Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-17 / 246. szám
1992. október 17., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 A TÓ VONZÁSÁBAN A szikrázó Szikra-színek Az egyik közismert festmény: Szúnyogsziget Ilonka néni, a csökölyi hagyományőrző Bölcsőtől a koporsóig Őszi tárlat A múlt év több mint félezer kiállított műalkotásával szemben az idén mindössze 282 festmény, grafika, szobor és érem bemutatásával nyílt meg Hódmezővásárhelyen a 39. őszi tárlat. A Tornyai János Múzeumban megrendezett kiállításon ezúttal 128 alkotó lépett a zsűri döntése alapján munkájával az érdeklődő közönség elé. A kiállításon fődíjként Tornyai-plakettet kapott Szabó Tamás szobrászművész; Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város különdíját Szalay Ferenc festőművész és Jánváry Zoltán grafikusművész vette át. A Művelődés és Közoktatási Minisztérium díját Gyulai Líviusz grafikusnak ítélték oda. A Magyar Alkotóművészeti Alapítvány elismerését Krajcsovics Éva festőművész kapta. A Csongrád Megyei Közgyűlés díjával Kéri László festőművészt, a Megyei Ön- kormányzatokért Alapítvány elismerésével Tenk László festőművészt jutalmazták. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus díját Szári Varga Géza szobrász, a Honvédelmi Minisztérium elismerését Al- másy Aladár grafikusművész kapta, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége díját Németh József festőművésznek ítélték oda. A tárlat november végéig tekinthető meg. A gyermekek érdekében Alakuljon minden településen gyermekbarát csoport! — erre hív fel a bejegyzés előtt álló Magyarországi Gyermek- barátok Mozgalma. Fő elve a humanizmus, a keresztény etika, a demokrácia, a szabadság, a természet szere- tete, az esélyegyenlőség, a szolidaritás, a bizalom, a belső és a társadalmi béke, valamint a magyar és más népek megbecsülése. Azok, akik részt vennének a szervezésben, a Gyermekbarátok címén, 1701 Budapest, Pf. 244. jelentkezhetnek. Nemzetközi szoborpark , Rendhagyó művészeti esemény színhelye volt oszt- rák-magyar-szlovák hármas- határ Oroszvárhoz, Hegyeshalomhoz és Kittseehez közel eső pontja, ahol az érintett országok képviselőinek részvétele mellett nemzetközi szoborparkot avattak. A helyszínien elkészített szobrászati alkotásaikat végérvényesen ott is hagyják. Céljuk, hogy az európai kultúrák érintkezéseinek és kölcsönhatásainak szellemében olyan maradandó művekkel jelöljék meg ezt a pontot, melyek az itt élő népek közös múltjára hivatkozva a közös jövő lehetőségére kívánják felhívni a figyelmet. Holland műkincsek A jelek szerint szerencsés véget ért a világ egyik legérté- <esebb műkincsgyűjteménye utáni kutatás: Oroszország visszaszolgáltatja Hollandiának a nácik által 1940-ben el- -abolt több száz, mintegy 100 millió holland forintot érő rajzot — jelentette be a holland televízióban Jevgenyij Szidorov urosz kulturális miniszter. Moszkvának szándékában áll visszaszolgáltatni a gyűjteményt, de nem tett említést dőpontról. „Annyit mondha- bk, hogy megtaláltuk a gyűjteményt. Nem nevezhetem meg a helyet, mert előbb fel rell mérnem a helyzetet. Az- jtán majd tájékoztatom a hol- and nagykövetet, s együtt el-, mehetünk megtekinteni a műkincseket” — jelentette ki. Minden alkotásában jelen van a táj lelke. A badacsonyi hegyek, Fonyód dombjai, a buzsáki szőlőspincék Szikra János somogyi kötődéséről vallanak. A meleg, kora őszi alkonyban percről percre változik a Balaton színe, s amikor