Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. augusztus 15., szombat Sétálóutcái pillanatok Fotó: Gyertyás László Varászló keresi egy ember igazát Egy családi viszály és egy válás faluhelyen hetekig tartó téma. Varászlón lassan már négy esztendeje az. S a falu egy emberként a volt férjnek ad igazat, olyannyira, hogy a — szerintük — igazságtalan bírói ítélet ellen közösen írtak „ fellebbezést” minden elképzelhető fórumhoz. O Pölcz Lajostól harminchárom évi házasság után, négy éve vált el a felesége. Az asszony a közös házból költözött el a tanácstól kapott szolgálati lakásba. A szomszédok akkor még nyugtatgatták az embert: örüljön a ténynek. A hivatalos ügy, a tárgyalás végén, amikor a vagyonmegosztásról döntöttek, kiderült: örömre semmi oka, mert a közös ház egyötöd részének ellenértékét, összesen hatvanezer forintot ítélt neki a bíróság. Mivel minden más a feleség, anyós, illetve a gyerekei nevén van. A fellebbezések után csupán annyi változott, hogy a volt feleség által letétbe helyezett 60 ezer forintot a bíróság perköltség címén lefoglalta. Pölcz Lajos ma egyetlen fillér és fedél nélkül áll, s a falu ezt nem érti. Ezért levelez helyette is. © Varászlón a falu központjában, szemben a polgár- mesteri hivatallal van a posta. A postás hölgy kedves és szűkszavú. — Felháborító, ahogy elbántak azzal az emberrel. Többet nem szól róla. A tűző napon Zsobrák Jánossal váltunk szót. — Én majd elmondom magának az egészet, csak merje leírni. Kiderül: szegről-végről rokonságban áll a családdal. — Az a szerencsétlen ember több mint harminc éve csak a családjáért élt, dolgozott — kezdi. — Harminc éve ugyanazon a munkahelyen van, többször volt kiváló dolgozó, még kormánykitünte- tést is kapott. Kocsmában soha nem lehetett látni, a fizetését egy fillérig hazaadta az asszonynak. Mindent előteremtett, amire csak szükség volt. A házat rendbe tette; szőlőhegy, telek Böhö- nyén. A nagyobbik gyerek még alig volt 18 éves, már ott állt az udvarban a vadonatúj Skoda. Mindent a családért tett, azok meg most kitaszították... Nagy Géza és felesége a szomszéd szemével figyelte Pölcz sorsát. — Fényes nappal, az egész falu szeme láttára kilakoltatták; kirakták mindenét az utcára — suttog felháborodottan az asszony. — Nem is volt itthon a szerencsétlen; azt mondta, ezt nem bírja végignézni. Az összes bútort, mindent kidobáltak; még a tyúkok lábát is összekötözték, és kitették őket a villanydúc mellé. Ez a kilakoltatás két hete volt, és akkor találta azt mondani Pölcz Lajos, hogy most aztán vége, magára gyújtja a házat és felköti magát. — Hát így kell járnia egy becsületes embernek, aki eddig csak jót tett? Ez a nagy demokrácia és jogállam, vagy hogy hívják? — kérdezi Nagy Géza, de választ nem vár. — A jog és az igazság nem egy oldalon áll. © A szomszédok elmondásából az is kiderül, hogy miként eshetett meg ez a „nagy igazságtalanság”. Míg Pölcz Lajos dolgozott, a munkahelyén, a szőlőben, a másik telken, addig a felesége intézte a család hivatalos ügyeit. így lehet, hogy a tárgyaláson a ház egyötöd részén kívül más nem szerepelt a nevén. Az pedig az a 60 ezer forint volt, amit elvitt a per. Lehet, hogy visszajön a volt feleség a házba. — Hát ide ne jöjjön, mert annak csúfos vége lesz! — mondják a szomszédok. — De nem jön az, annak csak a pénz kell; régóta tervezgette már, úgy formált mindent, hogy neki legyen jó. Pölcz Lajos halőrként dolgozik. Hatalmas a terület, nem is találjuk meg, hiába járjuk körül a tavakat. A polgármesteri hivatalban próbálunk segítséget kérni, de hiába. Keresése közben kiderül: a polgármester külön is írt levelet a marcali bíróságra, mellékelve a falu lakóinak aláírását. A válasz az volt, hogy semmi közük az ügyhöz. A hivatal szeretne segíteni, de hát nekik sincs pénzük. O Pölcz Lajost nem találtuk meg. Másnap reggel bejött a szerkesztőségbe Bata Sándorral, aki szervezte az aláírásgyűjtést is. — Biztos, hogy félrevezették valahogyan a bíróságot — mondja Bata Sándor. — Hiányosan lettek informálva, különben nem hoztak volna ilyen ítéletet. Nem akarunk mást, csak perújrafelvételt, és akkor az egész falu elmegy tanúskodni, ha kell. Hiszen nem elég, hogy semmije sem maradt, de még sorra küldözgetnek fizetési felszólításokat meg letiltásokat. Tárgyalják újra, majd akkor más lesz a vége! — Nem