Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-16 / 219. szám
1992. szeptember 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Gyakori iskolabetörések A falusi iskolákba igen gyakran törnek be, nagy kárt okozva. A somogyszili iskolát rövid időn belül háromszor rabolták ki: tévét, videót, magnót lovasítottak meg a tolvajok. Még csak reménye sincs arra az iskolának, hogy a közeljövőben újat szerezzenek, mert — bár az önkormányzat igyekszik segíteni — a lehetőségeik igen szűkösek. Falugondnokok a településért Eddében, Felsőmocsoládon és Polányban is működik a falugondnoki szolgálat. A Népjóléti Minisztérium 1991-ben indult kísérletének célja, hogy a kis települések a falugondnok segítségével felzárkózhassanak a nagyobb településekhez; a falu létezéséhez, „működéséhez” szükséges feltételeket biztosítsa a falugondnok. Településenként eltérő jellegű szolgáltatásokat végeznek: feladatuk a gyógyszerbeszerzés, ételkihordás, óvodások és iskolások szállítása. Gyűjtővezetékről ivóvíz a falvakba A Kaposvárt ellátó ivóvíz-gyűjtővezetékről több település is igénybe veszi a rendelkezésre álló vízkontingenst. így többek között Nagyberki és Mosdós 250 köbméter, Kaposhomok 50, Zselickislak a csordahegyi víztárolóból 150 köbméter vizet vesz igénybe naponta. Középületek karbantartása Göllében folyamatosan karban tartják a középületeket, így rendbe tették a polgármesteri hivatal tetőterét, a Fekete István emlékház félújítására 600 ezer forintot költöttek. Az általános iskola külső tatarozását is elvégezték, az orvosi rendelő és az idősek klubja homlokzatát pedig felújították. Zimányi segítség iskolásaiknak Zimányban az idei tanévkezdésre összesen 242 ezer forint támogatást osztott ki az önkormányzat. 1500 forintos támogatást kaptak az alsó tagozatos iskolások, míg a felsősök 2500 forintot. 3500 forinttal segítették a középiskolások évkezdését, s a főiskolásokat 6000 forinttal támogatták. Az általános iskolásoknak részére a tankönyveket és a bérletet is ingyen biztosították. Túrák a Zselicben A Zselicben két teljesítménytúrán is részt vehetnek a természetkedvelők. A Zse- lic-40 éjszakai túra útvonala a simonfai túristaháztól indul és oda is érkezik vissza. A Zse- lic-50 nappali túra útvonala a Gyertyános völgyi túristaháztól a zselickisfaludi túristahá- zig tart. BÁNYAI ÁLMATLANSÁG „Jába gyaláznánk a kormányt, így is ölég az Antall baja!” Ha nem tud elaludni, Lukács Sándor és felesége azt számolgatja, hányán élnek még a faluban. Nincs nehéz dolguk: Bánya lakossága fogyóban van. — Százan sem vagyunk már — osztja meg velem számolgatásának eredményét a Bánya 49-es számú ház ura. Igaz, most panorámaházak alapozását kezdték meg, még a fővárosból is jönnek ide lakni vagy legalábbis víkend jelleggel használják ki majd a környék nyugalmát. Sanyi bácsi itt született, ismeri a régi állapotokat. — A háború után nyolcvankét ház volt itt, és laktuk vagy kétszázan — mondja. Kedves kis falu lehetett Bánya akkoriban. Két színjátszócsoport is működött egyszerre, az egyik a Lukács házaspár oszlopos tagságával. Közösen hordták össze a színpadnak valót, Pölös- kei-darabokat adtak elő. Lu- kácsné még idézni is próbál: „Bíró uram újra nősül...”, majd elszégyelli magát, abbahagyja. Pedig egész jól csinálja. Elmélyülve a múlt eseményeiben megtudom: Bányán, ahogy Sanyi bácsi mondja, még „vallásháború” is volt. Ugyanis a falu kultúrhá- zának végébe a katolikusok tornyot építettek, s ez nem tetszett a reformátusoknak. — Az is ellentétet keltett a népek között, hogy a kultúr- házban egyszer bál volt, egyszer meg istentisztelet. Mára megbékéltek az emberek, együtt tart istentiszteletet két felekezet a hajdani iskolában. Lukács Sándor érdekes véleménnyel van a falu életéről: — Hülye vót, aki tévét adott a parasztnak. Régen esténként kint ültünk a pádon, és beszélgettünk. Ma meg mindenki csak a tévé előtt gubbaszt, és egyikhez sem lehet szólni. Lukácsék udvarán góré, benne zsákszámra kukorica. Ma