Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-14 / 243. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1992. október 14., szerda Egy külügyminiszter, akinek humorérzéke van, rossz ember nem lehet. Lawrence Eagleburger, az Egyesült Államok 62 esztendős külügyminisztere, aki James Baker kampányfőnöki megbízatása idején „ügyvezeti’’ az amerikai diplomáciát, meglepően kevés ellenséget gyűjtött abban a városban, ahol az ellenség nélkülieket nem mindig becsülik. De Eagleburger ez alól is kivétel. Humorérzéke van, ellenfele kevés, mégis becsülik. LAWRENCE EAGLEBURGER Kissinger után az első Amikor pár héttel ezelőtt, közvetlenül kinevezése után megkérdezték őt, hogyan kívánja irányítani a State De- partmept-et most, hogy Baker elment onnan, nem állta meg egy kis poénkodás nélkül, egyetlen szóval válaszolt: „rosszul”. És mindenki tudta, méghozzá sokéves tapasztalatból, hogy Eagleburger keze alatt a dolgok semmikép sem mehetnek rosszul. ✓ Élete a munka Az amerikai angolban a munka — „work” és az alkohol szó párosításával létrehoztak egy kifejezést olyan emberek jellemzésére, akiknek a munka az élete és a szórakozása. Workaholicnak, a munka alkoholistájának nevezik az ilyet, s az új külügyminiszternél keresve sem találni Washingtonban embert, akire jobban illik ez a jellemzés. Bár külseje nem nevezhető elhanyagoltnak — az amerikai külügyiminisztériumban hagyományosan nem engednek be slampos alakokat — 113 kilójával, napi három csomag cigarettájával (látták már egyik kezében cigarettával, másikban asztma elleni belélegző- készülékkel). Mindezeken túl és felül Eag- leburgernek van egy olyan erénye, amely a nemzetközi diplomáciai életben talán többet mond, mint az imént felsorolt jótulajdonságok: Eagle- burger volt az, aki sok éven át Kissingerrel dolgozott, aki megfelelt Henry Kissingernek legközelebbi munkatársaként, aki — volt főnökével ellentétben — el tudta nyerni az új, neokonzervatív amerikai kormányzatok bizalmát is. Kissinger nem tudott bejutni a Reagen-kormányba, Eagle- burger pár év szünet után magas pozíciót kapott a külügyminisztériumban, és Bush alatt is megtartotta azt. A „pár év szünetet” a régi „boss”, Kissinger oldalán töltötte, a Kissinger and Associates nevű tanácsadó iroda vezetőjeként. Az iroda már a nyolcvanas évek elején 50 ezer dollárt kért egy politikai-üzleti elemzés elkészítéséért, s meg is kapta. A nagy cégek nem takarékoskodtak, amikor arról volt szó, hogy egy-egy közel-keleti vagy európai országban eszközlendő sokmilliárdos befektetéseikhez adottak-e a politikai feltételek. Ezt Washingtonban senki nem tudhatta jobban, mint Kissinger és társai. A tanácsadó céggel töltött évek Eag- leburgernek évi 1,1 millió dolláros jövedelmet jelentettek Amerikában, amikor valaki magas kormányposztot foglal el, az ilyesmit mindig nyilvánosságra hozzák, s bár külügyminiszteri fizetése ennek egytizede körül van csupán, ez sem tántorította el attól, hogy visszatérjen a politika sűrűbb rétegeibe. Inkább egyenes Ami politikai minőségét illeti, azt mondják, valójában ellentéte Kissingerének. Inkább egyenes, mint okos, inkább gúnysoros, mint briliáns, inkább nyílt, mint a titkos csatornák használatának híve. Mindemellett ő is a nemzetközi politika realista szárnyához sorolható a Carter-féle idealistákkal szemben, s mint reálpolitikus és eddigi külügyminiszter-helyettes, mindig az egyensúlykeresés, a pragmatikus megoldások híve, még akkor is, amikor látványosabb és emocionálisabb folytatás is létezik. Ilyesformán Eagleburger Bush-t támogatta, amikor az elnök úgy döntött, hogy Irak teljes megsemmisítésével hatalmi vákuum keletkezne az öböl térségében, s ő volt az az ember, akit Bush Kínába küldött a Ti- enanmen téri mészárlás után, hogy felvegye a szakadozó szálakat, s szorosabbra fűzze a kapcsolatokat a nem túlságosan kedvelt pekingi vezetőkkel. Mint minden pragmatista számára, Eagleburger számára is fájdalmas élmény volt Jugoszlávia felbomlása. Ezen túlmenően személyes motívimai is lehettek, hiszen még a Carter években, hivatásos diplomataként négy évet töltött Belgrádban. Fájdalmas élmény, de nem meglepetés. Eagleburger még 1989-ben figyelmeztetett, hogy a hideg- háborús polarizálódásra épülő háború utáni renszer felbomlása Európában az etnikai viszálykodás kiújulását eredményezheti. Személyes befolyásának