Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-08 / 187. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1992. augusztus 8., szombat Dombormüvek, szobrok Szemesen Antal Attila természetes anyagokból készített szobrainak, színes domborműveinek és rajzainak a balatonszemesi művelődési ház kiállítóterme ad otthont. A tárlat augusztus 20-ig hétfő kivételével naponta 10-12 és 16-20 óra között látogatható. Szent Donát ünnepe Szabadiban Ma délelőtt 11 órakor ökumenikus misét tartanak Szent Donát tiszteletére, a balaton- szabadi pusztatoronynál. Azt követően egész napos bor- fesztivál keretében ökörsütés, kirakodóvásár kínálja magát a vendégeknek, akik lakodalmassal búcsúzhatnak a naptól a Boglya csárdában. Bach, Böhm és Beethoven Siófokon Karasson Dezső, a Zene- akadémia tanára ad koncertet ma este 8 óra 30 perckor a siófoki római katolikus templomban. Az orgonaművész műsorán javarészt Bach, Böhm és Beethoven művei szerepelnek. 85 centiméteren áli a Balaton A kánikula miatt a Balaton vízszintje 85 centiméteren áll. Nagyobb leeresztést emiatt a Sió-zsilipen nem végeztek — a bűz megelőzése érdekében azonban,kéthetente kiöblítették a Sió-csatornát. Vadvirág olcsóbban Már augusztus elejétől, a főszezonban jelentős árengedményt ad vendégeinek a Siótour balatonszemesi Vadvirág kempingje. A közvetlenül a Balaton-parton terpeszkedő, kétcsillagos sátorverő hely 2400 helyének jó része amúgy is kedvelt és minden szezon: ban gazdára talál. Angolna és busa hét hajóval A kármegelőzés érdekében továbbra is öt hajó halász elektromos nagyhálóval angolnára. A Balatoni Halgazdaság másik két motorosa eresztőhálóval dolgozva lát el állományszabályozó tevékenységet — zsákmányuk jórészt nagyméretű busa. 1000 talicska szemét a Balatonból Majd két hónapja dolgoznak a Balaton partján a siófoki környezetvédelmi tábor lakói. Hétfőn kezdi munkáját az 5., s egyben utolsó turnus 45 fiatallal. A középiskolás diákok kéthetenként 1000 talicskára való szemetet szedtek ki a tóból. Emlékek, kötődések „Nem használom, de szeretem a Balatont” Varga Imre portréja, készülő Zsuzsanna szobrának reszletevel Ez az utolsó szakszervezeti nyár. „Anyai ágú őseim, a Csepeli família Siófok egyik alapító csa ládja, már az első összeírásban szerepel. Az 1700-as években kerültek ide Zalából, ahol annak előtte Mátyás király szabad va dászaiként lakták Csepely köz séget. Tőlük kaptam szellem örökségemet,, — emlékezett Varga Imre Kossuth-, Herder- Munkácsy- és SZOT-díjas szob rászművész, amikor a Balaton ról, gyermekkoráról és indulato kát kavaró, de maradandó élet művéről kérdeztem. — Mint megannyi más gye rek, én is faragtam vadgeszte nyét. De sokáig nem gondoltam arra, hogy szobrász leszek — mondta. — A Balaton már apró legényke koromban magányos Ságra szoktatott. Szülőfalum nak, Siófoknak volt egy fürdő zőktől hangos, de bájos nyara aztán visszazökkent minden a rendes kerékvágásba, ahol a cselédek boszorkánymesékke ijesztgették a gyerekeket 1932-ben, kilenc esztendősen kerültem el innen, s már csak az emlékek, maga a Balaton hoz vissza. Azok az őszi vagy téli csendes sétányok, ahol száraz falevelet kavar a szél. — Újabb kötődések nem születtek? — Nem. Az utóbbi időben engem inkább zavar a tó környezete. Eljöttem néhányszor, de nem tetszett, hogy a Balaton rangon alul kínálja magát. Pedig ez a tó a világ csodája! Ha békén hagyják, nádast növeszt maga köré, és megtisztítja önmagát. Hogy szeretni hogyan kellene? Nem tudom, én nem használom, de szeretem. — A Balaton olyan, mint akik használják? — Persze. A tó nem önálló életet él, olyan, amilyenné az őt használó emberek formálták. Tönkre lehet tenni angolnatelepítéssel, be lehet mocskolni, tele lehet önteni műtrágyával. Voltaképp akkor kezdett lezül- leni, amikor megkezdődött az úgynevezett demokratizálódás és kimondták: mindenkinek joga van a Balatonra. Ezt speciális módon teremtették meg: engedték, hogy kutyaólakkal építsék körül a tavat. Nem az osztozkodás, hanem a Balaton védelme lenne az állam feladata. — Milyennek látja az embereket? — Egész életművemmel azt üzenem, hogy az ember esendő. Hogy az élet nagyon gyorsan múlik el. ezért azt a kevés értéket,• amit hordoz, meg kell becsülni. Ha csúnya is valaki, az életével széppé lehet. — Rengeteg szobra áll Európa közterein. A Balatonnak azonban még nem állított maradandó emléket. Miért? — Az írónak alkotás közben ceruzára és papírra van szüksége, egy két méter magas bronzszobor öntési költsége azonban egymillió forint. 