Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1992. szeptember 23., szerda Gent: Konrad Raiser német teológus, akit az Egyházak Világtanácsának főtitkárává választottak a 320 nem katolikus egyházat tömörítő egyesülés központi bizottságának legutóbbi ülésén. Az evangélikus Raiser a bochumi Ruhr Egyetemen oktat teológiát. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Közép-európai ki-mennyi? A statisztika segít a politikának Háromnapos demográfiai konferenciát tartottak Budapesten a világ legismertebb statisztikusai, történészei, nemzetközi jogászai, hogy megvitassák: milyen módszerekkel lehetne a legpontosabb képet kapni a térségben élő ■ nemzetiségek pontos számáról? Miért fontos megtudni, kik és mennyien élnek Közép-Eu- rópa e térségében? — erről kérdeztük dr. Glatz Ferencet, az Európa Intézet igazgatóját, a konferencia elnökét. — Pontos adatbázisra volna szükség arról, hogy e térségben kik és mennyien élnek, különben zsákutcába kerül a nemzetiségi probléma politikai rendezésének lehetősége. Legendák keringenek bizonyos népcsoportok létszámáról. Az egyes országok egymást vádolják a tények meghamisításával, s közben valamennyien pontosan tudjuk: a veszekedések hátterében a valóság téves Ismerete húzódik meg. Hiteles és alapos statisztikai felmérésekre volna szükség, hogy végre tiszta vizet önthessünk a pohárba. — A statisztikát sokan fenntartással kezelik, mondván: a „tények furcsa dolgok". Miként szolgálhatná ez a politika céljait?-- — A térség kisebbségi problémáinak kezelésére nincsenek receptjeink. Mi, az Európa Intézet munkatársai éppen azt a célt tűztük magunk elé, hogy nemcsak a demográfia, hanem a közgazdaság, a politika és az élet számos más területén is megtaláljuk az összehasonlítás, a valóságfeltárás eszközeit. A környező országokból érkezett szakemberekkel megállapodtunk abban, hogy hazatérve ki-ki a saját államában képviselni fogja a Budapesten kialakított közös álláspontot: a népszámlálások alkalmával gyűjtsenek adatokat a lakosság nyelvhasználatára, anyanyelvére, nyelvcsoportjára, születési helyére, illetve szülei nemzetiségére vonatkozóan is. — Van remény arra, hogy a kormányok is elfogadják amiben a tudósok megegyeztek? Gondolja, hogy ha a politikai célok úgy kívánják, nem fogják manipulálni, megváltoztatni a népszámlálások eredményeit? — Sajnos, ezt semmi és senki sem garantálja. — Mennyiben javíthat a nemzetiségek helyzetén a pontos nyilvántartás? — Önmagában a kisebbségeken mindez nem segít, de a kormányoknak lehetővé teszi, hogy kezeljék a nemzetiségi problémákat. Persze naivitás volna azt hinni, hogy tudományos konferenciákkal meg lehet oldani a problémákat; ezeknek a tanácskozásoknak „csupán” annyi a céljuk, hogy közös nevezőre hozzák az adott kérdésekkel foglalkozó szakembereket. A konferencia ilyen értelemben elérte a célját, hiszen sikerült elfogadnunk azt a normatívát, amelyet a jövőben használhatnak a környező országokban. (domi) A Hágai Nemzetközi Bíróság Eddig huszonhárom ítélet született Legalább kilenc bíró jelenléte szükséges A bős-nagymarosi vízlépcső-rendszer ügyében gyakran került szóba a Hágai Nemzetközi Bíróság megkeresése. Milyen körülmények között született, hogyan is működik ez a testület, az Egyesült Nemzetek legfőbb bírói szerve? Történelmi dublőrök Csak államok között dönt Több mint egy évszázada