Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-05 / 184. szám
1992 augusztus 5., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 KÖNYVESPOLC A mi falunk: Nágocs A TESTVÉRVÁROS AJÁNDÉKA Székelykapu készült Csurgónak Az örvendetesen gyarapodó somogyi községtörténetek közül a legújabbat köszöntjük, A mi falunk: Nágocs című monográfiát. Évfordulóra jelent meg: 200 éve erősítette meg I. Ferenc király a település mezővárosi rangját. Az emlékezés egyik legszebb teljesítménye ez a monográfia — lelkes patrónusok és Nágocs- hoz ezer szállal kötődő alkotók közös munkája. Boldizsár Imre iskolaigazgató, a kulturális szervezőbizottság elnöke - aki talán legtöbbet tette a kötet megjelenéséért — előszavában ezeket írta: „Szándékunk a kis tanulmánykötettel szőkébb hazánk megismertetése, iránta az érdeklődés felkeltése, s ezáltal már meglévő szeretetünk fokozása.” A monográfia a község természeti viszonyait mutatja be — Boldizsár Imre összegezésében — részletes térképekkel segítve az eligazodást. A következő fejezetben Sasvári Attila, a helyi termelőszövetkezet elnöke a Nágocs határában fekvő dűlőneveket fogta vallatóra. Ezután következik a monográfia legterjedelmesebb része, a község története két tanár, Bíró Györgyné és Kiss Tamás feldolgozásában. Különösen érdekes Nágocs és a Zichy család kapcsolata (a Zichyek a 16. század végétől birtokolták a falut), illetve az 1848-as szabadságharc helyi eseménye, Jellasics betörése. A község történe az 1991. március 15-i eseményekkel zárul; ekkor avatták föl a II. világháború áldozatainak márványtábláját. Csutorás Csaba Nágocs gazdaságáról írt. A termelő- szövetkezetek története mellett részletesen foglalkozott a legfontosabb ágazatokkal, számos mutatóval segítve a tájékozódást. Bíró György a nágocsi iskolák történetét foglalta össze, Herczeg Attila a Zichy-kastély- ról és nevelőotthonról írt. Az 1714 körül épült, nagyrészt barokk stílusú kastélyban az 1960-as évek elején alakították ki a Móra Ferenc nevét viselő nevelőotthont. A község egészségügyének történetét dr. Pap Imre nágocsi körzeti orvos foglalta ösz- sze. Ehhez a fejezethez szervesen kapcsolódik a Jézus Szíve gyógyszertár története — Czékusné dr. Skoda Mária tollából. Örömmel olvastunk a helyi jeles napokról, ünnepi szokásokról, hagyományokról Gilitsch Antalné és Onody Gyuláné feldolgozásában. A község sporttörténetét Fo- nyódi Tibor írta meg. A monográfia talán legizgalmasabb fejezetét dr. Papné Nagy Katalin ápolónő írta: „Vélemények egy község életéről” címmel. A megszerkesztett kérdőívekből csak néhány kérdés: „Milyennek látja lakhelyét? Mit szól a politikai változásokhoz? Életképesnek tartja-e Ön a falut?” És még számosat idézhetnénk... Lehetne még írni egyes fejezetek néha túlzott karcsúságáról is, de egy biztos: mindenki számára, aki ezután Nágocs község történetével foglalkozik, alapvető ez a kötet. S a szerzők tisztelegnek benne a honismeret sokszor névtelen munkásai előtt is, akik nélkül egy ilyen kötet megszületése elképzelhetetlen. Dr. Sípos Csaba Csurgó és Székelykeresztúr kapcsolatai tovább erősödtek. Az Orbán Balázs nevét viselő középiskola küldöttsége részt vett a csurgói jubileumon is, hiszen jövőre a keresztúri híres, egykor unitárius iskola szintén az alapítás 200. évfordulójára emlékezik. Pár nappal később került pecsét a testvérvárosi kapcsolatokat rögzítő okiratra, s Benyovszki Lajos keresztúri és Szászfalvi László csurgói polgármester látta el kézjegyével. Az aláírással egyidejűleg határoztak arról is, hogy székelykaput állítanak a somogyi kisvárosban, s az újra nyíló csurgói múzeumban székely szobát rendeznek be. Demeter István, a híres erdélyi múzeumban restaurátorként dolgozó szobrászművész és felesége, Zsigmond Ibolya muzeológus már két hete Csurgón tartózkodik. VarázsDemeter István latos gyorsasággal dolgoznak. A művész a három, 3 méter 60 centiméter magas kapuzá- béra (a három lábra) hónaljkötésekkel rögzíti az 5 méter 60 centi széles kontyfát. Ősi futó- indás díszítés fonja át a somogyi tölgyet. Mindenben a székelyföldihez hasonlít, a kiskapu feletti tükör kivételével, amelybe