70 éves vagyok, ebből idestova 54 esztendeje művész, profi. Nekem nincsenek üresjárataim, minden feladatba bele tudom' élni magam. Bármiféle balatoni témájú szobormegrendelést örömmel teljesítenék. Czene Attila (Folytatás az 1. oldalról) A magyar átlagpénztárcának ma is a hagyományos üdülés felel meg leginkább. Sok helyen várják különféle kedvezményeket nyújtó egységek — többek között a siófoki Móló, Ferró és Viola — a hazai vendégeket — természetesen az alacsonyabb kategóriában. — Az idei nyárral befejeződik az üdültetésnek ez a formája — mondta a dél-balatoni igazgató. — Kormánydöntés alapján október elsejével létrejön a Nemzeti Üdülési Alapítvány, s ez veszi át a volt szak- szervezeti üdülőket a Balaton partján és az egész országban. A leilei Postás üdülő kivételével minden egységünk bekerül a „kalapba”. A pontos Siófok területén ismét kényszerleszállást végzett egy hőlégballon! Utasai most jóval szerencsésebbek voltak. A tavaly bekövetkezett katasztrófa sérültjei között akadt olyan, akinek a csigolyája törött, és volt aki maradandó rokkantságot okozó bokatörést szenvedett... Gyakran bebizonyosodott már, hogy ezek a légijármüvek időnként „önálló” életet élnek — szembeszegülnek kormányosaik akaratával... Jobb esetben pedig a szeszélyes széljárás szabja meg számukra az útirányt — tehát aki előre szándékozik menni, az gyakran ellenkező irányba halad, a biztonságot nyújtó szántóföld helyett pedig a forgalmas országút mellett landol — alig pár méternyire a száguldó autóözöntől... így történt ez most is, ráadásul a hőlégballon a kapitány szándéka ellenére süllyedni felállást még nem ismerjük, tehát saját jövőnk is eléggé „zavaros". Tizenkét tagú kuratórium lesz hivatott dönteni az új szervezeti felállásról. Várhatóan az országos irányító szerv mellett középszervekre is szükség lesz, főleg itt a Balatonnál. Lehet, hogy a nagyobb egységeinket vonják majd központi irányítás alá, de ez még csak szigorúan az én elképzelésem. A napokban miniszteri biztost neveznek ki az átalakulás levezénylésére — fejezte be Bakai János. Gyökeres átalakulás előtt áll tehát a szervezett üdültetés, de biztató, hogy nem egy „halottat kell feltámasztani", hanem egy jól bevált, működő üdülési formát kell továbbvinni. Fónai Imre kezdett, kis híján odacsapódott kosara Szabadi-fürdőte- lep utolsó házának tetejéhez. Az utasok rémülten kiabáltak, a kosár vészes közelségben suhant el az emeletes villa csúcsa felett, majd néhány méter után nekiütközött a magasfeszültség vezetékeinek. A lottyadt ballon ráteke- redett a huzalokra — némi tűzijáték és hatalmas csattanás jelezte az utazás végét... Az utasok sértetlenül kerültek ki a kosárból, az ijedségen kívül semmi bajuk nem történt. Pillanatok alatt gyűlt össze a nézőközönség, több száz ember figyelte azt az utánfu- tós gépkocsit, amivel vala- kik-valahová sürgősen elszállították az utasokat és a tönkrement léghajót. így van ez rendjén, mindent meg kell tenni a turisták kényelméért, a várva várt fizetővendégek biztonságáért... Helényi Béla Irány a villanyvezeték... Kényszerleszállás hőlégballonnal Éjszaka a Balatonon A hidrogénnel szőkére festett hajú nő ridibukszija mélyéről előbányászta élénkvörös rúzsát, aztán a töredezett tükör előtt vastagon kifestette a száját. Elégedetten vette szemügyre az eredményt: vaskos combjait jótékonyan leplezte a térdig érő, amúgy is kislányos bájt idéző loknis szoknya, vele együtt öregedő, fáradt melleit jókora kosarak tartották hasa felett. Kezén álmosan csörögtek az aranyfényű rézperecek, ahogy harisnyakötője gumiszalagja alól előhúzta a Symphonia piros dobozát, és kikotort belőle egy cigarettát. Megkínált bennünket is, de nem kértünk ebből sem. A negyedik szál gyufa lángja felett végre füstölögni kezdett a dohány. Feltápász- kodott a székéből, hányaveti pillantással elköszönt a falat összetartó Marilyn Mon- roe-posztertől és elindult munkahelyére, az utcára. Eljött a balatoni éjszaka minden fényével és árnyával. o Nem lényeges, milyen névre hallgat a történet női főszereplője — a hozzá hasonlók százával lepik el estétől reggelig a nagy tó partját, s végül mind egyformák lesznek, még akkor is, ha ma egy részük a fényes szállodasorokon