Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-21 / 248. szám
1992. október 21., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Amire Jutának jutott Befejezéséhez közeledik Jutában a járdafelújítás és -építés, már csak az utolsó simítások várnak a munkásokra. Hasonló stádiumában van egy másik beruházás is: a szabadidőközpontban kialakítottak egy sportöltözőt, ott a vakolással kell elkészülniük. Az idén még átereszeket építenek ki, és a tervek szerint autóbuszváróval is bővül a megvalósult fejlesztések listája. A következő esztendő feladataival tegnapelőtt fogalko- zott a jutái képviselők testületé. Egyelőre annyit tudni, hogy nagy „fák állnak a település előtt. A kérdés az, mekkora fejszét tudnak beszerezni terveik megvalósításához”. Nyugdíjasétkeztetés Jákóban A nagybajomi idősek klubja biztosította eddig a szociális étkeztetést a jákói nyugdíjasok számára is. Néhány hónapja azonban az alakuló jákói ön- kormányzat átvette a volt tsz-konyhát, és most ők gondoskodnak a falu rászoruló időseinek étkeztetéséről. Buszjárat a böszénfai diákoknak Új buszjáratot indított a Kapos Volán Bőszénfa és Kaposvár között a falu lakóinak kérésére. A Bőszénfáról bejáró diákok ugyanis eddig csak egy korai buszt vehettek igénybe. Évek óta kérték már a Volánt, s most végre eleget tudott tenni kérésüknek. Szeptember végétől egy fél nyolc körül beérő járatot indított. A változtatás 34 gyerek számára jelent könnyítést. Templomfelújítás Kiskorpádon Kiskorpádon az ott élő gyülekezet örömére felújítást végeznek a templomon. A templomkülső rendbetétele 700 ezer forintos beruházást igényelt, a megvalósításban a település lakossága is segítséget nyújt. Igali a vakok szervezetének elnöke Az igali Csík Lajost választották meg újra a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Somogy megyei szervezete elnökének. Több városban is van körzeti csoportjuk, a helyi gondokat is fel tudják mérni a községekben —, így Igaion, Kaposmérőben, Göllé- ben — falugyűléseket hívnak össze. MSZP-alapszervezet Fonóban Nemrég alakult meg Fonóban a Magyar Szocialista Párt alapszervezete; a kis faluban tíz embert sikerült megnyernie az MSZP-nek. A gyűlésen megválasztották a helyi szervezet ügyvivőjét is, erre a tisztre Balogh Jánosnét találták alkalmasnak. Megkövült tekintet 1803 és Osztopán. Egynéhány utca, ebek szertelenkedése a földesúton, és a harangszó; a reggeli misére in- dulmak az emberek. Egy nap az évben, amikor a lankás falucska egy magasan fekvő pontjára a helybeliek elhelyeznek egy kőszobrot. Ne- pomuki Szent Jánosét. Nem vagyok helytörténész, így hát azt sem tudom, hogy vajon az osztopániak a századeleji esztendő melyik napján állították a szobrot, és a nap az égbolt mely tájékán ballagott akkortájt, lassacskán, mint szokott. De az valószínű, hogy a település egyik legrégibb emléke áll ma is ahelyütt, ha ugyan mindig is ott állt. Talán, ám az bizonyos: a mélázó szent „megkövült” tekintete mesélhetne sokat. Anekdotázhatna régmúlt időkről, nagy-nagy történetekről és kicsikről, amelyek ott, helyben estek meg. A ma vándora pedig többet nemigen tehet, mintsem meg-megáll, lencsevégre kapja a már jó ideje gesztenyefa árnyában meghúzódó szentet, figyeli a beszűrődő fényeket, a szellő-elkapkodta leveleket. Aztán a már laborált fotográfiát is szemlélgetheti, és képzeleghet-írogathat, is: 1803 és Osztopán... (Balassa) Társadalmi munkában készül a járda Bodrogon. A