Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-18 / 195. szám
SOMOGYI HÍRLAP — KERTBARÁTOKNAK 1992. augusztus 18., kedd Az ókortól az ezredfordulóig A hatezer éves növényvédelem A legolcsóbb szervesanyag „Mondjátok a gyermekeiteknek, és mondják a gyermekeitek az ő gyermekeiknek, és ezek a gyerekek az ő utódaiknak; hogy amit a hernyó hátrahagy, azt megeszik a sáskák, és amit a sáskák meghagynak, azt megeszik a bogarak, és amit a bogarak meghagynak, azt megeszik a férgek.” így tanította Joel próféta. Mondása ma is érvényes; ez a sok évszázados természeti törvény napjainkban sem változott. A vadászó életmódot folytató emberősöknek még semmiféle gondot nem okozott az egyes növények betegsége, de a Krisztus előtti 4. évezredben a Tigris és az Eufrátesz vidékén már ismerték a növényzet legtöbb élős- dijét, kártevőjét: a sáskákat, a bogarakat, a férgeket és a repülő rovarokat. Ami nagyon érdekes, tudtak arról, hogy egyes gombák milyen károsak, hasonlóan a rozsdához, égéshez és lisztbogárhoz. Az ókori Egyiptom népe már ismert bizonyos háziszereket, mint azt az Ebers papirusztekercsből megtudjuk (Kr.e. 1550 körül). Érdekes módon ez a háziszer nátrontartalmú víz volt, mely bizonyos védelmet nyújtott a repülő rovarok ellen. Kínában, Kr.e. 1075-ben 100 vagy 125 botütés járt annak, aki nem semmisítette meg az útjába kerülő kártékony bogarakat, főleg a sáskát és a hernyót. Annak a kínai parasztnak fejét vették, aki elhanyagolta földjét, hogy az elgazosodott és elbogarasadott. Démokritosz (Kre. 5. sz.) a nagy görög filozófus, a következő összetételű szert ajánlotta a növényeket károsító paraziták ellen; „sok vörös rákot és másféléket is tartsunk vízben, majd főzzük meg őket, és ezzel a lévséggel hintsük meg a veszélyeztetett növényeket.” Az ókorban a görögök és a romiak nagyon sokat tudtak a növények betegségeiről. A természeti megfigyelések mellett felvilágosító előadásokat tartottak. A görög-római korban igen nagy gondot okozott a gabona megbetegedése, melyre nedves kezelést alkalmaztak: urinnak vizes oldata, vagy trágyalé borban oldva (Démokritosz), ürülék-kivonat vizes oldatban, szénsavas víz olajjal keverve. A tehéntrágyát vízzel hígították, és ahol a marha legelt, ott időnként ezzel a lével locsolták a területet. A rómaiak ismerték már az arzént és az ennek oldatával készült növényvédő szereket is, melyeket úgy alkalkalmaz- tak, hogy a kert kerületét lepermetezték, hogy ezáltal meggátolják a bogarak bevonulását a gyümölcsösökbe. Az enyves-arzénes vászon alkalmazása a gyümölcsfákon ugyancsak a romiak találmánya volt. Gabonaraktáraikat a rágcsálóktól arzénes hússal védelmezték, és ezek a módszerek elterjedtek az egész birodalom területén. Az ókor végén, majd a középkorban a természet- és növényvédelmet a vallási elő- ítéletek és szokások szabták meg, ezek legtöbbjének semmi köze sem volt a természettudományokhoz. Körmeneteket rendeztek a földek körül, hogy védje meg az Isten a termést a kártevők ellen. Több mint 800 papírra írt vallásos varázsigét ismerünk a középkorból. A leírt imádságokat azután a földekre kiakasztották: cserebogár, sáska, szöcske, hernyók és patkányok ellen. A természettudományok később kezdtek kibontakozni, elsősorban a könyvnyomtatás feltalálása és mind szélesebb alkalmazása után. Az 1800-as ével elején már megtaláljuk a növényvédelemben a kémiai kutatások eredményeit. A vetőmagokat fertőtleníteni kezdik, és megismerik széles paraszti körökben, hogy milyen hasznos a konyhasó, a timsó, a glaubersó, a salétromsav és kénsav, de mindenekelőtt a réz és a higany. A téli időszakra a gyümölcsfákat mész-, konyhasó-, víz- üvegpermettel látták el, a tet- vek és a hernyók ellen pedig kontaktmérgeket alkalmaztak mész-, szappan-, olaj- és dohánykivonatból. Etetőmérgeket adtak a rovarok ellen: diólevelet, mérges gombát, keserű mandulát (kéksav!) és arzént. Megjelentek a rágcsálók elleni komolyabb szerek. 