Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ES A NAGYVILÁG 1992. szeptember 23., szerda Izetbegovic javaslata Hozzanak létre alkotmá- nyozó bizottságot, amely nemzetközi szakértők segítségével kidolgozza a válság megoldásának terveit — javasolta az ENSZ-közgyűlésen Alija Izetbegovic. A bosnyák államfő felhívta a világot: vessenek véget a szerb agressziónak, vonják felelősségre a háborús bűnösöket, s ha nem tudják végrehajtani a londoni békekonferencia határozatait, akkor adjanak lehetőséget Boszniának az önvédelemre. Megfélemlítés volt a pozsonyi akció A pozsonyi mérkőzésen álarcos rendőrök által alkalmazott erőszak a legsúlyosabban felveti a megfélemlítés kérdését: az indokolatlan akció valójában üzenet volt a szlovákiai magyaroknak: „Ne ugráljatok, a mi kezünkben van a rendőrség!” Erre hívta fel a figyelmet az amerikai törvényhozásban Tom Lantos, a képviselőház tagja. EK-külügyminiszterek tanácskozása Az EK-országok külügyminiszterei megvitatták a francia népszavazás tanulságait és az európai pénzügyi válságot. Üdvözölték a franciaországi szavazás pozitív eredményét. Douglas Hurd brit külügyminiszter leszögezte: Nagy-Bri- tannia az októberi csúcstalálkozó előtt, illetve amíg nem ismeretesek Dánia szándékai, nem dönt a szerződés feletti népszavazás kérdésében. Japán tiltakozás A japán kormány kemény hangú tiltakozást adott át az orosz nagykövetnek, mert szerinte Moszkva Tokióra próbálja hárítani a felelősséget Jelcin tervezett látogatásának lemondása, a „Japánt hibáztató, alaptalan és ostromba” megjegyzései miatt. Vége a svéd jólétnek? Várhatóan a svéd „jóléti rendszer” megnyirbálásával próbál a kormány további 20 milliárd koronát megtakarítani a jövő évi költségvetésben. A napokban befejeződik takarékosságról szóló tárgyalás a kormány és az ellenzék között és kiderül, hogy jövőre a svédek mennyivel kevésbé érzik magukat „biztonságban”. Ismét esett a rubel árfolyama Ismét jelentősen esett a rubel árfolyama a moszkvai bankközi valutapiacon. Tegnap egy dollárt 241 rubelért adtak, míg a megelőző piaci napon, csütörtökön még 205,5 rubelért lehetett venni a zöldhasút. A piac résztvevői szerint az orosz pénz árfolyam- zuhanásához nagyban hozzájárult az energiárak hétvégi megduplázása. Nem mindennapi gazdasági társulás A lengyelországi Debicában nem mindennapi gazdasági társulás született. Közös vállalkozást indított a város polgármestere, mint az önkormányzat képviselője, és egy pap, az Angyali Istenanya plébánia nevében. A társulás célja az új városi piac hasznosítása, amiből a plébániát illeti a haszon 60 százaléka. Szenvedélyes vita az Országgyűlésben Veszélyes az utca hangját bevinni a parlamentbe Vihart kavart dr. Suchman Tamás véleménye — llkei az ombudsmanról, dr. Gaál Antal az agrárpiaci rendtartásról (Folytatás a 1. oldalról) Gál Zoltán, a szocialista frakció vezetője szerint nagy bátorság kell ahhoz, hogy a többségről beszéljenek, amikor közvélemény-kutatások szerint a kormánykoalíciónak csupán 25 százalékos a társadalmi elismertsége. Tardos Márton szabaddemokrata frakcióvezető arra emlékeztette a honatyákat, hogy országot építeni jöttek, nem veszekedni. Az alkotmányhoz kell ragaszkodni, a politikát pedig nem szabad az utcára vinni. Különösen veszélyes lenne azonban, ha az utcát vinnék be a parlamentbe. Törvényes volt a tüntetés Kónya Imre, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője határozottan leszögezte: a szombati tömegtüntetés megfelelt a törvényesség követelményeinek. Leszögezte, hogy „a törvényesség helyre- állítását célzó és szorgalmazó tüntetés semmiképpen nem lehet elítélés tárgya. Más kérdés, hogy a politikai stabilitás szempontjából nem örvendetes, hogy bizonyos alkotmányos céloknak az utcán kell eleget tenni”. Ezért a felelősség elsősorban azokat terheli, akik akadályozzák az alkotmányos megoldást. Kónya Imre az ellenzék szemére vetette, hogy pártjai részt vesznek a Demokratikus Charta csütörtöki tüntetésének szervezésében, míg a kormánypártok ezt nem tették meg a szombati tüntetéssel.( Egyébként az ebédszünetben tartott sajtótájékoztatón Csurka István vezetésével négy MDF-es és egy KDNP-és képviselő védelmébe vette a szombati tüntetést.) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat vitájában dr. llkei Csaba somogyi képviselő (független) jónak tartotta a javaslatot, de nem hibátlannak. Szerinte a biztosnak lehetőséget kell kapnia a rendszeres parlamenti megszólalásra. Állásfoglalás az átalakulásról A médiatörvény vitája, az interpellációk után a kormány visszavonta a távközlési törvényjavaslatot, hamarosan átdolgozott változatot terjeszt be. A T. Ház a szövetkezeti átmeneti törvény értelmezésével kapcsolatban állásfoglalást fogadott el. Gondot okoz ugyanis, hogy mikortól számít a szövetkezetből való kiválás határideje. A megszűnést kivéve az átmeneti törvényt június 30-a, illetve december 31-e után is alkalmazni kell. Elfogadták a képviselők az 1991. évi társadalombiztosítási költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót, benne a kormány javaslatát, hogy a 22 milliárd forint hiányt a tb-alap saját tartalékából fedezzék. A kritikus helyzet miatt határozat kötelezi a kormányt, hogy számoljon be a társadalombiztosítással kapcsolatban tett intézkedéseiről. A T. Ház megszavazta az illetéktörvény módosítását, aztán a hágai Nemzetközi Bíróság joghatóságának elismeréséről szóló határozati javaslatot. Fontosak a terméktanácsok Dr. Gaál Antal somogyi képviselő (MDF) halaszthatatlannak tartotta az új agrárpiaci rendtartást a téma általános vitájában. Óvott a túlzott várakozástól, leszögezve, hogy a rendtartásnak nem lehet jövedelembiztosító szerepá. A benyújtott módosító indítványokkal ellentétben nem támogatta, hogy külön hivatalt létesítsenek, hiszen az FM elláthatja ezt a feladatot. Az lesz a próbakő, hogy a terméktanácsok érvényesíteni tudják-e a résztvevők jogos érdekeit. Glattfelder Béla (Fidesz) fenntartotta annak szükségességét, hogy külön hivatalt állítsanak fel. KÉRDŐJELEK „Etnikai tisztogatás”? Mennyi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy Henry Kissinger feltegye a kérdést: „lehetségessé vált volna a lehetetlen? A volt amerikai külügyminiszter több világlap hasábjain közölt fejtegetéseiben mutat rá, hogy még nem is olyan régen a nacionalizmus túlhaladottnak tűnt s egy európai helyi háború elképzelhetetlennek számított. Most pedig dörögnek a fegyverek Kelet-Európa nem egy pontján. Kell-e újabb bizonyíték annak alátámasztására, hogy Európának ebben a körzetében a nemzetiségi kérdés mennyire elsőrendű biztonsági kérdés? Két év alatt tizenhét új nemzetállam született, s közöttük szinte kivételt képez Szlovénia, amelynek viszonylag egységes az etnikuma. Régi számlák és új érzékenységek teszik képlékennyé a helyzetet. Miért jelent e kavargásban különösen veszélyes elemet az „etnikai tisztogatás folyamata", kevésbé diplomatikusabban fogalmazva, népcsoportok erőszakos elűzése sok száz éves településeikből? Kissinger úgy vélekedik, hogy ez a fajta tisztogatás új kifejezés az embertelenség szótárában. Ha embercsoportokat (legtöbbször a határok változása következtében) egyik óráról a másikra kisebbséggé vált közösségeket gyökerestől kiszakítanak, földönfutóvá tesznek, ez nemcsak az ő tönkretételüket jelenti, hanem új viszályok magvát veti el, a konfliktusokat kiszélesíti. Nincs kivétel, errefelé mára már szinte mindenkinek megvan a maga „Trianonja.” Amíg nem késő, Európa és a világ civilizált, határozott ösz- szefogásával le kell állítani az etnikai tisztogatásokat. Ugyanakkor mindent meg kell tenni, hogy az új körülmények között kibontakozhassanak a kölcsönösen elfogadható együttélési formák. A végeláthatatlan adok-kapok helyett ez a józanság útja. S ebben az annyit próbált magyarság, amely a legutóbbi században a többségi és kisebbségi lét oly sok módozatát élte át, jó értelemben példát mutathat. Álomképnek, lehetetlenségnek tűnik? Nekünk a legnehezebb helyzetben is létérdekünk a józan kiútkeresés. Több mint ezer év történelme tanúsítja, hogy mindig értettük a másokkal való együttélés művészetét. Most ne értenénk? Réti Ervin Ukrán alkotmánytervezet A kárpátaljai magyarok sző- lentős előrelépés a még ér- vetsége (KMKSZ) alapjában vényben levő alaptörvényhez véve jónak értékeli,az új ukrán képest. Egyúttal felhívta a fi- alkotmány tervezetét, mert je- gyeimet több hiányosságra is. Magyar—amerikai pénzügyi csúcs _ (Folytatás az 1. oldalról) Életfontosságú a probléma — erősítették meg több oldalról