mintegy másfél kilométer hosszúságú, egy méter széles járdához az önkormányzat adja a sódert és a cementet, a kétkezi munkát pedig a helybeliek végzik. Egy nap alatt átlagosan egy ház előtt készülnek el a betonréteggel. Hamburgiak, pestiek vesznek itt házat Polányi idill Hogy a messziről jöttéknek jobban van szemük meglátni tájaink szépségét, némileg még érthető. De hogy értékelni is jobban tudják, mint mi, hálátlan szülöttei e földnek, már aligha. Valahogy így jártunk ebben a kis falucskában, Polányban is. Elismertük, szépségét, de csak akkor döbbentünk rá igazán dim- bes-dombos utcácskái, az erdőig húzódó házai szépségére, mikor azokat a pesti, ausztri9i vagy éppen Hamburg környéki családokat hallottuk beszélni róla, akik itt vettek házat. Sokan csak a szezonra költöznek le Polányba, de van aki itt tölt őszt, tavaszt is. Ez utóbbiak közé tartozik Rácz László és felesége, ők Pest ólomdús levegőjét cserélték fel az év háromnegyedére a polányi frissel. Hogy „mit esznek” ennyire Polá- nyon, hiszen innen is, mint annyi somogyi faluból inkább menni szoktak az emberek? Elég volt egy pillantást vetni rájuk, derűs arcukra, nyugalmukra, s könnyen megválaszolhattam. — 89-ben jöttünk ide lakni, több városi családhoz hasonlóan. A férjemmel nyugdíjasok vagyunk, s már kora tavasztól költözünk. A fiam nyáron jön utánunk a családjával, ősszel megintcsak ketten maradunk. Ha tehetik, a hétvégeket ilyenkor is itt töltik, pénteken jönnek, vasárnap mennek. Meg vannak bolondulva ezért a helyért. Nem is csoda, nézzen körül: félig az erdőben vagyunk, jó a levegő, annyi az összes zaj, amit a madarak csapnak. Nézzen a kert végébe, hol lenne az unokáimnak ekkora homokozójuk a városban. — Egyáltalán nem ismertük azelőtt ezt a helyet, sőt én a falusi életet is csak messziről csodáltam — magyarázza a férj. — Hogyan kerültünk mégis ide? Újságban olvastuk, hogy van itt egy eladó ház. — Júniustól szeptemberig könyörögtem a férjemnek, hogy legalább nézzük meg, de olyan messze volt Pesttől... Én falusi lány voltam, szerettem volna — ha csak rövid időre is — egy kicsit visszatérni. Budán, egy 53 négyzet- méteres lakásban lakunk, ahova odahallatszik a balatoni út forgalma. Bevezették a vizet, a villanyt, felújították a felúj ítandót, s most élvezik a jól megérdemelt nyugalmat. S a nyugalmat élvezni — ez tagadhatatlan — itt lehet csak igazán. Olvasnivalójuk van bőven, rádiójuk is van, a többi meg — a természet lágy öle, madárszó, jó levegő — adott. 82 óta nyugdíjasok, három fiút neveltek föl, úgy mondják: 2 méter közgazdászt és négy méter gépészmérnököt. Most már hat unoka is van. A többi betelepülttel nem nagyon tartják a kapcsolatot. — Mi a pesti életmódhoz vagyunk szokva — mondják —, ahol senki nem ismeri a szomszédait. Nem hiányolják a Pesten megszokott kényelmet sem, csak az fárasztó számukra kicsit, hogy ivóvízért Mernyére kell járniuk. Sok a szegény, kisnyugdíjas a somogyi falvakban — látják ezt jól az „egynyári” falusiak is, s tehetségük szerint igyekeznek segíteni is. A polányi óvodát például az itt házat vásárolt német családok támogatják anyagilag is. Nagy László A törvényeknek megfelelő módon A saját földért Kaposfőn — még egyszer Nemrégiben A régi, a saját földért címmel jelent meg egy cikk tájegység oldalunkon. Ebben egy idős kaposfői ember beszél arról, hogyan él, s arról: szeretné visszakapni a földjét. A cikk hangulatkép volt egy falusi ember problémáiról, ebben