Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

1992. augusztus 4., kedd SOMOGYI HÍRLAP — OLIMPIA 7 Olimpikonok nyilatkoztak a Somogyi Hírlapnak Az olaszt meglepte a támadás Szabó Bence bízik a magyar kardcsapatban — Szponzorokra van szüksége a sportágnak (Barcelonai tudósítás) A magyar csapat tizedik aranyérmét a kardozó Szabó Bence szerezte. Ez már a má­sodik olimpiai győzelme, hi­szen négy évvel ezelőtt Szö­ulban — igaz, akkor csapat­ban — már elkönyvelhetett egy aranyérmet. Szabó Bence egyébként nem ismeretlen a sportág kedvelői előtt, hiszen egyéniben nyert már Eu- rópa-bajnokságot és Világ Kupát, csapatban pedig szin­tén EB-győztesnek és világ­bajnoknak vallhatja magát. Kétszer nyert egyéniben, öt­ször pedig csapatban magyar bajnokságot. A sok szép siker ellenére azonban valószínű­leg a vasárnap este megszer­zett aranyérem számára a legkedvesebb. Hát ha még si­kerülne a duplázás a csapat- versenyben... A nagy sikert követő napon sikerült interjút készíteni a ti­zedik magyar olimpiai bajnok­kal. — Az aranyéremért folyó csődét több mint simán nyede. Milyen taktikával lépett a pástra olasz ellenfele ellen? Számított-e arra, hogy ennyire váratlanul meglepi, mondhatni letaglózza az ellenfelét? — Nagyon sokat vívtunk már egymás ellen; tapasztalt, rutinos versenyző volt az el­lenfelem. Arra törekedtem, hogy mindjárt az asszó elején letámadjam az olaszt, és ne engedjem levegőhöz jutni. Az első tus sikerült, s ez megza­varta Marint. A második asszó elején aztán észrevettem, hogy az olaszok beszóltak va­lamit versenyzőjüknek, mint­egy tanácsot adva neki, hogy ne támadjon, hanem inkább próbáljon meg védekezni. Ezt szerencsére észrevettem, és már ennek tudatában vívtam ellene tovább. Marin ezen na­gyon meglepődött, nem ér­tette, hogy mi történhetett, így sikerült fölényesen nyernem. Egyébként nem számítottam arra, hogy ilyen sima lesz a döntő csörte. — A verseny kezdete előtt ki(k)től tadott leginkább? Mi­lyen reményekkel kezdte el a küzdelemsorozatot? — Hosszú lenne azoknak a vívóknak a listája, akik veszé­lyesek lehettek volna rám. Vé­leményem szerint több mint tíz azonos képességű nagyon jó vívó volt a mezőnyben, s közü­lünk bárki lehetett volna az olimpiai bajnok. Nem is any- nyira a riválisaimtól tartottam, hanem inkább attól, nehogy a nagy tét bénítólag hasson rám. A selejtezők során sajnos nem teljesen sikerült levet­kőznöm idegességemet; ez egyébként meg is látszott a vívásomon. A versenysorozat megkezdése előtt az volt a cé­lom, hogy a nyolcas döntőbe verekedjem magam. Titkon reménykedtem a bronzérem­ben, de hogy ebből végül arany lesz, arra nem mertem volna fogadni. — Most, hogy olimpiai baj­nok lett egyéniben, mire szá­mít csapatban? Csalódott lesz-e akkor, ha ott esetleg nem jön össze az arany? — Nagyon nehéz ágra ke­rültünk: itt van a FÁK, a német és a lengyel csapat is. Nagyon sok függ az első mérkőzéstől. Egy győzelem feldobhat min­ket, önbizalmat adhat. Az (újabb) aranyérem megszer­zése nagyon nehéz lesz, de a csapatban benne van. Én len­nék a legboldogabb, ha azok a társaim is aranyérmesnek vallhatnák magukat, akikkel nap nap után együtt készül­tünk, „szenvedtünk" az edző­teremben. — A magyar vívók eddig meglehetősen gyengén sze- repeltek a barcelonai olimpián — egészen odáig, amíg Ön pástra nem lépett. Ön szerint milyen lesz a folytatás? — A magyar vívócsapat a kardozókra épített ezen az olimpián, elsősorban tőlünk várta az eredményt. Ezért két­szeres súlya is van a most megszerzett aranyéremnek. A férfi tőrvívók a korábbi sikeres időszakhoz képest nagyon le­gyengültek, a párbajtőrözők még fiatalok, rutintalanok, a női tőrözők pedig rendkívül rapszódikus teljesítményre képesek. Ezért (volt) nagy a kardozók felelőssége. Szabó Bence végül még megjegyezte: a szponzorálás, a támogatás rendkívül fontos azért, hogy továbbra is ma­gyar sikersportág maradjon a vívás. Ezért reméli és bízik benne, hogy a mérhetetlen munkával kiharcolt aranyérmet a szpon­zorok