Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-24 / 250. szám

1992. október 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 Rendez, forgat, szinkronizál Pogány Judit ff • • pergő napjai Nem unatkozik a kaposvári Csiky Gergely Színház szí­nésznője, Pogány Judit. Színpadra állította a Szélkötő Ka- lamonát, amelyet folyamatosan javítgat, képviselőként eljár a városi közgyűlésekre, éjszakánként pedig egy osztrák film szerepét magolja németül. — Minden előadását meg­néztem idáig a Szélkötő Ka- lamonának, s hihetetlen bol­dogság tölt el, hogy a gyere­kek el vannak varázsolva a darabtól — meséli. — Őrült drukkolás, üvöltés árad a né­zőtérről. Egészséges igazság­érzet és öröm ötvözetét érzé­kelem. Tudom, hogy az elő­adás tele van hibákkal; ezeket folyamatosan javítjuk is. — A gyermekdarab rende­zésén túl láthatjuk-e színpa­don? — Kaposváron a Csao, Bambinóban játszom, amelyet Bezerédi Zoltán állít szín­padra, és Ascherrel is együtt dolgozom majd. Ezekről tudok egyelőre. A nemrégiben ala­kult budapesti Kolibri Színház meghívására pedig Spiró György két Hrabal-egyfelvo- násosát mutatjuk be. A Zajos magányból készült monológot Kottái Robi mondja, s én ren­dezem. A Házimurik című kis­regényből készített monológot én adom elő Robi rendezésé­ben. Az évad végén pedig — szintén a Kolibriben — egy ci­gánynépmeséből, Kárpáti Pé­ter által írt darabot rendezek. — Hamarosan Bécsbe uta­zik egy forgatásra. Kit alakít a filmben? — Nemrég volt egy próbajá­tékom A lázadás című osztrák filmben. Egy szélsőséges ér­zelmi világú női szerepet bol­dogan játszanék magyarul. De német nyelven... Egyelőre tele vagyok rémülettel, hogy meg tudom-e csinálni. Ugyanis nagy kiborulások, veszekedé­sek váltják egymást a filmben. Közben nem lehet a szövegen gondolkodni... Fájdalmas, de nem tudok nyelveket. Ez a mi generáci­ónknak komoly vesztesége. Mivel nemigen mozoghattunk korábban, így igényünk sem volt az idegennyelv-tanulásra. Ezért indulok dramaturgunk­kal, Julian Riával Bécsbe, aki nyolc évig élt Berlinben és nagyszerűen beszéli a néme­tet. Egyébként Joseph Roth re­génye nyomán készül a film, s Michael Haneke a rendezője. A főszereplő Branko Sama- roczky. Ő lesz a partnerem az 1918-ban játszódó filmben. Háborús özvegyet alakítok, aki egy hadirokkant felesége lesz. Az igazi, nagy forgatás november hatodikén kezdő­dik. — Közben pedig halljuk a Kacsamesékben is „há­pogni”... — Három kacsát szinkroni­zálok a mesefolyamban. Szakmai érdekesség szá­momra, hogy a három külön­böző hangot — amelyik közül egyik sem azonos saját, ter­mészetes hangommal —, leg­többször nem két szalagra, hanem egyre vesszük föl. Gyakran a saját szavaimba is kénytelen vagyok belevágni. Egyszerre négy-öt részt csiná­lunk meg. Én élvezettel adom hangomat a kacsáknak. Örü­lök, hogy ilyen idős koromra is nyitott tudtam maradni a me­sék iránt. Amit a normális fel­nőttek gyerekesnek nevez­nek, azt én a világ iránti kí­váncsiságnak tartom. A piros kacsa, Niki a legvásottabb az összes közül. Viki, a kék, kicsit tudálékos, a zöld Tiki a ked­vencem. Éz a kiskacsa a leg- naívabb, legesendőbb; vi­szont gyakran a legtaláléko­(Fotó: Csobod Péter) nyabb és a legokosabb is. Bár a történeteken van mit kifogá­solni, de a rajzfigurák olyan gazdagon viselik az emberi tu­lajdonságokat, hogy a gyenge meseanyag ellenére is sze­retnivalók ezek a filmek. L S. Idegenforgalmi, kulturális kapcsolatok Västernorrlanddal Somogy a kiválasztott Kurt Jansson: ez a megye csodás természeti kincsek rejteke (Fotó: Gyertyás László) SZIGET ES FESZEK BERLINBEN Kedvezmény a „nyitott ajtók napján” Svéd delegáció járt So­mogybán Kurt Jansson, a vás- ternorrlandi tartomány közgyű­lése elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai között volt orvos, telekommunikációs és turisztikai