akarok én ebből ilyen nagy ügyet csinálni — szólt csendesen Pölcz Lajos. — De nem maradt semmim. Titokban lakom a saját kezemmel felépített házban. A kutyámon kívül senkim és semmim nincs. Csupán any- nyit szeretnék, amiből megoldhatnám a gondjaimat. Százötvenezer forinttal beérném. Sok ez harmincöt évért? Varga Ottó . A diplomás falu ébredése Kakasütés Nagymartonban Ha nem vette volna fel 1907-ben Nagymarton a Csurgó előnevet, a távolabbi vidék embere reménytelenül keresné a térképen, előbb bukkanna rá a burgenlandi Mattersdorfra, amelyet magyarul szintén így neveznek. Pedig e kedves, a dombok között csendben meghúzódó, hatszáz évesnél régebbi település alig több mint kétszáz mai lakója tudna mivel büszkélkedni. Egyet, igaz a legfontosabbat emeljük ki: a kiművelt emberfővel. A ma élőket ösz- szegezve: egy orvost, állatorvost, óvónőt, tanítónőt, tanárt, kandidátus egyetemi főmunkatársat, festőművészt, három mérnököt és jogászt adott az országnak. Az arányokat tekintve bármelyik településünk belvárosával összehasonlítva is állná a versenyt. Van mit felmutatni Hiába volt és van itt rangja a tudásnak, az elmúlt évtizedek elhibázott település-fejlesztő politikája e kisközséget is kikezdte. Hiába jó a fekvése, Csurgó közelsége, Ágneslak híres arborétuma, az új értékrend formálódása miatt nem volt kikezdhetetlen megtartó erő a faluközösség összefogása, az emberek legendás önzetlensége; a fiatalok nagy része máshol, főként Csurgón alapított új otthont. Leírni is nehéz, a két csurgói általános iskolában tanuló nagymartoniak száma ma a tízet sem éri el. A település mégis elmozdult a holtpontról. Két év alatt több változás történt, mint korábban évtizedekig. A műemlék jellegű református templom kívül-belül megújulva felszentelés előtt áll. Csurgó testvérvárosai is segítettek; a hollandja Mar- kelo pénzadománnyal, a székelykereszturi Demeter István gyönyörű facsillárt faragott. A Kokas Zoltán polgár- mester által vezetett önkormányzat tud mit felmutatni, gondjaik ma kellemesek: augusztus 20-ig át kell adnia a kivitelezőnek a törpe vízmüvet. Már 60 család rákötött a hálózatra. A csővezeték mosásához szükséges vízből jutott a szomjazó kiskertekbe. Mintha a kutak is éreznék, hogy feleslegessé válnak: a nagy szárazságban rendre elapadtak. A pályázat során elnyert céltámogatás lehetővé tette, hogy a társulás hozzájárulása ne lépje túl a 30 ezer forintot. Júliusban két útszakasz felújítására versenytárgyalást tartottak. Válogathattak a kivitelezők között. A központból az Ágneslak irányába vezető út önkormányzati: ezen bonyolította le szállításait az erdőgazdaság, és alaposan tönkretette. E hatszáz méteres szakasz felújításához félmillió forinttal a Zrínyi tsz, ugyanennyivel a Sefag is hozzájárult. A főutcával szemközti oldalon húzódó kisebbik, a történelmi nevet viselő Ómág utcáját a vízvezeték építése tette csaknem használhatatlanná. Ezt a szakaszt egy másik vállalat újítja meg. Gazdag hagyományok A község gazdag néprajzi hagyományait korán felismerték: 1922-ben Kodály Zoltán is gyűjtött itt népdalokat; a múzeumaink néprajzi anyaga is sok nagymartonit őriz. A református többségű falu korábban tavasszal a majálisra hívta a környék fiatalságát. Később az augusztus 20-a előtti vasárnap lett a nagy hírű rendezvény, a „kállamista búcsú” időpontja. Á fénypontja a kakasütés. Kiss Ferenc régi hagyományt elevenített fel; a nyakig a földbe ásott szárnyasokat cséphadaróval a bekötött szemű legényeknek kell eltalálniuk. Az önállósult község a város és vonzáskörzete együttműködésében is mintaértékű lehet. Igaz, a csurgói vezetés is szorít a faluért. Dr. Farkas Dezső körjegyző, a falu szülötte, mint ahogyan a vátosi képviselő-testület tagjai közül ketten, köztük az alpolgármester is. A „világ közepe" Csurgónagymartont a környék a „világ közepének” tartja. Ebben több az elismerés, mint az irónia. A kis falu újra tanulhat ünnepelni. Vasárnap a környék embereit várja. Az autók százai a kiszélesített új utcán már jobban elférnek. Az állami ünnepre egészséges ivóvizük lesz. Többen beköltöztek a faluba, gazdálkodni akarnak. Az önkormányzat által taposott út álomból valóssággá válik. A polgárok szilárd alapot érezve maguk alatt, a megőrzött értékek birtokában érzik, előre mennek. Horváth József A 33 évi jussot elvitte a perköltség
