Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám

1992. szeptember 30., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Jobb víz vagy új út Ráksiban Ráksiban van ugyan egy két kutas ivóvízrendszer, de az onnan vett víz minősége bi­zony hagy némi kívánnivalót maga után. Szükség lenne hát egy beruházásra, ám a köz­ségben nemcsak ez az egy fejlesztenivaló lenne: a ta­vasszal befejezett útjavítások folytatásaként újabb két utat kellene ellátni egy speciális víztaszító bevonattal. Ennek költsége csaknem másfélmil­lió forintot tenne ki. A döntés­ről — jobb víz vagy új út lesz Ráksiban — hamarosan tájé­koztatunk. Van azonban egy már eldöntött beruházás is: mivel sok éve nincs dögkút a községben, ennek hiányát a téesz-szel közösen szeretnék megszüntetni, várhatóan már ebben az évben. Beruházások támogatással Kaposváron és környékén az 1991-92-es évben eddig 29 munkahelyteremtő pályá­zatot nyújtottak be, a legtöb­bet a somogyi térségek közül. Ezek közül a Munkaügyi Ta­nács 13-at fogadott el 23 millió 370 ezer forintos támogatás­sal. Az álláshelyek száma így 113-al bővülne. Támogatást kapott Kaposfőn egy fémkö­szörű üzem, cukrászüzem Taszáron s egy nagyberki var­roda. Munka- nélküliség a Kapos mentén Somogy megyén belül a munkanélküliséget tekintve diffrenciált a kép. Gyorsul a munkanélküliség növekedési üteme Kaposvár térségében is. A munkanélküliségi ráta a térségben 8 százalékos, ezen belül egyes településeken a 20 százalékot is eléri. Felújítják az óvodát Ecsenyben Az elmúlt héten megkezd­ték az ecsenyi óvoda tető- szerkezetének felújítását. A tetőcserére a beázások elke­rülése végett van szükség, hi­szen a tető „hiányosságai” a foglalkozásokat is zavarhat­nák. Sajnos Ecsenyben is egyre kevesebb a gyermek. Az óvodába jelenleg mindösz- sze 18 gyerek jár. / Eves bérlet a diákoknak Az ezer forint beiskolázási segély mellett egészéves au­tóbuszbérletet is vásárolt öt­venhárom általános és hu­szonnyolc középiskolás diák­jának valamint a huszonnyolc óvodáskorúnak a bőszénfai önkormányzat. A bérletek összesen több mint 326 ezer forintjukba kerültek. „A német vadász is kétszer meggondolja” Csökken a vadászigény! Töltve már a vadászpuskák, halálra válva a vadak. Itt az ősz, a bőgési szezon. Puska­végre kerül agancsos és agancstalan, kis és nagy vad, az állomány meg közben ol­vad. Az újvárfalvi Széchényi Zsigmond vadásztársaságnál is megkezdődött a vadász­idény. Messze hallik a ’’harci” zaj, messze száll a vadpörkölt illata. — A külföldi vadász is két­szer meggondolja már, mek­kora agancsost akar meglőni — magyarázza Kovács László, a hivatásos vadászok csoportvezetője. — Ha föltű­nik a szarvas, nem azt kérde­zik már, jól áll-e, hanem hány kiló. Magasak az árak, mélyen zsebbe kell nyúlni egy-egy nagyobb bikánál. Ez az aranyérmes trófea — mutatja — a maga kifőzés utáni 11 ki­lójával 10 ezer márka. Bizony, a vadászat nem olyan már, mint régen. Nagyok a költsé­gek. Nagy vadkárt fizet a tár­saság... Szóba kerülnek az extrább­nál extrább kívánságok: volt olyan vadász, akinek csak 20 kilós és nyolcágú trófea felelt volna meg. Ezt persze lehetet­len volt teljesíteni, de a leg­több óhajnak — ha megfe­szülnek is — eleget tesznek. Ez az üzlet. Elmondják egyre kevesebb az igényes vadász. Trófeák Újvárfalván Magyarország sokáig mono­polhelyzetben volt vadászta­tásban, hiszen a lengyelek, csehek ilyesmivel nem foglal­koztak. Az utóbbi időben azonban a volt keletnémet társaságok egyre inkább ma­gukhoz csábítják a nyugati vadászokat. N. L. Nemnyilatkozomság Az utazó elmereng Belső-Somogy természeti adottságai­nak látványában, s ez különösen őszelőn felettébb kellemes. Kellemes mindaddig, amíg „őszülő” rekettyék és riadt őzek, a növény- és állatvilág nagyszerű teremtményei uralkodnak a látványon. És nem az emberek. Például a csökölyi kovboj. Aki a gyanútlan, megfáradt