1880-tól már kereskedelmi forgalomban találunk számos növényvédő szert. Hazánkban „Az első művegyészeti gyár”, Pesten a Soroksári úton 1861-től gyártott több fontes növényvédő szert, ami európai szinten is kiemelkedő teljesítmény volt. Előbb-utóbb minden kerttulajdonos felismeri a kom- posztkészítés előnyeit, mert a saját készítésű komposztáld a legolcsóbb szervesanyag. Sokan azért idegenkednek a komposztkészítéstől, mert a telep nem válik éppen díszére a kertnek. Igaz, hogy a komposzttelepet nem szokás a kert legszebb, legszembet- kűnőbb részében kijelölni, de nem kell okvetlenül eldugni sem. Mélyen fekvő területre, ahová a csapadékvíz összefolyik, lehetőleg ne kerüljön a kerti szervesanyag. Jó, ha árnyékos helyre kerül, például fűzfa alá. Sokan gödröt ásnak a szerves anyagnak. Ez sem a legjobb megoldás, mert nehézkes a félig érett komposzt átforgatása. Az épülő komposzthalmot legjobb deszkakeretek közé rakni. A kazal szélessége és magassága a másfél métert ne haladja meg, hosszúsága elvileg bármilyen lehet. A túl széles és magas kazal hátránya, hogy óhatatlanul kialakul a halmon belül egy leA kezdő kertészkedők körében sokan úgy tartják, hogy a gyümölcsfákat évente csak egyszer kell metszeni télen vagy kora tavasszal, s közülük is csak az almafák szorulnak metszőollóra. Pedig a kérdés nem ilyen egyszerű. A metszés a gyakorlott kertészek körében is az egyik legtöbb körültekintést igénylő termesztéstechnikai beavatkozás. Az őszi metszés alapvető célja, hogy a fák nyári fejlődésének egyenetlenségeit ellensúlyozza. Ilyenkor kell a fák elsűrűsödött koronájából a fölösleges ágakat, gallyakat eltávolítani, a vízhajtásokat tőből kimetszeni, a beteg és sérült részeket eltávolítani. Az őszi koronaalakító, illetve ritkító metszésnél mindig tartsuk szem előtt, hogy az őszi metszés nem lehet végleges, mert a téli zord időjárás kárt tehet a fák termőrészeiben, vesszőiben. A legnagyobb gond az őszi metszésnél az, hogy az eltávolított vesszőket már nem pótolhatjuk tavasszal, ha a fán maradtak közül esetleg több szenvedett fagykárosodást, mint arra számítottunk volna. Ezért a teljes metszés munkáját — amit az őszi meg- könnyít, meggyorsít — hagyjuk tavaszra. A csonthéjas gyüvegőtlen rész, a szervesanyag itt inkább rothad, mint korhad. A komposzttelepre hordhatunk minden szerves hulladékot, a lehullott lombot éppúgy, mint a lekaszált füvet, a konyhai hulladékot, a még fel nem magzott gyomnövényeket, az aprított kukoricaszárat és szőlővenyigét, fanyesedéket, szőlőtörkölyt. A fahamu, igen értékes anyag, a komposztot káliumban gazdagítja, éppígy sokat ér az állati vér; a toll, a mész- törmelék is. Nem való a komposztkazalba a felmagzott gyom, az állati kártevőktől és gombabetegségektől fertőzött őszi lomb, a műanyag- és üvegcserép. Mellőzzük a dió, az akác, a vad- gesztenye lombjának kom- posztba keverését, ezek ugyanis csírázásgátló anyagokat tartalmaznak, amelyek az érett komposztföldbe is kimutathatók. A különböző eredetű anyagokat rétegesen helyezzük el. A legjobb két- arasznyi vastagságú rétegeket kialakítani. Korábban