Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-09 / 239. szám

1992. október 9., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Sportpálya Kastélyosdombón A sportélettel is törődnek a kastélyosdombóiak. Önkormányzati költségvetésből, de sok társadalmi munkával felújították a falu sportpályáját. A régi göröngyös labdarúgópálya ma már sima, és új öltöző is várja a helyi, illetve a vendégcsapatot. AKI MER, AZ NYER Vár-lak Drávatamásiban MRS. THATCHER IS ISMERI A „szép mesterség” művésze Korszerűsített rendelő Tótújfaluban A tótújfalusi önkormányzat saját erőből 300 ezer forint értékű szilárd útburkolatot készített el a község terüle­tén. Az útjavítás már évek óta sürgető volt, esőben ugyanis ezek az utak járha­tatlanná váltak. Befejeződött az orvosi rendelő korszerűsí­tése. Folyóvízzel, valamint <ét mellékhelyiséggel gaz­dagodott az intézmény. Templom épül Szentborbáson Szentborbás önkormány­tata felújította saját épületét. restettek-mázoltak, esőcsa- ornát kapott és betonjárda ;észült. A hívő emberek rima, hogy a falu tornyához rgy kis kápolnát építsenek. \ polgármester, a képvise- 5k minden erőfeszítést meg­esznek ennek érdekében. Jgy látszik, hogy nemsokára iont kerül az ügy végére, és legépülhet a kis templom. önkormányzatok a rendőrőrsért A Csurgó környéki önkor- íányzatok segítséget adtak csurgói rendőrőrsnek. A yolc községi — Őrtilos, Zá- ány, Gyékényes, Inke, Iha- ts, Iharosberény, Pogány- zentpéter és Szenta —, va- imint a városi önkormány­át a rendőri munka korsze- isítésére adta a pénzt, zámítógépeket, írógépe­st, diktafonokat és fényké- ezőgépeket vásároltak, zen kívül hozzájárulnak a indőrautók benzinköltsé- éhez is. nőiruha-készítő tanműhellyel jővült az iskola A barcsi 525. számú Ipari zakmunkásképző az új ta- jvre egy új tanműhellyel izdagodott. Az iskola gya- írlati telephelyén, a volt zoltólaktanyában egy női- ha-készítő tanműhely lé­sült. Az iskolában is új rmet alakítottak ki a számí- stechnika oktatásához, va­uim egy karbantartó mű- ily is elkészült a nyári fel- tási munkálatokkor. Nem kell többé kerülni Darányban az Új utca la- i eddig csak olyan egy ki- néteres kerülővel tudtak ütni a főútra. A probléma a pókban megoldódott, el­szült ugyanis az Új utca atlakozása a 6-os úthoz. A ruházás önkormányzati nzből valósult meg 450 er forintos költséggel. — Csak figyeljen, a falu széle közelében az. a ház, amelyiknek kerítésébe ko­csikerék van beépítve — iga­zítottak útba Drávatamásiban, mikor Szalai Balázs portája után érdeklődtem. így nem is kerülhettem el, mert valóban építészeti remekmű ez a kis lak. — Már három éve foglalkoz­tat bennünket a falusi turizmus — kezdi a beszélgetést a fele­ség. — 1990 márciusában vásároltuk meg a viskót. Re­pedt falakkal, lyukas tetővel, szinte bármely pillanatban összedőlhetett volna. — Merő dzsungel, gaz volt itt minden! — fűzi hozzá a férj. Eredeti foglalkozására nézve villanyszerelő a gazda, de nyolc éven át ő gyűjtötte be a tejet a környező falvakból. Vendégmunkásként az egy­kori NDK-ban dolgozott, s az ott szerzett tapasztalatokat itt­hon hasznosította. Majd bele­Kora reggel van. A falu még őszi álmát alussza. Ma- kovi Gyula, a vidék legismer­tebb horgásza azonban a Dráva-parton ül és zsák­mányra vár. Már huszonöt éve. Persze nem csak vár, hisz köztudottan ő fogja a legtöbb halat ki a