lá­togatót az út kellős közepén párbaj-pózban fogadja, és kö­szöntésképpen — érdekes tájegységi gesztus — kéznél lévő bugylijából előbűvöli annak termetes pengéjét. Kvázi: kést ránt. Hasonló eszközök híján, nem áll módunkban fogadj'is- tent mutogatni. Meg aztán Európában volnánk, vagy mi a szösz; igaz, ellenzéki szemszögből már teljesen elbalkánia- sodtunk. Hogy ezt az ellenzék honnan veszi, lelke rajta, ám ezt a vad-keleti Clint Eastwoodot tekintve úgy tetszik: igaza lehet. Aztán egy öregek napközi otthonában vagyunk, valahol Közép-Európában. Az időt hasznosan múlató öregek már szétszéledtek, kérdéseink kielégítésére marad a vezető. Azt mondja: neki tulajdonképpen nincs ám nagy kedve nyilat­kozni. Ugyanis rossz a tapasztalata: valaki, valamikor, vala­kinek nem azt mondta, amit, ahogy az újság megjelentetett. Ezt tudomásul veszem, és mivel nem velem, és nem az álta­lam képviselt orgánummal van baj, mondom: maradjunk a tényéknél: azaz, hány ember sorsát, milyen körülményekkel, hogyan teszik jobbá? Ennyi. A vendéglátás, mondhatni; mogorva és barátságtalan. Sebaj, gondolom csendesen, miközben a hölgy imigyen köti az ebet: hát, én tulajdonképpen nem is akarom a nevem megmondani. Meg hát nem is nyilatkozom. Csend — ré­szemről a teljes tanácstalanság. Tekintetem kérdőjele pro­vokálta ki a következő megnyilatkozását: el nem tudom kép­zelni, ki küldte ide magát. Hökk! Ekkor konstatálom: az eset orvosi, heveny paranoiás tünetekkel. Mert: tényekről és nem nyilatkozatról volt szó. Mert van az úgy, hogy valakit nem küld senki, csak úgy megjelenik. Meg különben is: érvek nélkül minek ez a cirkusz? Mert, ha cir­kusz, akkor valami bűzlik az otthonban. Mindenesetre nem kizárt, hogy atombomba-összeszerelő üzem beruházását kezdték meg az öregek napközi otthonának sufnijában. Mi más oka lenne a csökönyös nemnyilatkozomságnak? Balassa Tamás Ahogy a göllei hivatalból látszik: A föld eltartotta az embereket „Keservesen kapják meg a tej pénzt az emberek” Somogy sárdi tehértpásztorkodás Tipikusan mezőgazdasági település Gölle: lakói mindig is állattenyésztéssel, növény- termesztéssel foglalkoztak. Módos falu hírében állt, mára azonban jól tükrözi a település az ország mezőgazdaságá­nak helyzetét: gondokkal küszködnek, az állatállomány s ezzel együtt az emberek jö­vedelme jelentősen csökkent. Az 1960-as években a szülők a városban vettek házat gye­rekeiknek, sok idős ember la­kik a faluban, fiatal kevés. A településhez tartozó Inám- pusztán élő 208 emberrel együtt 1370 a lélekszám. Kovács Ernő polgármester elmondta: a Béke termelőszö­vetkezet ad munkát az embe­reknek, a téesz most éli átala­kuló időszakát. Bár elég kevés a munkanélküli, jövőre bizto­san sokkal többen lesznek. Az önkormányzat ígérte, hogy a megélhetéshez szükséges legfontosabb feltételeket meg­teremtik a faluban: a munka­helyeket. Azonban új vállako­Hiányt pótol a nadalosi diszkont italbolt, lévén, hogy jó ideje nincs már a faluban kocsma. Hiába látja el azon­ban lelkiismeretesen, még­sem mindenkinek tetszik a működése. A múlt héten ugyanezen az oldalon néhány helyi polgárral beszélve került szóba az italdiszkont is: „Egy diszkontitalbolt nyílt, utóbb annak az udvarára szoktak oda néhányan, pedig azért megbüntethetik a tulajdonost. Szól a magnó, táncolnak, da- nolnak. Verekedés is volt má' nemegyszer” — írtuk le a hal­lottakat. Ezek az állítások az üzlet tu­lajdonosa, Farkas László sze­rint nem igazak. Igazát bizo­nyítandó közvetlen szomszéd­zás nem nagyon jön Göllébe, hiába a város közelsége, a 27 kilométeres távolság ma még soknak számít. Egy vállalkozó helyi varroda kialakítását ter­vezte a településen, végül olyan falu szerezte meg ezt a lehetőséget, amely közel esik a főúthoz... A volt székhelyközség sok középületet örökölt, ezek ál­lagmegóvása most folyik. Az úthálózat 80 százaléka a köz­ség kezelésében