az egyes rétegek közé, az érés mölcsűek közül az őszibarack metszését teljes egészében halasszuk tavaszra. Az őszi ritkító metszés elősegíti a fák vesszőinek teljes beérését a tél beállta előtt. Segíti továbbá a termőrügyek teljesebb megerősödését, általa pedig a biztonságosabb jövő esztendei termés megalapozását. Ősszel a szilvafák elsűrűsödött koronájából föltétlenül távolítsuk el a keresztbe növő részeket, a vízhajtásokat, tehát tegyük szellőssé a koronát. A gyakorlott kertészek minden őszön megritkítják a meggyfák elsűrűsödő koronáját. A cseresznyefák besűrűsödött koronáiból is most esedékes a középen elhelyezkedő árnyékoló részeket tőből kiemelni. A kajszifákat viszont csak óvatosan, nagy körültekintéssel ritkítsuk. Most távolítsuk el a csonthéjasok koronájából a beteg, sérült, fertőzött részeket is, hogy a téli időszakban a betegségek terjedését meggátoljuk. Minden metszési beavatkozás után föltétlenül szükség van a sebkezelésre, tehát a ritkító metszés után sem hanyagolhatjuk el. Erre a célra sebkezelő anyagok rendelkezésre állnak a szakboltokban. meggyorsítása céljából nitrogén műtrágyát is kevertek. Az újabb kutatások azonban inkább a nyúl- és a baromfitrágyát javasolják nitrogénforrásul, amelyek komposztálás nélkül egyébkként sem használhatók fel. A rétegeket az öntözőcső végére szerelt finom öntözőrózsával mérsékelten öntözzük meg. Soha ne adjunk annyi vizet, hogy az a kazal alján csurogjon, mert ezzel egyrészt kilúgozunk egy csomó értékes anyagot, másrészt a túl sok víz levegőtlenné teszi a komposzthalmot. A kazal ugyan folyamatosan épül, térfogata az érés előrehaladtával mégis jelentősen csökken. Mihelyt elérjük a 120-138 cm magasságot, a kazlat fedjük be tenyérnyi vastagon földdel. Ha a kazal napos, száraz helyen van, indokolt hullámpapírral takarni, hogy a felső rétegek ne száradjanak ki. Az összerakás utáni harmadik hónapban keverjük át alaposan a kazlat vasvillával, hogy minél egységesebb leA cserebogarak különböző törzsei okozta kártétel eltörpül ahhoz képest, amit a pajorok okozhatnak. Ők (a cserebogár VII. törzse) garantáltan három évig, 1994 augusztusáig rágják a gyökereket, akár tízéves fákat is kipusztíthatnak. A talajlakó kártevők, a mostani augusztusi hetekben még a talaj felső 20-25 cm-es rétegében tartózkodnak. Jelenlétükre nemcsak a sorban egymás után pusztuló szamócatövek árulkodnak, hanem a burgonya is. A burgonya betakarításakor a rágott gumók arányában nagy biztonsággal következtethetünk a talajlakó kártevők népességére. Pontosabb eredményt ad a térfogati kvadrát módszer alkalmazása. Ebben az esetben először ki kell jelölni a mintavételi helyeket. Ha a kert nem sírna, akkor a kert magasabb és mélyebb fekvésű részeiből is vegyünk mintát. Ásónyom mélységű földből vegyük a mintát és a kitermelt földben számoljuk meg a kártevőket. A frissen szántott talajban gyen az anyag. A komposzt érése több tényezőtől is függ. Minél gondosabban aprítottuk föl a szerves anyagát — például a nyesedéket, kukoricaszárat, esetleg papírhulladékot —, minél egyenletesebb az egész kazal nedvességtartalma, s minél gondosabb a forgatás, annál hamarabb kapunk egységes kom- posztföldet. 