Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-17 / 220. szám

1992. szeptember 17., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Járda épült Kutason Több mint egy kilométernyi járdát építtetett az idén a ku- tasi önkormányzat. A munkát az önkormányzat által foglal­koztatott közhasznú munká­sok végezték, akik emellett még a temetőrendezésben és kerítésépítésben is részt vet­tek. A községben több mint száz munkanélkülit tartanak nyilván, számuk azonban a jövőben várhatóan tovább nő. Közülük tizenöten vesznek részt közhasznú munkán. Elkészült az utolsó utca is Rinyabesenyőben már min­den utcában szilárd burkolatú a kövesút. A múlt héten a Ma- kadám Kft kivitelezésében el­készült a falu utolsó 350 méter hosszú útja is. A jövőben így az utakon csak a karbantartási munkálatokra kell gondot for­dítania a településnek. Testnevelésben kiváló A „Testnevelésben és sportban kiváló iskola” címet nyerte el — a megyében egyedüli .tanintézetként — a nagyatádi Babay József Álta­lános Iskola. A kitüntető cím elnyeréséhez hozzájárult, hogy sikerült megteremteniük a személyi és tárgyi feltétele­ket ahhoz, hogy az iskola minden tanulója, a nevelők és a szülők nagy része rendsze­resen és eredményesen spor­tolhasson. Túlterhelt a szennyvízhálózat Manapság túlterhelt, más­kor azonban szinte kihaszná­latlan a nagyatádi szennyvíz- hálózat. A szezonális ingado­zást elsősorban a konzerv­gyár vízfelhasználása okozza. A további fejlesztéshez a tisz­títót kell bővíteni; az erre kiírt pályázatot nemrég egy tata­bányai kft nyerte el, s így a több mint negyvenmillió forin­tos beruházás a jövő szezonra már elkészülhet. Rinyakovácsi útfelújítás Útfelújításra, a poros utcák lekövezésére több mint másfél millió forintot költött a rinyako­vácsi önkormányzat. Persze az útépítések mellett sem tét­lenkednek a falubeliek: egy ideje a református temető be­járata is megújult formával hívja fel magára a figyelmet. Ápolónőképző tanfolyam Ápolónőképző tanfolyam indult a nagyatádi kórházban. A tanfolyamra munkanélküliek jelentkezhettek, akik érettsé­givel rendelkeznek. A munka­ügyi központ közreműködésé­vel huszonhármán jelentkez­tek, ők tizennyolc hónap múlva kapják meg az ápolónői képesítésüket. Hajmeresztő indulatok B erényben Fodrászháború ollócsattogtatással — A „petíciót” 250-en írták alá Vibrál a levegő Iharosberértyben, két pártra szakadt a falu népe. A háborúskodás oka nem a kárpótlás vagy a képviselő-testület alkalmatlansága. Két helyi fodrász peré­ről, a község apraja nagyja előtt ismert Zsirmonné kontra Jakabné ügyről van szó. Rinyabesenyői akácsor(s) A téesz vágja — a falu tiltakozik — a polgármesternek nem hiányzik — Elé állunk mi az autónak is — mondja egymás szavába vágva tucatnyi férfi a rinyabe­senyői italkimérés előtt. — Fát innét el nem visz a téesz. — Kivágják a fasort — mu­tat egyikük az akácsor irá­nyába. írja csak meg — biztat egy testes helybéli. — Negy­ven évig rabolták a falut, nem maradt itt már semmi. Most, hogy végre a miénk lehetne a község, még most sincs meg­állás. A téesz a földet nem műveli, a közeli majort meg hagyják romba dőlni. — Bizony — bólogat egy pádon ülő. — Ott laktam ma­gam is, most meg az utat már benőtte a gaz. Elég szomorú, hogy a polgármester az ő párt­jukra állt... — Nem tehet róla, kis hata­lom ő ehhez — mondják töb­ben is. A falu belterületén lévő fa­sort nemrég kezdte vágni a lábodi téesz egyik brigádja, ám a besenyőiek tiltakozását látva aznap korán hazamen­tek a munkások. — A polgármester állíttatta le a munkát — mondja a szomszéd házban lakó Ne­mes Béla. — Aztán másnap megint jöttek a favágók és mondták: megegyezett