Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-17 / 220. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1992. szeptember 17., csütörtök Hegedűverseny­díjak a győzteseknek A 20 esztendős kanadai Erika Raumnak ítélte a 4 ezer dolláros első díjat a zsűri a Szigeti József nemzetközi he­gedűversenyen. Második lett az amerikai Rachel Barton, s teljesítményét 3 ezer dollárral jutalmazták; a 2 ezer dolláros harmadik díjat a japán Kimura Etsuko kapta. A mindvégig igen magas színvonalú ver­seny végén különdíjakat is ki­adtak: a Liszt Ferenc Kamara- zenekar Mozart-díját a győz­tes Erika Raum, Budapest vá­mosnak a kortárs kompozíciók legjobb tolmácsolásáért adott díját — Vajda János Just for you című darabjáért — a ma­gyar Eckhardt Violetta, illetve az amerikai Rachel Varga, végül a Crescendo különdíját a verseny második helye­zettje, Rachel Barton kapta. Csodás gyógyulás Az Opus Dei katolikus moz­galom megalapítójának, a II. János Pál pápa által ünnepé­lyesen boldoggá avatott Jo- semaria Escriva de Balaguer- nak újabb csodás gyógyulást tulajdonítanak — jelentette a Kathpress hírügynökség Ró­mából. Egy 70 éves spanyol férfi, Josep Mas, aki tíz évvel ezelőtt autóbaleset következ­tében megbénult, a boldoggá avatás bejelentésének pillana­tában fohászkodott Escriva de Balaquerhez, kérve őt, hogy „most azonnal” gyógyítsa meg, mert tudni akarja, hogy kinek köszönheti gyógyulását. A férfi — a jelentés szerint — fél órával később családja legnagyobb meglepetésére mankó nélkül fölkelt, és más­nap minden segítség nélkül elment hazulról. A bejelentést az egyház természetesen vizsgálja. Arvisura-siker Kairóban m A kritikusok legjobb rende­zésért járó elismerését kapta a kairói nemzetközi kísér- leti-színházfesztiválon Somo­gyi István, aki az Arvisura Színházi Társasággal Sha­kespeare Szentivánéji álom-ját vitte színre. A ren­dezvény záróünnepségét a gizai piramisok tövében felállí­tott színpadon tartották, s ott osztotta ki a díjakat Faruk Hoszni egyiptomi kulturális miniszter. A fesztivál nemzet­közi zsűrije a legjobb elő­adásnak szóló díjjal a libanoni és a szíriai társulat bemutató­ját jutalmazta; a legjobb szí­nész díját egy román és egy moldovai színésznek ítélte. Yamaha-importőr az Atlantic Kft A japán hangszergyártó Yamaha kizárólagos impor­tőre lesz a Neményi Béla ve­zette Atlantic Kft. Az erről szóló dokumentumokat pár napja írták alá. A tájékoztatón bejelentették: a 10 millió forin­tos alaptőkével létrejött kft-nek két tulajdonosa van, a 85 szá­zalékban részesedő Neményi Béla és Boros László. A kft-t ez év januárjában alapították, azóta készítették elő a Rá­kóczi úti bemutatóterem meg­nyitását. Az Atlantic Kft, amely nevét Neményi Béla egykori zenekaráról kapta, a japán cég zongoráit, fúvóshangsze­reit, gitárjait, dobjait, elektroni­kus orgonáit, szintetizátorait forgalmazza — évente 15 mil­lió osztrák schilling értékben. A nyugdíjas operettsztár Beszélgetés Németh Marikával A kíváncsiság hozta őket Jövő szeptembertől belga előadók a kaposvári főiskolán Németh Marika otthonában, a konyhában Az elmúlt hónapokban két kellemetlen dolog történt Né­meth Marikával. Több órán át tartó, komoly operációja volt az egyik, ám a művésznő szerencsére hamar kigyógyult