Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1992. augusztus 15., szombat Program esős napokra A helyi lakosság mellett az üdülőket is fogadja a nyári hónapokban a Magyar Szí­valapítvány siófoki állomása, ahol korszerű német és ja­pán műszerekkel végzett terheléses EKG-vizsgálattal kimutatják a koszorúér-szű­kületeket, már a betegség kezdődő fázisában. Az eredményt — az orvosi ja­vaslatokkal együtt — a vizs­gált személy rendelkezésére bocsátják: így ki-ki választott háziorvosával konzultálva teheti meg a szükséges lé­péseket, vagy nyugodtan hátradőlhet, hogy rajta még nem fogott ki a rohanó idő. Elsősorban a kockázati té­nyezőkkel bíró — túlsúlyos, magas vérnyomásos, do­hányzó, cukorbeteg, magas vérzsírszintű, kevés fizikai munkát végző —, de szív­panaszoktól még mentes középkorúaknak ajánlják a szűrővizsgálatot. Bizonyos gyógyszerek szedése, be­tegség esetén a terheléses EKG nem javallt, ezért elő­zetes orvosi vizsgálatra van szükség, melyet azonban az alapítvány orvosai elvégez­nek. Személyesen a siófoki kórház II. számú belgyógyá­szatán vagy a 84/10-500/285-ös telefonon lehet időt egyeztetni. A szű­rővizsgálatért egyébként nem kell fizetni. Mindenképp hasznos program lehet hát — ha máskor nem, esős időben — egy órát fordítani egészségünkre még a sza­badság terhére is. 35 ezer vásárló a Sióban A siófoki Sió Áruház az előző hónapban 94 millió fo­rint értékben adta el áruit. Pontosan annyiért vásárol­tak náluk, mint tavaly. A leg­nagyobb forgalmat az ABC-osztály bonyolította le. Esős, borús napokon előfor­dul, hogy 35 ezer vevő ke­resi fel az üzletközpontot. Kutyakiállítás Szántódpusztán CAC-kutyakiállítást ren­deznek a hét végén a Szán- tódpusztai Idegenforgalmi és Kulturális Központban. Ma 10 órától egész napos show-t tartanak fajtabemuta­tóval, akadályversennyel. Holnap reggel 9 órakor kez­dődik az ebek bemutatása, hogy a zsűri kiválaszthassa közülük a legszebbet. Hangverseny beteg gyermekekért Ma este fél kilenckor jóté­konysági koncertet tartanak a siófoki római katolikus templomban a helyi gyer­mekkórus részvételével. A bevételt a kórházban kezelt beteg gyermekek megsegí­tésére ajánlották fel a sze­replők. Elfogyott a munkát keresők sora Siófokon (Folytatás az 1. oldalról) A vendéglátás a Balaton partján nagyon jelentős mun­kaerőt képes foglalkoztatni. Az éttermekben, büfékben, presszókban, csárdákban, üdülőkben és szállodákban a munkáltatók összességében 400 dolgozóval alkalmaznak kevesebbet, mint tavaly. En­nek oka az 'is, hogy később kezdődött a szezon. Amúgy az igények áprilistól július kö­zepéig nőttek. A legelső hó­napban 652 személyt közvetí­tettünk ki, s közülük 486-an (!) sikeresen elhelyezkedtek. 58 embert, sajnos, ki kellett zár­nunk három hónapra az ellá­tásból, mert ők nem vállalták a szakképzettségüknek és egészségi állapotuknak meg­felelő munkát, még akkor sem, ha több pénzt kínáltak nekik, mint amennyi a járadék összege. — Milyen problémákkal kell főképpen szembenézniük? — Á térség munkaerőpiacát nagyban befolyásolja a Pan­nónia, és a szövetkezetek át­alakulása és privatizációja, Az állást kínálók egyre ésszerűb­ben próbálnak gazdálkodni és nagyobb igényeket támaszta­nak az alkalmazottaikkal szemben: most már nemcsak az a fontos, hogy jó szakem­bert válasszanak, de előnyt je­lent az idegen nyelv tudása, sőt a megjelenés is. A múlt hónapban majdnem 3000 ügy­fél fordult meg nálunk, s egy részük súlyos problémákkal küszködik. Másrészt viszont nem biztos, hogy a jelentkező igazán dolgozni akar, ezért sok konfliktushelyzetet kell feloldanunk. Ügyfeleinknek tudni kell, hogy segíteni aka­runk. Persze ez csak a velük való együttműködés révén és törvényes keretek között le­hetséges. Sokan talán félreér­tik munkatársaim kedvessé­gét, és megpróbálnak vissza­élni a kialakított jó kapcsolat­tal. Az ügyfél, aki nem akar dolgozni, gyakran szeretné, az ügyintézőre hárítani a felelős- séget.A