van, karban­tartása igen sokat emészt fel a költségvetésből. Az idén Inámpusztán bevezetik az egészséges ivóvizet 11,4 mil­lió forintért, állami támogatás­sal. Új autóbuszváróval, gáz­csereteleppel gazdagodik Gölle. Dolgosak a gölleiek, ha a mezőgazdaság végre a megfelelő helyére kerülne, nem romlana tovább a falu helyzete. Eddig 200 szövetke­zeti dolgozót 3400 hektár föld el tudott tartani, ez már a kö­vetkező évben nem lesz elég... T. K. ját — Balajcza Jenőt — is el­hívta szerkesztőségünkbe, hogy tanúsítsa, szigorúan be­tartják délután fél négytől este nyolcig a nyitvatartási időt. Az udvarból pedig nem csinált kocsmát a tulajdonos, ugyanis csak árusításra szól az enge­délye. Ha ez a lerakat nem lenne, a szomjazó nadalosi- aknak négy kilométerre, Újvár- falvára kellene átmenniük egy üveg sörért. A diszkont műkö­désével a falu nagy része elé­getett. A nótaszó nem olyan dolog, ami félrehallható, az italozást, verekedést sem lehet össze­téveszteni mással: vagy van, vagy nincs. Hogy kinek van igaza, azt nem a mi dolgunk eldönteni. N. L. A somogysárdi határban te­henek legelésznek, a déli me­leg őket is kitikkasztotta. A pásztor a fa árnyékában ebédhez készül; most hozta az asszony éthordóban, körü­lötte kutyái sündörögnek. — A falubeli gazdáké ezek a tehenek, én vigyázok rájuk — mondja Bangó János. — Most huszonhét tehén van, régebben több volt. — Nyugdíjasok vagyunk, szociális járadékot kapunk; azért kellett elvállalnunk az urammal a munkát, mert ke­vés a nyugdíjunk, ötezer forint — így Bangó Jánosné. — Hat hónapig vannak kint a tehe­nek. Második éve csináljuk, de jövőre már nem vállaljuk, mert az egészségi állapotunk már nem nagyon engedi. — Nem találtak a faluban olyan csókást, aki pásztorko- dott volna. Cigányok jelent­keztek, de hát a gazdáknak nem mindegy, hogy vannak kint a tehenek. Szóltak az uramnak, ő meg elvállalta. Nagyon kell a pénz. Három­száz forintot adnak a gazdák egy hónapra egy tehénért, úgyhogy olyan nyolcezer forint körül gyün ki... Állatokat ma már csak azért tartanak a falusiak, hogy a családnak meglegyen a be­tevő falat... — A legtöbb gazdának 3-4 a tehene csak. Van egy cigány család, a Bogdánék. Annak van kilenc tehene, aztán sze­gény nem tudja kiengedni őket, mert a tejüzem nem fi­zet, aztán így nem tudja vál­lalni a kihajtás árát. Keserve­sen kapjuk meg a pénzünket; most is bent van a múlt hónapi kis tejpénzünk, mert a tejüzem nem küldi. Egy tehenünk van már csak nekünk is. Most is futkozhattak a tejpénz után a gazdák. OTP-tartozást kell fi­zetnünk, 10 ezer forintot ket­tőnknek. Csak vágóba tudjuk eladni a teheneket. Május elsején hozzák ki először a tarkákat, október 30-ig járnak ki a határba, ha csak nem esik az eső. Au­gusztus húszadikán meg a búcsúkor van csak pihenőnap. — Reggel hétkor kitereljük őket, este hatig vagyok kint ve­lük — mondja férj. — Lent van egy másik legelő, az ide pár ki­lométer, de máma nem vittem el őket oda, nagyon fáj a lá­bam. Egyébként meg amerre akarom, arra viszem a tehe­neket. Ez a legelő jó volna, de a nyári szárazság miatt alig van rajta valami. Valamikor amikor 400 tehén legelt, sok volt valamikor nagyon. A fia­talság nem tart tehenet, az öregek meg már nem bírják. Bangóné is kiveszi részét a munkából: — Vizet kell 320-350 vödör­rel egy nap felhúzni a gémes- kútból. Reggel megyünk kihaj­tani, én megyek a Kossuth La­jos utcából, az uram a Fő ut­cából. Aztán kihozom az ebé­det. Otthon meg vár a munka a ház körül. — Ez a rendszer, ez a vál­tozás vagy mi, ez borzasztó — magyarázza. — Tavaly még ötven tehén volt, de nem ment a tej. A lányoméknak is volt kettő, de el kellett adni, három gyereknek kellett enni adni. Itthon maradt, hogy magán­gazdálkodik, de nem jöttek ki belőle... .T. K. Nadalosra „visszatérve” Lerakat vagy udvari kocsma?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents