Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-04 / 209. szám
1992. szeptember 4., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 „Látogatók” büfében, kempingben, moziban EGY CSÉSZE KÁVÉ A PITVARBAN Bolhái ballada Berki Imre bácsit szeretik Bolhón, és büszkék is rá. Az Életet az Éveknek című nyugdíjas Ki Mit Tud-on versmondásáért Nívódíjat kapott. De Imre bácsit nemcsak versmondó tudományáért tarják érdekes embernek, hanem azért is, mert „visszaköltözött”. Bolhón született, majd közel ötven évig élt Budapesten, aztán öregségére honvágya támadt: otthagyva csapot-papot visszajött feleségével a kis somogyi faluba. Hiába van már szeptember, a bűncselekmények kifejezetten nyári típusúak a Dráva partján. Barcson egy büfé-falatozót látogattak meg ismeretlen tettesek, akik az ajtót kifeszítve jutottak be a boltba. Az üzlet berendezésének mozdítható [észéit vitték el, de ha már ott jártak, némi élelmet is magukhoz vettek. Persze főként az italfélék és a cigaretta hiányozhatott, mert abból „pakol-, tak” a legtöbbet, összesen 50 ezer forint értékben. Babócsán a kempingben jártak hívatlan látogatók. A kevés vendég közül nem volt nehéz kiválasztani azt a nyugati lakókocsit, amelyben nagyobb értéket lehetett sejteni. Míg a tulajdonosok hüsöltek, a betörők kifeszítették a lakókocsi ablakát, elvitték a videót, a színes tévét és a rádiósmagnót. A kár 62 ezer forint. Csurgón jó ideje nem működik már a mozi, éppen mostanában gondolkodnak a hasznosításán. Mielőtt azonban még nekiláttak volna a felújításnak, ismeretlen tettesek gondoskodtak arról, hogy legyen is munka bőven. Az ablakon másztak be az elkövetők, akik meglehetősen nagy pusztítást vittek véghez a még megmaradt berendezésben. Amit pedig nem törtek össze, azt elvitték, így az összes kár, a rongálás és a lopás együtt több, mint 50 ezer forint. V. O. — Öregkori honvágy, tudja. Itt születtem, itt is szeretnék nyugodni. Persze még nem mostanában— teszi hozzá mosolyogva. Nem volt rossz Pesten, szép kis házunk volt, a nyugdíjból megéltünk. De hazahúzott a szívem. Berki Imre először 1932-ban ment el Bolhóról. Akkor még csak Szekszárdig, ahol a mezőgazdasági iskolában tanult. Onnan még visszajött. — Cséplési ellenőr voltam itt a faluban két évig, de nem éreztem igazán jól magam. Pestre szerettem volna menni, és nyugdíjas álláshoz jutni. De nagy szó is volt akkoriban, ha valakinek „nyugdíjas” állása volt. Végülis — kis segítséggel — a Beszkártnál kaptam állást, és az állami cég volt. Az utódjától mentem nyugdíjba. Imre bácsinak a mostani a második felesége, Pesten ismerte meg az asszonyt, aki Pesten is született. Nem is volt könnyű lecsábítani ide Somogyba. — De nem volt más választásom, mert láttam, annyira akarja, hogy eljön egyedül is— mondja Erzsi néni. — Azt azért nem akartam. Eladtuk a pesti házat, megvettük ezt itt, és maradt arra is, hogy felújítsuk, fürdőszobát csináltassunk. A házzal nincs is baj. — Csalódtam egy kicsit — mondja Imre bácsi — azt hittem, jobb lesz, ha hazajövök. De sajnos látnom kell, hogy tönkretették ezt a kis falut is, mint annyi más hasonlót. Pedig de nagy élet is volt itt akkoriban! Működött a kultúrház, színdarabokat adtunk elő, jó kisfutballcsapata volt a falunak. Ma nincs más, csak a kocsma. Amikor a versmondásról kérdezem, megint csak mosolyog:— Istenáldotta tehetségem ez nekem. Biztos nevet magában, hisz hallja, hogy egy kicsit dadogok. Gyerekkori ijedségtől van, legalábbis úgy emlékszem. De versmondáskor nem ám! Mindjárt be is bizonyította. De ezt a verset bizony én még nem hallottam. — Én azokat a verseket szeretem, amiket negyven évig nem volt szabad elmondani. Tudja én egy „kicsit” irredenta vagyok. De a kedvencem Petőfi. Amikor 1982-ben hazaköltöztem, egy ünnepkor elszavaltam a Szülőföldemen című versét. „Itt születtem én..” Amikor odaértem, hogy „hol vagytok ti régi játszótársak”, bizony egy asszony sírva is fakadt: bizony Imre, hol vannak már? Egy részük nevét most vésik föl az épülő háborús emlékoszlopra... Varga Ottó Segítség a menekülteknek Szeptember elejétől folyamatosan gyűjtést szervez a vízvári körjegyzőség a nagyatádi menekülttábor segítésére. Heresznye és Vízvár községekben várják intézmények és magánszemélyek felajánlásait. Téli ruhaneműkre és tartós használati cikkekre lenne szükség Nagyatádon. Tornaterem Bolhón Az alapjai már elkészültek a bolhói iskola tornacsarnokának. Az összesen 13 millió