szakember, újság­író, kutatóbiológus és népmű­vész. Fogadta őket dr. Gye- nesei István, a megyei köz­gyűlés elnöke is. A tanácsko­zás szünetében kérdeztük a svéd vendéget a kapcsolatok Kezdeteiről, a jövőbeni együttműködés lehetőségei* ről. — Mint minden a világban, a mi ismeretségünk is a vélet- 'en műve — meséli Kurt Jans­son, aki egyben Kramfoss vá­ros polgármestere is. — Há- rom éve egy magyar küldött­ség látogatott el hozzánk, s tagjait meghívtuk vacsorára. A delegációban ott volt a Siótour egyik képviselője is. Mi tagadás, sok szó esett az idegenforgalomról, hiszen ne­künk is nagy a turizmusunk. Ekkor gondoltuk ki közösen: a nem csak idegenforgalmi kap­csolatokból mindannyian profi­tálhatnánk. így esett a válasz­tás Somogyra megyére. — Milyen együttműködésre gondot? — A protokoll-látogatások helyett a szakemberekkel kell mielőbb személyes kapcsola­tot kialakítanunk. Jött velünk orvos is, ő elrohant már a ka­posvári kórházba. Diákcseré­ket tervezünk, újságírók, egészségügyi dolgozók, mű­szaki szakemberek látogatá­sát várjuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon anyagi szempontból nehe­zebb az élet, mint nálunk, ezért mi kisebb létszámban jönnénk egy-egy alkalommal, mint a somogyi kollégák. Kö­zösen kell rájönnünk: mi lehet új, érdekes a másik szakmá­jában, mivel gazdagíthatnánk munkáját, s adhatnánk segít­séget. Ez a látogatások során majd kiderül. Én azt remélem, hogy ezek egy idő után szoros szálakká válhatnak, s ez ma­gyarnak, svédnek, egyaránt jó. — Hányadik alkalommal lá­togatott ei Somogyba? — Most vagyok ezen a szép vidéken harmadszor. Kicsit sajnálom, hogy a ködök ide­jén, s nem korábban jöttem. Akkor sokkal magával Taga­dóbb lenne a látvány. A dom­bok és a Balaton ezernyi szí­néről is más impresszióim lennének. Mégsem szomor- kodom, mert tudom, hogy Somogyország csodás termé­szeti kincsek rejteke. Ezek természetesen más jellegűek, mint amit nálunk láthat a ven­dég. A mi tartományunkban 10 ezer apró tó van — Svéd­országban egyébként 93 ezer — , no meg ott a tengerpart 3-400 méteres sziklás oldalai­val. Vásternorrland és So­mogy között nagy a különb­ség; éppen ez teheti érde­kessé a két megye kapcsola­tát. — Van-e önöknél olyan je­lentős idegenforgalmi cég, mint nálunk a Siótour? — Nincs. A mi tartomá­nyunk nem vállalhatja fel egy ilyen mamutcég működteté­sét. Nálunk kisebb önálló vál­lalatokra épül az idegenforga­lom. Ennek ellenére rendkívül imponáló a Siótour tevékeny­sége. Többek közt ezért is jöt­tünk Somogy megyébe, de az idegenforgalom mellett azt tervezzük, hogy már a jövő évben megindulhat a svéd­magyar együttműködés. Kul­turális és talán gazdasági té- refi is. Lörincz Sándor Többhetes szünet után, Ke­serű Ilona festőművésznő és a Váci Műhely 33 litográfiájának kiállításával, alaposan fel­újítva és rendkívül tartalmas programokkal várja ismét a lá­togatókat a berlini Magyar Kul­turális Központ, új nevén: a Magyarország Ház. A számítógépes adatbank­kal is rendelkező ház most „nyílt napot” rendezett, a gye­rekeket rajzfilmekkel és tom­bolával szórakoztatták, a fel­nőtteket magyar lánccsopor­tok, borok és ételspecialitások kötötték le. A berlini Ibusz-iroda kedvezményes magyarországi utakat hirde­tett: aki „a nyitott ajtók napján” foglalt le szilveszteri kirándu­lást Magyarországra, 10-35 százalékos árkedvezményt kapott. Kurucz Gyula igazgató köz­vetlenül az újranyitás előtt új­ságírók előtt azt mondta, hogy a berlini Magyarország Ház egyszerre akar sziget és fé­szek lenni, a konstruktív em­berek otthona, a Kelet- és Nyugat-Európában élő, az elő­ítéletektől mentesen gondol­kodók centruma. A videotékával, tízezer köte­tes könyvtárral rendelkező Magyarország Ház fel akarja karolni a keletnémet kiadók­ban korábban magyar iroda­lommal foglalkozó, manapság munka