Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-20 / 247. szám
SOMOGYI HÍRLAP — MÚLTIDÉZŐ 1992. október 20., kedd Valóban felelős-e Togliatti is Nagy Imre haláláért? A vita egyre folyik olasz baloldali körökben. Nagy Imre ürügyén a volt Olasz Kommunista Párt saját múltjával számol el, keserves és heves vitákban. Ennek egyik fóruma legutóbb a római Magyar Akadémia volt, ahol a Micromega folyóiratban közelmúltban közzétett dokumentumok kapcsán csaptak össze a nézetek és indulatok. Moszkvát támogatták Federigo Argentieri, az 56-os forradalom neves kutatója öt magyar irattárakból előkerült okmányt tett közzé a folyóiratban, s azt állította ezekre hivatkozva, hogy Nagy Imre halálos ítéletét Moszkvában a kommunista pártok 1957 novemberében tartott nemzetközi tanácskozásán hozták meg, és Palmiro Togliatti, az OKP vezetője „az ítéletet kimondó bírák között volt, mert nem emelte fel szavát a készülő döntés ellen”. Ismert, hogy Togliatti és az OKP 1956-ban Moszkvát támogatta: „ellenforradalomnak” minősítette, ami Budapesten történt, helyeselte a szovjet katonai beavatkozást, s később Nagy Imre elítélését. Az ÖKP csak több, mint harminc évvel később, 1986-ban, majd 1988-ban változtatott ezen, elismerve tévedését. „Túl későn, s a párt nagy árat fizetett ezért. Értelmiségiek tömege fordított hátat az OKP-nak, éppen a magyar forradalommal kapcsolatos álláspont miatt” — vetik szemére a mai vezetőknek azok, akik elégtelennek találják az OKP átalakulását baloldali demokrata párttá. „A régi kísértetek még ma is itt vannak. Togliatti bűneinek feltárása nélkül nincs igazi átalakulás” — mondják. Magyar dokumentumok Csakhogy a Micromegában közölt dokumentumok (amellett, hogy nem újak, hiszen tartalmuk régóta ismert), nem is olyan egyértelműek Togliatti szerepét illetően — derült ki a Magyar Akadémián folytatott nyilvános vitában. Közli például a Micromega Kállai Gyula 1957 januári beszámolóját az MSZMP Végrehajtó Bizottsága előtt romániai útjáról, a Nagy Imrével és társaival folytatott beszélgetésről. A beszámoló nem hagy kétséget az iránt, hogy Nagy Imre és hívei „pártellenesnek” minősülnek. Előre vetíti tehát már árnyékát a politikai per ellenük, s a kezdeményező a Kádár-féle vezetés, nem valamiféle „nemzetközi fórum”. Egy másik MSZMP-irattári feljegyzésből kiderül, hogy az olasz KP egy küldötte, Luigi Longo olyan tájékoztatást kap 1957 májusában Budapesten, hogy Nagy Imre „áruló" — márpedig az ilyen minősítésnek a sztálini idők tapasztalatai szerint súlyos következményei vannak a kommunista mozgalomban. S valóban, Nagy Imre és társai már április óta Budapesten vannak, a Főutcai börtönben, és titokban folyik ellenük a büntető eljárás. A perdöntő dokumentum két jegyzőkönyv az MSZMP KB 1957. novemberi és decemberi, zárt ajtók mögött tartott üléséről, amikor Kádár János beszámol a Moszkvában folytatott megbeszéléseiről, illetve döntés születik arról, hogy büntetőpert rendeznek Nagy Imre és társai ellen. A moszkvai megbeszélések kétoldalúak (a zajló nagy pártértekezlet mellett, amelyen a fő téma a jugoszláv „revizio- nizmus”). A Togliattival folytatott megbeszélésen Kádár beszámolója szerint Nagy Imre nem került szóba. Nagy volt a csalódás Kétségtelen, hogy Kádárnak és az MSZMP-nek Nagy Imre elítéltetéséhez és kivégzéséhez nemzetközi jóváhagyást kellett kapnia, s Moszkvában informális megbeszéléseken ezt meg is kapta (a ju- goszlávok ellen irányuló léNagy Imre rádiónyilatkozata pásként), egyedül a lengyel Gomulka tiltakozott. Az is kétségtelen, hogy az olasz párt és Togliatti tudott arról, mi készül. „Nem volt azonban az ítéletet kimondó bírák között. A közölt dokumentumok ezt nem támasztják alá” — vágott vissza Ar- gentierinek és a Micromega főszerkesztőjének Piero Fas- sino, a Baloldali Demokrata Pártnak az a vezetője, aki szorgalmazta, hogy az OKP váltson véleményt Nagy Imre és a magyar 56 kapcsán. Massimo Caprara (Togliatti titkára, akit később kizártak az OKP-ból frakciózásért) mélyebb önvizsgálattal és elemzéssel nem tagadta a vitában, hogy Togliatti sztálinista is volt, nemcsak az a vezető, aki új, demokratikus, pluralista útra vitte az Olasz Kommunista Pártot. „Az olasz baloldal mai megosztottsága és vergődése annak következménye, hogy nemzedékek nevelődtek Togliatti bolsevik szemléletén” — mutatott rá. Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-per egyetlen mai túlélője, a szemtanú véleményét fűzte hozzá. „Togliatti óriási hatással volt a Nagy Imre-csoport reformkommunistáira. Ő volt az első, aki elfajulásnak minősítette a sztálini rendszert. Bíztunk benne, s éppen ezért nagy volt a csalódásunk, amikor ellenünk foglalt állást” — mondta, s hangsúlyozta: „Nagy Imre végig a szocialistának nevezett rendszer reformját akarta, és nem megváltoztatását.” Kisajátított 1956 A vita lezáratlan maradt. „Togliatti bűneit fel kell tárni, de érdemei is vitathatatlanok. Nagy Imre bírái és gyilkosai közé, csak átvitt értelemben sorolható. Nem ő hozta meg az ítéletet, de elfogadta azt” — mondta Antonio Giolitti, aki 1956-ban a magyar október miatt szakított az OKP-val és Togliattival. Az olasz baloldal máig nem emésztette meg ezt a történelmi eseményt, amely nyomot hagyott rajta is. „Évtizedekig eltorzították, ellenforradalomnak minősítették nemcsak a Kádár-rendszerben, hanem nálunk is” — mondja keserűen Argentieri. „Annál nagyobb megütközéssel tapasztaljuk — fűzi hozzá — , hogy most ellenkező irányzat kezd érvényesülni: a magyar jobboldal kisajátítja 1956 októberét, és elhomályosítva a mártírságot vállaló Nagy Imre szerepét, valamiféle nem létezett, vagy alig létezett kérész-1 tény-nemzeti tartalommal“ igyekszik azt megtölteni.” Magyar Péter AZ OLASZ BALOLDAL VITÁJA Togliatti is felelős Nagy Imre haláláért Sztálin és családja filmen Sztálin — ezzel a címmel mutatja be új filmjét november 21-én az Egyesült Államokban és Magyarországon az amerikai HBO televíziós mozicsatorna. Híres történet: szovjet operatőrök filmre vették Sztálin egy beszédét, s amikor előhívták a filmet, kétségbeesve vették észre, hogy a generalisz- szimusz szájából kiáradó pára teljesen tönkretette a felvételt. Napokig halálfélelemben élt a stúdió minden vezetője. Mi lesz, ha a vezér szabotázscselekményekre gyanakszik. Megúszták, de a felvételt meg kellett ismételni. Sztálinról, az emberről és családapáról akkor is, ma is csak rémtörténetekből, valamint néhány bennfentes emlékiratból kaphatunk halvány ecsetvonásokkal megrajzolt képet. Ezek a források — Allilu- jeva, Hruscsov, Zsukov emlékiratai — szolgáltatták a tényanyagot ahhoz a filmhez is, mely a műfaj történetében elRobert Duvall sőízben hozza emberközelbe a zsarnokot, akinek kezéhez milliók vére tapad. Az emberközelség persze azt is jelenti, hogy egy ember halála közelről megrázóbb lehet, mint millióké egy tankönyv lábjegyzeteiben. A film, amelyet a HBO amerikai mozicsatorna készített az Oscar-díjas Robert Duvallal a főszerepben, egyebek között ezt a tragédiát — Sztálin szerelmi házasságát, feleségének —, Nágyának az öngyil- kösságát, Sztálin és Szvetlána nevű lánya bonyolult viszonyát dolgozza fel, a körülményekhez képest döbbenetes hitelességgel. „A körülményekhez képest” kifejezés mit sem von le a cseh rendező — Ivan Passer és a magyarszármazású amerikai operatőr — Zsigmond Vilmos — érdemeiből. Csak arról van szó, hogy a töténelem tovább őrzi titkait... Duvall maszkja és' szerepformálása egyaránt meggyőző. Maximillian Schell Lenin szerepében, Júlia Ormond, mint Nágya, s a magyar Bálint András, mint Zinovjev, egyaránt emlékezetesek maradhatnak. És ez az első alkalom, hogy egy amerikai játékfilm stábja a Kreml falai között forgathatott. „Elgondolni is fantasztikus, milyen csekély a valószínűsége annak, hogy egy filmstáb a Fehér Házban forgasson, miközben Bush elnök egy emelettel feljebb dolgozik, vagy a Downing Street 10-ben... Különösen, amikor az ország válságos helyzetben van.” — mondja Mark Car- liner, a Sztálin producere. A történet néhány nappal a cár bukása után kezdődik. Az elkötelezett elvtárs és barát szerepében tetszelgő Sztálin szinte észrevétlenül hízelgi be magát Leninr bizalmasainak körébe, majd azon mesterkedik, méghozzá sikeresen, hogy a súlyosan beteg Lenint elszigetelje a politikától. Lenin halálát követően pedig beindítja a maga gyilkos gépezetét, hogy a bolsevik vezérek helyébe saját embereit állíthassa. A Sztálin valószínűleg sikeres pszichológiai-történelmi drámaként kerül majd be a filmtörténetbe. Robert Duvall Shakespeare-dráma főszerepéhez méltó feladatként értékelte ezt a szerepet, Paul Mo- nash, a forgatókönyvíró pedig a diktátor magánéletének ábrázolásával alkotott eredetit. Sztálin brutális hatalomvágyától családja sem menekülhetett. Nágyát, a 19 éves szerelmes forradalmárlányt a naivitás vitte a halálos végű kalandba. Sztálin gyermekeit sem kímélte, s a háromórás filmdráma egyik legmeggyőzőbb cselekményvonulata az, amelyben gyermekeinek elidegenedését követjük nyomon. A filmet részben Magyarországon, részben a Szovjetunióban forgatták, s valószínűleg az HBO magyarországi jelenlétének köszönhető, hogy a televíziós világbemutató egy és ugyanazon a napon lesz az Egyesült Államokban és nálunk. (Atlantic)
