Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1992. augusztus 1., szombat Emlékek, kötődések „A koncertek hoznak vissza a Balatonra,, Szabad kempinghelyek Gamásza, Szabadi 1400 Ifjúság, Siófok-Sóstó 800 Aranypart, Siófok — Autós I., Zamárdi — Autós II., Zamárdi 500 Autós III., Zamárdi 1200 Rév, Szántód — Magyar Tenger, Földvár — Túra, Szárszó 200 Hullám, Szemers 1000 Lidó, Balatonszemes — Vadvirág, Szemes 200 Aranyhíd, Balatonlelle — Napsugár, Bélatelep 700 Kócsag, Balatonberény 800 Bagódomb, Szemes 1300 Kék Tó, Lengyeltóti 200 Hőforrás, Igái 100 Deseda, Toponár — Avar temető Zamárdiban Folytatódik Zamárdiban a Kárpát-medence ezidő szerint ismert legnagyobb avar temetőjének a feltárása. Az egykori temető területét a község terjeszkedése érinti, ezért a régészeknek sietniük kell a munka befejezésével. Az ásatást a helyi önkormányzat is támogatja. „Hírlevél” Siófokon „Hírlevelet” adott ki Siófok város polgármesteri hivatala — ebben az évben a másodikat. A kiadvány sok hasznos információt tartalmaz, amelynek nemcsak a helyi lakók, hanem az üdülőtulajdonosok, az itt üdülők is hasznát veszik: információt kapnak a helyi és idenegforgalmi adókról, a város köztisztaságáról alkotott rendeletről, mely kötelezi a lakókat, üdülőtulajdonosokat az ingatlanok melletti járdák, árkok, stb. tisztántartására. Ezenkívül számos önkormányzati hírt is tartalmaz a hat oldalas kiadvány. A színpadon már javában hangoltak a zenészek, amikor Dollyt beszélgetésre invitáltam. Miközben árnyékot kerestünk, nevetve mesélte: ha „polgári,, nevén szólítom, valószínűleg füle botját sem mozdítja — hiába no, művésznevén hívja rég az egész ország., — Édesapám Földváron dolgozott nyaranta — emlékezett vissza derűsen. — Gyermekkorom második otthonává így a Balaton vált. Nagyon szerettem a tavat, melynek partja közel sem volt olyan zsúfolt, mint manapság. A helyi fagylaltárus kislánya volt a legjobb barátnőm; gombócnyalással kezdődött és fejeződött be minden napunk. Imádtam az országúton biciklizni — négy esztendős lehettem akkoriban. — Nem hiszem, hogy a mostani közlekedési viszonyok közepette is engednék nyeregbe szállni a szülei. — Igaza van. Az évek során teljesen megváltozott ez a vidék. Most már nem szeretek lejárni, mert mindenütt nagy a zsúfoltság. — Koncerteken azért üdvös, ha nagy a tömeg. — Persze. Egyébként a gyermekkoromat leszámítva, nem is tudom, hogy magánemberként mikor voltam utoljára a Balatonnál. A koncertek hoztak vissza rendszeresen a tóra; fantasztikus bulikra emlékezem. Akkor tudtunk fürdeni, a fiúk akkor focizhattak, ha eső miatt elmaradt az előadás. Bár megesett, hogy már a koncert feléhez értünk, amikor felhőszakadás zúdult a nyakunkba, de olyan, hogy a gitárból is csurgott a víz. Pillanatok alatt bőrig áztunk, a közönség pedig egy idő után szolidaritásból összecsuko- gatta az esernyőket, és még három ráadást is kért! — Melyik déli parti színpadot kedveli a leginkább? — Mindegyiknek meg van a maga varázsa. Ha egyet kell mindenképp megjelölnöm, akkor az a siófoki, mivel annak nézőterén fér el a legtöbb rock and roll-rajongó. Sajnos azonban a színpadtól messze az öltöző, nekem pedig sűrűn kell átöltöznöm előadás alatt. Megtörtént például, hogy a Mexikó című dalunk előtt — melyet spanyolul és angolul is lemezre énekeltem — későn értem vissza a mikrofonhoz, mert elszakadt egy zippzár a jelmezemen. A fiúk már játszották az első akkordokat, mire berohantam... én meg a nagy sietésben elfelejtettem a szöveget. Az első versszakot végigmormolgattam érthetetlen szavakkal, a