6-12 hónap alatt a komposzt felhasználásra érett. A házi készítésű kom- posztnak nagy előnye, hogy használata során nem kell tartani túladagolástól, ha gondosan készítettük, nem lesznek káros mellékhatások, mint például az egyoldalú műtrágyázás esetében. Kiváló talajtakaró anyag, virágföld, gyeptakaró. Késő ősszel még a hó lehullása előtt a gyepet érdemes 1,5-2 cm. vastagon érett komposztfölddel takarni. A komposztföld igen jó a levegőtlen, kötött talajok szerkezetének, tápanyagkészletének és laza homoktalajok javítására is. a búzacsomós módszert ajánljuk, mely egyben biológiai védekezésként is kiváló. Ennek lényege, hogy 60x60x60 cm-es (egyenlőoldalú háromszög csúcsai) távolságra, egy-egy evőkanál búzát vetünk. A csírázó búza nagymennyiségű széndioxidot termel, amely összegyűjti a talajlakó kártevőket. Amikor a búza kikelt, valamennyi csomó pajorostul együtt kapával kiemelhető, és mecha- nikalilag megsemmisíthető. Általános szabályként megfogalmazható, ha a zöldség-, gyümölcs-, és szőlőkultúrákban négyzetméterenként 0,5-1 pajort vagy drótférget találunk, akkor szükség van a kémiai védekezésre. A védekezést a következő szerek valamelyikével kell elvégezni (az adagok négyzetméterre vonatkoznak): Basudin 5 G 3,5 g, Diazinon 5 G 3,5 g, Counter 5 G 2,5 g, Basamid G 60 g, Dursban 5 G 20 g, Diazol 5 G 3,5 g. A talajlakó kártevők elleni gondos védekezés megéri a fáradtságot, hiszen ezzel a jövő évi biztonságos termelésünket segítjük elő. A csonthéjasok őszi ritkító metszése Garantáltan három évig pusztít Veszedelmes a pajor kártétel AGROTECHNIKA RT MŰSZAKI SZAKÜZLET Kaposvár, Füredi u. 16. — Telefon: 17-234 Nyílik augusztus 18-án! AGROTECHNIKA — csapágy — kötőelem — akkumulátor — fékbetétek — műszaki gumiáruk KEDVEZŐ ÁRAK! ^MGMradax Árubeszerzés megrendelésre! Legyen a vásárlónk! (218094) Macskaméz — mondják az ország sok vidékén a gazdák, amikor kertjük fáit mustrálva az ágakon, törzsrészeken meglátják a kezdetben sárga, később elbarnuló, kocsonyás, majd megkeményedő mézgát. S ha nagymértékű a mézgásodás, azt jelzi, hogy a csonthéjas termésű fa — elsősorban a cseresznye, a meggy, a kajszi- és őszibarack, a szilva és mandula — továbbá az ezekkel rokon díszfa te- nyészkörülményeiben valami nincs rendben — élettani zavar, betegség lépett fel. Ezek a fajok egészségesen is hajlamosak a mézga-kiválasz- tásra (a szilván például ép állapotban is gyakran megjelennek az apró cseppek), a kóros mézgásodás azonban — kivált idősebb, elhanyagolt fáknál — arra utal, hogy a nem kezelt sérülések, elhanyagolt fagyfoltok, gombásodások, jégverések, esetleg túlzásba vitt metszések megbetegítették a növényt. De kiváltó ok lehet a nem megfelelő, főként a mészhiá- nyos talaj. A baj megelőzhető, ha kerüljük az egyoldalú nitrogéntrágyázást, ha már csemetekorban ügyelünk arra, hogy a fa ne kerüljön fagyzugos, magas talajvízszintű, kedvezőtlen helyre. A prevenciót segíti az is, ha mindjárt a termés leszedése után elvégezzük a csonthéjas termésű fák koronaritkító metszését, s folyamatosan védjük őket a rovar- kártevők, a gombásodás ellen. Ha már a macska- méz-gócok megjelentek, eredményt ígérő kezelés, ha az erősen mézgás és lemetszhető részeket úgy távo- lítjuk el, hogy kis darabot az egészséges részből is leka- nyarítunk. A le nem metszhető felületekről alaposan, egészen az egészséges részekig hatolva le kell kaparni a mézgát, majd pedig 1 százalékos töménységű sóskasavval vagy ecetes vízzel beecsetelni — ez gyorsítja a hegedést. Jótékony hatású és fontos a keletkezett nyílt sebfelületek bekenése oltóviasszal vagy sebfestékkel. S még egy tanács: ha „méz- gáék” megjelenésekor nem találunk a fán külsérelmi nyomokat, gombásodásra utoló jeleket, feltétlenül vizsgáltassuk meg, hogy milyen a talaj mésztartalma. (Ferenczy Europress) „Mézgáék” — hívatlan vendégek