kínálja magát, a korosabbaknak, kevésbé szépeknek pedig már csak a sötét sétányok jutnak. Legalábbis ezt tapasztaltuk, amikor néhány napja végigjártuk a Balaton déli partját, Világostól Keresztúrig. A hölgyet hívjuk hát Mucikának. Vele Földváron találkoztunk: a vasútállomás előtt kellette magát. Elmondta: nincs stricije, de az önállóságért azzal fizet, hogy gyakran „kiseprűzik” a nagy forgalommal kecsegtető helyekről, ahol jó pénzű férfiakkal lehetne megismerkedni. Felvitt bennünket a lakására, mert — mint mondotta — épp a strandról igyekezett hazafelé, hogy kiöltözzön a munkához. Kárpótlásul megígértük, hogy hajnaltájt megkeressük, s beszámolandó kölcsönösen egymásnak arról: miképp múlott el az éjszaka, egy a nyár kilencven napfordulójából. © Egyébként az utak mellett alig látni stopost — a kísérletezők jobbára katonai egyenruhában törölgetik izzadó homlokukat, vagy párban, hármasával vihogó fiatal lányok, akik elindultak a nagy kalandra. Előbbieket még Zamárdi előtt láttuk Ifa teherautó platóján is, de a lányok, már Szárszó belterületén nem szálltak be rothadásnak indult Ladánkba, pedig látható kérésük nélkül visszatolattunk hozzájuk. Biztosan nagymenőre vártak. A forgalom amúgy nemrég indult be a 70-es úton: a nyaralók túl vannak a fürdőzés, napozás „fáradalmain”, s egyaránt szórakozni indul a magányos és az, akinek van partnere. Lei- lén a kikötőben a hajók már megpihentek a békésen locsogó hullámok ölelésében. Kint, a nyílt vízen kivilágított motoros úszott versenyt az idővel, róla partig hallik a „víg muzsikaszó”. Mindez keveredik a vendégváró helyekről kiáramló nehéz ételszaggal. Mire lassan felkúszik az első csillag az égre, szomorúan tapasztaljuk, hogy az árak itt is, mint akárhol másutt a Balaton mellett, az egekig szöktek. A felemelt bérleti díjak, az egyre növekvő villanyszámlák, az alapanyagok árának emelése sem magyarázhatja, hogy a harminc forintból elkészíthető pizzát a legtöbb helyen százötvenért adják. Ne is beszéljünk a limonádé hatvan, a sör néhol a kétszáz forintot ostromló áráról. És mindezt jobb esetben műanyag széken vagy tapadón, a szabad ég alatt, a szeméttől fuldokló kuka társaságában fogyaszthatja a kedves vendég. Tovább, tovább, mert közeleg az éjfél, amikor a legtöbb táncos helyen az est fénypontjaként fedetlen keblű és fenekű lányok szórakoztatják a nagyérdeműt. A belépők 150- 250 forintba kerülnek, s az itallapokat böngészve bizony el- ámulok a három-négyjegyű számokon. Könnyen feledhető produkciók után peckesen pattanunk kocsinkba. Fülledt és buja volt ez az éjszaka. Most, ahogy ezeket a sorokat írom, el kell gondolkodnom: vajon nem az irigység szól belőlem? Mert a kispénzű, a mulatók, éttermek előtt szomorúan elsétáló családoknak a kínálat csak a bá- mészkodást teszi elérhetővé. Pedig van itt minden: magyar rendszámú Porschék, gyönyörű lányok, kilónyi arany ékszerek fülektől a bokákig. Az egyik diszkóban a pénznyerő automatán egy selyemruhás férfiú úgy játszott el szinte percek alatt csaknem hatvanezer forintot, hogy a szeme sem rezzent belé. 0 No de vissza Mucikához, aki — első találkozásunkkor pirulva mesélte — korábban óvónőként kereste a kenyérre valót. Óra hosszat bóklásztunk Földvár utcáin, s már feladni készültünk ígéretünket, amikor végre rábukkantunk: a hajóállomás előtt terpeszkedő szigetre vezető úton sétálgatott, kezében a ridikült lóbálva alig húsz méterre a vízi rendőrőrstől. Beszámoltunk neki az éjszakánkról, de nem fakadt sírva és nem is ugrott örömében a nyakunkba. — Ezt elmondhattam volna én is, és még meg is spórolhattátok volna a benzin árát— szólt unottan. Aztán elpanaszolta: nem megy az üzlet. Kliensei ugyanis főképp a volt keletnémetek közül kerülnek ki, akik tavaly még Trabantban aludtak, az idén viszont a Hotel Neptunban vagy más menő szállodában fizettek be szobára, de az új stílus ellenére állandóan alkudoznak vele a szolgáltatás áráról. „Pedig olyan kunsztokat tudok, amilyet senki más”— dicsekedte büszkén, s kihívón nézett. Hasztalan. „Ti is csórók vagytok, ne tartsatok fel, mert drága az időm” — mondta végül,aztán elbattyogott, súlyos dezodorillatot és magányt cipelve maga után. © A parton közben egy idős micisapkás úr gilisztát fűzött horgára, majd amikor beállította a kapásjelzőt, néhány falat kenyeret vetett a sirályoknak. Új nap kezdődik a Balatonon. (Czene)
