Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-24 / 226. szám
1992. szeptember 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Kiosz- ' kiállítás Nagyatádon A múlt héten nagy sikerű termékbemutatót szervezett a Kiosz Nagyatádon. Barcstól Csurgóig itt voltak a különféle szakmák képviselői. Szabó, bőrdíszműves, asztalos és autójavító mesterek vettek részt a szakmai seregszemlén. A látottak bizonyították: a mesterségek kiváló művelői hozták el termékeiket a kiállításra. Járda épül Bolháson Csaknem hétszázezer forintos beruházással járda épül Bolháson. A muhkát az ön- kormányzat saját brigádja végezte, a járdaépítésnek pedig — ha a rossz idő nem szól közbe — októberig el kell készülnie. Háromfa fejlődik Parabolaantenna-rends-zer kiépítését kezdeményezte nemrég a háromfai önkormányzat. A beruházás előreláthatóan csaknem hárommillió forintba kerül, a helybelieknek pedig lakásonként nem több mint hétezer forinttal kell beszállniuk a költségekbe. A községben nemrég újították fel a művelődési házat, ahol jelenleg az öregek napközi otthona kapott helyet. A közintézmények rendbetétele sem maradhatott ki az idei munkák sorából: megújult az óvoda épülete, az iskola pedig felújított tetőszerkezettel várta a tanévkezdő diákokat. Kisbajom „ajándéka” Az iskolások kétezer forintot, az óvodások pedig szabadidő- ruhát és váltócipőt kaptak évkezdésre a kisbajomi önkormányzattól. A óvodások támogatása szinte már hagyomány a községben, hiszen tavaly karácsonyra ezerötszáz forintot és pizsamát, ma- muszt és törülközőt kaptak a kicsik. Víztisztítás eredmény nélkül A nagyatádi víz minősége bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig a hálózatot 1988 óta folyamatosan bővítik, gondozzák. Egy évvel később állították üzembe a vízmű vízkezelő berendezését. Javította a vízminőséget a vég vezetékek összekötése is. A hálózatban azonban továbbra sem javult jelentősen a víz minősége, így a DRV egyaránt végez vegyi és mechanikus tisztítást. Az eredmény azonban a mai napig is várat magára. KÖVETELIK AZ ERDÖBIRTOKOSSÁGI TULAJDONT Legelőnk is volt — adják vissza azt is! A somogyszobi kárpótlás ügye sok embernek okozott már fejtörést a megyében. Az érdekegyeztető fórum összejövetelein heves viták dúltak a szántók sorsáról, aztán következtek az erdők, jelenleg pedig a legelők vannak soron. A községben megalakult erdő- és legelőbirtokossági társulás tagjai azt vallják: ha nem kapják vissza a legelőket is, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulnak. — Nem adom én a nevemet, nem akarom hogy felgyújtsák a pajtámat — mondja a társulás egyik idős tagja, nevezzük Pista bácsinak.— A legelőért harcolunk, és nem is hagyjuk, most éppen a földművelésügyi miniszternek írtunk levelet. A községben a kárpótlásra várók a régen is gondozott úrbéri erdőket szerették volna visszakapni, ám ehelyett az egykori legelőket jelölték ki, ahol azonban már évtizedek óta szintén fiatal erdő burjánzik. Ha harc, hát legyen harc — mondták az érdekegyeztető fórum idősebb tagjai és levelet írtak dr. Sepsey Tamás államtitkárnak, a megyei kárpótlási hivatalnak és ki tudja még kinek. Tény, hogy a levélváltás nem volt eredménytelen, hiszen a kárpótlási hivatal nem hagyta jóvá a kijelölést, és az utolsó határozat szerint mégis a kért úrbéri erdőbirtokossági erdőket kapják meg a jogosultak. — Az erdővel már nincs is semmi gond — mondja mosolyogva Pista bácsi —, azt azonban kihagyták a számításból, hogy nem felejtjük el: az erdőbirtokossághoz annak idején legelő is tartozott. Ha akkor elvették, hát most adják is vissza!... A legelők ügye azonban úgy tetszik, hogy kimaradt a kárpótlási törvényből, és ez idáig a somogyszobiaknak sem sikerült dűlőre jutniuk. Igaz, a helyzetet nehezíti, hogy a volt legelők egy részét feltörték vagy fákkal ültették be. Ugyanakkor már a szántóföldek kijelölése esetében is gondot okozott, hogy a földcseréket követően a szántók egy része kikerült a segesdi téesz tulajdonából. A dolog úgy festett, hogy az előzetes igények alapján a téesznek nagyobb területet kellett volna kijelölnie kárpótlásra, mint amivel egyáltalán rendelkezett. A nagyatádi körzeti földhivatalban elmondták: 1600 aranykorona értékű földet jelöltek ki, ám augusztus közepéig mindössze egy igénylő jelezte, hogy részt szeretne venni a liciten. A jegyző sem tudott más földigénylőkről. — Van esze a parasztnak: földet egy se kér vissza, mindnek az erdő kellene — mondja rosszallással a hangjában Pista bácsi. — Ráírták a nyomtatványra, hogy hajdan a téesz vitte el