Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám

1992. szeptember 2., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 „Ha fiatal lennék, rögtön belevágnék...” Nincs, ki földet műveljen a gadácsi határban A parasztnak kenyeret min­dig is a föld adott. A téeszesí- tés aztán mindent elvitt. Ga- dácson most, hogy vissza­kaphatnák az emberek a föl­det, már nem maradt, aki megművelje. Egykori gazdái megöregedtek, nagyobb terü­letet kevesen mernek vállalni, a fiatalabbak közül pedig ke­veseket vonz már a föld. Gadácson senki nem kérte vissza a földjét; úgy döntöttek az emberek, hogy benthagy­ják inkább a termelőszövetke­zetben... — Mi már nem tudnánk megmunkálni azt — mondja Bognár Ferenc, akinek most 500 ezer forintot ér a téeszben levő földje. — Kiadnák, ami az enyém; szóltam is a fiamnak, azt mondta, őneki nem kell. A lányomék megmunkálnák, de hát messze laknak: Topo- náron. Mi ketten a mamával meg nem bírjuk. A fiatalok nem akarnak falun élni. — Nem sajnálja benthagyni a földjét...? — Mit csináljak? Van két holdunk, amin dolgozunk, ku­koricát vetettünk, mert disz­nót, baromfit tartunk. Annyi marha volt itt régen a faluban, mint egy kis téesznek. Mára egy sincs meg, mert nem lehe­tett eladni, a tejért meg nem jöttek ki; Szilba kellett volna bevinni, de ott sem akarták át­venni. Mindenki eladta a mar­hát. Disznó is alig van. Mert nem kell senkinek. Tavaly ősszel jöttek, hogy átvegyék: kilójáért ötven forintot adtak volna. Én meg mondtam, hogy annyiért aztán nem adom oda. Levágtuk hát inkább kará­csonyra... Nem lehet eladni semmit sem. A termést is megtartják a népek, aztán valamiből lega­lább tudják etetni az állato­kat... Mindenért fizetni kell. Tavasszal a földeket sem szántották fel; előre be kellett adni az árát. — Régebben megérte? — El lehetett adni az állatot. A mostani világ meg olyan, hogy most nem. Nem is lesz már az életben tehenem soha. Szerettem én a földön is dol­gozni, de megöregedtünk. Ha fiatal lennék, nem is gondol­kodnék, rögtön belevágnék a föld megművelésébe. En min­dig lóval dolgoztam, most is vennék egyet... T. K. „MEGHŐBÖRÖDÖTT A FALU NÉPE” Tüzes vita Zsiga Lajos: A szétválás már eldöntött dolog Vétek József: ...elsősorban személyes okból akar elmenni Zsiga Lajos — és a tűz maradéka AHOGY A HIVATALBÓL LÁTSZIK Az önkormányzat segítő keze Van bőven beszédtéma mostanában Göllében: né­hány hete a tsz körüli herce­hurca borzolja a kedélyeket. Az tudniillik, hogy néhány régi módosabb gazda — Zsiga La­jos volt telepvezetővel az élen — ki akár lépni a szövetkezet­ből, és létre akarja hozni a maga külön „téeszcsé”-jét. A juss szerint A törvény a kiválásra lehe­tőséget ad, a valóságban azonban ez nem ilyen egy­szerű, hiszen 135-en majd­nem ugyanannyi földet vinné­nek el a tsz-től, mint amennyi a többi majdnem négyszáznak maradna. A maradók tehát egyre jobban neheztelnek Zsigáékra. A kiválni szándékozók is egyre nehezebben nyelik az őket ért sérelmeket. A tsz-vita legújabb fejleményére éjjel ke­rült sor: titokzatos módon po­rig égett Zsigáék egyik gazda­sági épülete. Ez magyaráz­ható a többhetes szárazság­gal is, a falu azonban szándé­kos gyújtogatásról beszél. A helyszínt vizsgáló szakembe­rek véleménye is ez. Sérelemsor Zsiga Lajos az oltás után meglepően higgadt. — Tudom, hogy a szétválás miatt nem vagyunk a faluban népszerűek — mondta —, de nem gondoltam, hogy ilyes­mire vetemednek. A szétválás már eldöntött dolog: megtör­tént a vagyonmegosztás, a szervezeti megalakulás most van folyamatban. Tudom, hogy nehéz helyzetbe kerül így a téesz, de a sérelmeimet én is sorolhatnám. Például azt, hogy a termelőszövetke­zet a vagyonfelosztásnál ho Mintegy 2,5 millió forintért egy új tantermet építettek ezen a nyáron, illetve a cse­répkályhákat cserélték fel központi fűtéssel a szili általá­nos