Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-16 / 219. szám
1992. szeptember 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 9 A HATTYÚK VÉDELMÉBEN (Fotó: Király J. Béla) Folytatódik a drosztháború A Somogyi Hírlap augusztus 13-i számában megjelent Ta- xisháborgó Kaposváron című cikkre reagál a következő levél. A Somogyi Hírlap augusztus 17-i számában írás jelent meg Zaj, szemét zavarja az üdülést Siófokon címmel. A téma az üdülőtulajdonosok gyűlésén elhangzott panaszok nyomán íródott. Legtöbb gondolatában számos igazság van, két dolog azonban vitára késztet. Az egyik a szegény balatoni hattyúk elleni vád, a másik az ugyancsak szárnyasok, a sétarepülők ellen beterjesztett panasz. Jó pár éve, egy nagyon hideg télen megjelentek tavunkon a hattyúk. Nyilván a nagyon zord hideg űzte el őket hazájukból, és kértek tőlünk menedéket, amit — úgy vettem észre — mi szívesen meg is adtunk, hiszen a hattyú a madárvilág egyik legszebb, legelegánsabb madara. A helybeliek és a SZOT-beutal- tak egyik kedves időtöltése volt a hattyúk és persze az őshonos sirályok etetése. Örömmel észleltük, hogy tavasszal is itt maradtak. Ma reggel felhívtam a tisztiorvosi szolgálat (a volt köjál) illetékesét: tudnak-e egyetlen szalmonella-fertőzésről, amelyet hattyúürülék okozott volna. Nem tudtak ilyenről az egész illetékességi területen. Egyéb szalmonella-fertőzés persze volt, amit ételmérgezés, illetve szalmonella-ürítő okozott. Tehát újfent egy koncepciós perrel lettünk gazdagabbak. Egy hete a Balatonban úszva egy jó öklömnyi barnasággal találtam szembe magam, amely félreérthetetlenül az emberi táplálkozás végterméke volt. (Sajnos, ez nem először fordult elő.) Bevallom, sokkal szívesebben találkoztam volna egy hattyúval, ám e szépséges madarak főszezonban távol tartják magukat a nyüzsgéstől, nem úgy, mint ama végtermék, amelynek volt gazdája illemhelynek használta tavunkat. A hattyúk nem használnak tonnaszám napolajat sem, nem pisilnek bele a vízbe, és sok mindent nem csinálnak még. És a vadkacsák? Nekik szabad? No, persze, mert őket meg lehet enni, tehát hasznos madarak. A másik panaszolt téma a repülők. Ezzel, igaz, ez év nyarán tetemesen megnőtt a Balaton térségének égi légiforgalma. Sétarepülök, sétahelikopterek, sárkányok röpködnek, zümmögnek nappal. Véleményem szerint senkit nem zavarva éjszakai nyugalmukban, de még a nappaliban sem. Érdekes, hogy ugyanez a nyaralótulajdonos nem reklamált, amikor pár éve a szovjet MIG-vadászok dübörögtek éjjel és nappal olyan hang- robbanásokkal, hogy az ablakok majd kiestek. Az nem zavarta a polgárt. Isten tudja, engem a béke sétarepülői egy szikrányit sem zavarnak, annál inkább zavartak a szovjet légierő előbb említett gépei, valamint 1944-ben a repülőerődök, amit Liberátoroknak hívtunk, melyek nyomán földig lerombolt városok, pusztulás és halottak ezrei maradtak. Dr. Oláh Vilmos Csak a jobb megértés érdekében emlékeztetni szeretnénk arra is, hogy a cikk előtt körülbelül egy hónappal a Kapos Tv is foglalkozott a város taximegállóiért (taxidroszto- kért) fizetendő díjakkal, az e körüli alkudozásokkal. Alkudozásokról, tagadásról sőt fizetés megtagadásról is be tudunk már számolni. A befizetési határidő július 15-e volt. Ipartestületünkhöz eddig 89-en, a polgármesteri hivatalhoz nem tudjuk pontosan, hogy hányán, de