Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-12 / 241. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. október 12., hétfő Átalakul a gabonaipar Megszűnik a földrajzi, regi­onális tagolódás, és a decent­ralizációt követően a megyei rendszer helyett olyan gabo­naipari és -forgalmi vállalatok alakulnak, amelyek egyaránt megfelelnek a termelők és a vásárlók igényeinek. Erről döntöttek az ÁVÜ-ben, miután megvitatták a Földművelés- ügyi Minisztérium gabonai­parról szóló privatizációs kon­cepcióját. A decentralizáció célja, hogy a kis üzemeket le­válasszák, s önálló egységek­ként értékesítsék. Ugyanakkor elengedhetetlen egy közraktá­rozási rendszer kialakítása is. Csökken az idegenforgalom A Határőrség statisztikája szerint csökkent az utasforga­lom Magyarországon. Január 1-jétől szeptember 30-ig 73 millió utast léptettek át a hatá­ron kifelé és befelé, s ez 6,7 százalékos csökkenést jelent a múlt esztendő első három­negyed évéhez képest. Külö­nösen szembeötlő, hogy a tel­jes utasforgalom felét lebonyo­lító osztrák határszakaszon majdnem 13 százalékkal esett vissza az utasok száma. Phare-hitel kisvállalkozóknak Megkezdte az Európai Gazdasági Közösség Phare- hitelének kihelyezését a kis­vállalkozókhoz a Magyar Ta­karékszövetkezeti Bank Rt ke­let-magyarországi igazgató­sága. Elsőként öt kérelmező­nek fizették ki a 300-300 ezer forint kedvezményes kamato­zású kölcsönt. Ketten farmer- gazdaságuk gépesítéséhez kértek és kaptak támogatást. Fogorvosi rendelő, gyógyszer- tár, nyomda nyitásához vettek fel még pénzt. Levegőszennyező öreg autók Szakértők véleménye sze­rint a következő években nemhogy csökkenne, valószí­nűleg növekedni fog a levegő szennyezettsége a hazai el­öregedett autópark miatt. Senkit nem lehet azonban arra kényszeríteni, hogy új au­tót vegyen. Ezt felismerve je­lentkezett a hazai paicon a ka­liforniai Totex Inc., a Berek Trade kft, és a Prigép kft ma­gyar-amerikai vállalkozás; ol­csóbb megoldásokat kínálnak az autósoknak levegőszeny- nyezettség csökkentésére. Európa Telecom Nemzetközi távközlési kiállí­tásnak és fórumnak ad otthont október 12-17. között Buda­pest. Az Európa Telecom '92 megrendezésére a Nemzet­közi Távközlési Egyesület, il­letve a Közlekedési, Hírköz­lési és Vízügyi Minisztérium között létrejött megállapodás alapján kerül sor. A vásárvá­rosban a világ legnagyobb távközlési gyártó és üzemviteli cégei mutatkoznak be. Nemzetközi rádiós program Európa-Action '92 címmel a BBC az európai rádiók részvé­telével akciót indít. Ezen Eu­rópa sok rádiója, köztük a Ma­gyar Rádió is műsorokat sugá­roz arról, hogy mit jelent az európai mobilitás, ha például utazni, tanulni, dolgozni, vagyis boldogulni szeretnénk más országokban. Az adáso­kat október 16-ig sugározzák. Nem adtak esélyt az életre A bíróság súlyosbította a Herman-dülői gyilkosok büntetését Az utóbbi évek legbrutálisabb bűncselekménye A védelem fellebbez—az ügyész gondolkodási időt kér Fellebbezés után került a megyei bíróságra az ismert, és nagy felháborodást keltő kaposvári, Herman-dülői gyil­kosság. A bűncselekmény 1990. szeptember 27-én este történt. A 24 éves Mecseki Sándor három társának: a 39 éves Hon/áth Györgynek, a 27 éves Horváth Jánosnak és a 26 éves Horváth Istvánnak azt javasolta, keressék fel a Her- man-dűlői házában egyedül élő özvegy Szanyi