most Csurgó városcímere kerül. A feliratot Csurgón fogalmazták meg, s az egy portára invitálásnál nagyobb közönséghez szól: „A kapu, melyen áthaladva egymásra találnak a nemzet fiai és leányai.” Székelyföld üzenete nem a múló divat szülötte. Akik kérték, felajánlották és aki készíti, tudják: így, tiszta eszközökkel lehet terjeszteni a székely kultúrát. A csurgói gimnáziumnak mindig szoros kapcsolata volt Erdéllyel: tucatnyinál több híres tanára jött e keleti tájegységről. Mátéffy Béla ma is él Székelyudvarhelyen. S hajdan Bodola László, Ütő Mihály, Kerekes Sándor, Macskássy Attila is Erdélyből érkezett... A székelykapu ősi műalkotás, évszázadok óta ismerik, de eredetén vitatkoznak. Erről beszélgetve Zsigmond Ibolya kifejtette: — A székelykapu-állítás is akkor éledt újjá, amikor a táncházak is mozgolódni kezdtek. A farmerre is ujjas, vitézköté- ses zekét vettek a fiúk, a lányok pedig rokolyát öltöttek. Demeter Istvánnak már négy szobra díszíti Székelykeresztúr tereit. Az ottani gimnázium névadójának, Orbán Balázsnak az emlékművét tavaly öntötték bronzba. Berde Mózesnek, a nagy patrónusnak szobrát jövőre avatják. Dolgozott a híres szárhegyi alkotóte-. lepen is; Körösi Csorna Sándor portréját a szoborparkban állították fel. A belgiumi Comi- ens városában pedig, miután megfaragta a több évszázados városháza kapuját, a város díszpolgáraként elsőként haladhatott át rajta. A Demeter házaspárt" világot járt emberként, a maga választotta úton haladva éli életét. A restaurátor férj igényes munkát végez. A magyartanári végzettségű feleség nem fogadta el a Zsil-völgyébe szóló kinevezést, takarítónőként kezdte a múzeumban, havonta meg kellett újíttatnia a munkaviszonyát... A székelykapu pár nap múlva elkészül. Felállításával azonban még várni kell, elsősorban a fa száradása, és hely kijelölése miatt. Míg készült, Székelyföld és Somogy kapcsolatai is gazdagodtak: ragyogó műsorral szerepelt Csurgón a székelykeresztúri Pipacsok együttes, a marosvásárhelyi Ordögszekér együttes kíséretében. A kölcsönös segítés erősíti az együttműködést. Horváth József Nemzetközi színházi tábor Nemzetközi színjátszó- és rendezői tábor nyílt Lentiben a Nemzetközi Színjátszószövetség támogatásával. Amerikai, indiai, izlandi, ghanai, német, osztrák és Sierre Le- one-i, valamint hazai hallgatók vesznek részt a kéthetes kurzuson. Előadást tart többek között Roger Howard, az Es- sex-i Színművészeti Égyetem tanára, Rolf Denemann német író, színész-rendező, valamint Máté Lajos rendező és Máté Gábor színész, aki korábban Kaposváron a Csiky Gergely Színház tagja volt. Kulturális gyerekcsere Békéscsabán a megyei könyvtárban székely néptáncokból, dalokból s mondákból álló műsort mutatott be a székelyudvarhelyi gyerekek negyventagú csoportja. A fiatalok a két testvérváros könyvtárai közti együttműködés keretében tíz napot töltenek itt. A tábor Békés megyei lakói a székelyudvarhelyi gyerekekkel együtt a hét végén Székelyföldre utaznak, ahol 1848 emlékeivel ismerkednek meg. Környezetvédők a Tisza partján A Tisza-tó partján fekvő Poroszlón 40 általános, közép- és főiskolás fiatal részvételével megnyílt a hevesi környezetvédők tábora. Célja, hogy megismertessék a fiatalokkal, milyen felelősséggel jár a természet egyensúlyának megbontása. A két hét alatt a résztvevők tanulmányozzák a Tisza növény- és állatvilágát. Mikes-napok Hollandiában A hollandiai Mikes Kelemen Kör az idén is megrendezi a tanulmányi napokat. Az 1992. szeptember 10-13. között a hollandiai Eefdében, a Spijk konferenciatelepen tartandó rendezvény Európa a frusztráció közössége címet kapta. A részvételi díj 300 holland forint. Jelentkezni szeptember elsejéig lehet a 31-0-20- 6972232-es telefonszámon. Miért hisznek az ufókban? (3.) Emberrabló törpikék Philip J. Kiáss amerikai ufókutató szerint a legtöbb égi jelenség kivilágított léggömb vagy más azonosítható tárgy Az ötvenes években egyre több bejelentés hangzott el ufókról. Később emberek arról meséltek, hogy akaratuk ellenére űrhajósok ragadták magukkal őket. Szinte valamennyi történetben jelen van egy emlékezetkihagyás: senki nem