már csak erre futja, meg tizenhárom nyúlra; legszívesebben azokon is túladnának már. Pedig egykor „nagy” állattartók voltak: 5-6 hízót, marhát és előfordult, hogy három hasas üszőt tartottak egyszerre. — Én nem mondom, hogy visszasírom a régi időket, de akárhogy is nézzük, a Kádár-rendszerben nem volt ennyi szögény — kezd el politizálni Lukácsné. — Ma sok embörnek megvan mindene, csak kenyere nincsen. És a gyomor a legnagyobb úr. — Jába is gyaláznánk a kormányt — kontráz Sanyi bácsi —, így is ölég a hogyishívják, na... az Antall baja. Ez van, ezt köll szeretni — tesz pontot a gondolat végére. Elmaradhatatlan téma a mezőgazdaság helyzete is: — Úgy hallottuk, hogy aki visszaveszi a földjét, annak megvonják a nyugdíját — panaszkodnak, nem mintha éppenséggel most készülnének földárverésre. — Nem arról szól ez a rendszer, hogy művelve legyen a föld, pedig régen egy darab nem vót parlagon. Ha meg akkoriban a ga- nyélé kifolyt az uccára vagy a csuta nem vót elégetve, a csendőrök mindjárt büntettek. Balassa Tamás Zselici harmónia A hajdani makkos erdőnek nevezett, ma 1140 négyzetkilométeren elterülő Zselicnek mintegy harmada erdő. Itt-ott tisztások, nagyobb rétek kínálnak pihenést a tikkadt turistának. Töröcskei-tó, Gyertyános-völgy s a Nádasdi-erdő — a mindig újat kínálók. Az autósok elől elzárt Zselici Tájvédelmi Körzet betonozott útján járva Bőszénfától Bányáig csodát, harmóniát kínál az arrajárónak, s még inkább az erdei turistautak sokasága, hála a somogyi természetjáróknak. így ősz elején is elvarázsolt ország ez a vidék; az ember félve lépked, nehogy megzavarja a nyugalmat. Gyertyánosok, bükkösök, égerligetek megkapó színpompája. Ritka élvezet. Érintetlen, békés táj ez. Még a kivágott fák rönkjeinek rendje is a vidékhez tartozik, ugyanúgy, ahogy a magaslesek. A különleges, legkiegyenlítettebb éghajlatú erdőségben bújik ki legelőször a hóvirág. Itt enyhe a tél, s olyan, ma már védett növények pompáznak, mint Bőszénfánál, Cserénfánál a ka- kasmadinkó vagy Lipótfánál az erdei ciklámen. Csend — s mégsem, mindenütt. Az erdő vadjai a fák rejte- kében, mint annak idején a betyárok. Lelkűk talán itt kísért még, a sejtelmes neszek között. Csak egy eltévedt őzgida torpan meg egy pillanatra, hogy aztán belevesszen a titkok sűrűjébe. A löszfalba rókák ástak odút, előtte lábnyomuk mindenfelé... A természet eme érintetlen templomában az ember úgy érzi, lelke a végtelennel egyenlő, örök... Tóth Kriszta Kislaki lelemények Nincs olyan sok település Somogybán, ahol megnyugtatónak nevezhetnénk a telefonhelyzetet. Az egyik ritka kivétel Zselickislak: minden második házba bekötötték már a telefont. Persze nemcsak ez a különleges ebben a Kaposvárhoz közeli faluban, amely 307 állandó lakosával és ugyanennyi hétvégitelek-tulaj- donosával nem tartozik a nagyobbak közé. Ami sokkal fontosabb: az az itteniek hozzáállása. Jól működő sportkörüknek — asztalitenisz és kispályás foci — 40 állandó, aktív tagja van, felnőttek, gyerekek egyaránt. A Zselickislak baráti kör pedig többek között közmunkák, ünnepek (például sportnap, zselici napok), kirándulások megszervezésében segít az önkormányzatnak. Nemrégiben Mária- gyűdre, Villányba kirándultak. 35 általános iskolásuknak és 17 középiskolásuknak 1500 forint beiskolázási segélyt adott az önkormányzat, valamint egész évre megveszik számukra a bérletet. Az óvodások szintén az önkormányzattól kapták meg éves bérletüket. Összesen 150 ezer forintot osztottak szét a gyerekek között. Az iskolafejlesztési alapítványához is nagyobb összeggel járultak hozzá. A faluban egyszerre több utat is építenek. Főleg a hét- végitelek-tulajdonosok miatt szükséges az úthálózat felújítása és bővítése. Az útszélesítések mellett megoldották a belvízelvezetést is a faluban. Elkészült az orvosi rendelő felújítása 300 ezres költséggel. Távolabbi tervük a gáz bevezetése a faluba. Nagy László Gázcseretelep Gadácsra Javában épül a gadácsi gázcseretelep. Sokáig ők is