az el­nök és a polgármester, most már szabad vágni az akácost. Engedélyt nem mutattak, de állították, hogy tíz méternyi fát az óvodához visznek. A tüze­lőért még fizetni is kell a be­senyőieknek, amikor ez az akácos fél éven belül már az övüké lehetne. így tarra vágott területet kap majd a falu. A polgármester nem szíve­sen foglal állást az ügyben. Annyit azért elmond: ő állít­tatta le a favágást és ő egye­zett bele a munkák folytatá­sába, mert szerinte a falunak nem kell az akácsor. Szemé­lyesen tárgyalt az elnökkel, és sikerült megegyezniük. Tíz méter fa a faluban marad. — Harminc méter is lesz be­lőle, ha mind kivágják a fákat. A majorra is lett volna egy vevő, de a téesznél jó, hogy el nem zavartak — panaszolja Nemes Béla. Katona Sándor, lábodi té- eszelnök igyekszik tisztázni a helyzetet: — Mivel nem üzemtervezett erdőről van szó, ezért enge­délyt sem kellett kérnünk az erdőfelügyelőségtől. Az ügy már másfél éve húzódik, és akkor éppen a polgármester­rel tárgyaltunk, hogy mi legyen a fák sorsa. A terület a földkije­lölést követően az önkor­mányzat tulajdonába kerül majd, ezért most többen ber­zenkednek. Ám ha másfél éve kivágtuk volna a fákat, már senki nem emlékezne rájuk. Megegyeztünk -a polgármes­terrel, a falut ő képviseli. — Ha nem sikerült volna megegyezniük? — Az más helyzet lenne. De a fa még akkor is a miénk. B. Zs. — Ha kell, hetente jelentem fel, de az igazamat akkor sem hagyom — mondja felháboro­dottan Zsirmonné Tömpék Beáta. — Jól bevezetett fod­rászat volt az enyém itt, a főút mellett, tanulókat is foglalkoz­tattam, a kiszolgálásra senki sem panaszkodott. Miután Ja- kabnét — aki egykor szintén fodrászkodott a környéken — kitették a munkahelyéről, megkeresett engem, hogy szívesen dolgozna nálam. Csak férfifodrász képesítése van, így mondtam: nekem ő nem kell, ha akarja, nyisson önálló üzletet. Sokáig enge­dély nélkül dolgozott, nem fi­zetett esztékát, sem adót; le­törte az árakat, a kuncsaftok egy részét átcsábította magá­hoz. Megpróbáltam a jegy­zőnő előtt megbeszélni vele az ügyet. Nem sikerült, ezért nem tehettem mást, mint felje­lentettem. A fogyasztóvédelmi felügye­lőség állásfoglalása szerint a női frizurák elkészítése „felké­szültebb ismereteket igényel”. A vendégkör azonban vallja: Jakabné kitűnően vág, szárít és fest... Csakhogy engedélye nincs hozzá. — 1986 előtt végeztem a szakmunkásképzőben, amikor még külön szakmának minő­sült a női- és a férfifodrászat — veszi sorra a történteket Jakab Antalné. — Azóta a két szakmát összevonták. Igaz, én is tanultam a dauerolásról és festésről, de gyakorlatban nem vizsgáztam belőle. A fa­luban férfifodrász nem él meg. Női- és férfifodrászatra kértem és kaptam vállalkozói enge­délyt, de minden vendégem­nek elmondtam, hogy miré van képesítésem. Kétszáze­zer forint kölcsönt vettem föl, hogy berendezhessem a mű­helyemet, de most nem dol­gozhatok, mert van egy jóaka­róm, aki kontárkodásért he­tente feljelent. A tudtomon kí­vül kezdtek aláírásgyűjtést, hogy női frizurákat is vághas­sak. A papírt 250-en írták alá, de foganatja nem volt. A ven­dégeimet tanúként citálják a tárgyalásokra, velem úgy bánnak, mint egy bűnözővel. A polgármester meg azt mondta: talán ha fizetnék egy méltányos összeget Zsirmon- nénak havonta... — Miért nem képezi át ma­gát? — vág vissza Zsirmonné. — Ha azonos feltételekkel versenghetnénk, semmi ba­jom nem lenne. De így? Ez egyenlőtlen küzdelem. Amíg be nem mutatja a papírt, addig itt nem dolgozik! — Hogy küldeném el a to­tyogó öreg néniket, akik szinte könyörögnek, hogy csináljam meg a frizurájukat? — érvel Jakabné. — Ha letehettem volna a szakvizsgát, már