a nap lebukik a keszthelyi öböl felett, hirtelen sötétzöld lesz a víz — azután rozsdabarna, majd tükörként veri vissza az északi part fényeit. Szikra János fonyódi otthonából a Sipos-hegyről varázslatos a panoráma: az óriási műteremablakokon tétova szeretőként lopakodik be a természet s kínálja fel magát a festő ecsetjére. — A művészt az minősíti, megragadja-e a jelenség, s ha igen, ez milyen absztrakciókat vált ki belőle. Az egyéniségén átszűrődő impresszió már a készben — azaz az alkotásban jelentkezik. Napokig, gyakran még tovább bennem marad az élmény, s oly friss, olyan csengése van a színeknek, mint a déli harangszóknak — mondja a művész, aki a megye művészeti díjasa is. Szikra János 1950-ben költözött Marcaliba, s ezalatt a négy évtized alatt megfordult szinte valamennyi településen. Rajztanárként, szakfelügyelőként nemcsak a vonalak vezetését, az ecsetkezelést, a pedagógusok tanítási módszerét figyelte és észrevételezte — magába szívta a Balaton és a Dráva közötti táj sze- retetét is. — A tó vonzásában élek: Somogyba kerülésem óta először csak a hétvégék jelentették azokat az ünnepi órákat, amikor a tavat és a környező dombokat megfesthettem. 1969 óta viszont fonyódinak vallhatom magam — akkor készült el ez a ház azóta témám és ihletőm a tó: talán ezért is kaptam a művészeti díjat 1981 után immár másodszor. Külföldi — olasz, holland, belga, német — kiállításaimon gyakran teszik fel a látogatók, a kritikusok a kérdést: — Valóban ilyen gyönyörű Somogy, a Balaton? Szikra János haza- és táj- szeretetéről képei vallanak. Eljutott Európa számtalan országába, műveivel tízezrek ismerkedtek meg itthon és külföldön. Impressziói a vásznakon viszik üzenetét az Értől az Óceánig. Süli Ferenc A két éve újra alapított kaposvári katolikus gimnázium, az egykori zárda udvarában áll egy kis lak, ebbe költözött be Cs. Pethe Ferenc, egykori kaposi lapalapító, a Svájcban nyugdíjba vonult történész-tanár. A szerényen berendezett szobában könyvek és feljegyzések a társai, a fecske módjára vándorló emigráns pedagógusnak, aki azért települt félig haza, hogy segítsen a magyar oktatás megújításában. Miért éppen Kaposváron fogott munkába? Mert szíve a szülőföldre szólította haza. o Tevékenységének szellemi háttere — mint mondta: az a Szent István-i keresztény gondolat, amely hazánkat Európába segítette. — A magyar lélek elveszett az utóbbi évtizedekben — kezdte a beszélgetést —, hiányzik a nemzeti tudat. Mindent elölről kell kezdeni, kivéve azokat a pozitív tulajdonságokat, amelyeket az elmúlt 40 évtől nem lehet elvitatni. Az óvodában, iskolában egészséges nemzeti tudatú, humanista nemzedék felnevelése a cél. Ehhez párosul a gyakorlati képzés, amely sokszor a művészettel párosul. — Mit tud tenni ezeknek a céloknak az elérése érdekéCsököly neve már egybeforrt Ilonka nénijével. Nincs, ki ne ismerné ott Diviánszki Józsefnél, de megye, sőt országszerte is van ismerője elég. Megpróbálja életben tartani a csökölyi hagyományokat, ha másként nem megy, hát színdarabokat formál őseik szokásaiból. Gigén született, édesanyja elment gabonát hordani, eközben jött világra ott. Tanítónő szeretett volna lenni, de akkor még a föld fontosabb volt. Vidéken az volt a divat, hogy korán férjhez mentek a lányok, 16 éves korukban. — Én is férjhez mentem, igaz, kiválaszthattam, kihez megyek. A férjem 21 évi házasság után súlyos betegen halt meg... — Verseket, azokat nem nagyon tudok írni — állítja. — Egy