a szomszéd faluba járva cserélhették csak palackjaikat, s a fuvarköltség megdrágította a gadácsiak számára a gázt. Ezen a helyzeten változtatandó kezdték el nemrégiben egy gázcseretelep építését előregyártott elemekből mintegy 300 ezer forintért. Természetesen a telephez vezető út is hamarosan elkészül. Csornai suli-huzavona Jövőépítés? Sírásás? Vagy más? Csorna szeretne is iskolát építeni, meg nem is. Ez a helyzet annyit tesz, hogy van, aki támogatja, és van aki nem. Persze, egy falu ilyesféle megosztottsága teljesen normális dolog, hiszen bizonyos nézőpontól, bizonyos emberek mást és mást tartanak elfogadhatónak, mivel más és más az érdekük. Ám egy iskolát nem lehet fel is építeni, meg nem is, ezért a lényeg: valamiképpen dűlőre jutni. Nyilvánosság nélkül Ám az önkormányzat képviselői, akik hivataluknál fogva az iskolaépítési program első számú támogatói, jelentős előnyre tettek szert: nemcsak a terveztetést, de a beruházást is gyakorlati stádiumba terelték. Tették ezt a csornaiak kellő tájékoztatása nélkül. A falu népe egy néhány héttel ezelőtti gyűlésen ezt sérelmezte is. Akkor a falugyűlés csúnyán félbeszakadt. Nagy vonalakban ezekkel a „történésekkel” a hátuk mögött ültek le az emberek Csornában egy hete, hogy vitázzanak. A levegőben érezhetően balhészag kavargóit, többen csupán erre való kíváncsiságukban tisztelték meg a plé- numot. A falugyűlés kezdetén Szűcs András képviselő emelkedett szólásra és kérte a falut, hogy a jelen gyűlésen mindkét részről tartózkodjanak a személyeskedéstől. Majd nyilvánosan megkövette a jelenlevőket azért, hogy nem tájékoztatták a lakosságot a beruházás nagyságáról. Megosztott falu Együtt volt hát a falu, de külön véleményen. Az egyik pártot Esküdt István ellenzése jellemezte leginkább, mondván: ha a pályázaton elnyert 12 millió forintot mégsem használják fel, úgy a pénzt kamatostul kéri vissza az állam. Kifogásolta azt is, hogy egy iskola fenntartási költsége sem kevés. Számolt-e valaki ezzel? — kérdezte, és megtapsolták. Mint tulajdonképpen minden felszólalót, mert mindkét véleményt sokan üdvözölték. Az ellenzői indokok között szerepelt még, hogy miért nem a régi iskolát újítják föl inkább, kérdezték-e a szülőket, hogy egyáltalán akarják-e helyben járatni csemetéiket? A támogatók szerint „aki iskolát épít, az a jövőt építi, aki nem, az a sírját ássa.” A kérdések özö- nére Orbán Ottó polgármester és Barakonyi János jegyző vélekedett hangosan. A iskola beruházása nemcsak a csornaiakat érinti. Szabadi önkormányzata is ekép- pen kíván megoldást találni gyermekeinek iskoláztatására; a két falu egyezséget is kötött. A meglevő 12 millió forint mellé ők várhatóan hétmilliót tesznek, Csorna pedig tízmilliót. így áll össze a 29 milliós forint összköltség. Polgármester kutyafuttában A szabadiak véleményét dr. Francz József polgármester tolmácsolta a falugyűlés résztvevőinek. Mondhatni: érdekes stílusban, amin aztán meg is akadt a csornaiak füle. Szórványos morgás támadt: az addig higgadt légkörbe Francz polgármester becsempészte a nyugtalanság érzését. Előadta, hogy a szabadiak egyértelműen az építkezés mellett foglaltak állást. Csend fogadta szavait; „most moroghatnak”, mondta. „Nem vagyunk mi kutyák", mondták az igazat a helybéliek. E kis közjáték után a polgármester sietősre vette a figurát, ám még az ajtóból visszaszólt: „Ha akartok velünk közösködni, jöttök, ha nem, egyedül mentek."Aztán elment. „Mit spekulálunk?” Ennyit tapasztalhatott meg, aki jelen volt Csornában, a falugyűlésén. Az iskolaügyben megfogalmazódott vélemények legtalálóbbikát, egy idős úrét azonban — nem véletlenül — a végére tartogattam: „Ha ehhez megvan minden, akkor mit spekulálunk, miért nem csináljuk?" Jogos a két pont! Az iskola szükségétől, avagy fölöslegességétől függetlenül valóban nem tűnik más ésszerű lehetőség, mint előre-menekülni. Az önkormányzat döntés előtt áll. Nem kérdés előtt. A falugyűlés előtt sem volt kérdés a kérdés. Balassa Tamás