is kellőképpen fogják ér­tékelni. Dr. Gyenesei István Ötkarikás mozaik Vannak az olimpián hivata­los és bemutató sportágak, de felütötte a fejét a „jelvényva­dászat” is. Ezt a barcelonai rendőrség „nem hivatalos sportnak” tekinti, és ennek megfelelően szigorúan fe­gyelmezi is. Aki nem tudja felmutatni hivatalos „csere­bere igazolványát”, — most ilyet is kiadtak! — azt előállít­ják, 2500 pesetát lefizettetnek vele, és aztán mehet isten hí­rével. Helen Biegel amerikai újságírónő mesélte a sajtó- központban ő maga is szen­vedélyes jelvénygyűjtő: talál­kozott olyan katalán férfival, akit egy nap alatt három alka­lommal „zsuppolta be”. A cse­rére felszólító szó egyébként a „Combio”. Állítólag megéri a jelvényárusítás, mert egy-egy jól sikerültet 25 dollárért vesz­tegetnek, illetve cserélnek el. 999 Többen nincsenek megelé­gedve az olimpiai tenisztorna versenyeivel és az elégedet­lenek között van Boris Becker is. A német sztár úgy véli: ér­telmetlen dolog Wimbledon és az amerikai nyílt bajnokság között, egy újabb három nyert szettig tartó tornát rendezni. Becker ezt túl fárasztónak tartja. ’’Úgy vélem, az lenne megoldás, ha az olimpián te­nisz csapatversenyeket ren­deznének.” 999 Vívás Jól kezdett női tőrcsapatunk Hétfőn „csonka” vívónap volt a Palau de la Metal-lurgia csarnokban: ezúttal ugyanis nem avattak bajnokot. Délelőtt 11 órakor tizenkét női tőrcsa­pat négy hármas csoportban kezdte meg az első napi küz­delmeket, s az első 2-2 jutott tovább, ők folytatják kedden, s harcolnak az érmekért. A legfiatalabb olimpiai vívó­szám, az ötkarikás játékok műsorán 1960 óta szereplő női tőrcsapatok küzdelmében először fordult elő, hogy a 12 csapatnak kvalifikálnia kellett magát. Ez a selejtező a tavalyi budapesti világbajnokság volt. Igaz, azóta egy kicsit módo­sult a helyzet. Ákkor az izrae­liek is jogot szereztek a rész­vételre, azonban az utolsó pil­lanatban visszaléptek. Helyet­tük a kanadaiakat „toborozták össze”, így ők szerepeltek Barcelonában. A magyarok Nagy-Britanni- ával és az Egyesített Csapat­tal kerültek egy csoportba. A nyitó mérkőzést a britek ellen vívták. A találkozón Mincza Il­dikó, Stefanek Gedrud, Lan­tos Gabriella, és Jánosi Zsu­zsa lépett pástra, Pusztai Il­dikó tartalék volt. Mincza 5:2-es győzelme adta meg az alaphangot, ez­után Stefanek visszavágott az egyéniben elszenvedett vere­ségért Mclntosh-nak. Követ­kezett Lantos, de vereséget szenvedett 2:5 arányban Fer- gusontól. Jánosi győzött, ez­zel az első kanyar után 3:1 volt az állás. Utána már nem volt különösebb gondja a csa­patnak, illetve a jegyzetelők- nek, csupa, győzelmet jelentő „V”-betűt lehetett fölírni a ma­gyarok neve mellé. így a nyi­tómérkőzésen a csapat teljesí­tette az előírásszerű győzel­met, 9:1-re nyert. Magyaror- szág-Nagy-Britannia 9:1, Győzelmek: Stefanek és Já­nosi 3-3, Mincza 2, Lantos 1, illetve Ferguson 1. Vereség a világbajnoki ezüstérmestől (női tőr) A verseny nagyon lassan haladt, a rendezők alaposan elhúzták. Hiába állt folytatásra készen az egyik csoport, meg kellett várnia, amíg a másik is befejezi a mérkőzéseket. A magyarok második ellen­fele, a budapesti világbajnok­ság ezüstérmese, a volt Szov­jetunió, azaz az Egyesített Csapat volt. Nos, a mérkőzés­ről sok jót nem lehet elmon­dani. Igaz, a papírforma az Egyesített Csapat győzelmét ígérte, azonban kikapni is többféleképpen lehet. A ma­gyar vívónők ötlettelenül, sőt, néha lélektelenül vívtak. Nem érződött igazán rajtuk az aka­rás. A végeredmény 9:4, s a keddi folytatásban a világbaj­nok olaszok ellen lépnek pástra. Ilyen vívással minimális esélyük sincs a győzelemre. Egyesített Csapat-Magyaror- szág 9:4. Pulai Imre, a kenu egyesek 500 méteres viadalának má­sodik próbájában, második­ként érkezett be. Olimpiai döntőnek is beillett Kőbán versenye, ahová rajta kívül még három világklasszist sodort a sors(olás). Szerencsére a duplázásra nem volt szükség, a sokszo­ros világbajnok, a 30 évesen is elnyűhetetlen egykori kelet­német Birgit