iskolában. Lesz Gyula is­kolaigazgató elmondta: a 12 tagú tantestületnek majdnem gyan szorított háttérbe ben­nünket. Egyrészt olyan va­gyoncsoportokat állapítottak meg, ami számunkra előnyte­len volt, a műszaki felszere­lésből kisemmiztek, s ezeket a döntéseket sorra megsza­vazta a közgyűlés, hiszen mi csak 135-en vagyunk, ők pe­dig 390-en. Aztán az engem követő aktív dolgozókat a tsz-elnök felmentette a mun­kavégzési kötelezettség alól, a munkaviszonyunkat viszont nem volt hajlandó megszün­tetni, tehát munkanélküli-se­gélyre nem vagyunk jogosul­tak, viszont a keresetünktől elestünk. Amikor ezt szóvátet- tük, azt mondta: azért mentett föl, hogy legyen időnk az új tsz szervezésére, de ha dolgozni akarunk, a téeszben van munka, mehetünk kapálni. Vagy-vagy Vétek József téeszélnök: — Nekem annak a négy­száz embernek az érdekeit kell néznem, aki itt marad. így sem lesz könnyű dolgunk a a fele kicserélődött. Öten el­mentek, s helyüket két tanító­nővel és három tanárral töltöt­ték be. Tavaly szinte kötéllel kellett fogni a pedagógusokat némelyik vidéki iskolákba, most minden állásra többszö­rös a túljelentkezés. Igény pe­szétválás után. Egyébként ennek az egész kiválásnak nem sok értelmét látom, hi­szen a jelenlegi téesz jól mű­ködött, és jövője is lenne. Zsiga hiúsági kérdést csinált a kiválásból: elsősorban szemé­lyes okokból akar elmenni. Égyébként ne gondolja, hogy csak a kiválás miatt nem sze­retik itt, a faluban sokan. Jó néhány olyan dolgot csinált itt, felelős'beosztásban, ami nem egészen nevezhető fairnek. A kiválni szándékozók munkavi­szonyát valóban nem szüntet­tem meg, csak a munkavég­zési kötelezettségüket. Ok persze azt szeretnék, ha vég- kielégítést is, meg munkanél­küli-segélyt is kapnának, de az nem fog ám menni. A bölcs asszony A göllei állapotokat talán az az idős asszony jellemezte a legpontosabban, aki legyintve egy nagyot így szólt az előző este történtekre: „Eh, meghő- börödött a falu népe". Nagy László dig csak idegennyelv-sza- kosokra van. Szilban is most vált végre megnyugtatóvá a szakos ellátottság. Újraéled a sport-, úszó- és honismereti szakkör, s tervezik a padlástér klub- és könyvtárszobává való átalakítását. N. L. Kaposfő polgármestere dr. Antal László körzeti orvos. Meg­bízatása társadalmi. A körjegy­zőséget Taníts Tibor vezeti. Tőle tudtuk meg: Kaposfő nagy fába vágta fejszéjét, de hát ez a fej­szék nagy fába vágásának ideje. Máshogy ugyanis nem megy. Az 1800 lelket számláló község képviselő-testülete elha­tározásra jutott, miszerint meg­építtetik az iskola tornatermét. Ehhez sikerült ugyan majdnem 6 millió forintos céltámogatást nyerni, de a 21 millió forintos végösszeg így is nagy terheket ró az önkormányzatra: pénztár­cáját érzékenyen érinti a beru­házás. De hát ez már csak így megy. Kis községnek felmutat­ható kis összegre kevesebb a negyvenszázalékos támogatás is. Kaposfő ezért várhatóan nem lesz képes újabb nagy beruhá­zásra, amíg a tornaterem el nem készül. A negyvenmillió forintos költ­ségvetés nagyobbik része, mint sok helyütt, nagyrészt az intéz­ményi fenntartás költségeiben merül ki. Kaposfőn több mint 21 Jártában-keltében gyakran éri meglepetés az embert. Büssü, augusztus végi hő­ség, a nap minimum hét ágra süt. Felkapaszkodunk a hor- hón a Jókai utca harmincki­lencedik számú házáig; beki­áltok, hatására egy asszony tekinget a lugas menedéké­ből. Adjon isten, köszönök, La­jos bácsit keresem, teszem hozzá. — Lenn van a kertben — mondja az asszony, aztán hozzáteszi: — Lemenni már nem bírok, de mindjár lekátok neki. Ezt teszi, tényleg kiabál; idővel egy kalapos bácsika tű­nik föl a lejtős kertből felfelé jövet. Lekezelünk, majd mesé­lem jöttöm célját, de ezt már a kis parasztházban teszem. Nagy M. Lajos bácsira a postások révén akadtam. Büssü elmaradottsága érde­kelt, és ő „ami