Istvánnál, és szerezzék meg a pénzét. A kutyát elnémítva, fejükre ha­risnyát, kezükre kesztyűt húzva törtek rá az álmából fel­riadó, 79 éves asszonyra. Me­cseki a védekezésre képtelen asszonyt tenyerével lenyomta, majd szájába zsebkendőt gyömöszölt, amely a protézist az asszony torkára tolta. Ez­után összekötözték, majd Horváth János egy kispárnát addig szorított a fejére, amíg az áldozat az életnek a legki­sebb jelét adta. Az orvossza­kértő szerint Szanyiné ször­nyű kínok között mintegy tíz perc alatt, fulladás következ­tében, életét vesztette. A tet­tesek ezután magukhoz vették az asszony ötezer forintját, néhány kézi szerszámát, és összesen mintegy 16 ezer fo­rint kárt okozva Mecseki laká­sára hajtottak. A megyei bíróságon dr. Ma­kai Lajos tanácsa tárgyalta másodfokon az ügyet. Idő­közben pszichikai megbete­gedés miatt (a vizsgálatok be­fejezéséig) felmentette a vád alól Horváth Jánost. A többie­ket társtettesként, nyereség- vágyból, különös kegyetlen­séggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnös­nek. Ezenkívül Mecseki Sán­dort kiskorú megrontásában is elmarasztalta. Halmazati bün­tetésül Mecseki Sándort 18 évi fegyházra, Horváth Györ­gyöt 12 évi, Horváth Istvánt pedig 15 évi fegyházra ítélte. A tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában rámutatott: a Herman-dülői gyilkosság az utóbbi évek legbrutálisabb bűncselekménye volt. Me­cseki Sándor és Horváth Já­nos emberi mivoltából kivet­kőzve, gátlástalanul és rend­kívül kegyetlenül ölt. Semmi sem indokolta, hogy a védte­len asszonyt az első pillana­tokban lerohanják és megfojt­sák. A rablást enélkül is elkö­vethették volna, hiszen ellen­állástól nem kellett tartaniuk; ők azonban nem adtak semmi esélyt neki az életre. A bíró szavai semmi kétséget sem hagytak aziránt, hogy ha bizo­nyos büntetésnem eltörlésére néhány évvel ezelőtt nem ke­rül sor, a vádlottak egy része a legsúlyosabb büntetéssel is számolhatott volna. Egyébként valamennyien rendkívül primitív személyisé­gek. Hármuknál a gyengeel­méjűség bizonyos foka is fennáll. Ez azonban a szakér­tők szerint nem akadályozta meg őket tettük megítélésben. Jellemző, hogy Horváth György a bíró kérdésére azt sem tudta, hogyan áll egy ko­rábbi bűncselekményért ki­szabott 2,5 évi szabadság- vesztésének letöltése. Eny­hítő körülményt csak az ő ese­tében vett figyelembe a bíró­ság, ugyanis őszinte vallomá­sával segítette a bűncselek­mény feltárását. Súlyosbító körülmény azonban minegyi- küknél akadt. Mindhárman büntetett előéletűek voltak. A védelem viszont nem látta bizonyítottnak a gyilkosság el­követését, és enyhítésért, il­letve a bűncselekmény minő­sítésének megváltoztatása végett fellebbezett. A vádlot­tak felmentésüket kérték. Az ügyész három nap gondolko­dási időt jelentett be. Az elítélteket megerősített őrizet mellett visszakísérték a börtönbe. A Legfelsőbb Bíró­ság ítéletéig feltételesen sem lehetnek szabadlábon. Szegedi Nándor Nyugalmunk érdekében Az „extra” turkálóban már 300 forint körül lelhetünk újabb divatú pólót, ugyanaz a belvárosi butikban ezrekbe kerülhet. Kapható gusztusos mirelit, konyhakész burgonya bármely ABC-ben, négykilogramm akciós krumpli áráért. Selyem­kendő a vásárban 120, a Somogy Áruházban tapintásra is ugyanaz 5-600 forint. Szelektálódunk, körülményeink különböző mértékben és irányban változnak. Sokakban