Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-27 / 202. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. augusztus 27., csütörtök Batikolás Hazai barangolások Gyűjtsetek össze szép ka­vicsokat, gombokat, gyöngyö­ket és almamagot. Kössétek be ezeket egy tiszta fehér vá­szonanyagba — lepedőmara­dék, egyéb fehér, a rongyos­zsákban található anyag al­kalmas rá. Kötözzétek össze szorosan, utána mártsátok az egészet festékanyagba. A fes­tés után szárítsátok meg — és meglátjátok milyen színpom­pás térítőt készítettetek. Béka a körben A gyerekek kézfogással kört alakítanak. A kör mellett olyan nagy „házat” jelölünk ki, amelybe a csoport minden tagja bemenekülhet. Az első fogó, a „béka” kiszámolás alapján, törökülésben helyez­kedik el a kör közepén. A gyerekek kézfogással körbe ugrálnak, és bosszant­ják a fogót: „Béka, béka, brekeke; Megfognál, ha lehetne?” A „béka” egy ideig tűri a bosszantást, de egyszer csak váratlanul felugrik és igyekszik valakit megfogni a ház felé menekülők közül. Ha ez sike­rül, a megfogott játékos lesz a „béka”, ha viszont senkit sem tud utolérni, akkor vissza kell mennie a körbe és továbbra is ő marad a „béka”. Sopronhorpács nevezetességei A sopronhorpácsi templom belseje A Soprontól 31 kilométerre fekvő Sopronhorpács két hí­ressége- a Szent Péter és Pál-templom, valamint a Szé­chenyi kúria. A horpácsi nemzetiségi templom a XII. század végén épült. Az 1241-es tatárjárás idején megrongálódott, de gó­tikus részletekkel újjáépítet­ték. Kőszeg ostromakor (1532) a portyázó török hadak Horpácsot is dúlták, a temp­lom boltozata beszakadt. Csak 1714-ben kezdtek hozzá újjáépítéséhez; a munkát az 1740-es években fejezték be, ekkor építették a templom ba­rokk tornyát. A hatvanas években restau­rálták a templomot, feltárták a körülötte levő temetőt is. A templom melletti kis tér neve Szent László kert, ahol őriz­nek egy, a királyról 1927-ben készült szobrot is. A horpácsi Széchenyi-kas- télyt 1771-ben kezdték épí­teni. A kúria a második világ­háború során megrongálódott, helyreállítása után a Növény- nemesítési Kutatóintézet ka­pott benne helyet. A kastélyt huszonnégy hol­das kert veszi körül — ez az angolkert ma is természetvé­delmi terület. Virágot szedni indult a kis fekete medvebocs, de most nagy gondban van. Amit eddig szedett, mindnek volt valami il­lata — meg is kóstolta egy cseppet őket —, de ez a pity­pang! Ez nagyon furcsa! Ahogy az orrához emeli, a lehelet­től elszáll. Milyen virág ez?! $ ^ % gj $ 3? $3 ® m m m 03 Pillangók Az ábra minden sorában szaporodik a pillangók száma. Az üres kockákba annyit rajzolj be, amennyi ott hiányzik! FABRIKÁLÓ GYEREKEKNEK Muzsikáló gomb­pörgettyű Nem kell hozzá más, mint egy nagyobbacska kabátgomb és cérna. A cérnát fűzzétek bele a gomb két lyukába és kös­sétek össze a fonal két végét. A gomb kerüljön a két­ágú fonal közé. Dugjátok bele a két mutatóujjatokat a fonal két végébe, feszít­sétek meg a cérnát. Utána pörgessétek meg a gom­bot és egy kicsit húzogas­sátok, amig a gomb moz­gása nem gyorsul fel. Utána már úgy lehet hú­zogatni, mintha tango- harmonika lenne. Közben halk muzsikaszót hallhat­tok, ha a gombot a füle­tekhez közelítitek. Vigyázzatok, mert a ha­jatokat könnyen bekap­hatja a pörgettyű, — és akkor csak az olló segíthet rajta. Az óriáskifli Az óriáskifli arról volt ne­vezetes, hogy a világ legna­gyobb óriáskiflijénél is na­gyobb volt. Még a Gel- lért-hegynél is nagyobb, leg­alább akkora, mint a Já- nos-hegy a kilátótoronnyal együtt. Pontosan nem is lehet tudni, hogyan keletkezett ez az óriáskifli. Lehet, hogy a tündérkirály süttette a pék­tündérekkel a saját barlang­jában, amelyről tudvalevő: olyan méretei vannak, hogy még ekkora kifli is bősége­sen elfér benne. Csak azt nem lehet tudni, hogy mi­képpen került ki a barlang száján, ahol még a kis pék­tündérek is meghajolva tud­nak közlekedni, nehogy az emberek vagy más felesle­ges lények