be­lőle s már ismét a régi, őszinte mosolyával és jókedélyével ül az Andrássy úti Művész cukrászdában, ahol találkozunk. A másik dologról talán nem is helyes, de mindenesetre pontatlan fogalmazás - azt mondani, hogy kellemetlen­ség. Fliszen itt többről, azaz másról van szó: egy állapot megszűnéséről, egy új helyzet keletkezéséről. Ne kerülges­sük tovább: arról van szó, hogy Németh Marika ez év ta­vaszától immár nem a Fővá­rosi Operettszínháztól kap fi­zetést, hanem a Nyugdíjfolyó­sító Intézettől részesül illet­ményben. (Nem mondom meg, mennyit küldenek, mert szégyellnivalóan kevés ez egy kiváló, nemzetközi rangú mű­vésznek — és természetesen nem az ő szégyene). Vagyis mindent összevéve: ez a még mindig fiatalságot mutató, kedves és ragyogó mosolyú nő az előbb említett előzmények után lehetne ép­pen fáradt és rosszkedvű is. — Ugyan miért lennék az? — kérdi Németh Marika. — Kórházban pihen az ember, s utána is. Rosszkedvűnek lenni pedig azért nem érdemes, mert semmivel sem kerül többe, ha jókedvű vagy, mégis sokkal kifizetődőbb. — Azt kérdi, hogyan to­vább? — folytatja. — Nyilván­való, hogy művésznek a nyugdíjas állapot nem jelent­het nyugalmi állapotot. A dol­gok persze nem tőlem függ­nek, a színész aktív korában is kiszolgáltatott: nem ő vá­laszt, hanem őt választják. Az Operettszínház azonban, re­mélem, a jövőben is gondol majd olykor rám. Például foly­tathatnánk a Nagymama elő­adásait. A közönség szereti a darabnak ezt a fényesszabol- csosított, Kardos G. György által átdolgozott változatát. Es boldogan állok minden új sze­rep elé is. — Évtizedek óta sokat van külföldön is, Marika. — Legutóbb Torontóban léptem fel, nem először per­sze. — Csak nem néhai Kertész Sándor színházában? — De, működik még; Kosa­ras Vilmos (Pufi) vette át, és az alapítóról Kertész Sándor Színháznak nevezte el. Sze­gény drága Sanyi, aki Déryné voltam Amerikában címmel könyvet is írt kinti színházi vál­lalkozásáról, azt azért nem gondolta volna, hogy egyszer még színházat is elneveznek róla. • Hányszor volt Amerikában ? — Az Egyesült Államokban és Kanadában együttvéve hétszer. Annál távolabbi he­lyeken is jártam, Ausztráliá­ban például háromszor. — Az Operettszínházzal? A Magyarok Világszövetségé­vel? Vagy magánmeghí­vásra? — Mindhárom változatban. Münchenben, Kölnben, Kob- lenzben állandó szerződésem is volt a színháznál. Volt dal- és áriaestem, énekeltem oly­kor operát is. — Emlékszem: operaéne­kesnőnek indult, csak túl fiata­lon kiugrott, a Vígszínház Ne­bancsvirag előadásának fő­szerepében, és aztán megma­radt az operettműfajnál. — Igen, az a Jób Dániel-féle maszek Vígszínházban történt a háború után, aztán Várkonyi Zoltán maszek Művész-szín­háza is operettben, a Csókos asszonyban kínált főszerepet és innen, még mindig az álla­mosítás előtt, a maszek Ope­rettszínházba vitt el Fényes Szabolcs, aki különben ké­sőbb az államosított Operett­színháznak is igazgatója lett. — Az operett eltérítette ugyan eredetileg választott pá­lyájáról, az operától, de az operettek világában is a leg- muzikálisabb, legdallamosabb darabokban játszott. — Igaz. Ilyen A mosoly or­szága, az Egy éj Velencében, meg még néhány; úgy lubicko­lok ezekben, mint hal a víz­ben. Persze szeretem a kevésbé