rég megtettem volna, de félek: az áskálódás akkor sem ér véget. A köztársasági megbízott területi hivatalának állásfogla­lása szerint a jegyzőnő helye­sen járt el az ügyben, amikor megbírságolta a női frizurát készítő férfifodrászt. Jakabné azonban ügyvédhez fordult, a Zsirmonné-pártiak pedig ellen­lépésre készülnek. A hajba kapott két „női figaró" csatája egy ideig még borzolja a kedé­lyeket. Barna Zsolt A visszája is olyan, mint a színe Az atádi hímzóasszony népszerű térítői Nagy sikert aratott leg­utóbb Olaszországban be­mutatott kézimunkáival Mo­hai Vendelné. Nagyatád testvérvárosában rendeztek kiállítást mai képző- és iparművészeti alkotásokból, s a látogatók valamennyi hímzését megvásárolták. Mohai Vendelné kislány korában Vésén próbálkozott először az akkoriban divatos hétszeles alsószoknya var­rásával. Kelimeket kezdett varrni a 60-as években, majd megismerkedett a ka­locsai, a kárádi és a három­fai hímzésmintákkal. Most is szereti mindegyiket. Rend­kívül kényes az eredeti min­ták és színek megtartására, valamint az öltések eldolgo- zására. — Ha egyet nem jól öltök, akkor azt visszahúzom, és újra öltök a tűvel — magya­rázza mestersége titkát. Keze alól nem is került ki még „félresikerült” munka. — Nálam a visszája is olyan, mint a színe — mutat egy té­rítőt, amelyről csak akkor ál­lapítható meg, hogy a „visz- szája”, ha a nap már kifakí- totla a „színét”. Margit néni sohasem dolgozik műszálra: alapanyaga a lenvászon és a batiszt. Szívesen risel si- fonra is. Munkáját nemcsak közvet­len környezetében dicsérik: többször vett részt országos kiállításokon, s onnan több munkája is zsűrizve érkezett haza. Felkeresik lakásán külföldi érdeklődők is. Háromfai és ókalocsai munkáit leginkább az ola­szok kedvelik, meg a vissza­térő német vendégek. Elvit­ték hímzéseit már Angliába és Franciaországba is. A kézimunkái iránti érdeklő­désre jellemző, hogy egy szögletes térítőt tizenkilenc alkalommal is levarrt. Büszke a kalocsai és vései „menyecskékre”, hiszen ba­báinak még a szempillái is varrva vannak. Látogatásomkor a nagy­szoba ablakára külön feltette azt a függönydrapériát, amelyben megtalálható a kék szín kilenc árnyalata. Örökébe a családjából senki nem lépett, pedig ta­pasztalatait szívesen meg­osztaná másokkal is. Németh István A napokban kezdték szedni az almát a vései téesz gyümöl­csöskertjében. Az almafák metszését és gondozását az idén vállalkozásba adták, de a szüretkor — a korábbi évek­hez hasonlóan — diákok is dolgoznak majd a falu határá­ban levő gyümölcsösben. A 200 hektárnyi területen termett almát külföldre szállítják, ahol majd gyümölcslevet készíte­nek belőle. Az idei termés gyengébb ugyan, mint a tavalyi volt, ám a kereslet nagyobb az egy évvel korábbinál. Vérebbemutató és kirakodóvásár Vadásznap Nagy­sallérban Vadásznapot szervez a hétvégén a Lábod melletti Nagysallérban a Somogy Me­gyei Vadászok Szövetsége, a Délsomogyi Mezőgazdasági Kombinát és a lábodi önkor­mányzat. A szombati ünnep helyszí­nén, a nagysalléri vadászház­ban 10 órakor kezdődnek a programok. Rá fél órára öku­menikus istentiszteletre, Hu- bertus-misére gyűlnek össze a jelenlevők, délután pedig vadászati fórum várja főkép­pen szakmai közönséget. Közben kicsik és nagyob­bak egyaránt jól szórakozhat­nak, hiszen lesz íjászbemu­tató a Kassai-cég szervezé­sében, sportlövő- és íjászver­seny, de vadászkutya és- vé- - rebbemutató is. Vadászkürtö­sök szólaltaták meg hangsze­rüket, s lesz fúvós-térzene is. A rendezvények hosszú sorát élővadbemutató és kirakodó- vásár zárja. A vadásznapra minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Next

/
Thumbnails
Contents