bejuthassanak oda. Ám a tünderkirálynak nagy a hatalma. És ha ő azt mondja: óriáskifli kerülj ki a barlangból, és hozzáteszi a varázsigéket: ábra, kadábra, bögre meg ábra! — akkor az óriáskifli kijön a szűk bar­langszájon. Egyszóval kijutott az óri­áskifli a külvilágba, és gurult, gurult hegyeken, völgyeken, tereken és réteken egészen Budapestig. Még a Lánchí­don is átgurult — isteni csoda, hogy a híd össze nem roppant alatta. Eljutott az óriáskifli Budára, és megállt pontosan a Gel- lért-hegy és a János-hegy között. Történt, hogy Zolika és Juditka — akik nekem ezt a történetet elmesélték — ép­pen kirándulni indultak a Já- noshegyre, nagypapával meg nagymamával. Már már felértek a hegytetőre, amikor a futó zápor után kisütött nap és Jutka megpillantotta az óriáskiflit. — Mi az ott, Zolika? — kérdezte Jutka, merthogy mindent Zolikától kérdezett meg, annyira bízott okossá­gában. Zolika ugyanis öté­ves kora ellenére tökéletes jártassággal bírt a tündérki­rály dolgaiban. Azonnal el is mondta, hogy ezt a tündérki­rály süttette a tündérpékek­kel. — Jaj, de gyönyörű! — sóhajtott Jutka. — De jó volna beleharapni! — Azt nem lehet — intette ié Zolika —, mivel tündérek sütötték; ha hozzá akarsz nyúlni, azonnal eltűnik. — De kár! Pedig milyen gyönyörű, sok színe van! — Ne sóhajtozz, Jutka! Örülj, hogy látod! Közben ballagtak tovább, de azt meghallották, amit nagypapa mondott nagy­mamának: — Nézd csak, milyen szép szivárvány! A két gyerek összenézett. Szivárványnak nevezik az óriáskiflit — kacsintottak össze —, de hát is mit is ér­tenek a felnőttek a tündérek dolgaihoz! Szarka Zoltán Homokvár és kagylókrokodil A kisgyermek ősi játéka a homok és a víz. Hát még ha a víz a tenger! A tenger apálya lehetővé teszi az igazi ho­mokvár építését, gyermek­nyelven a csöpögtetést. Egy ilyen csöpögtetős játék kellős közepébe csöppentem magam is, gyorsan bocsána­tot kérve, buzgón hozzálát­tam a helyreállításhoz. Elő­ször furcsán néztek rám, ké­sőbb hasonló módon folytat­ták a vár kerítésének lapítá- sát, csöpögtetését. Aztán német nyelven kezdtek utasí­tani, de szinte a jelekből is megértettük egymást. Ahogy a vár nőtt növögetett, úgy gyűltek köré a gyerekek, majd elkerítve maguknak is egy kis részt, lázasan dol­gozni kezdtek. Nehéz lett volna megállapítani: ki milyen nemzetiségű. Játszva váltot­ták a nyelveket: vagy néme­tül, vagy angolul vitatkoztak, de a dallamos francia szavak sem voltak ritkák a nagy munka alatt. Egy hat év körüli fiúcska különböző állatokat formált meg. Testvére gyűjtötte a ki- sebb-nagyobb méretű kagy­lókat, amelyeket aztán a ki­formált krokodil testébe nyomkodtak. A csillogó kagy­lók mint pikkelyek borították a krokodil testét, fogait fogvá­jók helyettesítették. A kis mű­vészeket nemcsak körüláll­ták, hanem követőik is akad­tak. Ahogy később megtudtam, egy magyar házaspár két kis csemetéje varázsolt ide egy „szafari-parkot” — sokan len­csevégre kapták a nem min­dennapi látványosságot. Jómagam ötleteket gyűjtöt­tem — hiszen homok, víz. ügyes kezű óvónénik és gye­rekek minden óvodában akadnak. így aztán ez a játék folytatható itthon is a saját homokozóban. És persze nemcsak az óvodában, ha­nem otthon, a ház körül is, a szülőkkel való együttjátszás örömével. Báli Györgyné ÓVODÁSSAROK n ff Ujj 8$, A ¥j fy f r • Virágoskert A rajzon különböző virágokat láthattok. Karikázd be azokat, amelyeket nem a kertész, a természet öntöz! TÖRŐ ISTVÁN Volt egyszer egy kismadár Volt egyszer egy kismadár, köddé vált, akár a nyár, völgyön, hegyen vezetett, ha éheztem etetett, itatott, ha szomjaztam, vigasztalt, ha bús voltam — egyszer ez a kismadár, ahogy ágról ágra szállt, egy varázstükröt talált, illegette hát magát, a tükör szólította: „Oly szép vagy kismadárka, kéklő arcú, mint az ég, köddé váló messzeség!” Volt egyszer egy kismadár, gyorsan eltűnt, mint a nyár, varázstükrét keresni, ment az embert szeretni.

Next

/
Thumbnails
Contents