jelentkezett már az a -kívánság, hogy olyan nemzetközi döntőbíráskodás jöjjön létre, amely állandó lehetőséget biztosít a viták békés megoldására. Az 1889-ben, majd 1907-ben létrejött egyezményekkel a hágai Békepalotában állandó választott bíróságot alakítottak, de rövidesen közbeszólt az első világháború. Amikor megkezdte működését a Népszövetség, nemzetközi állandó bíróságot hívtak életre 11 rendes és 4 póttaggal, de ez a második világháborút megelőző feszültség éveiben nem lehetett eredményes. Az 1945 megszületett ENSZ úgy határozott, hogy hat fő szerve között, a közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács, valamint a titkárság mellett ott lesz a Nemzetközi Bíróság is. Gyakorlati munkáját 1946-ban, hágai székhellyel kezdte meg. A Bíróság magánszemélyek ügyeiben nem dönt, csak államok fordulhatnak hozzá. Az ENSZ tagjai, illetve — külön megállapodás alapján — Svájc, San Marino és Liechtenstein, amelyek nincsenek a világszervezetben. Nemzetközi szervezetek, így a különböző ENSZ-intéz- mények keresetet terjeszthetnek a Bíróság elé, jogi tanácsadást és véleményezést, szerződésértelmezést kérve. A Bíróságnak tizenöt tagja van, közülük nem lehet kettő ugyanannak az országnak polgára. A még mindig létező Állandó Választott Bíróság nemzeti csoportjai tesznek javaslatokat olyan személyekre, akik hazájukban nagy erkölcsi tekintélynek örvendenek és jártasak a nemzetközi jogban. Többségi szavazattal A kilencéves megbízatás elnyeréséhez az szükséges, hogy többségi szavazattal mind a közgyűlés, mind a Biztonsági Tanács megválassza őket. (Jelenleg a Bíróságban a BT öt állandó tagja, három afrikai, két-két ázsiai és latin-amerikai ország, valamint három európai állam, köztük Lengyelország jogtudósai képviseltetik magukat.) Ha olyan állam ügye kerül terítékre, amelynek nincs állampolgára a bírák között, erre a konkrét tárgyalásra ad hoc bírót jelölhet, s ő az állandó tagokkal megegyező jogokkal rendelkezik. ítélethozatalhoz legalább kilenc bíró jelenléte szükséges; egyszerű többséggel döntenek, szavazategyenlőség esetén az elnök voksa dönt. Az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen, de csak a perben álló felekre és az eldöntött ügyekre érvényes. Szükséges az is, hogy a vitatkozó felek eleve vállalják: tudomásul veszik a Bíróság ítéletét. A két hivatalos nyelv az angol és a francia, az ítéleteket mindkét nyelven megfogalmazzák, de külön megállapodnak abban, melyik szöveg a hivatalos. Eddig 23 esetben hoztak ítéletet, 15 előterjesztett kereset később visszavonásra került; több esetben a Bíróság úgy döntött, hogy nem rendelkezik megfelelő joghatósággal. Tanácsadó véleményt 16 esetben kértek nemzetközi szervezetek. Az első ítélet a korfui szoros (Görögország és Albánia között) hajózási vitájával volt kapcsolatos: elmarasztalták Albániát, mert a felségvizein lerakott aknákkal károkat okozott brit hajóknak, viszont Londont is vétkesnek találták az albán szuverénitás megsértése miatt. Konkrét kérdések Számos tengerjogi és területi felségjogot érintő kérdésben foglaltak állást (az Északi-tenger kontinentális talapzatának felosztása, halászati viták Iz- landdal, a Csatorna-szigetek hovatartozása stb.); a Bíróság döntött gyámsági ügyekben, szerződésértelmezési kérdésekben és a Nicaragua körüli blokádtól a Muruora korallzátony feletf végzett francia