a birtokossági részüket, holott a Sefagnak adták. Csak emlékezni nem tudnak már... De kinek kell az a legelő, érdemes-e érte harcolni? So- mogyszobon is kevesen tartanak állatokat, így mire is használhatnák a gazdaságilag értéktelenebb területeket, hacsak... Rég nem legelő az már — mosolyog nyolcvannégy éves beszélgetőtársam —, fiatal erdő nőtt azon, de hát ha elvették, akkor azt vissza kell adniuk. A Sipos képviselő is megmondta, hogy a legelőre nem gondoltak. Hát most itt vagyunk mink és kérjük, ha a miniszter nem adja, akkor az Alkotmánybírósághoz is elmegyünk! Barna Zsolt „Népmeséi hármas” az iskolafalon JEK-KÖR SOMOGYSZOBON Találkozót szerveztek, fesztiválra készülnek „Mikor nem volt semmink, akkor nagy gondunk volt; most van valamink, így a gondunk még nagyobb” — mondta Hosszú László, a somogyszobi JEK-kör vezetője. Az 1988 elején indult kezdeményezéssel felvállalták a falu hagyományainak ápolását, az élő értékek megmentését és megőrzését. A Jókedv, Egészség, Kultúra elnevezést takaró JEK-kör bejegyzett kulturális szervezetként működik, egyelőre a helyi klubkönyvtár keretén belül. Régi vágyuk, hogy a településen működő másik három társadalmi szervezettel közösen egy önálló helyiségben dolgozhassanak; az ön- kormányzathoz ilyen kéréssel fordultak legutóbb, bízva a sikerben. Tevékenységük kezdetén különböző rendezvények bevételeiből jutottak csekély anyagi tőkéhez. Az idén már nagyobb vállalkozásba fogtak: megszervezték a Somogy- szobról elszármazottak találkozóját, ahol alkalmi kiállításon mutatták be a faluban élő festő, keramikus, fafaragó és fotós több jól sikerült alkotását. A hagyományápoló köröknek kiírt pályázaton elnyert 40 ezer forintból a kör működéséhez szükséges technikai felszereléseket és bútorokat kívánnak vásárolni. A műemléknek nyilvánított Vilma-féle ház egyelőre még nem alkalmas hagyomány- őrző gyűjtemény befogadására. A kör tagjai azonban bíznak abban, hogy egyszer sikerül felújítani az épületet. Hosszú László elmondta: terveik között szerepel azoknak a fiataloknak a felkarolása, akik ma nem találják helyüket a falu életében, szívesen fogadják őket a kör rendezvényein. Egy JEK-fesztivál keretében azokat is aktivizálni akarják jövőre, akik eddig csak legyintettek munkájukra. Bár az elődök — Györkös Rudolf, Szokup Ervin — kutatták a falu múltját, de tervezik So- mogyszob történetének megírását is. • Nemcsak a múlttal törődnek: azt vallják, hogy közügy a település rendje és tisztasága, s nem mondanak le arról sem, hogy néhány éven belül nagyon sok otthon melegét gázfűtéssel biztosítsák. Ezzel is több idő jut esténként új mintákat faragni, dalokat gyűjteni, és jó meleg lesz a „topogóban” is... (Németh) Huszonnégymillió forintos beruházással új tornaterem épül Kutason. Régi igénye ez a helyi iskolának. Remélik, hogy decemberre már elkészül a csarnok, amelyet a tervek szerint később az iskola épületével is összekötnek. A napokban kerül fel a nagyatádi szakmunkásképző intézet falára az a tűzzománc falikép, amelyet a kaposvári Honty Mária készített. A művész így jellemzi alkotását: Ez a külső homlokzaton elhelyezett munka tartalmában, címében is hasonlít, a nagyatádi kórházban látható, Népmeséi hármas című munkámhoz, mely a születés — élet — halál hármas szimbolika rendszerében követi az ősi magyar szellemi népi kultúra reánk hagyományozott örökségét. A Népmeséi hármas II. című munka három életfát ábrázol: ősi, honfoglaláskori tarsolylemezekről is ismerhető motívumkincs felhasználásával. A három életfa — a kompozíció közepén elhelyezett három köralakú motívumba íródik, színeiben is jelezve (réz-ezüst-arany, azaz barnásvörös — kékes: ezüstszürke, sárga) azt a magyar népmesékből ismert asztrál- szimbolikát, mely a Nap — Hold — (Vénusz) Esthajnal- csillag-hármasságában a magyar népmesékből ránk ragyog. Ki ne olvasott volna népmesét? Ki ne tudná, hogy a táltosfiú, a legkisebb, hármas küzdelmében jut el, jut fel a te- tejetlen, égigérő fa csúcsára, a napot-holdat ágai közt tartó világfára. ...rézerdő...ezüsterdő... és majd a fényes nap, azaz az aranyerdő csúcsán érkezik meg a legboldogabb, legszebb világba, melybe mi is vágyakozunk. A Lenn-tét és a Fénn-tét, két fa köti össze, mely egymásnak mint Ég és Föld — tükörképi mása, mint a gyökér a lombkoronának, egymásnak visszacseng. Ágai telis-teli vannak tulipán-virágokkal. Fejlődés-kibontakoztatás, mely minden nevelés lényege és célja is. Ezt szerettem volna ábrázolni ebben a tűzzománc munkámban, melyet szeretettel készítettem a nagyatádiaknak.