Schmidt mögött másodikként ért a célba. Aztán viszont, miközben az olimpia kezdete óta először eleredt az eső, benn a vízben Csipes Ferenc és Gyű lay Zsolt révén újabb hidegzuhany érte a magyarokat. A külön-külön olimpiai és világbajnoki érmek tömegével rendelkező ka­Az atlétikai versenyek kez­dete óta először eleredt az eső Barcelonában. Az égi ál­dás azonban nem zavarta so­káig az Olimpiai Stadionban zajló délelőtti előfutamokat, selejtezőket. Magyar szempontból a leg­fontosabb a férfi diszkoszve­tés selejtezője volt, amelyből a vb-bronzérmes Horváth Attila magabiztosan, a negyedik legnagyobb dobással jutott a legjobb 12 közé. Habár a 63 méteres selejtező szinttől jak-királyok ezúttal együtt nem sokra vitték. Féltávnál a ne­gyedikek voltak, aztán 500-nál már csak a hatodikként cso­rogtak be a célba... Gyulayra tehát immár a második re- ményfutambeli szereplés szo­katlan kötelezettsége várt. A kenukettesek félkilométe­res viadala visszacsalta a mo­solyt a magar arcokra, hiszen a világbajnok Pálizs Attila új társával Kolonics Györggyel 250 méterig hatalmas lendü­lettel, lüktető iramot diktálva vezetett. Akkor, mint az utólag Pálizs elmondta, visszavettek a csapásszámból, mert a to­vábbjutás volt csupán a lé­nyeg. Ez a német egység mö­götti másodikhelyen sikerült is. Ugyanezt a pozíciót csípte kissé elmaradt, szerencséjére a társak többsége sem tudott megbirkózni ezzel a határral. A címvédő német Jürgen Schult már az első rostán „be­köszönt”, 63.46 m-rel ijesztett rá a többiekre. Rosszabbul járt honfitársa, a világbajnok Lars Riedel, aki 59.98 m-rel csak 14. lett, így kiesett. A futószámokban az esé­lyesek biztosan vették az első akadályokat. Férfi 200 méte­ren az amerikai Michael John­el anélkül, hogy különösebben megizzadt, vagy kihajtotta volna magát a női kajakkette­sek 500 méteres versenyében Kőbán Rita, akinek a párja, merthogy itt már nem lehetett titkolódzni tovább a külföldi ri­válisok előtt, Dónusz Éva volt. A duó a németeket maga álé engedve zárta futamát. — Olyan kilencven százalé­kot tempót diktáltunk ma­gunknak, a teljes erőbedobást későbbre tartogatjuk — fog­lalta össze lényeget Kőbán. A hétfő délutáni reményfu­tamok aztán való váltották a mi reményeinket is. K-1-esben Gyulay Zsolt, majd K-2-esben ugyan ő Csipes Ferenccel ki­harcolta a döntőben való sze­replés jogát. son, a namíbiai Frankie Fre­dericks, a brit Linford Christie gond nélkül jutott tovább és az 1500 méteres világbajnok, al­gériai Noureddine Morceli is eloszlatta a kétségeket, mi­szerint sérülése után nem a régi. Ahogy várható volt, a ma­rokkói Said Aouita — bár sze­repelt a nevezési listán — nem állt rajthoz. A futószámokban azonban még messze a döntő, a finálé­hoz több lépcsőn át vezet az út. Úgy hírlik, hogy a FÁK csa­patával Barcelonába érkezett férfitornászok és edzők között nincs teljes egyetértés, főleg attól a naptól kezdve, hogy be­fejeződtek a csapatversenyek és az aranyérmes tornászok már a „saját” köztársaságuk színeiért harcoltak. A legna­gyobb rivalizáció a világbajnok Miszjutyinés az újdonsült olimpiai bajnok Scserbo között alakult ki. Állítólag Arka/ev ve­zetőedző ráparancsolt a FÁK-ot képviselő valamennyi pontozóbíróra, hogy ezúttal Scserbót favorizálják. Az olimpia bajnokok örökös ranglistáján Vitalij Scserbo va­sárnapi remeklésével felirat­kozott a legjobbak sorába. A 20 éves, fehérorosz fiatalem­ber hat aranyérmet nyert a tornászversenyeken, s ez a teljesítmény utoljára a lipcsei úszónőnek, Kristin Ottónak si­került, négy éve Szöulban. 999 Több mint ezer barcelonai olimpikon esett át „sikeres” doppingteszten. Michele Ver- dier NOB-szóvivó hétfőn Bar­celonában közölte: az olimpia július 25-i kezdete,óta 1049 vizsgálatot végeztek szúró­próbaszerűen, illetve érmese­ken, s valamennyi negatívnak bizonyult. Barcelonában ösz- szesen több mint 1800 dop­pingtesztet tereznek. Atlétika Atlétikai selejtezők futószalagon Kajak-kenu Ötszázasaink a döntőben

Next

/
Thumbnails
Contents