forint költség 40 százalékát cél- támogatásból, a többit saját erőből fedezi az önkormányzat. A létesítményt várhatóan jövő májusban vehetik birtokba a tanulók és a község lakói. Francia kapcsolat Csurgón A francia Aumale kisváros polgármestere Pierre-Marie Buhamel úr, és felesége Jeanne Marie, valamint Michel Canaple és felesége volt Csurgó vendége augusztusban. A hivatalos delegáció célja a testvérvárosi kapcsolat előkészítése volt. A szerződést októberben írják alá. Iskolakezdési támogatás 122 iskolás és óvodáskorú gyermek kezdte meg a tanévet Vízváron. Az önkormányzat minden iskolás gyermek tanévkezdését 2000 forint hozzájárulással segítette. Víz Nagy- martonban Elkészült az a 160 méteres kút a vastalanítóval együtt, Csurgónagymartonban, amely napi 40-50 köbméter egészsége ivóvizet ad a lakosságnak. A több, mint kétezer méter hosszú gerincvezeték a község minden pontjára eljuttatja a vizet, hisz a 30.00 forintos hozzájárulás ellenére is több, mint 60 család kérte a vezeték bekötését a lakásba. KÜLÖNÖS TÖRTÉNETEK A viskó kincse PÁLYÁZAT SEGÍTSÉGÉVEL Kerékpárút épül Barcson A Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium pályázat útján támogatja kerékpárutak építését az útalapból. Több más somogyi település mellett Barcs város önkormányzata is nyújtott be pályázatot. Ezt a minisztérium elfogadta, így már biztos, hogy lesz kerékpárút a Dráva-parti városban. A két ütemben megépülő út összesen 5 millió 600 ezer forintba kerül majd. Hosszabb lesz, mint amennyi az eredeti tervben szerepel, ott ugyanis a vasútállomástól a Boróka Hotelig szerepel, de az új tervek szerint a Munkácsy utcáig tart. A kivitelezésre verseny- tárgyalást ír ki az önkormányzat, amelyben szerepel aZ a kitétel, hogy olyan műszaki megoldást keressen az építő, amivel a meglévő zöldterületet a legkevésbé rongálja meg. A porrogi Sárközi Józsefné nagyon szegény asszony. Vályogviskója csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető lakóhelynek, döngölt agyagpadlójú szobáiba csak a legelszántabb látogatók léptek be. Kevéske nyugdíja mellé rendszeresen segélyeket kért — és kapott — az önkormányzattól. Mígnem a búcsú utáni napon különös dolgok derültek ki róla. Az elszánt látogatók közé tartozott az az — egyelőre — ismeretlen férfi, aki az augusztus 23.-i búcsú éjszakáján kopogtatott az ajtón. A 78 éves öregasszony odabotorkált, kinyitotta, de mivel a házában villany nincs, és az utcán sem égett fény, még azt sem láthatta ki az, az idegen máris az ágyra lökte és pénzt követelt. Miután az idős nő elvesztette az eszméletét, kutatni kezdett a „lakásban”. Meg is találta a bukszát a párna alatt, barna zsebkendőbe bu- gyolálva. A másnap tejet és kenyeret hozó védőnő talált rá az eszméletét vesztett Sárközinél. A kórházban arról faggatták a rendőrök, hogy mennyi pénzt vitt el a rabló? Az eleinte ezer forintról, aztán 50 ezerről esett szó. Végül 23 ezerre módosult véglegesen. Ezen is csodálkoztak már a rendőrök: honnan lehetett ennyi pénze? Igazán csak akkor lepődtek meg, amikor megkérdezték: maradt-e még valami a lakásban? „Körülbelül 300 ezer forint még ott van, de hogy hol, nem tudom, eldugtam” — hangzott a válasz. Porrogon aztán hatósági tanúk jelenlétében alaposan átkutatták a „házat". Találtak is pénzt, szinte minden zugban. A kép mögött élére állítva kerek 300 ezer forint lapult, de volt a kályhában, a kredenc alatt, dunsztosüvegben, és még sokfele. Összesen 510 ezer forint került elő. Gondolom, ha a tettes olvassa ezeket a sorokat szitkozódik rendesen, miért is nem nézett körül alaposabban. De a polgármester is feltehetően jobban meggondolja ezek után, hogy kinek is utaljon ki segélyt... NEMZETI PARK-VITÁK Az Országgyűlés határozata szerint a Duna és a Dráva között Nemzeti Parkot kell kialakítani. Ezekben a hetekben a végrehajtással megbízott Országos Természetvédelmi Hivatal pécsi szervezete egyeztető tárgyalásokat folytat a Dráva mentén, az érintett területek tulajdonosaival. Augusztus 31 .-én Gyékényesen, tegnap pedig Őrtilosban került sor a megbeszélésre, ahol a tulajdonosoknak meg kellett volna adniuk a hozzájárulásukat a tervhez. Megegyezések nem jöttek még létre. Magán-áruház Csurgón Csurgón fogott hatalmas vállalkozásba a kaposvári Hegedűs László: magán-áruházat épít, amely várhatóan a jövő év elejére készül el. A beruházást a városi ön- kormányzat másfélmillió forint kedvező feltételű kölcsönnel támogatta.