folyóból a környéken. — 1955-ben kerültem Drávatamásiba, vagyis több mint 25 éve járom a Drávát. Az egész családban én sze­retek egyedül horgászni és halat enni. Tavaly is lemen­tem, amikor a kertek alatt dörögtek az ágyúk. Ma már nem is tudnék élni nélküle. A Dráva minden ember szá­mára megragadó látvány. Külön illata van ennek a vi­déknek: diófalevél, vörös agyag, a hínár sós lehelete. Beavatott a horgászat rej­telmeibe. A jó horgásznak tudni kell, mikor milyen halra lehet kivetni a horgot. Min­den halfajtának eljön a sze­vágott az állattartásba. Kez­detben elég jól alakultak a dolgok, később csődbe jutott ez a vállalkozás. Akkor jött ez az új terv. — A tetőtől a mennyezetig mindent mi készítettünk el. Az istállót lebontottuk, helyén az épület hátsó része áll. Miközben meséltek a kez­deti lépésekről, megpillantot­tam az udvarban levő lőcsös kocsit. Ebben volt elhelyezve a muskátlival beültetett gyö­nyörű virágedény. Megtalál­ható a falusi romantika leg­szebb szimbóluma a lugas, mellette tekepálya, sőt még szabadtéri szalonnasütő is. És ami a legkülönlegesebb, a környezet francia fűmaggal lett behintve. A ház két lakosz­tályra osztható, a szobában láthatók a hagyományos be­rendezési tárgyak: rokka, agyagedény, szarvasagancs. Régi és új bútorok kevered­nek, hogy kielégítsék a ven­zonja. Vékony horgon, vé­kony zsinóron megakadhat a nagy hal is. — Ha keszeget akarok fogni, nem teszek rá kukori­cát, hanem csak kukacot. Egyébként naponta 8 kiló főtt kukoricát „fogyasztok el”, évente öt mázsával etetem a halakat. A halak réme — egykori szakács, traktoros, aki Pá­páról érkezett Somogy me­gye legszebb tájára — pa­naszkodik. — Nagyon nehéz helyzet­ben vagyunk, több éve tiltják a halak eladását. De nekem az a véleményen, ha valamit kifogtam, az már az enyém. Tulajdonképpen a horgá­szati szezon mindössze há­rom hónapig tart, a tagdíjat viszont egész évre fizetjük. Folytatná tovább a „sirán­kozást”, amikor megérkezik négy kisfiú. Természetesen mindegyikük tekintete a mesterre szegeződik. Én dégek igényét. A tárgyaknak nem is az anyagi, hanem az eszmei értéke óriási. A búbos kemence, a kandalló, amely fűtésre is alkalmas, hűen tük­rözi a régi falusi parasztéletet. — A falusi vendéglátó-szö­vetség tagja vagyok, már ti­zenhét országba elküldtük a szórólapokat. Működési en­gedélyünk, sajnos, még nincs, de nyaralók már voltak. Most kezdjük a reklámozást, mert több szervezettel felvettük a kapcsolatot. Beadtunk egy pá­lyázatot a „Falusi turizmus az elmaradott térségeken” cím­mel. — Szeretnénk még egy szobát hozzácsatolni a ház­hoz, úszómedencét kialakí­tani, valamint lókarámot épí­teni, ahol sportlovakat tarta­nánk. Ennek a vállalkozásnak sikeresnek kell lenni! A Dráva közelsége, a nyugalom és csend sok vendéget hozhat ebbe a faluba. G. A. Már 15 kilós harcsa is akadt a horogra meg állok és nézek a parton, csodálom a nagy-nagy tü­relmét és jókedvét. — Legfontosabb mindig a magyarázat. Felkötöm a horgot, megmutatom ho­gyan kell bedobni a vízbe. A A hatvanas években a szö­vőnők nagy száma jelezte a lakócsai szövészet jelentősé­gét. Ez most nem mondható el, hiszen Fucskár Pálné, Ma­riska néni harmadmagával ma­radt az egykori szép hagyo­mány hírmondójaként. Már amikor a kiskapun beléptem, a szövőszék csattogása ütötte meg fülemet. Vajon hány szőt­tes kerülhetett ki a