felmerülhet, hogy mi is az ér­ték, az értékes. Remélhetőleg majdan egy fejlettebb demok­rácia megváltoztatja eddigi, séma szerint működő értékítéle­tünket is. Hiszen az érték viszonylagos, nem adott — persze van egyetemes is, de most nem erről van szó —, s hogy mi válik azzá, az elsősorban is tőlünk függ. Saját belső „tartal­munk”, harmóniát teremtő képességünk értékké emelhet bármit. Hinnünk kell természetesen addig is, hogy egyszer elér egy olyan szintre az életszínvonal, ahol keveseket bosz- szant, ha valaki Ópium parfümöt használ. Egy egészségesen fejlődő társadalomban feltétlenül ki kell alakulnia az emberekben az alapvető toleranciának. A fejlett demokráciában az értékarányok többnyire a helyükön van­nak, s a gondolkodásmód egyéni. A legkevésbé sem azzal törődnek az állampolgárok, hogy mi fő a szomszéd lábasá­ban. Az igényesség természetesen fontos, de lehetősége­inkhez mért életforma kialakítása kellene, hogy elsőrendű cél legyen. Nem másért, nyugalmunk érdekében. Kirsch Vera Igazgató nélkül maradt Kanizsa egyik gimnáziuma Egy soros és egy rendkívüli ülésen is elutasította Nagyka­nizsa közgyűlése a helyi Dr Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépis­kola igazgatói állására pá­lyázó jelöltet. Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy a meglehetősen gyorsan a „szomszédvár” igazgatói székébe avanzsált igazgató helyére ketten is je­lentkeztek, de az egyik a má­sik jelöltnek a tantestület által több mint 80 százalékos tá­mogatását látva visszalépett. A másikat azonban a képvi­selő-testület elutasította. Noha szakmai szempontból bírálatot nem kapott, a testület a politikai indítékú elutasítás váciját is tagadja. A döntés után mind a tantestület, mind a szülők aláírásgyűjtést szer­veztek az igazgatójelölt mel­lett. Ehhez kapcsolódtak a di­ákok is; akik közül egy osz­tálynyi Somogyból — többsé­gükben Barcsról, Nagyatádról, Gyékényesről és Zákányte­lepről — jár Kanizsára. A helyzetet látva a jelöltet támogató képviselők rendkí­vüli ülésen újratárgyaltatták a kinevezés ügyét, és ismét alulmaradtak. A rendkívül nagy port ka­varó ügy után azonban még mindig folynak a találgatások, hogy mennyire befolyásolta az elutasítást az a tény, hogy a jelölt 19 éven át munkásőr volt.- doro ­A VADNYUGAT SZELÍD ARCA • • Ünnep Rosholtban Pierreben, Dél-Dakota fővá­rosában van egy emlékmű, amely, azt kívánja jelezni: itt van Észak-Amerika földrajzi középpontja. Azt tartják, való­jában nem hiteles ez — az vi­szont tény, hogy a középpont Dél-Dakota területére esik, csakhogy ettől helytől több száz kilométerre északnyu­gatra. A sajátos arculatú pré- riállamok egyike ez, ahonnan aztán négyezer kilométert utazva a Black Hills, a Szik­lás-hegység, a Yellostown megannyi természeti csodáját láthattuk. Dél-Dakotát észak-dél irányban szinte kettéosztja a Missourri, s míg a keleti rész fekete földjein eredményes földművelés folyik, a folyótól nyugatra agyonbarázdált, agyonbordázott legelők futnak a Sziklás-hegység lábához, a bazalttakaróval borított Black Hillshez. A sajátos arculatú állam ke­leti csücskében van a parányi város, Rosholt. Ahol sok min­den furcsa, az európai ember­nek; a méretek, a jelzők is. Dél-Dakota három-magyaror- szágnyi, de alig hárommillióan lakják. A rendkívül gyér né­pességű vidéken az ötszáz la­kosú Rosholt is város, éppúgy