időben rettenetes lelki állapotban voltam. A szívem megbetegedett, halálfélelmem volt. Akkoriban olvastam, hogy dr. Kanyar József, a levéltár igazgatója írja a faluja történetét tudományos alapon. Belevillant az agyamban: igaz én tudományos alapon nem tudok írni, én az öregeket kérdezem ki. Nem színdarabot akartam én írni, hanem monográfiát. Akkor még nem tudtam, hogy dr. Szalóki László már írt ilyet Csökölyről. Végigjártam az idős embereket, egyik ezt mondta, másik azt. Én is emlékszem máig a csökli népviseletünkre. Káprázatosán szép... A község lakóit, ki tudja miért, baltásoknak, búbosoknak csúfolták. Feltételezhetően a török hódoltság idején alakult ki a fehér gyász, amely régen a francia királynők kiváltsága volt. Ilonka nénit felkérték a televíziótól, hogy fesse meg nekik e népviseletet. így lett kép a virrasztásról, egy temetésről zsupos ház előtt, s egy harmadik a temetőről. — Közben írogattam is. De ben Kaposváron vagy bárhol Magyarországon? — Egyelőre itt, Kaposváron tájékozódom a keresztény gimnáziumban. Átnézem a tankönyveket, amelyek között sok alkalmatlant találtam, átvilágítom magát az iskolát is, elemzem a tanterveket, az órarendet. Mindezt alapvető pedagógiai elvek alapján. Annak alapján, hogy a természet az emberért van, az ember feladata a természet megőrzése. Az értékekkel kapcsolatosan a szükségesség előtérbe állítása a kényelmi szempontokkal szemben. © — Adománnyal is segítette a kaposvári gimnáziumot. — Megalapítottuk a könyvtárat, amelyhez a saját könyvtáramból sok kötettel járultam hozzá. Svájcban tovább szervezem az idős emigránsok körében a könyvadományok gyűjtését a magyar iskolák számára. Az egyletek, társulatok, egyházmegyék minden évben tartanak jótékony célú rendezvényt a magyar közösség ápolása érdekében. A befolyt pénzt is az itthoni szükségletekre fordítjuk. Az egyik legutóbbin hatezer svájci frank gyűlt össze, ez négyszázezer forint. A magyar egyetemeken kiemelkedő eredménnyel végzett fiataloknak stipendiuannyi volt benne a párbeszéd, hogy gondoltam, na, ebből színdarab lesz a végén. így született meg az első, a Bölcsőtől a koporsóig. Csak a faluban négyszer adtuk elő, mindig telt ház volt. Ha tudom, hogy végül nekem kell az Ör- zse szerepét játszani, nem írom olyan hosszúra. Sajnos, most nem jönnek játszani az emberek, mert elvették a kedvüket. Néhány éve állítólag felterjesztettek minket miniszteri kitüntetésre, végül nem lett belőle semmi. Most meg már nincsenek kitüntetések. Csökölyön alig van teljes népi viselet. Lassan már csak az emlékezet őrzi ezeket: — Egyik helyen a kasmír- keszkenyő, amit rájuk tesznek, máshol kasmírszoknya, vagy a konty van meg. Akik fehér gyászba öltöztek, azok kísérték a halottat. Az asszonyoknak volt öt-hat szelet pén- tele, rá egy ugyanolyan összerakott kötény, csipke volt a szélén, volt keszkenyő, slin- gült vagy csipkés. A fejükön olyan kalikápli volt, ami a színes konty alatt van, különbség, hogy fehér fejkendővel kötötték le. Délelőtt fehérbe mentek, délután sárga színbe. Ládába temettek, nem koporsóba. Külön mestere volt a kopjafáknak. ilonka néni eddig kilenc színdarabot írt. — írtam egy pinceszeri színdarabot. Egy ember itt a faluban igen szerette a menyecskéket, aztán öregségére is kicsalta őket pinceszerre, bort adott nekik. Éz egy kicsit pikáns történet. Hogyan tudtam ilyent írni? A Csillagvirág az én tanítónőmről szól. Készülök egy pásztorjáték írására, tavaly is