tulajdonítható, hogy az Egyesült Államok oly sokáig távoltartotta magát a jugoszláv válságtól. Eaglebur- ger, akit balkáni tapasztalatai miatt a State Departmenben „Makedóniai Larry”-nak is becéztek, ez esetben is az egyensúlyt próbálta előnyben részesíteni a radikális megoldások bármelyikével szemben. Egyensúlykereső Az egyensúly felborult, s a legutóbbi nemzetközi tanácskozásokon Eagleburger már a Szerbia elleni szankciók szigorítása és a megfigyelők számának növelése mellett tört lándzsát. Mégis, akik jól ismerik markáns személyiségét és gondolkodásmódját, azt mondják, hogy amíg Larry Eagleburger az amerikai külügyminiszter, addig az Egyesült Államok bizonyosan kerülni fogja a beavatkozást Jugoszláviában. Jókai Géza Kiderült egy kubai gyermekorvosról CASTRO ÉS A BRÉMAI SZŰZ GYERMEKE A családok életébe is betört a kampány Az elnökválasztás Rómeói és Júliái Mary Matalin és James Carville, aki nemsokára ezüstlakodalmára készül, a washingtoni politikai élet ismert szereplői, újabban mint egyfajta „idősebb korú” Rómeó és Júlia. A feleség ugyanis Bush elnök kampányának egyik irányítója, a férj pedig a demokrata ellenfél, Clinton tanácsadója. James reméli, hogy Mary kiválóan végzi munkáját, de ettől függetlenül a demokraták nyernek. Az asszony harcia- sabb: „Azt kívánom, hogy a demokrata kampány ezer darabra essen szét. Ez persze nem a választási harcban résztvevő személyekre vonatkoznék.” A furcsa pár különben úgy döntött, hogy november első keddjéig, az elnökválasztások napjáig „befagyasztja” kapcsolatait. Rögtön hozzátették, ezt nem elvbarátaik követelésére, hanem saját szándékuk szerint tették, még ha nagyon nehéz is, hogy egész napjuk a másik munkájának lehetetlenné tételével telik, s esténként nem tudnak leülni, hogy kibeszélgessék magukat, ahogyan azt sok éven át megszokták. Mary és James esete nem kivételes. Bush lánya, Dorothy nemrég másodszor is férjhez ment, méghozzá Robert P. Koch missouri politikushoz, aki jobbkeze Gephardt-nak, a képviselőház demokrata frakciója vezetőjének. Az elnök igyekezett humorral elütni a kényes viszonylatot, s azzal dicsérte új vejét, hogy kiváló golfjátékossal erősödött a család. Sheila Tate, Nancy Reagan volt sajtótitkára a legszívesebben rendszert csinálna a pártközi esküvőkből és szükséges génfrissítésként említi, hogy demokraták republikánus asszonyokat vegyenek nőül. így azután három csúfos vereség után, talán még győzhetnek is az elnökválasztásokon. Alighanem bölcsebben látja mindezt Robert Squier, az ismert publicista: „Ha nem vagy képes végképp legyőzni a problémádat, a legjobb, ha feleségül veszed...” De mi történik akkor, ha a régen elvett hölgy jóval a házasság után kezd el problémát okozni? Kényes munka a közvetítés A főrendek váltották egymást, de a közvetítési szándék megmaradt. Az Európai Közösségek soros elnöki tisztét betöltő Nagy-Britannia békéltető aktivitása nem csökkent, csupán a megfáradt Lord Carrington visszalépett s helyét Lord Owen vette át. Közvetítői tevékenységével ő próbál hozzájárulni a béketeremtéshez a volt Jugoszlávia területén. Anthony Llewellyn Owen 54 esztendős orvos, aki csak hat éven át gyakorolta hivatását, különben a politikának szentelte életét. Most ismét reflektorfénybe került. Pályája eddig is bővelkedett fordulatokban, hiszen 1961-ben, mint később maga jellemezte, radikális-liberális walesiként csatlakozott a Munkáspárthoz, amelynek színeiben hamarosan beválasztották a parlamentbe. Az árnyékkormány védelmi minisztere lett, de 1972-ben lemond e megbízatásról, mert nem ért egyet pártja Európa-politikájával, a Közös Piaccal való szembenállással. De amikor a Munkáspárt választást nyer s „kibékül” Európával, Owen veszi át a külügyi tárcát. A 80-as évek elején ismét szembekerült a pártjával. Nem helyeselte annak balra- csúszását, s három másik elvbarátjával együtt kilépett. Ez a „négyek bandája” alakítja meg a Szociáldemokrata Pártot, de képtelenek érdemleges eredményt elérni. Az idei áprilisi választások előtt Major konzervatív miniszterelnök újraválasztását támogatja s ezt követően egyfajta hűségjutalomként kapta meg a kinevezését a Lordok Házában. A közvetítői megbízás nem jár anyagi juttatásokkal, sőt a tudósítók feljegyezték: a minap első kőrútjára indulva — szervezési hiba következtében — maga volt kénytelen csomagját cipelni