Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-10 / 240. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. október 10., szomb A KAPOLYI TSZ — ÁTALAKULÁS ELŐTT A vagyonjegy nem „guruló” forint A kapolyi Haladás Termelő- szövetkezetben befejezték a leltározást, ám még tart a vagyonértékelés. Javában készülnek a vagyonmegosztó közgyűlésre. A 330 taglétszámú szövetkezetben 51-en jelentették be kiválási szándékukat, időközben azonban egy tag visszavonta. A kiválni szándékozók közül 30-an nyugdíjasok. o Pikli Béla a tsz elnöke: — Tagtársaink közül szóban .már többen is jelezték, hogy a beadott kiválási szándékukat vissza kívánják vonni. Az ötven kiváló mintegy 11-12 százaléknyi vagyonrészt kíván kivinni. Könyv szerint nyilvántartott vagyonunk mintegy 130 millió forint, de a valóságban ennél több, eléri a 180- 190 milliót is. Ez várhatóan a hónap végére derül ki, így a vagyon megosztó közgyűlést október végére tervezzük. Előtte összehívjuk a kiválni szándékozókat és egyeztetjük velük a vagyonkivitelt. Sok tag nem tudja: a kiadott üzletrész, vagyonjegy nem „guruló” forint, hiszen mintegy 25-30 százaléknyi adósság terheli. Szövetkezetünk pillanatnyi adóssága ugyanis körülbelül 30 millió forint. A vagyont is kétfelé kell osztani: vannak mobilizálható vagyontárgyak (gépek, eszközök, berendezések), de emellett van úthálózat, villanyvezeték, ezt szintén osztani kell. Ennek a részét is vinni kell arányosan. Mert ugye azt nem lehet csinálni, hogy a kiválók kiviszik a traktort és az egyéb berendezéseket, a bentmaradóknak meg marad az úthálózat. A hírek szerint a kiválni szándékozók egy része magángazdaként kíván dolgozni, néhányan azonban a kiscsoportos szövetkezeti formában gondolkodnak. A kiválók mindössze 11-12 százaléknyi földterületet vinnének ki, de ehhez csak a gépek, eszközök 11-12 százalékát szabad kiadni. A szövetkezet vezetői úgy látják: jó, ha a kiválni szándékozók 10 százaléka akar földműveléssel foglalkozni. A gazdaság 33 ezer aranykorona értékű földterületéből 3500 aranykorona értékűt vinnének ki a kiválók. — A szövetkezetben maradók — mondta az elnök — minden valószínűség szerint szövetkezeti formában, de más felfogással és gondolkodási formában dolgoznak tovább. A tagság zömének ez az igénye. Vállalkozó típusú kiscsoportos egységek kialakítása várható, teljes anyagi és erkölcsi felelősséggel. Bár amíg nem lesz felvásárlási, értékesítési biztonság, addig vállalkozásról nehéz beszélni... © A kiválók között van a kapolyi Tóth Imre is, aki jelenleg háztáji ágazatvezető. — Sérelmesnek tartom, s ez a kiválásommal is összefügg, hogy az alapító tagok a vagyonnevesítés során kisebb vagyonrészt kaptak, mint az, aki az utóbbi tíz évben, behozott vagyon nélkül, jó pénzért jött hozzánk dolgozni. 1952-ben a szüleim 48 hold földjén az összes saját gazdasági fölszereléssel és egy pár lóval alakult meg a szövetkezet, amely a lakásunkat használta irodának, a gazdasági épületeinket pedig a közös jószág elhelyezésére, teljesen ingyen, térítés nélkül. Sértő és fáj az is, hogy az elmúlt 30 évre vonatkozóan a 33 hold földünket a tsz ingyen használta. A kapott földjáradék értéke is nagyon kevés! © Tóth Imre a kárpótlás lezárásáig egyéni vállalkozóként kíván dolgozni, ha pedig a tulajdonviszonyok rendeződnek, akkor elképzelhető a más tagokkal