mint például Sisseton a maga ötezer lakosával vagy a fővá­ros, Pierre, ahol tízezren él­nek. Az országút mentén, a te­lepüléseket jelző táblákon mindenütt feltüntetik a lakosok számát. Ilyet olvastam: „a né­pesség 12 fő". Ezek a táblák nem jelzik a farmokon, ran- che-okon élőket. A városkák valójában köz­pontok, és nem is akármilye­nek! Az első, ami szembeötlő, hogy mindenütt a legnagyobb épület az iskola, és kőből ké­szül. A lakóházak túlnyomó része — a vadnyugaton ha­gyomány —, fából épült. Az ötszáz lakosú Rosholtban két iskola is van: az egyik általá­nos, a másik középiskola. Gyönyörűen rendbetartott környezettel, sportpályákkal, iskolabuszokkal, amelyek na­ponta hozzák-viszik a vidékről a farmerok gyerekeit. Ros- holtnak van egy 50 ágyas öre­gek otthona, ahoí teljes ellá­tást, ápolást, gondozást kap­nak a magukra maradt idősek, van egy 8 vizsgáló- és kezelő­helyiségből álló orvosi rende­lője, benzinkútja, van hetente Régi gépek felvonulása megjelenő saját újságja (szer­kesztőség, nyomda). Vannak óriási terménytárolói — nem­csak magánkézben, szövet­kezésben is —, és bár csak 75 éves a városka, vannak ha­gyományai. Ilyen például az évente megrendezendő arató­vagy farmerünnep. Sajátos hangulatú hagyo­mány ez: az emberi és termé­szetesen az üzleti kapcsolatok ápolására. Mindig augusztus­ban rendezik meg valamelyik hét végén. Alkalom ez arra, hogy az üz­letemberek találkozzanak, be­szélgessenek, vendégül lás­sák a farmereket. (Az üzlet­emberek alatt a városkában élőket, a kereskedőket, az ipa­rosokat, az értelmiséget kell érteni, vagyis a nem „főhiva­tású” farmereket.) Az első napon Rosholt „kul- túrházában” (auditórium a neve) az üzletemberek ven­dégül látják a farmereket. Ki pénzzel, ki alapanyaggal, ki saját munkájával járul hozzá a vendéglátáshoz. Aztán egy pohár sör vagy üdítő mellett beszélgetnek: a munkáról, a tervekről, a családról, az üzlet­ről. Másnap, vasárnap van a régi munkaeszközök pará­déja. Bevallom, gyakran csak pislogtam: láttam régi, szá­zadelői lóvontatású szántóe­két, ősöreg teherautót, s olyan kis John Deere traktorokat is, amelyek itt már „antik’-nak minősülnek, de bizony otthon sok, most kezdő magángaz­dálkodó „megnyalná a tíz uj­ját”. Egyfajta hobbi ezeknek a régi eszközöknek a gyűjtése, s benne van a múlt tisztelete is. Érzékeltem; egy fajta ran­got is jelent, kinek mekkora „gyűjteménye” van. Az eszkö­zök mindegyike üzemképes. Közben nyüzsög a nép a ré­ten a felállított sátraknál: esz­nek, isznak, ajándéktárgyakat vásárolnak. Ott van mindenki. Szó szerint: mindenki! A két hete született apróságtól a 85 éves farmerig. A villanysze­relő azért vásárol a pecsenyét sütő hentestől, hogy továbbra is fenntartsa a jó kapcsolatot. A hentes azért vesz léggöm­böt a boltostól, hogy másnap is üzleti partnere legyen. Mert ha egyénenként jó, akkor mindenkinek jó — támogas­suk hát egymást! Közben a gyerekek — mi­csoda jó ötlet! — olajoshor­dókból készült „mesevonaton” utazgattak a főutcán. A palást­juk fektetett olajoshordókra kerekeket szereltek, felül, kö­zépen kivágták a palástot, kis ülőalkalmatosságot helyeztek bele, és kifestve készen volt a „mesevagon”. Családias volt a hangulat, mert egy évben legalább egy­szer találkozni kell. Nemcsak munka közben — ünnepna­pon is. Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents