Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
1992. augusztus 29., szombat 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Villanásnyi béke Mladen Stefanie: Pirovaci óvárosi központ Mato Tóth: A mezön A művészet többnyire az emberi léleknek a természettel való kapcsolatát fejezi ki, s ha ez a kéz ügyességével párosul: csodák születnek. Olyan misztikus csodák, amelyeket az elme és a szív együttesen ajándékoz a világnak, amelyekben a forma, a stílus alól előtűnik az igazság: a megfoghatatlan és megismételhetetlen szépség. A valóság reprodukciója... Az, midőn a lélek há- ború-okozta disszonanciáját, a hangzavar káoszát a képi megfogalmazásban a legteljesebb összhang váltja fel. S jut eszembe mindez, amikor a nagyatádi művelődési központ kiállítótermébe nyitva elémtá- rul a horvátországi Podravka 72 festőcsoport tárlata. És még valami: ezek a művészek — bár szinte igazságtalanul amatőröknek titulálják önmagukat — saját életüket lehelték alkotásaikba: a béke áhított gyönyörűségét és a háború gyötrelmes félelmét. Mindezt a festői kifejezést a naív festészet örvényeiben keresték és találták meg. A festőcsoport tagjait — Podravina, tehát Kapronca és környékének alkotóit — a naív festészeti stílus, a közös gondolkodás- és látásmód késztette arra, hogy együtt folytassák életük, életmódjuk tematikus képi bemutatását. Az 1972-ben alakult képzőművészeti csoport tevékenységét a Podravka élelmiszeipari konszern szponzorálja. Az atádi kiállítás képeinek központi, meghatározó motívuma a munka, illetve a drá- vamenti természet lírai bemutatása. Mato Tóth és Biserka Tóth, valamint Zeljko Kolarek jóságos, már-már túlzottan idillikus anyó-apó ábrázolása szöges ellentétben áll Ne- venka Rehorovid és Ivana Kuzmic Tél című képeivel, amelyekről sugárzik a halálos (vagy halálváró?) nyugalom. Ahogy az évszámokat bogarászom, mintha látható, érezhető áthághatatlan fal emelkedne az alkotások közé. Háború előtti időt idéző csönd és a falon túl: a borzalmak időszaka. Hiszen itt van egy nyugodt tájkép, a zöld megszámlálhatatlan árnyalatában pompázó fa ezernyi „csilingelő” levelével, a tó égkék tükrében saját szépségét fitogtató erdő, amott viszont Zvonko Sige- tic Feszület című alkotása, amely csöndet és keserűséget néma gyászt és gyötrelmet sugall. A tárlat előzményeiről megtudtuk, hogy az eszéki elektrotechnikai szakközépiskola — tanárostól és diákostól — a nagyatádi menekülttáborban talált menedéket a háború borzalmai elől. Az egyik nagyműveltségű pedagógus: Paroski Katica ismeretsége révén megszervezte, gondozta a horvátországiak kiállítását. A tervek szerint Eszék, Kapronca és Nagyatád között kultúrális kapcsolatot szeretnének létrehozni, amelynek egyik fő állomásaként 1993 őszén Kapronca ad majd otthont a Nagyatád és környéke amatőr képzőművészeinek kiállításának. A Podravka 72 festőcsoport nagyatádi kiállítása szeptember 11 -ig várja a látogatókat. Tamási Rita Podravka ’72 A csurgói „perpetuum mobile” Népművelő, könyvtáros, cserkészparancsnok, s a TIT csurgói szervezetének titkára Molnár László Sándor. Évtizedek óta foglalkozik felnőttekkel, gyerekekkel. Meggyőződése: a szűkülő anyagi lehetőségek ellenére is lehet színesíteni a közművelődés, a tudományos ismeretterjesztés palettáját. Kutason, a kaposvári Édosz Művelődési Házban, Mosdóson volt népművelő, majd Nagyatádra került, ahol járási közművelődési felügyelőként kereste kenyerét. Ezután Nagykanizsa következett, s később Csurgó. 1986-tól a gimnázium, majd az Eötvös József Általános Iskola könyvtárosa. o — A TIT-titkárság rám maradt, ugyanis ezt a megbízatást csak átmenetileg vállaltam. Viszont élvezettel csinálom. Még akkor is, ha nincs költségvetésünk. Tavaly ugyanis egyetlen fillér nélkül dolgoztam. Mégis tudtam felmutatni valamit. A pénz nem érdekelt. Gáts Tibor kollégám Kaposváron, az Édoszban tanított arra: nem a pénz a fontos, hanem az ember. Ez beigazolódott, hiszen Balczó András is — bár tisztában volt azzal, hogy még az útiköltségét sem tudom kifizetni — örömmel, igazi megszállottként és prófétai küldetéstudattal vállalta a közönségtalálkozót. © Molnár László Sándor elmondta: nem dolgozik plakátokkal; minden rendezvényt egy adott körre épít. így előre prognosztizálható: mennyien jönnek el egy történész vagy egy nyelvész előadására. A meghívókat saját maga írja, és az iskolásokkal juttatja el a címzettekhez. Úgy véli: így is lehet „beolajozottan”, eredményesen dolgozni. Az ismeretterjesztés és a közművelődési munka egyébként is elválaszthatatlan egymástól. Bibliaoktatói képzésben vesz részt, s a honismereti szakkör mellett működtet egy bibliakört is. A helyért nem kell fizetni, hiszen a könyvtárat vagy az iskola nagytermét bármikor igénybe veheti. Jól sáfárkodik a helybeli előadókkal, de megfordult már itt Stramszki István bibliakutató, s mivel elég sok a cukorbeteg, dr. Angeli István nyugalmazott főorvost is sokan hallgatták. Tevékenységére a csurgói önkormányzat ebben az évben szerencsére megszavazott ötvenezer forintot. Nem nagy ez az összeg, de több az eddigieknél. Azt tervezi, hogy meghívja Nyíry Tamás professzort, a harminc nyelven beszélő Lomb Katót és Benda Kálmánt is vendégül szeretné látni. Mivel néhány iskolában tantárgy lett az egészségnevelés, Gion Gábor Békés megyei főorvos előadására is számít. Ezt különben a megyei pedagógiai intézettel közösen szervezi. Jövőre pedig országos Csokonai-konferenciát tartanak majd a városban. No és nem tett le arról sem, hogy továbbra is képző- és iparművészeti, fotókiállításokat szervezzen az oktatási intézményekben vagy az öregek napközi otthonában. © Molnár László Sándor amolyan perpetuum mobile, aki hisz abban, hogy az emberek megváltoztathatók. De ehhez hiteles személyek kellenek, olyan egyéniségek, akikre mindig odafigyelnek gyerekek és felnőttek. Lőrincz Sándor SOMOGY DÍJASAI „Az alkotás nem hagy nyugodni ’ Tehetségét isten adta. Persze lehet, hogy mindenféle képesség innen eredeztethető, de Rónai Lajos iparművész esetében bizonyosan. Mert mi más magyarázata is lenne annak, hogy ilyen félelmetes részletességgel és pontossággal képes együtt „gondolkodni, lélegezni" a bőrrel, amikor nem volt mestere, sem tanítója, ősei sem foglalkoztak az iparművészettel. Talán dr. Czeizel Endre jár helyes nyomon, aki a következőben foglalta össze benyomásait a Rónai-alkotásokról: „A gének ismét csodát művelnek.” A neves genetikus mindenesetre a mai napig vizsgálja a Rónai család alkotói képességének mibenlétét, hiszen a két aranymíves, ötvös Rónai „fiú” hasonlóképpen megáldatott a kézügyességgel. A kezdeteket bízvást lehet egy üstökössel jellemezni, noha — mint minden nagy dolog — meglehetősen hétköznapi: egyszer az egykori kirakatrendező, akit minden érdekelt, készített bőrből egy használati tárgyat, harmónika-ajtó pántot egy cég számára. Másnapra lába kélt a műnek. Ilyen egyszerű. Ettől kezdve egyre másra „leplezték le” a szárnyait próbálgató alkotót; hol az általa készített vadásztáska, hol egy íróasztali mappa keltett feltűnést baráti köreiben. Nem volt megállás, a bőrművesség, az iparművészet nagy szerencséjére. Rónai mester alkotásait tizenkét nemzetközi zsűri ítélte meg, és toronymagasan megfelelt a támasztott, követelményeknek. Sokáig az Iparművészeti Vállalat exportosztályán dolgozott, de hamarosan az Iparművészeti Főiskolán is felfigyeltek rá; rendszeresen vitték tanítani. Éveken belül világhírre tett szert, és ha erre ő azt mondja, hogy ez nem így van, „nem mond igazat”. Csak szerény. Ami nem látszik akkor, amikor az alkotásait teszi lelkesen a látogatók elé, s hozzáteszi: nagyon szép darab. Csak ennyit; az édesgyermekeit becézgeti ilyenkor, simogatja a gondos munkával ékszeres dobozokká, falioltárokká, bőrkeretes tükrökké, ikonokká „bűvészkedett” marhabőröket. Mert szinte már a varázslat határát súrolják a világ számtalan helyére elkerült munkák, s az „otthonmaradottak” szintúgy. Melyekből egy jókora tár- latravalót mutatnak be a falak, rejtenek a szekrények, feltárva ajtajaikat csak úgy árad a bőr illata. Rónai Lajos számára ez az illat a levegő, az élet ereje, mint ahogy látványuk is az. De legtöbbet a létrehozásuk jelent. „Nem is élnék már, ha nem dolgozhatnék”, mondja erre. „Csak akkor vagyok jól, ha dolgozom, ha alkotok. Az alkotás sosem hagy nyugodni." Odaül az asztalhoz. Saját készítésű szerszámokat fog, és gyakorlott mozdulatokkal hagy nyomot a kiterített bőrben. „Hát így megy ez”. Ennyit mond csak. És kopog a kis kalapács. Rónai Lajos iparművész munkásságát Somogy megye közgyűlése Művészeti díjjal ismerte el. Balassa Tamás (Fotó: Kovács Tibor) Tavaszy Noémi kiállítása A tabi születésű festő és grafikus munkáiból kiállítást rendeztek Budapesten a Ráday utcai református kollégiumban. Tavaszy Noémi Biblia Pauperum címmel készített sorozatát tekinthetik meg az érdeklődők a hét végéig. Élnek a nyelvjárások A Magyar Tudományos Akadémia veszprémi nyelvtudományi munkabizottsága rendezésében megkezdődött Szombathelyen a III. dialektológiai szimpózium. Benkő Lo- ránd akadémikus megállapította, hogy a nyelvjárások élnek Magyarországon és a határainkon túl is a helyi helyi nyelvi változatot beszélik. Egyházi iskolák Moszkvában Több tucat ortodox egyházi iskola nyitja meg kapuit szeptember 1-én Moszkvában. A többnyire közadakozásból és külföldi segélyekből működő oktatási intézményeknek hosszú ideig a számkivetettek sorsa jutott osztályrészül. Az idén elfogadott oktatási törvény azonban már hivatalosan 'is elismeri létezésüket. A líceumokban és humán gimnáziumokban szerzett oklevelet ezentúl az állami felsőoktatásban is elfogadják. Egyetemszervezö alapítvány A győri egyetemszervező Universitas Arraboniensis Alapítvány nyelvstúdiót indít. Keresik azokat a jól felkészült nyelvtanárokat, akik alkalmasak az oktatásra a leendő egyetemen. A vállalkozástól anyagi hasznot nem várnak. 1994 őszén szeretnék beindítani a győri egyetemet. Gondozóház Sopronban A szociális otthon egyik szárnyában gondozóházat alakítanak ki Sopronban. Az épületben 32 egyszemélyes és 11 kétszemélyes lakrészt hoznak létre olyan idős embereknek, akik egészségi állapotuk miatt állandó gondozásra, orvosi felügyeletre szorulnak. A lakrészek tartós használatba vételéért az alapterülettől függően több százezer forintot kell kifizetni. Hajnalcsillag református óvoda Gyulán Újra megnyílik Gyulán a Karácsonyi . János Katolikus Gimnázium, közös katolikus-református iskola is megkezdi működését, s megnyitja kapuját a Hajnalcsillag református óvoda is. Az önkormányzat támogatásával szerveződött újjá az egyházi oktatási intézményi hálózat. Dobra vert kastély Dobra veri a hajdani földbirtokos család nevét viselő Kál- lay-kastélyt az öt kastélyáról, illetve kúriájáról „kastélyos falunak” is nevezett Nógrád megyei Bércéi. A település ön- kormányzata iskolát működtet az épületben, jövőre azonban elkészül a falu új oktatási intézménye. Máris több vállalkozó vetett szemet a kétszintes kastélyra.