fajsúlyos operetteket is, ame­lyeknek a zenéje nem annyira igényes. A dolognak ugyanis az a titka, hogy nem kottafeje­ket kell énekelni, hanem dal­lamokat. Alaposan el kell ol­vasni a partitúrát, megérteni és megérezni, hogy mit is akart a komponista, ráállni az ő hullámhosszára. Ha igazán beleélem magam, akkor nincs baj a zenei megformálással. Én még ma is valósággal transzba esem a jó muzsiká­tól, lúdbőrzik a hátam, révü­letbe kerülök. Ez nemcsak a jó éne­kes-színésznő titka, hanem megfejtése annak is, miért szereti Németh Marikát any- nyira a közönség. Mert mindaz, amit itt most elmon­dott, csak úgy sugárzik az egyéniségéből. Barabás Tamás Belgiumból érkeztek ven­dégek a közelmúltban a ka­posvári tanítóképző főisko­lára. Roger Deldime, a brüs­szeli egyetem szociológiai in­tézetének vezetője, a brüs­szeli Charles Buls Tanító­képző Főiskola pedagó­gia-pszichológia professzora és Jean-Pierre Gustin föld­rajzprofesszor elmondta: a Brüsszelben rendezett nem­zetközi fiatalság-fesztiválon hallottak először a kaposvári tanítóképzőről. Elsősorban az keltette fel az érdeklődésüket iránta, hogy francia szakos ta­nítóképzés folyik itt, s már a második évfolyam kezdte meg munkáját az idén. — Találkozni akartunk azzal a néppel — mondták —, ame­lyik bár nem a mi kultúránk szerint nevelődik és művelő­dik, fejleszteni és tanítani igyekszik a francia nyelvet. Ez a néhány nap elsősorban arra volt jó, hogy rájöjjünk, meny­nyire nem tudunk semmit a magyarokról és hogy az isko­láink közti kapcsolatteremtés lehetőségeiről szó essék. Szeretnénk, ha sikerülne a két iskola között testvérkapcsola­tot kialakítani. Leitner Sándor főigazgató­val már két együttműködési formáról döntöttek. Két jö­vendő gyakorlóiskolai francia­tanárt, — a főiskola két volt tanítványát — vendégül látják Belgiumban. Ők két hetet töl­tenek majd kint jövő augusz­tusban, s többek között egy brüsszeli ifjúsági színházi fesztiválra is hivatalosak. Emellett jövő szeptember­ben belga professzorok jön­nek Kaposvárra, hogy tovább­képzést tartsanak az itteni franciaszakos hallgatóknak. Az első téma, amelyet Gustin professzor fog előadni: a nyu­gat-európai kultúra története és Nyugat-Európa nyitása a keleti országok felé. Ezenkívül irodalmi, gyermekirodalmi, va­lamint drámapedagógiai mű­helyeket és foglalkozásokat is tartanak majd franciául. Arra a kérdésre, hogy mi­ben különbözik az itteni taní­tóképzés a belgától, elmond­ták: Belgiumban nagyobb gondot fordítanak a gyakor­latra. Az általános iskolai nyelvoktatásunkat , azonban nagyra értékelik. Többek kö­zött meglátogatták a'gyakorló- iskola franciatagozatos osztá­lyát is. N. L. Támogatást kap a Portéka és a Sün Sámuel ovi Negyedmilliárd forint közművelődésre Az ország csaknem másfél ezer településéről több mint ki­lencezer kérelem érkezett a közművelődési pályázatra. Központi keretből a települé­sek minden állandó lakosuk után 200 forintos közművelő­dési támogatást kapnak, to­vábbi negyedmilliárdot a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium nyilvános pályáza­tán lehetett elnyerni. Ebben az évben hat téma­kört részesítettek előnyben. A tárca elsősorban a települé­sek művelődési hagyománya­inak megőrzését, az amatőr művészeti mozgalmakat tá­mogatta, s