keze alól 1948 óta, amikor is édesanyjá­tól megtanulta ezt a csodála­tos mesterséget? Jól emlék­szik még a régi szép időkre, amikor kenderből készítették a fonalat. — Először elvetettük a ken­dermagot, gondosan betakar­tuk, hogy a madarak ki ne szedhessék. Ha jó eső jött, a mag hamarabb kikelt, gyor­sabban növekedett, ezért is mondják, hogy a májusi eső aranyat ér. Majd összekötöt­tük és kivittük a Drávára áz­tatni két hétig, hogy megpuhul­jon. Utána hazavittük, meg­szárítottuk, tiloltuk, így meg­szabadítottuk az apró pozdor- jától. Ami azt illeti, nem volt leány­álom szövőnőnek lenni, T. J. csurgói lakosnak jó napja volt. Legalábbis ő így gondolta, hisz majd kilencezer forintot nyert egy játékautomatán. Ám alighogy hazaindult zsebében a nyereménnyel, egy férfi állította meg az utcán. Nevén szólította, majd tüzet kért. Amikor azonban a nadrágzsebébe nyúlt a gyufá­ért, az ismeretlen férfi a kabát­zsebébe nyúlt, pontosan oda, ahol az a 8700 forint lapult. Ki­rántotta és elfutott. T. J. azonnal a rendőrségre ment, elmondta mi történt, és megadta az elkövető személyle­írását is. Erre egyik rendőr felfi­gyelt, mondván a leírt szabad­időruha ismerős. Tippje nyomán azonnal elindult a készenléti zsinór olyan erős legyen, hogy még a Sabac lova se tudja elszakítani. — Melyek voltak legemlé­kezetesebb fogásai? — A legnagyobb egy 17 kilós amúr 1959-ben. Akkor még nem ismertem ezt a ha­lat. Akadt még a horgomra 15 kilós harcsa, 14 kilós mert még ezután következett az igen nehéz munka: a fésü­lés, csomóba kötés, párolás, gombolyítás, tekerés. Majd végre feltehették a szövő­székre. — Elkészítettük a „debe- jást”, az úgynevezett vastag- vászont és fejünkön vittük el­adni Szigetvárra 50 fillérért. Akkoriban nem adtak a nőnek a családi pénzből, csak amit megkeresett a két kezével. Mi magunk terveztük a szőttese­ket, most már rendelés után kell a mintadarabokat elkészí­teni. — Hogyan teltek a hétköz­napok? — Fonás közben beszélget­tünk, énekeltünk, eljártak hoz­zánk a legények is. A háza­suló legény azt kérdezte a ki­választott lány szüleitől, hogy tud-e fonni. Ha még nem akar­ták férjhez adni a lányukat, azt válaszolták: nem tud. Még most 72 évesen is sző. Maris­ka néni azt vallja, ha egyszer valaki megszeret valamit, attól nem tud megválni. Az angol miniszterelnök-asszony is az ő szőtteséből választott ma­gyarországi útja során. csoport V. S. lakására, ahol a házkutatás során az ágy alól előkerült egy bőrkabát, a zse­bében pedig hajszálpontosan 8700 forint. Mint a kihallgatásnál kiderült, V. S. a Vas megyei Ko- nyáron lakik, Csurgóra csak — úgymond — szerencsét próbálni érkezett. Mint ilyen „szerencse- lovagot", aki priusszal is rendel­kezik, számon tartották a helyi rendőrök, így ismerhettek rá a leírás alapján. Megfigyelte, ki nyer nagyobb összeget, meg­kérdezte a kocsmában a nevét, majd utánament... Egyébként, mint találóan megfogalmazta a tolvaj: Csurgón nincs szeren­cséje, ezért aztán el is tűnt a vá­rosból. fogas és 4 kilós márna is. Vége a reggeli „műszak­nak”. Útban hazafelé, már a kisunoka várja a kapuban. — A „Papa, fogtál halat?” - kérdésre mosoly a válasz. A papa reméli, hogy a horgá­szok táborába az unoka lép be legközelebb. Gamos Adrienn Évi öt mázsa kukorica Az öreg horgász és a Dráva DRÁVA-KRIMI Tolvajfogás egy óra alatt

Next

/
Thumbnails
Contents