ő többször említést tett a kaposfői téeszelnökről. Pohner János, az érintett termelőszövetkezeti elnök elmondta: a cikk bizonyos részei nem felelnek meg a valóságnak, félreértésre adnak okot. — Személyemet egy falusi embert lenéző vezetőnek állítja be, intézkedésemet pedig jogszerűtlennek. Ez a valóságnak nem felel meg, mivel a „földjussát” visszakérő Walt- ner János bácsi a törvényeknek megfelelő módon és a közgyűlés által meghatározott táblából bármikor visszakaphatta vagy visszakaphatja a földjét. Érzelmileg megértem őt, hiszen tisztában vagyok vele, hogy unokájának kívánja a volt földterületet átadni. Az elnök megjegyezte: János bácsit mindig is tisztelte, hosszú évekig munkatársak voltak, szinte apaként szerette. így már érthető, miért mosolygott akkor, amikor az idős ember pert emlegetett. Sajnos, a földügyekkel kapcsolatos tárgyalások során a saját ügyeit nem ő, hanem a családtagja képviselte. Valószínűleg ebből adódhatott, hogy vagy nem tájékozott vagy nem megfelelően tájékoztatták a lehetőségekről és a kialakult helyzetről. „A té- eszelnök avval jött, hogy amelyik földet ő kijelöli, abból fog adni nekem. A fűrésztelepnél van egy homokos tábla, abból. ” — ez volt Waltner János véleménye. — Nem én jelölöm ki a földterületet, amelyet a szövetkezeti tagok tagi tulajdonként megkaphatnak. Ezt minden esetben a közgyűlés jelöli ki és ehhez nekem tartanom kell magam. A „fűrésztelepi" táblán kívül a közgyűlés még másik öt táblát is kijelölt Kaposfőn, amely ilyen célt szolgál. A család képviselőjének felajánlottam — ehhez az alapszabályunk értelmében jogom van —, hogy az általuk kért terület egy részét a család birtokában lévő aranykorona értékig használhatják, úgy, hogy a szövetezet nem fizet a családnak haszonbérleti díjat és a családnak sem kell földbérleti díjat fizetni. Telek- könyvileg csak akkor írhatják a nevükre a földet az általuk kért táblában, ha a közgyűlés ehhez hozzájárul. — Úgy érzem, a termelő- szövetkezet gazdálkodási területén lévő községekben jogszerűen, tisztességesen és emberségesen jártunk el azokkal a tagtársainkkal, akik saját maguk akarják földterületüket megművelni... (T. K.) Égerfa kerítés védi a kúriát Marad a Noszlopy-anyag Nemrég tárgyalta Somogy megye közgyűlése az újvár- falvai Noszlopy-kúria ügyét és megszavazta a beterjesztett javaslatot. Noszlopy Gáspár mint marcali szolgabíró tevékenykedett a múlt század derekán, ezért a marcaliak — akik eddig is Újvárfalva szorgalmas látogatói voltak — szerették volna legalább egy részben magukénak tudni a tárlat anyagát. A közgyűlés döntése értelmében e kívánságuk nem teljesülhetett: a somogyi kormánybiztos emlékét idéző kiállítási anyag teljes egészében marad az egykor vrácsiki, ma újvárfalvai kúriában. Király István Szabolcs múzeumigazgató elmondta: az épület a Somogy Megyei Múzeumigazgatóság és a helyi önkormányzat közös kezelésében működik tovább. A műemléképület jelenlegi állapota átmenetileg megnyugtató, ám ha többet kellene költeni rá, a múzeum már nem tudná vállalni. Annyi fejlesztést a helyiek megtettek, hogy az épületet határoló régi, leromlott állapotú kerítést kicserélték egy éger- és akácfából álló újra, és a tető cserépszerkezetét is kijavítják. A Noszlopy-gyűjtemény a téli időszakban az idén is Kaposváron vészeli át a nagy hidegeket, ám március idusán már nyitva áll majd a látogatók előtt Somogy egyetlen 1848-as történelmi emlékhelye. B. T.