közös vállalkozás is. A szövetkezet 102 somogy- meggyesi tagja közül 14-en csoportosan válnak ki. Nász János 37 éves raktáros: — Ügy látom, hogy a szövetkezetben a későbbiekben már nem lenne biztosított a megélhetésem. Laza szövetkezeti formában földműveléssel és növénytermeléssel kívánunk foglalkozni a saját falunkban. Egyezségre szeretnénk jutni és békességgel elválni... A 70 hold föld mellett épületre, gépre és egyéb tartozékokra számítunk. A kiválni szándékozók között van Varga Sándor nö- vénytermésztési ágazatvezető: — Bízom benne, hogy gazdálkodásunk eredményes lesz. Pontos és fegyelmezett munkát várunk mindenkitől. Aggaszt azonban bennünket a mezőgazdaság bizonytalan helyzete! Krutek József A legújabb IL-114 -es repülőgép Magyarországon első ízben mutatták be a legújabb IL- 114-es sugárhajtómüves, turb légcsavaros utasszállító repülőgépet a sármelléki Balaton Airporton. A 64 személyt sz; lító repülőgép egyszerre 1200 kilométert tud megtenni. Korszerűségére jellemző, ho< megfelel a legszigorúbb nemzetközi szabványoknak is. Tükröm, tükröm, mondd meg nékem... Álláskeresési technikát oktatnak Az arcokon félszeg mosoly. Egymaga senki sem vállalta a beszélgetést. Csak együtt, mind a tizenketten. A csoport erőt ad, bátorítást, s főleg önbizalmat. A kaposvári JOB klub tagjainak pedig talán ez utóbbira van leginkább szükségük. A munkanélküliség náluk nem csupán tény, hanem lassan már állapot. Valamennyien több mint fél éve hiába keresnek munkát. Sehol sincs szükség a munkaerejükre, tudásukra. Nehéz ezt elfogadni fiatalon, mikor nagy tervekkel, reményekkel kilépünk az életbe, s talán még nehezebb megbirkózni a gondolattal túl a negyedik, ötödik évtizeden, közel egy élet munkájával a hátunk mögött. Csak munkanélküliek Az állást keresők klubja tagjainak életében nincs semmi különleges, hiszen „csak” munkanélküliek, mégis mindegyikük élete külön dráma. S hogy ezek a szomorú történetek happy-enddel végződjenek, azon munkálkodnak a klub vezetői. — Három hét alatt itt elmondják azt, mire lehet szükségünk, ha bekopogunk egy munkahely ajtaján. A bemutatkozástól, az önéletrajz és az ajánlólevelek írásáig mindenre megtanítanak — mondja Pipó Istvánná, aki Nagykanizsáról érkezett megyénkbe. — Feloszlott az ottani katonazenekar, s a férjem csak itt talált munkát. Én viszont hiába kilincselek, már több mint egy éve, s hiába hivatkozom a kereskedelemben eltöltött huszonhat évemre, sehol sem találok állást. Sőt, talán még hátrány is a többéves munkaviszony. Úgy tapasztalom, a munkáltatók szívesebben alkalmaznak kezdőket, mert ők kevesebb bérért is elvégzik a munkát. Rózsaszín cédulával — Ki vagyunk szolgáltatva, nem tehetünk semmit, hiszen ma már mindenhol nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Sokszor még azért is ránkripa- kodnak a személyzeti osztályokon, hogy honnan vettük a címet, ki mondta, hogy itt üres állás van... Pedig muszáj próbálkozni, már csak a rózsaszín cédula miatt is. — Azoknak a boldog embereknek, akik még nem találkoztak ezzel az általában csak „sétálócédulának” nevezett kis lapppal, elmondom, hogy ez az a papír, amely hitelt érdemlően igazolja, hogy tulajdonosa nemcsak a lábát lógatja egész nap, hanem maga is tesz valamit azért, hogy mielőbb állást találjon — mondja Tóth Lajos, aki szerint a munkanélküliek