erre csaknem 100 millió forintot szánt. A fennma­radó összeggel — egyebek között — a hátrányos helyzetű települések közművelődési tevékenységét, a humán- és közhasznú információs szol­gálatokat, a népfőiskolákat és az iskolarendszeren kívüli fel­nőttképzést segítette a minisz­térium. Kapott pénzt óvoda, könyv­tár, nyugdíjasklub, alapítvány, cigányszervezet, tűzoltó-ze­nekar és természetesen sok művelődési ház, a mozgáskor­látozottak több helyi szerve­zete, néhány egyházi iskola és alkoholmentes ifjúsági klub. A legkisebb összeget — 1673 forintot — Klárafalva ön- kormányzata, míg a legtöbbet — 3,5 milliót — a soproni Né­meth László Közép-európai Népi Akadémia veheti fel. A szekszárdi székhelyű Du- namenti Folklórfesztivál ope­ratív bizottságát 800 ezer fo­rinttal támogatta a kuratórium, de eredményesen pályázott többek között a kecskeméti természetgyógyász-egyesü­let, a nyugdíjas pedagógusok füzesgyarmati klubja, a jász­berényi Sün Sámuel Óvoda, a komáromi Portéka zenekar, a zalaegerszegi Reflex Szín­pad, a Somogy Táncegyüttes Alapítvány, a komlói Széche­nyi Kör, a hollókői hagyomá­nyőrző egyesület is. Több mint négy és fél ezer egyéni és kö­zösségi pályázónak ítélt a ku­ratórium kisebb-nagyobb tá­mogatást. (szó) KLIMT ELETE ÉS MŰVÉSZETE Múzeum lesz a Goldfinger-házból? A Duna Könyvkiadó gondo­zásában megjelent Susanna Partsch Gustav Klimt élete és művészete című könyve. A kö­tet kedden az Osztrák Kulturá­lis Intézetben mutattak be a sajtónak és a szakmai közön­ségnek. A 96 színes képpel és 35 grafikával illusztrált, reprezen­tatív kivitelű album — németül — két éve jelent meg Mün­chenben, s magyarra Tandori Dezső ültette át. Mojzer Miklós, a Szépmű­vészeti Múzeum főigazgatója a könyvbemutatón örömmel szólt arról, hogy e kötet által a magyar közönség is megis­merkedhet az egyetemes fes­tészettörténet e kiemelkedő alakjának életével és művé­szetével. Gustav Klimt (1862-1918) osztrák festő, grafikus és iparművész. A bécsi szecesz- szió jelentős képviselője. Freskói, portréi, tájképei, va­lamint erotikus témájú grafikái Európa-szerte ismertté tették. James Bond alakjának kia­gyalója, a hírneves angol író, lan Fleming állítólag tiltakozott az ellen, hogy a magyaror­szági születésű Goldfinger Ernő építész 1938-ban ultra­modern házat épített a szom­szédságában. Fleming ké­sőbb azzal bosszulta meg magát, hogy regénysorozata leghíresebb bűnözőjének a Goldfinger nevet adta. Fél év­század elteltével most ismét vita tárgyát képezi a londoni Hampstead negyedben épült lakóház. A National Trust nevű szervezet, amely az an­gol kultúrörökség megőrzésén fáradozik, múzeummá akarja átalakítani. A szervezet több mint kétmillió, nagyrészt kon­zervatív beállítottságú tag­sága viszont fellázadt a terv el­len. Ez lenne ugyanis az első eset, hogy a National Trust, amelynek számos történelmi értékű vidéki lakóház és kas­tély képezi a tulajdonát, mo­dern épületet szerezne meg. A Trust azzal érvel, hogy mekkora lehetőség rejlik a hí­res modernista építész lakó­házának megszerzésében, a ház teljes berendezésével együtt. Á bútorzat egy részét maga Goldfinger Ernő ter­vezte, s a berendezési tárgyak közt vannak Henry Moore- és Max Ernst-alkotások is.

Next

/
Thumbnails
Contents