kevesen fizettek be. A befizetni általunk el nem ismert összeget kell, amit az ipartestületnek a taxisok — úgymond — megszavaztak, a polgármesteri hivatal az összeget helyettünk elfogadta. Kérdezzük: milyen alapon? Ugyancsak elfogadták a taxisoknak azt az ajánlatát, hogy majd ők csekken befizetik a polgármesteri hivatal részére ipartestületünk által kiharcolt összeget. Az már nem zavart senkit a nagy káoszban, hogy szóbeli és írásbeli megállapodásunk volt és van a polgármesteri hivatallal az 1992. évi drosztdíjak általunk történő befizetésére. Ahogy az írásbeli megállapodásunk szól, az éves díj felét a hivatal részére átutaltuk. A taxisok is fizetgették a hivatalnak az ezer, az Ipartestületnek az ötszáz forintokat. Tisztelet a kivételnek, de a különleges kaposvári taxismorált ismerve ipartestületünk tudta, hogy Kadarkúti Sándor, a Karaván taxi vezetője, Baltavári Csaba és Balogh Dénes, a Tempó taxi vezetői, Szabó István, a Korona taxi vezetője, Nagy József, a Fortuna taxi vezetője olyat vállalt, amelyet eleve nem tudnak teljesíteni. Azt, hogy az összes taxis befizeti a polgármesteri hivatalnál — a helytelenül, jogtalanul — kapott csekken az ezer forintot. A hivatal illetékeseinek átej- tése sikerült. Mint az előzőekben is írtuk, a beígért 200-220 befizetés helyett összesen körülbelül százan fizettek eddig, két hónappal a határidő lejárta után. A befizetők némelyike már kérdezi, mi lesz azokkal akik nem fizetnek... Mi csak azt tudjuk, hogy nagyon átlátszó trükk volt, amit elhitt a hivatal. Ha ipartestületünk véleményét figyelembe veszik, nem itt tartanánk. De miért is adnának a hozzáértők, az ügyben érintettek véleményére? Természetesen mi továbbra is fenntartjuk igényünket a taxisokkal szemben. Ne ők állapítsák meg, hogy mennyiért dolgozunk a kívülállók érdekében? A taxisok jó részre jogtalan droszthasználó! Jogos akkor lesz, ha fizet is érte. Jó lenne, ha az illetékes hivatalok néha érdemben is együtt tudnának dolgozni az érintett érdekképviseletekkel. Készek vagyunk még most is — és szükségesnek is tartjuk — az önkormányzattal, a polgármesteri hivatallal az együttműködésre. Igen sok gond és probléma vár máris megoldásra. Ilyen a drosztok használata, rendje (mindenki rááll); az új drosztok építése, a meglévők rendbe tétele, karbantartása stb. Bízunk abban, hogy a polgármesteri hivatal partnerként fogad bennünket, és nem ellenünk lép fel. Rácz Károly Sárdi Lajos a Közúti Szolgáltató Ipartestület mb. elnöke titkára Mi lett a francia menekültekkel ? Fejlemények az üzlet- és kocsmaügyben Lapunk augusztus 24-i számában az itt következő levél szerzője szóvá tette már, hogy a kaposvári Anna utcai nonstop üzlet éjszaka palackozott szeszesitalt árusít és ezáltal az utcát éjjeli randalírozó, nyilvános kocsmává és illemhellyé változtatják. A városi önkormányzattól — állítólag a polgármester megbízásából — felhívott egy hölgy, hogy a továbbiakban az üzlet fog gondoskodni az utcai fogyasztás és italozás megakadályozásáról, és így ne kifogásoljuk a szeszes italok éjszakai árusítását. Ezek után, gondolom, jogossá vált az ügyben az a gyanúm, hogy a szeszes italok itteni árusításában az üzlet és az önkormányzat együttesen érdekelt. És hogy mennyire nem történt intézkedés, sőt még romlott minden, azt az üzlet az augusztus 29-30-i éjszakán a maga „bosszú-show”-jával még meg is tetézte, amennyiben este már sötétedés előtt italoztak az utcán, éjféltájt és kora hajnalban pedig a gépkocsin érkező és itt éjszaka szeszes italt fogyasztó tizenévesek a hangoskodás magasiskoláját mutatták be. Mindezekhez néhány orvosi megjegyzés. Magyarország világelső az alkoholfogyasztásban, az öngyilkosságokban, a 30-50 éves férfiak halálozásában, és az összes európai ország közül nálunk a legalacsonyabb az embereknek születéskor várható átlagos életkoruk. Ha ez így folytatódik, 100 év elteltével leradírozzuk magunkat Európa térképéről... Ennek megakadályozásáért mindany- nyian felelősek vagyunk! A városi önkormányzat azonban, amelyben jó orvosok és környezetvédők is vannak — úgy tűnik, inkább az alkohol-lobby egészségkárosítását, mint a képviselt emberek nyugalmát és egészségét támogatja. Ez pedig nagyon szomorú... Dr. Angeli István Kaposvár, Anna u. 10. Döbbenten, érthetetlenül olvastam a Somogyi Hírlap szeptember 8-i számában a Csákányi véres hajnal című riportot. Már olvasás közben meghökkentem! Ezt a nevet valahol, nem is nagyon régen, talán egy éve, olvastam valahol. De hol is?... Megvan! Megkeresve Varga Béla dossziéját, ahol a róla írt cikkeket, feljegyzéseket gyűjtöm, megtaláltam — hiszen ezért is tettem el — egy 1991. február 23-án megjelent, igen terebélyes cikket, amely 17 pontból áll. Összehasonlítottam a nevet, a községet, az elmosódott fényképet, s minden kétséget kizárok... Stimmel! Mindkét cikk ugyanarról az emberről szól, csak más megvilágításban. De miért is tettem el ezt a cikket? Azért, mert a 6. számú pont a franciákról, Balatonboglárról, Varga Béláról szólt. Közreadom most a Népszabadság cikkének 6. pontját remélve, hogy ez az ügy kutatásaim során sok mindent tisztázni fog, s újból eltűnik a múlt egy kis fehér foltja. „6. 1946. március 16-án tartóztatták le, de nem egyetlen esete, hanem több miatt. Ezek közül az egyik a franciák meg- szöktetése. F. L. Varga Bélát, a kisgazdapárti politikust apja és nagyapja révén kisgyermekkora óta jól ismerte. Varga Béla káplán volt Várpalotán, F. L. apja meg katonatiszt. Később Varga Béla a bogiári templom plébánosa lett. Itt találkoztak ’44-ben. F. L. a kényszerleszállt és lelőtt repülőgépek „kiértékelésével” foglalkozó csoport vezetőjeként járt-kelt. Egy elszállítás alkalmával bement a Béla bácsihoz, aki szólt neki, hogy franciákat kellene átvinni a határon Jugoszláviába, mert az oroszok közel vannak. F. L. megtette. Amikor Varga Béla megkapta a francia Becsület- rendet, azt mondta, „Lacinak” kellene a felét adni...” Farkas László csákányi polgármester, kérem higgye el, nincs bennem semmi előítélet. Csupán — ha már előkerült e fontosnak mondható téma — tisztázni szeretném Varga Bélára, Balatonboglárra és a franciákra vonatkozó részeket. Ezért szeretném tudni, hogy hol, mikor és kiket (név szerint) juttatott át Varga Béla kérésére Jugoszláviába? Tud-e róluk, tartja-e velük a kapcsolatot? Mindentől függetlenül szeretném megjegyezni: kényszerleszállásról és lelőtt gépekről az idős bala- tonbogláriak — a kor- és szemtanúk — nem tudnak semmit. Horváth Aladár A kulcs és a felelősség Teljes közfelháborodást okozott Garázssor a lakók háta mögött Lapunk augusztus 13-án közölte özv. Nagy Lajosné „Végtisztesség Szőlősgyörö- kön” című írását. Erre felel a következő levél. Az írás azt kifogásolja, hogy a hullaház kulcsát nem adtuk át részére és emiatt Balatonboglárra kellett a halottat szállítani, valamint a megbeszélt időpontban Bozsoki Lajos nem volt a halottas háznál. Tény, hogy július 31-én megjelent a polgármesteri hivatalban Nagy Lajosné a lánya kíséretében, és kifejezetten kérték, hogy adjak utasítást Bozsoki Lajos megbízott temetőgondnoknak, hogy a halottasház kulcsát részükre adja át. Én közöltem, hogy ilyen utasítást nem adok, viszont előzetes időpontegyeztetéssel a halott elhelyezését, temetés előtti ravatalozáshoz a halottasház kinyitását biztosítjuk. A temetés előtti napon (pénteken) 14.30-15 óra között valóban nem a szőlősgyöröki, hanem a bogiári halottasház hűtőkamrájába szállították. A halottszállítást a 36-38 fokos melegre tekintettel a temetkezési vállalat bogiári kirendeltsége így vállalta. Ennek ténye a megrendelésből, vállalati okmányokból is kiderül. Tehát finoman foglamazva: özv. Nagy Lajosnénak az az állítása, hogy emiatt kellett a halottat Boglárra szállítani, valótlan. Valótlan az is, hogy temetés előtt a ravatalozáshoz sem biztosítottuk a halottasház használatát. Temetés előtt 14.10 órakor a temető gondnoka a helyszínen volt és beszélt Túli Ferenccel, a temetkezési vállalat dolgozójával. Kovács Jenő jegyző 1989 nyarán költöztünk be a Kaposvár, Füredi u. 30. sz. alatti — akkor még —*■ tanácsi kezelésű bérlakásba, amelynek hátsó függőfolyosóval szemközti részével szemben egy homokbányához és szeméttelephez hasonló, elmunkálatlan földrészt találtunk. Az akkori tanács illetékeseinek jeleztük ezt az áldatlan állapotot és egyben hangot adtunk annak is, hogy a kérdéses területen bármiféle garázs létesítését teljesen ellenezzük, mivel gyermekeinknek nincs hol játszaniuk, és kértük, hogy e területen a lehetőségekhez mérten játszóterületet alakítsanak ki. Ha ez anyagi nehézségekbe ütközik, akkor a tanács engedélyével önerőből alakítunk ki lakókörnyezetünkhöz illő, kultúrált gyermekjátszóteret. Ez utóbbit a házban lakó, meglehetősen nagy számú kisgyermek léte indokolta, és indokolja jelenleg is. E kérésünket a Kaposvári Városi Tanács akkori illetékesei válaszra sem méltatták. A városi tanács, majd a „rendszerváltást” követően az önkormányzat illetékes szakemberei többször megtekintették a területet, de az ott lakók kérdéseire mindannyiszor kitérő választ adtak. Ezért okozott teljes közfelháborodást, hogy 1992 nyarán egy kft szakemberei megjelentek a helyszínen. Tőlük lehetett megtudni azt, hogy az ottlakók megkérdezése nélkül egy pontosan meg nem jelölt garázsszövetkezet garázs-alapterületenként 38 ezer 400 forintért megvásárolta a kaposvári önkormányzattól, és oda rövid időn belül garázsokat fognak építeni — olyan személyek részére, akik nem laknak sem a Füredi u. 30. szám alatt, sem a közvetlen közelben. Jogi vitába jelenleg nem bocsátkozva, véleményünk szerint az önkormányzat illetékes hatóságainak eljárása törvénysértő és minden demokratikus alapot nélkülöz. Információink szerint a garázsok szintkülönbséggel épülnek, amely azt hozhatja magával, hogy gyermekeink azok tetejére rásétálhatnak, és onnan le is eshetnek. A garázsok megépítése balesetveszélyt, fokozott környezetszennyezést jelent, és sérti az ott lakók jogos érdekeit. Dr. Takács Bálint Kaposvár, Füredi u. 30., fsz. 2.