a szívén, az a száján" ember lévén nagy se­gítségnek ígérkezett. Beszél­getünk. Ő egy kínai közmon­dással nyit, miszerint egy kép millió forintba kerül az iskola és óvoda működtetése. Az egész­ségügyi fejlesztés sem olcsó do­log, bár ez utóbbira sikerült pá­lyázatot nyerni 116 ezer forint értékben. De pályáztak nevelési segély címen is, amelyből 500 ezer forintot nyertek, s ezt a rá­szorulóknak juttatják. Nem tesznek különbséget viszont a gyerekek között: a testület úgy érzi, hogy ebben e gazdasági helyzetben mindenki rászoruló, és minden kaposfői iskolás megkapja a tankönyvcsomagot ingyen. Ezenkívül minden álta­lános, közép- és felsőfokú isko­lában tanuló kaposfői diák kap még kétezer forint segélyt. Mint Taníts Tibor jegyző el­mondta: a helyi Kossuth Lajos Termelőszövetkezet már túl van az átalakuláson, a földek egy­kori birtokosai közül tizennyol­cán nyújtottak be kárpótlási igényt az első törvény alapján. A földkijelölések megtörténtek, hamarosan az árverésen is túl­esnek. Az előzetes beszélge­tések szerint lesz olyan is, aki maga műveli a földjét. B. T. többet mond, mint száz sor írás. S mint elmondta, gondol itt arra, hogy széthordták egy épületet, és azt a fotó miként örökítette meg... Rengeteg a lopás és betö­rés a környéken, ám ahol nincs törvény, ott civilizáció sincs, vallja, és persze, igaza van. TANÉVKEZDÉS SOMOGYSZILBAN Új utak Zselickisfaludon, Szilvás- szentmártonban, Patcán és Szennában is szilárd burko­latú utak épültek a nyáron.. A négy község úthálózatának rendbetétele mintegy 7 millió forintba kerül. Szennában az iskolához szertárat építtettek, s ezt a nebulók már használ­ják. Az iskola köré kerítést is készítenek. E munkálatokra hárommillió forintot fordít az önkormányzat. Gázvezeték Sántoson Július elején kezdték el épí­teni s a napokban el is készül a gázvezeték-rendszer Sán­toson. Létrehozására építőkö­zösség alakult. A településen élő családok mintegy nyolc­van százaléka vállalta magára a gáz bevezetésével járó öt­venezer forintos költséget. Emlékmű Csökölyben Csökölyben a II. világhábo­rúban elesettek tiszteletére ál­lítottak emlékművet. A meg­emlékezésen az elesettek hozzátartozói, a település la­kói helyezték el koszorúikat. Segély a tanévkezdésre Kercseliget képviselőtestü­lete döntött a beiskolázási se­gélyekről. 1500 forintos támo­gatást szavaztak meg a köz ség összes óvodásának és ál­talános iskolásának, a közép- iskolások pedig 4000 forintos segéllyel kezdhetik az idei ta­névet. A mintegy száz gyere­ket érintő támogatásból az ál­talános iskolásoknak már meg is vették a tankönyveket és a legszükségesebb taneszkö­zöket. A képviselő-testület de­cemberre további támogatást is tervez. Útjavítás Nagyberkiben A nagyberki képviselők ígé­rik, hogy a szüretre járhatóvá teszik a Szalacska- és a Kata-hegyi utakat, három éven belül pedig burkolattal is ellátják ezeket. Útjavításokra és útépítésre háromszázezer forintot fordítanak. Majd a múltban kutakodunk: 1959. március másodikára megyünk vissza, amikor Büs- süben megalakult az első kol­hoz, és elvették Lajos bácsi legelőjét. Akkor még marhákat is tartott, ma már csak egy öreg lova van. De ekkor már rég nem az elmaradott Büssü- ről beszélgetünk, hanem a magyar parasztról, akitől haj­danán elvették azt, ami neki az életet jelentette. A földet. Lajos bácsi kikísér, közben egy versbe kezd, hosszú pá­ros rímelésű versbe, és soha nem akad el; tudja, mintha a testébe-húsába írták volna. Elvégre a magyar paraszt si­ráma ez. Aztán egy népi írót idéz. Mennünk kellene már, mondom, beszélgetünk mi még, de ehhez egy hét kéne. Nem igaz, cáfol meg, kevés lenne az. És mosolyog. Szegényen, de büszkén él egy Lajos bácsi Büssüben. Benne elevenen él a magyar paraszt örök büszkesége. Balassa Tamás „Egy kép több, mint száz sor ’

Next

/
Thumbnails
Contents