. De tervez... Dolgozik, igyekszik „felrázni” a nyugdíjasokat — a falu érde­kében. Nem adja fel. Remélem, hogy Nemeskis­falud sem. Képletesen szólva: elérik még, hogy turulmadaruk szárnyra kapjon. Metz A. Márton

Next

/
Thumbnails
Contents