másodikat spanyolul, a következőt pedig angolul, mire végre eszembe jutott az anyanyelvemen is. Kékesi, a gitárosunk meg azt mondta utána a közönségnek, hogy az ő tiszteletükre daloltuk el rendhagyó módon az „egyveleget,,. — Sok slágerük szól a Balatonról; szörfösről, horgászról. Melyek legközelebbi terveik? — A Wanda Jacksonnak készült nagylemezem a tizenkilencedik a sorban. Most ennek dalait akarjuk megszerettetni a közönséggel: a turné augusztus 19-én ér a tópartra, Siófokra. További kilenc (!) albumra vannak ötleteink. Dollyt egyre türelmetlenebbül várták rajongói. Mielőtt azonban felment volna a színpadra, néhány soros üdvözletét írt lapunk olvasóinak. A szöveget jobbal, a névjegyet ballal. Elkerekedő szemmel nézhettem, mert elmagyarázta, hogy fáradékony, azért tanult meg a „sutább" kezével is írni. — Ha azt mondják, menjek az autóval balra, hogy jobbra, gondolkodnom kell, hogy melyik melyik kezem, ez lett az eredménye — tette hozzá nevetve. • Czene Attila őacs&elkfhd Szellők szárnyán A kiüti reptér felszállópálya felett, a magasban, az egymás elé tolakodó bárányfelhők felett műrepülőpilóta rajzolt csodás figurákat az égre. A Zessna 152-es lassan döcögött a starthelyre — közben a Somogy megyei Porrogról elszármazott Bódis László, aki gyémántkoszorús vitorlázó, s dolgozott már berepülőpilótaként is, összeszámolgatta, hogy eddig 2450 órát töltött a levegőben. Aztán a borostaként meredező fűszálak zöld tengerré olvadtak össze, a gép elrugaszkodott, s alattunk hirtelen — mint kacér asszony — kitárult a Balaton medencéje. Fentről visszanézve szorgos hangyáknak látszanak a pó- nik, hátukon a játszótérről elcsalogatott gyermekhaddal. Mellettük felszállásra készül a hőlégballon — helyére majd úszómedence kerül — mondta korábban Szőnyi Zsuzsa, a két helikoptert és kilenc repülőt számláló, teljes egészében amerikai gyártmányú flotta „parancsnoka,,. A déli part egyetlen jól felszerelt repterét egyre több — főképp vastag pénztárcájú — turista keresi föl. Kisebb részük a szél szárnyán érkezik hazánkba, míg a többség kirándulásra bérel gépet; kilométernyi magasból csodálkozhatnak ők rá a tóra. A Kiüti Air Service egyik gépével egyébként egyszeri tankolással elérni a kétezer kilométernyi messzeségben terpeszkedő Párizsba... Közben a Balaton felett szabályos alakzatba rendeződnek a gépek; az előttünk repülő farokszárnya csaknem kiveri a szememet. Aztán Bódis László meredeken bedönti a Zess- nát; három „g„ terheléssel kanyarodunk a hazai kifutópálya fölé! Ahol korábban szovjet MIG-ek álltak bevetésre készen, most gyermeksereg játszik, s kíváncsi turisták várják izgatottan életük első felszállását... Czene Nem védik a „pénzeszsákot” Magyarország ma a világ vendégfogadó országainak sorában az ötödik helyen áll: közvetlenül Spanyolország után, Ausztria előtt. A bevételeket vizsgálva azonban mindössze a 47. helyen szerénykedik. SZEMÉT HELYETT TURISTAPARADICSOMOT! Tervek a Sió-csotorna hasznosítására Világvárosok születtek úgy, hogy alapítóik valaha — felismerve a közlekedés, a kereskedelem fontosságát — folyó partján kezdtek építkezni. A Siófokot átszelő, még a rómaiak idején ásott csatorna ma építészetileg és városrendezési szempontokból is elhanyagolt szemétgyűjtő terület. 