légköri nukleáris kísérletekig sok egyéb téma is munkát adott. Mindig konkrét kérdések kerülnek szóba Hágában. Magyar részről a bősi esetben például felvethető a vízlépcső „C” változata összeegyeztet- hető-e a nemzetközi joggal, miután ez megváltoztatná a Dunának a párizsi békeszerződésben is rögzített határfolyó jellegét. Réti Ervin Volt politikus, aki kedvelt színészének gesztusait, hanghordozását figyelte órákon át. Voltak, akik költők szóvirágait használták beszédeikben, betanulva még a rögtönzés látszatát, a megjátszott spontaneitás rövid hatásszüneteit is. A klasszikus hadviselések korában, amikor a hadvezérek, de gyakran a királyok is ott voltak a harcmezőn (jelenlétükkel adva biztatást katonáiknak), a testőrök fejében bizonyára megfogant már a helyettesítés gondolata, de előállni ilyen nemtelen ötlettel egyikük sem mert. Egészen addig, amíg III. Napóleon egyszer ágynak nem esett, s ő maga rendelkezett úgy, hogy helyette udvartartásának egyik bizalmi embere lovagoljon el katonáinak arcéle előtt. A Kreml rejtekén Mondják, hogy Sztálin is rejtegetett a Kremlben 4-5 altere- gót, akiknek 1953-ban — titkos végrendelete szerint — az ő halála után meg kellett halniuk. Ám lehet, hogy mindez csak legenda. A felismerés viszont elég régi eredetű arra vonatkozóan, hogy nem árt, ha a hivatásos és alkalmi szerepjátszók biztonsági szempontból „csereszabatosak” és olykor felcserélhetőek. Ezen a téren a brit titkosszolgálat vihetné el a pálmát a második világháború idején végzett remekléseiért. Ugyanis megvolt a maga dublőré nemcsak Mont- gomerynek, de Chruchillnek is. Egy interjúból tudni, hogy Lawrence Olivier csak mosolygott és nem adott választ arra a kérdésre, „igaz-e, hogy néhányszor ő is felült keménykalapban és hosszú szivarral a Royal Air Force 1. számú gépére?” Ha ő volt, ha más, tény, hogy az a gép a legváratlanabb időkben startolt el Londonból egy távoli garnizonba, onnan egy harcálláspontra, vagy csak vesztegelt egy messzi nagyvárosban, odacsalogatva a náci kémek csapatait. Olykor még az is a megtévesztés ütemtervébe tartozott. Az a hadtápkari hadnagy, aki Monthy dublőré volt, hónapokat tölthetett a 8. hadsereg parancsnokának közvetlen közelében, hogy hányaveti mozdulatait, sportos viselkedését és hanghordozását is kifigyelje. Nem is volt gond vele sosem. Churchillt színész A megtévesztés volt a Churchillt utánzó színész fő feladata is. 1944. június 5-én, amikor a háborús kabinet főnöke inkognitóban már Eisenhower dél-angliai főhadiszállásán tartózkodott, a dublőr kilátogatott a londoni állatkertbe, és a sápadt kis óvodásgyerekek nagy élvezetére vidáman etette' a fókákat. Ebből az etetésből kijutott a náci kémeknek is, akik Londonban követték az eseményeket és még azt is megfigyelhették, hogy ugyanezen a napon egy díszöltözetet viselő tábornagy („alighanem Montgomery") ebédidőben, gépkocsijával, a Downing Street felé tart. Mindez elég volt ahhoz, hogy Svájcon keresztül a Wehrmacht főparancsnoksága megkapja ezeket az üzeneteket és lefújja a már 36 órája tartó riadókészültséget az „atlanti fal”-nál. Mint ismeretes: másnap szürkületkor megkezdődött minden idők legnagyobb katonai vállalkozása: a normandiai partraszállás. De Gaulle soha Napjainkra a módszer már „kihűlt”. A tévék állandóan figyelő kameráinak jelenlétében nem lehet többé rászedni az eseményeket figyelő nézőket. Egyébként De Gaulle sosem járult hozzá az ilyen szerepcserékhez. Azt mondta gorillái legfőbb parancsnokának: „Képzelje el, micsoda blamázs lenne, ha egy ismeretlen embert lőnének le helyettem!”