emlékszik rá, mi történt vele abban az egy-másfél órában, ami az ufó megpillantása után eltelt, rendszerint csak később kezdenek „emlékezni”. Az ufók által elrabolt áldozatok kalandjai nagyon hasonlítanak egymásra. Nem emlékeznek rá, hogyan kerültek az idegen űrhajóba, csak arra, mi történt velük odabent. Legtöbben úgy emlékeznek, hogy egy fényesen kivilágított terembe vezették őket, ahol fájdalmas fizikai vizsgálatnak vetették alá őket. Az amerikai Charles Hick- sont állítólag egy hagy szemhez hasonló műszerrel tapogatták végig. Bizonyos Betty Hill arról mesélt, hogy karjából pici bőrdarabokat vágtak ki, hajából mintát, füléből zsírt vettek, ujjairól lenyomatokat készítettek. A hölgyek nemi szervébe, úgymond hosszú tűket szúrtak volna, amelyekkel terhességi vizsgálatokat végeztek a földönkívüliek. A „rabul ejtett” férfiak beszámolói tele vannak szexuális élményekkel. Csaknem valamennyiüket „megerőszakolták” vagy legalábbis spermamintát vettek tőlük. Ezeket a történeteket a mai napig nem sikerült komoly bizonyítékokkal alátámasztani. Igaz, cáfolni se. Ugyanez a helyzet a földön kívüli lényekkel létrejött többi találkozással, amely vagy megtörtént, vagy nem, de némely esetben állítólagos résztvevőinek elbeszélései fölöttébb életszerűen hangzanak. A legnevezetesebb „találkozások” egyike 1955 augusztusában történt az Egyesült Államok délkeleti részén, Kentucky államban, Kelly és Hopkinsville között. A Sutton család farmján vendégeskedő Ray Taylor azért lépett ki a házból, hogy üdítőitalt hozzon magának a szemközti kamrából, amikor a szivárvány minden színében világító repülő csészealj elhúzott felette. Ray visszahátrált a házba, ahol a Sutton család tizenegy tagja tartózkodott, s ámuldozva mesélte, mit látott. Kinevették, de fél óra múlva a kutya minden látszólagos ok nélkül vad ugatásba fogott, majd elkushádt a ház tövében, s amikor a y’endégfiú és a Sutton család egyik tagja kinyitotta az ajtót, odakint egy homályos figurát láttak közeledni. Később azt rtfesélték róla, hogy nyolcvan centi magas volt, mértéktelenül nagy kerek feje és sárga világító szeme volt. A két férfi visszament a házba, fegyvert ragadott, s amikor a különös lény már hat méter közel került, belelőtt. Az emberke azonnal eltűnt, de három továbbit is láttak a közelben — egyet a háztetőn —, s azokra is tüzet nyitottak. A rendőrség azonnal kiszállt. Csak egy fluoreszkáló nyomot találtak, amelyről azt gondolták, hogy talán ott ért földet az egyik égi látogató. Éjjel 2.15-kor hagyták el a farmot, s mindenki lefeküdt; de még el sem aludtak, amikor a földönkívüliek visszatérlek. Körbejárták a házat, bekukucskáltak az ablakokon, s a dologból ismét veszett lövöldözés lett, amely három órán át tartott. 5 óra 55 perckor az idegenek egyszer s mindenkorra eltűntek. A fenti esetet az úgynevezett „harmadik típusú találkozások” jellegzetes példájának tekinthetjük, ismét csak hozzátéve: vagy igaz, vagy nem. Annyi azonban bizonyos, hogy a Kelly Hopkins- ville-i esemény néven följegyzett esetet igen alapos vizsgálat követte, s ez semmiféle földönkívüli lények látogatására utaló jelet nem talált. Igaz, a nyomozás vezetői azt is megállapították, hogy Taylor és a Sutton család tagjai őszinte emberek, szellemi képességeik teljes birtokában voltak, és semmilyen különös érdekük nem fűződött ahhoz, hogy ezen a módon váljanak híressé.''^. Az azonban'gyanús körülmény, hogy egy-egy ilyen eset nyomán egyszerre elszaporodnak a harmadik típusú találkozásokról szóló bejelentések, mint az az ötvenes évek végén és a hatvanas években is. Bizonyára nem véletlen, hogy erre az időszakra esett az első ufókat és földönkívüli látogatókat ábrázoló filmek megjelenése. Ezek nem sokat adtak hozzá a földönkívüli világokkal kapcsolatos ismereteinkhez, de sokat tudunk meg belőlük saját ambivalens gondolkodásunkról. Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjében például előbb egy gyilkos műhold fenyegeti a földet, majd egy jóindulatú apróságokkal teli hatalmas űrhajó érkezik, amelynek utasai zenei hangok útján próbálják megértetni magukat a földiekkel. (Folytatjuk) Jókai Géza