69 életet mentettek A Magyar életmentő Egyesület siófoki központja júiius közepéig az alábbi mentéseket végezte: 69 embert — túlnyomórészt felborult vitorlások személyzetét és szörfösöket — húztak ki a vízből. Öt osztrák, tizenegy német és ötvenhárom magyar állampolgár köszönheti életét a szervezetnek. Hét vitorlást, tizenhat szörföst, négy motoros széllovast, egy hőlégballont, kilenc csónakot és hat vizibi- cíklit mentettek a partra. A MÉE fő bázisai: Balatonalmádi, Keszthely és Siófok. Utóbbi a rádiósközpont, ahol Tur- jónyí József és segítőtársai koordinálják —• második éve — a mentési munkálatokat. E két szám is bizonyítja, hogy idegenforgalmunk még nagyon sok lehetőséget rejt magában. Mert nemcsak beszélni kellene a minőségi turizmusról, hanem tenni is érte. A számok ugyanis azt igazolják, hogy főképp kispénzű vendégek keresik fel hazánkat, s Budapesten kívül elsősorban a Balatont. A problémák ellenére tavaly az idegen- forgalom a nemzetgazdaság összbevételének 10 százalékát (!) adta. Megkülönböztetett figyelmet kellene hát fordítani a „pénzeszsák” védelmére. Ennek azonban, sajnos, egyelőre számos akadálya van. Az állam sem kezeli megfelelően a Balaton ügyét, s bár működik az önkormányzatok szövetsége, a települések is széthúznak: nem hosszú távú érdekek, hanem a napról napra élés határozza meg munkájukat. A tó sorsát — megfelelő hatáskörökkel — az itt élők kezébe kellene adni végre, hogy maradjon esély a túlélésre. Gyorsan meggazdagodni akaró vállalkozók, koszos víz, döglött halak, tengelytörő utak környezetében ugyanis reménytelen a jövő. Az idei szezon már komolyan figyelmeztet: a vendégek elmaradoznak, ha nem kapják meg pénzükért az elvárt színvonalú szolgáltatást. A Balaton talán gazdájára talál a szerveződő regionális tanácsban. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nagy víz olyan, amilyenné a partján élők teszik. Czene Attila Advocatus Pro Űrbe alapítvány, amelyet Siófok és vonzáskörzete fejlesztésének élénkítésére hoztak létre Juhász János vezetésével, nemrég a Sió-csatorna városképbe illesztését tűzte napirendre. Az üzembe helyezett kiüti duzzasztó, 2,1 kilométer hosszan biztosija a másfél, két és fél méter mélységű öblítővizet, kiküszöböli a bűzt, és lehetővé teszi a csatorna hasznosítását. A Sió elsősorban a Balaton vízszintszabályozását biztosítja. Hajózási, angolnafogási és mezőgazdasági célokat is szolgál, befogadva egyben a város csapadékvízének, valamint a tóparti települések tisztított szennyvízének jó részét. Az üzemi funkció mellett azonban alkalmas a terület idegenforgalmat színesítő, vízisportokat befogadó, vendégváró szerepre is. A városképbe illesztése szükség- szerű, s a munka törvényes lehetőségei adottak. Rövidesen bekerül a város rendezési tervébe is. Közben az illetékes szakhatóságok meghatározták: mi valósítható meg ebből viszonylag rövid időn belül. A helyi gazdasági kamara egyébként azt valja, hogy első lépésként helyi aktivisták, lokálpatrióták véleményét is kikérve állítsák össze a pályázati anyagot, a végrehajtást azonban bízzák a „profikra”. A kamara és az önkormányzat egyeztetett elképzelései szerint siófoki vásárvárost hoznak létre — vállalkozási alapon — a 65-ös szekszárdi út, a Sió-csatorna és a kiüti dombok, a Csőri által határolt terület egy részén. Ez valószínűleg ösztönzi majd a szőlőhegy bortermelőit pincéik megnyitására, s így „Grin- zing”-ként kellemes időtöltésre lehetőséget adva bővítheti a város vendéglátói palettáját. A csatorna és parti sávja a létesítmények megközelítésére (is) alkalmas. Akadnak, akik rendszeres hajójáratot indítanának itt, mások inkább csónakázót létesítenének. Juhász János elmondta: a városnak — rendeletalkotással — elejét venni az építészeti rendellenességeknek. Az alapítvány, amely a problémát feltárta, ezzel befejezte munkáját. Czene Attila