a repülőtéren. A világ és Európa természetesen arra kíváncsi, mi van és mi lesz a politikus poggyászában, akinek szabadidős szenvedélye is illő egy közvetítőhöz: ha nagyritkán ráér, sakkfeladványokat elemez. Sir Robert Fellowes a második londoni közvetítő — az Independent megállapítása szerint — Nagy-Britannia legkellemetlenebb munkáját mondhatja magáénak. A királynő 51 éves magántitkára, aki II. Erzsébet legbizalmasabb tanácsadójának számít. Ő biztosítja a napi összeköttetést a kormány, a sajtó s a mostanság viharos időszakot élő udvar között. A híres elitegyetemen, Etonban végzett, ezután a skót gárda hadnagyaként teljesített szolgálatot. Éveken át bankigazgatóként dolgozott, majd 1977 óta a Bucking- ham-palota alkalmazottja. Itt kötött házasságot is, felesége Lady Jane Spencer, Diana nővére. Általában 12 órás munkanapja hagyományosan azzal kezdődik, hogy kora reggel átnyújtja a királynőnek a napi postát, a legfontosabb iratokat és feljegyzéseket. Van mit megbeszélni, hiszen az uralkodóház tagjaival kapcsolatos botrányok a figyelem középpontjában állnak. Sir Robert most abban látja fő feladatát, hogy segítsen kellő méltósággal elrendezni az ügyeket. Elvégre, ha a történelmi krónikák szerint I. Erzsébet az istállómesterével lépett félre, III. György fiát pedig a parádék nyilvános terén érték szerelmi pajzánkodáson, akkor a Windsorok is túlélik majd Fergie fedetlen kebleit s a trónörökösi pár házassági válságát is. A ma- gántitkár-kőzvetítőtől mégis sok függ: III. György uralkodása idején ugyanis még nem voltak bulvárlapok és tv-csatornák... Ferenczy Europress Egy 33 éves sikeres kubai gyermekorvosról a „Daily Mail” jó szimatú újságírójának köszönhetően a napokban kiderült, hogy Fidel Castro házasságon kívül született fia. Andre anyja, a brémai születésű Marita Lorenz ma 53 éves, és szűkös körülmények között él New Yorkban. Tizennyolc éven át fogalma sem volt arról, hogy fia él, úgy tudta, halva született. Csak 1977 óta ismeri az igazságot, és tartja gyermekével a kapcsolatot. Marita élete kész regény, de 1959. február 27. különösen emlékezetes nap maradt a német hajóskapitány és az angol színésznő házasságából született kislány életében. Apja hajója éppen a havannai kikötőben horgonyzott, a papa a kajütjében szundikált, amikor motorcsónak közeledett, rajta Castróval és kíséretével. A szigetország ünnepelt vezére főhadiszállásáról, a havannai Hilton szálló 24. emeletéről „szúrta ki” a csodálatos luxushajót és elhatározta, hogy közelebbről is szemrevételezi. Marita heves szívdobogások közepette fogadta a fiúkat a fedélzeten. Bemutatta a hajót, majd az elegáns bárban a papa költségére megvendégelte a látogatókat. Castro már a szűk liftben hozzáprése- lődött a tizenkilenc éves, ártatlan amazonhoz, aki addig még csak nem is csókolózott, majd követte Maritát a kabinjába, ahová a lány átöltözni ment. S ott megtörtént, amitől a brémai szűz tartott, ám titkon vágyott rá. Castro a karjába vette, és a hálófülkébe vitte, ahol egy máséi lettek. Éjfél körül Fide még a hajóskapitány papa ke zét is megszorította, s mint ak jól végezte dolgát, elhagyta í „Berlin” fedélzetét. Maritának ettől fogva nen volt se éjjele, se nappala. A fü líg szerelmes kislány titkol vágya azonban beteljesült mert Castro repülőgépet kül dött utána New Yorkba és Ha vannába vitette. Amikor meg tudta, hogy gyermeket vár, ; kubai nagyfőnökkel madara lehetett volna fogatni. Lega lábbis úgy tűnt. De amikor el érkezett a szülés ideje, Castrc emberei elaltatták Maritát, i azt közölték vele, hogy a gye rek halva született. Amerikába visszakerülve az asszonyt a CIA vette keze lésbe: szabályos agymosás sál arra akarták rávenni, hog gyilkolja meg kubai szeretőjél „Á lelketlen diktátorra, at megölte — úgymond — a gye reket, amúgy sem lehet szá mítani. A „hazafias” tette azonban a német nő képtele volt végrehajtani. Amikor Marita angol anyja aki állítólag kapcsolatban állt CIA-vel, meghalt, előkerü egy levél a hagyatékból. Ebbe tudta meg Marita, hogy fia é Havannába repült és kérdőr vonta Fidelt, aki megerős tette, hogy a gyerek valóba nem halt meg, sőt engedi lyezte, hogy láthassa a ma gyerekorvossá „cseperedet fiút. De előtte aláíratta a anyával a gyerekről lemond nyilatkozatot... Erről a titokról rántotta le leplet a londoni lap riportere. Ferenczy Europres