fél élete úgyis azzal telik, hogy állást keres, így teljesen fölösleges és megalázó a rózsaszín cédula. — Havonta legalább egy munkahelyen le kell pecsételtetni, csak így kaphatjuk meg a munkanélkülijáradékot... — Harminchat év után kerültem az utcára önhibámom kívül, de látom az emberek arcán, akiktől állás után érdeklődöm, hogy ezt sokan talán el sem hiszik — mondja a fiatalos külsejű férfi. — Úgy tapasztalom, az emberekben ma is élnek a régi reflexek a „kmk”-ról, s arról, hogy akit elbocsátanak, annak biztos, hogy vaj van a fején. Pedig a mai gazdasági helyzetben csak kevesen lehetnek biztosak abban, hogy a következő hónapban is kézhez kapják fizetésüket. Egyébként nekem is a korom az egyik legfőbb akadály. Mit akar maga itt, hiszen két év múlva nyugdíjazzák? — ezt vágták a fejemhez egyik alkalommal. Vállalom, mondtam én, de csak a humorom értékelték, munkát ott sem kaptam. Itt, a klubban azt ígérték: aki igazán el akar helyezkedni, az a tanfolyam végére el is fog. Ötből négynek sikerül — Ez a legtöbb esetben valóban így van — erősíti meg az előtte szóló szavait Körtés- siné Tomcsák Mária munka- vállalási tanácsadó. — Az eddigi tapasztalatok alapján nyolcvanszázalékos a klubtagok elhelyezkedési aránya. Fontos azonban tudni, hogy itt nem állást keresünk a tagjainknak, hanem megtanítjuk őket azokra az álláskeresési technikákra, amelyeknek a segítségével önmaguk is boldogulnak a munkaerőpiacon. A háromhetes intenzív munka során lépésről lépésre sajátítják el a legfontosabb tudnivalókat. Nagy hangsúlyt kapnak a szerepjátékok, a különböző szituációk, amelyek hozzásegítik tagjainkat, hogy a legrövidebb időn belül a legmegfelelőbb állást találják meg maguknak. Mészáros Antal Zoltántól, a klub másik munkatársától azt is megtudtam, hogy az Arthur Mills nevével fémjelzett állás- keresési technikát Magyarországon először Kaposváron alkalmazzák, meglepően jó eredménnyel. Nem szabad feladni — Aki nagyon akar, már az első héten el tud helyezkedni. De akinek ez nem sikerül, annak sem kell elkeseredni. A legfontosabb, hogy mindenki megtanulja azokat az apró trükköket, amelyek jelentősen növelik az esélyeit egy-egy felvétel kapcsán. Már az első foglalkozáson elmondjuk: nézz a tükörbe, s kérdezd meg: te felvennéd ezt az embert? S a válasz a legtöbbször az, hogy „nem”. Sok mindé meg kell tanulni, hogy ke vező benyomást tegyünk munkáltatókra. — Fontos a bemutatkozé és millió apró dolog, amire k rábban nem is gondoltunk összegezi a legfontosabbak Pipó Kálmánná. — Mindezt megtanulása szükséges; legfontosabb mégis az, hű! önbizalmat öntsenek belén Nem félszeg nyuszi módjá vesszük fel többé a telefor nem szégyelljük, hogy mu kanélküliek vagyunk. S főle hiszünk abban, hogy ez az < lapot már nem tart soká... mindenki hasonló cipőben jé azonosak a gondjaink, s ( erőt ad a folytatásra. Sokat t nulunk, és segítünk is eg másnak. Ingyen használjuk telefont, sőt rögzítik is, mennyi hívást vállal s ebb mennyit teljesít. Ha valahol é lást ajánlanak, s az neke nem megfelelő, közzéteszer hátha valakinek jó lesz. — Ica, telefon! — kiabálni be az ajtón, mintegy végszór. A hölgy boldogan távozii Talán jó hírt kap. Majd néhár perc múlva visszatér. Ez sei sikerült. Itt sem ajánlottak á lást. Nem baj, majd legközeleb A legfontosabb, hogy soha r adjuk fel! Széki Év