. Kennedy sem akart hallani ilyesmiről... L. B. Lehetett volna Hitlernek atombombája? Londonban nyilvánosságra hozták az eddig szigorúan titkos iratként kezel Farm Hall-jegyző- könyvet. Ebben a második világháború történetének egyik rendkívül fontos mozzanatáról, a Harmadik Birodalomnak a német atombomba előállítására vonatkozó erőfeszítéseiről van szó, amelyekkel ha megelőzik az amerikaiakat, legalábbis egy ideig másként alakult volna a háborús helyzet. A kutatók két, alapvetően ellentétes véleményt vallanak és szinte fele-fele arányban oszlanak meg. Vannak, akik úgy vélik, hogy Werner Heisenberg, a kvantumfizika német kiválósága, aki már harmincegy évesen Nobel-díjat kapott, szándékosan lassította, sőt akadályozta a Berlin által jóváhagyott katonai kutatási programot, amelynek élén állt. Mások viszont azt a nézetet képviselik, hogy az otthon maradt tudósok minden szakmai kiválóságuk ellenére sem tudtak eljutni az igazi tudományos-technikai áttöréshez. Szerintük a háború után a szükségből kovácsoltak erényt, amikor ellenállásról beszéltek, mert akkor sem tudták volna kifejleszteni a bombát, ha akarták volna... A most közzétett dokumentum Werner Heisenberg. Otto Hahn és Carl Fridrich von Weizsäcker (az utóbbi a német államfő testvére) egymás közti beszélgetéseinek jegyzőkönyvét tartalmazza. Ezeket — minden bizonnyal az érdekeltek tudomása nélkül — a brit titkos- szolgálat hallgatta le és rögzítette, amikor a tudósokat 1945-ben, a Cambridge melletti Farm Hall birtokon tartották őrizetben. Von Weizsäckker kijelentette: „Nem tettük meg (a bomba kifejlesztéséről van szó), mert a fizikusok, elvi álláspontjuk alapján, nem akarták megtenni ezt...” Otto Hahn válasza: „Ezt nem hiszem, de őszintén örülök, hogy nem voltunk képesek sikert elérni.” Heisenberg meglehetősen hosszan fejtegette, hogy a tudósok és az akkori német állam viszonya meglehetősen bonyolult volt: „A vezetés annyira bizalmatlan volt irántunk, hogy akkor sem lettünk volna képesek keresztülvinni elképzeléseinket, ha arra valóban elszánjuk magunkat.” Egy későbbi Heisenberg-idézet: „Soha nem hittem benne, hogy elkészítjük a bombát. S hogy nem is tettük meg, annak szívből örültem." Az okmányok ismeretében egy amarikai szerzőpáros tanulmányt írt, amelyet a „Bulletin of Atomic Scientists "következő számában jelentetnek meg. Ebben Heisenberg tudatos igyekezetéről írnak a program zátonyra futtatásában, s idézik az amerikai bomba elkészítésében fontos szerepet játszó Hans Bethe fizikust, aki szerint a német tudós igenis sokat tudott, csak ezt nem használta fel. Az ugyancsak amerikai Jeremy Bernstein fizikus ellenben azt a véleményét fejtette ki a New York Times Book Review-ban, hogy a német tudósok sok mindennel nem voltak még tisztában, s a balsiker inkább a technikai melléfogásokon, mint erkölcsi meggondolásokon múlhatott. Rekordgyorsasággal került piacra David Cassidy új könyve is: „Bizonytalanság — Heisenberg élete és tudományos munkássága” címmel. A vita tehát nem fejeződik be, sőt fokozódik. Szerencsére ez az utólagos ütközet már nem befolyásolja a II. világháború kimenetelét... Ferenczy Europress