volt egy hasonló. Messiás születik, az volt a címe. Gyerekeknek írok mostanság. Én nem tudok mást, csak olyat, amelyik az érzelmekre hat... Tóth Kriszta mot, ösztöndíjat biztosítunk Bernben, Zürichben, Basel- ben, ahol egy évet még tanulhatnak. Nemcsak a magyar egyetemet végzettekre figyelünk, hanem egész Kelet-Eu- rópára. A szakképző iskolák tanulóira is: Zürichben most tartózkodik éppen egy csoport. Hat hónapot töltenek ott. A csurgói származású Kovács Andor, nyugalmazott közgazdász Svájcban a magyar parasztfiataloknak szervez programokat. © Hamarosan Magyarországra érkezik a freiburgi alapítvány vezetője, a terve a közép- és kelet-európai államokkal közösen Baselben, Genfben, Zürichben a vándordiákoknak otthont biztosítani, tanulásukat megszervezni. Több egyetemet is meglátogathatnak ilyenformán. Hamarosan kiutazunk Ozs- váth Ferenccel, a kaposvári katolikus gimnázium igazgatójával Svájcba, ahonnan síléceket, egy egész tornafelszerelést, a kémiai kísérletekhez eszközöket, diaképeket hozunk a diákok képzésének segítésére. Beszélgetésünket telefonhívás szakította félbe: egy hazánkfia, szintén emigráns kereste a Cs. Pethe „Ferenccel való találkozást. Ő is segíteni jött haza. Horányi Barna Művészeti alap helyett ALAPÍTVÁNY ÉS EGYESÜLET A kormánydöntéssel megszüntetett Művészeti Alap helyébe október 1-jétől a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány, valamint a már korábban létre jött Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete lépett. Békési Róbert, a kuratórium alelnöke tájékoztatása szerint: az alapítvány és az egyesület több mint 5 ezer alkotóművészt tömörít, és másfél milliárd forintot meghaladó vagyonnal rendelkezik. Ezt a pénzt továbbá az állami költségvetésből kapott támogatást, illetve a saját tevékenységgel megszerezhető bevételeket használja fel a magyar alkotóművészek élet- és munkafeltételeinek javításához. Az alapítvány kuratóriumának 19 művész tagja van, további 2 tagot — az alapító jogán — a kormány delegált, Gábor József és Fekete György kultuszminisztériumi helyettes államtitkárok személyében. Wolf Péternek, a kuratórium elnökének írásos' tájékoztatójából kiderül: az alapítványt gyarapítják mindazon vállalatok, ingatlanok és egyéb javak, amelyeket eddig a Művészeti Alap használt. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének programnyilatkozata rögzíti, hogy a volt alaptagok megtartják eddig szerzett jogaikat. Azok az egyesületbe átigazolt művészek számára további fontos joggal, a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány vagyonának önkormányzati jogával bővülnek. A segélyezés, alkotói kölcsönök folyósítása, az alkotóházi beutalások, kiállítótermek, közös műtermek, fiatal művészek stúdiói mellett saját társadalombiztosítási rendszer és nyugdíjpénztár létrehozására is lehetőségük lesz. A nyugdíjpénztár biztosítási alapon teremti meg azt a biztonságot, amelyet az alap nyugdíjasai eddig élveztek. Ä nyugdíjpénztár várhatóan 1993. január 1-jén kezdi meg működését és figyelembe veszi az eddig befizetett alaptagsági segélyjárulékokat is. Az intézmény nyitott, minden volt alaptag, illetve egyesületi tag köthet itt nyugdíjbiztosítást. Az egyesület programnyilatkozata kitér arra is, hogy az ország kulturális, művészeti életének a fejlett polgári társadalom kialakulásáig továbbra is szüksége van az állam támogatására, mece- natérára. EMIGRÁNS SZEMMEL A MEGÚJULÓ MAGYAR OKTATÁSRÓL Svájci „csomagterv