nélkül tengődő műfor­dítókat, saját folyóiratot kíván kiadni — évente négyszer —, s ehhez a vállalkozásához most támogatókat keres. A német főváros egyik legjobb galériáját kívánják fenntartani, helyi stúdiómozikkal; a len­gyel, a csehszlovák és az orosz kultúrközponttal össze­fogva fogalommá vált ke­let-európai filmeket szeretné­nek bemutatni, elsőnek Fábri Zoltán Körhintáját. A magyar organikus építő­művészetet bemutató rendez­vény sorozatra kis kápolnát kívánnak felépíttetni az épület előtt. A kultúrközpontban, amely az utóbbi egy évben „Határok nélkül” mottóval rendezvény- sorozaton mutatta be a kortárs magyar kultúrát Berlinben, a közeli jövőben levetítik a Csengery Adrienne énekmű­vésznőről készített portréfil­met, s hamarosan a vendé­günk lesz az NDK-ból kiutasí­tott költő, Reiner Kunze is. (Kunze 1972 és 1977 között, mielőtt „elbocsátották volna az NDK állampolgárság kötelé­kéből”, már csak a magyar kul­túrközpontban tarthatott felol­vasóestéket.) Október 15-én kezdők és haladók számára magyar nyelvtanfolyamok indultak, és a ház a jobb tájékozódás ér­dekében a berlini újságírók rendelkezésére bocsátja a Magyarországról érkező sajtó­termékeket is. Kiállítás 56 tiszteletére Három év óta minden ősz­szel képzőművészeti kiállítást rendez Debrecen 1956 tiszte­letére a Magyar Képzőművé­szek és Iparművészek Szö­vetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete. Az idei bemutatót a Déri Múzeum ku­polatermében nyitották meg. Világtörténelem Megjelent a Springer Hun- garica atlaszsorozatának újabb kötete, a Világtörténe­lem. A húszezer példányban kiadott mű kronologikus sor­rendben követi végig a törté­nelem eseményeit. A kiad­vány a nagyobb korszakokat egy-egy fejezetbe gyűjtve — földrajzi és politikai egységek, államalakulatok, szövetségek szerint — tárgyalja. A Világtör­ténelem 249 színes oldalt és 6347 tárgyszót tartalmaz. Magyar pénzek A magyar pénztörténet hí­ven tükrözi nemzeti történe­tünk minden fontos mozzana­tát, ezért nemcsak a szűk szakmai körnek, hanem az elmúlt 150 év magyar törté­nelme iránt érdeklődőknek is érdekes lehet Rádóczy Gyula és Tasnádi Géza Magyar pa­pírpénzek 1848-1992 című könyve. Ez az eddig megjelent legteljesebb kiadvány a ma­gyar papírpénzekről. Ismeretlen Moholy-metszet Moholy-Nagy László festő, fotográfus eddig ismeretlen li­nómetszetére bukkantak egy New York-i magángyűjte­ményben. A metszet hazaho­zatalában a Külügyminiszté­rium nyújtott segítséget a Szépművészeti Múzeumnak. Az 1920-ban készült próba­nyomat a múzeum grafikai ki­állítótermében látható. Bajai tímármühely Új épülettel gazdagodott a szentendrei skanzen. A bajai tímárműhely eredetileg 1860-ban épült fel. A műhelyt az új helyén berendezték a gyártáshoz szükséges teljes felszereléssel. Hamarosan egy újabb lakóépülettel és egy pékműhellyel gazdagodik a skanzen. A világkiállítás évére összesen hat épületet állíta­nak még föl Szentendrén. Egyházi és világi érmek Jeles személyiségekhez, sorsfordító történelmi esemé­nyekhez kapcsolódnak Bozó Gyula festő- és éremművész munkái, amelyekből Budapes­ten a Gellért Szállóban nyílt kiállítás. Többek között itt lát­ható a Magyar Köztársaság kikiáltásának tiszteletére ké­szült érme, a tárolóban helyet kapott Mátyás király halálának .500., valamint Széchenyi Ist­ván születése bicentenáriu- mára készült alkotása is. Ünnepi hangverseny A Magyar Kórusok és Ze­nekarok Szövetsége és a Ma­gyar Zenei Kamara pénteken este ünnepi hangversenyt rendezett Budapesten, a Má­tyás Templomban. A műsor­ban szerepelt a szolnoki gim­názium leánykara, a Mátyás Templom énekkara, a pécsi Nevelők Háza kamarakórusa, a Pedagógusok Szakszerve­zetének Bartók Kórusa és a Vasas Kórus. A magyar és az egyetemes egyházi kórusmű­vészet legszebb műveiből ad­tak elő.

Next

/
Thumbnails
Contents