is a résztvevők, de az is kiderült, hogy megoldására egyelőre kevés a remény. A plenáris tárgyalások háttéreseményei közül magyar szempontból kétségtelenül a magyar-amerikai pénzügyi csúcs, azaz Kupa Mihály és John Robson első pénzügyminiszter-helyettes csaknem háromnegyedórás találkozója emelkedett ki. Miniszterünk köszönetét mondott a hathatós kormányzati támogatásért, amelynek köszönhetően mind több amerikai tőke áramlik be Magyarországra. Kölcsönösen jónak ítélték meg a kétoldalú kapcsolatokat, s az amerikai politikus megnyilatkozásából kitűnt: az USA kormányzata pártolólag viszonyul a magyar vezetés 1993-94-re vonatkozó elképzeléseihez. Hozzáfűzte azonban: fontos, hogy a célok elérése érdekében az eddigieknél is határozottabb politikát folytasson Magyarország. Kupa Mihály találkozott izraeli és horvátországi kollégájával is. Ferenczy Europress Siófokon a Pince butikban végkiárusítást tartunk óriási engedménnyel: szeptember 23-24-én, szerdán, csütörtökön. Tanácsház u. 3., hátsó bejárat (152675) Üzleti berendezés eladó Könyvesbolt, Fonyód, Delta köz. Megvásárolható szeptember 25-én, pénteken 9-12 óráig a helyszínen Somogyker Rt (218553) Az SZDSZ Barcsi Szervezete és a TISZTA LAP SZABADELVŰ klub meghívja Önt és kedves ismerőseit 1992. szeptember 25-én 18 órakor a barcsi Adria kávéházban tartandó „Liberális Kávéház” c.rendezvényére Vendégünk: Kiss János filozófus, az SZDSZ országos tanácsának tagja. Minden érdeklődőt szeretettel várunk (218561) Megkönnyebbült sóhaj Budapesten is A francia „igen” és hazánk Sejthetően nemcsak az Európai Közösség közvetlen jövőjén munkálkodó brüsszeli politikai tényezők, hanem a magyar gazdasági, politikai élet közösségi Európában gondolkodó vezetői is nagy megkönnyebbüléssel értesültek a francia „igenek” — még ha csak oly parányi — többségéről. A fellélegzés nem volt ok nélküli: Maastricht esetleges „borulása” kézzel fogható következményekkel járt volna Magyarország esetében is. Valójában már a francia népszavazás és az azt övező bizonytalanság is éreztette hatását: nagyrészt ennek is tudható be, hogy a közösség részéről eddig csak a Tizenkettek közös parlamentje ratifikálta az EK és Magyarország között tavaly kidolgozott társulási szerződést. Egy esetleges francia „nem” ugyanis nagyon sok mindent módosított volna. A közösség egyik'legnagyobb — s mellesleg alapító — tagállamáról lévén szó, a francia elutasítás már nem is Maastricht újratárgyalását, hanem lényegében egy új, kevésbé ambiciózus szerződéstervezet kidolgozását (kialkudását) tette volna szükségessé. Az pedig legalább egy évet vett volna igénybe, s ezalatt végképp lekerült volna a napirendről a nem közösségi országokkal alakítandó szorosabb kapcsolatok kérdése. Ez értelemszerűen még „hátrébb” sorolta volna a közép-európai sorba- állókat, köztük hazánkat is. Ráadásul Brüsszelben nem titok: már most is egyre nagyobb a különböző nemzetiségű és pártállású csoportosulások befolyása, amelyek legszívesebben a visegrádi társulási szerződések ratifikálását is elhalasztanák, amíg „egy kalapban” lehetne kezelni az öt egykori KGST-országot — kiváló példáját mutatva az egykori blokkszemlélet fennmaradásának. Egyes brüsszeli vélemények különösen francia részről vélnek ilyen törekvéseket felfedezni, mondván: Párizs a Balkán felkarolásával ellensúlyozhatná a kétségtelenül masszív közép-európai német befolyást. Ez persze részben már a spekulációk világa, de annyi bizonyos, hogy a francia „nem”, és nyomában a „Maastricht-ll” kidolgozása könnyen úgy tehette volna parkolópályára a már kész társulási szerződések ügyét, hogy külön politikai szánA gall kakas — ha nehezen, de — végülis kikaparta Európának a „gesztenyét” (Boros Béla karikatúrája) dék vagy mesterkedés nélkül is azonos helyzetbe került volna az öt kelet-európai ország. Mindez a francia „igen” szavazatok minimális többségének birtokában már csak a mindenkor történelmietlen „mi lett volna ha” birodalmába tartozik. Mert most ismét esély nyílhat, hogy az említett ratifikációkra sor kerüljön. Az Európai Parlament a múlt héten megadta ehhez a szükséges kezdő lökést, és a jelek szerint már jelentősebb úttorlaszoktól sem kell tartani. Jogos tehát a fellélegzés — Brüsszelben és Budapesten egyaránt. Fóris György