mi feladatunk nem a szociális ellátás, hanem a munkaerővel való helyes gaz­dálkodás. Országos szerve­zetkorszerűsítési kísérletet vállalt fel a Somogy Megyei Munkaügyi Központ, s ennek keretei között hatékonyabban kívánjuk a szolgáltatásainkat működtetni. Ennek érdekében szeretnénk videórendszert ki­építeni, hogy mindenféle fél­reértést eleve kizárhassunk — az összes ügyfél ugyanazt a kazettát végignézve értesül­het jogairól, esélyeiről, az át­képzési lehetőségekről. Az első beszélgetés alkalmával egyébként csaknem fél óra, a későbbi találkozásokkor 2-3 perc jut minden ügyfélre. — Tavasszal hosszú, tö­mött sorokban vártak sorukra a munkanélküliek. Most üres a folyosó. A jól képzett embe­reknek gyorsan találni munkát ? — Igen. Aki dolgozni akar, annak mindig lesznek lehető­ségei. Főképp a diplomások „alkudnak meg” a körülmé­nyekkel, és például az adott­ságaikat felismerve átképezte- tik magukat. Ha viszont a 8 ál­talános iskolát végzett pálya­kezdő kopog az ajtónkon, je­lentős gondot okoz: ő ugyanis a törvény szerint nem kaphat segélyt. Amúgy számos tanfo­lyamot szervezünk: például idegenvezetői, ital-büféárus, szállodai és külkereskedelmi ügyintézői végzettséget iga­zoló papírt ebben az eszten­dőben is sokan szereztek ná­lunk. Ha a megyében „össze­jön” 24 személy, azonnal indít­juk a kívánt átképzést. Meg­kaptuk az önálló gazdálkodás lehetőségét is. így például Földváron, Endréden, Köt­ésén, Őszödön, Somban, de legelőbb Szemesen köz­hasznú foglalkoztatást szer­veztek, amely munkaviszony­nak számít — a helybéli havi 8500 forintért csinosíthatja, építheti környezetét. Támogat­juk a munkahelyteremtő beru­házásokat is: pályázat útján 100-300 ezer forintig terjedő összeget kaphat a vállalkozó személyenként, ha tartós fog­lalkoztatást biztosít három esztendőn át a nyilvántartott munkanélkülinek, akit a kiren­deltség közvetít. A Visoram szemüvegkeret-gyár volt az első a térségünkben, amely élt ezzel a lehetőséggel, s leg­utóbb a Kőolajvezeték-építő Vállalat vállalta, hogy 15-tel több hegesztőtanulót képez és foglalkoztat évenként. De bővültek már ily módon varro­dák is. — Az óriási adminisztráció és a rengeteg konfliktus elle­nére is szép ez a munka. — Azt szeretném, ha az embereknek nemcsak munká­juk, hanem perspektívájuk is lenne. Czene Attila „Hollária” úr — alias Kis György József — a Bala- ton-part „csodabogara”. A mutatványos 58 éves ember különleges öltöz­ködésével hívja fel ma­gára a figyelmet. A „Don­nert” vidámpart alkalma­zottjaként olykor-olykor kiruccan a tópartra, hol hortobágyi csikósnak, „szegény-gazdagnak”, kommandósnak, juhász­nak öltözve színesíti a tu­rista forgatagot. Képün­kön: „Hollária” úr a sió­foki Ezüstparton „kom­mandós” álruhában. Emlékek, kötődések Bodrogi sóskiflije Egy pohár sör társaságá­ban Bodrogi Gyula rögvest megjegyezte: teljesen mind­egy, mit kérdezünk tőle, úgyis arról beszél, amiről akar. Kér­deztük hát komolyan. — Mikor találkozott először a Balatonnal ? — Születésem után egy hét­tel kerültem Veszprémbe, de úgy js mondhatnám: a Bala­tonra, mert a város és a tó mindössze tizennégy kilomé­terre esik egymástól. Most Pesten nagyobb távolságra lakom a színházamtól. Aztán egész életemet végigkísérte a Balaton iránti szerelem. — Már régóta a fővárosban él. Milyen arrafelé a tó híre ? — Azokat az embereket, akik órák hosszat csinálják az ellenreklámot a televízióban — teljesen ingyen —, hosszú, tömött sorokban jelentős pénzbírságra, börtönre, válo­gatott kínzásokra ítélném. Mocskos módon eláztatták a tavat a belföldi és külföldi ven­dégek előtt, ezért is vannak kevesen a parton. A televíziót nézve azt hihetné az ember, hogy tízezerszám döglöttek az angolnák az idén is a Balaton­ban, s emiatt még .fürdeni is veszélyes. De mióta idejöt­tem, összesen két darabot lát­tam, ami a megszokott halhul­lás, semmi több. Csillagászati összegbe kerül a reklámnak másodperce is mindkét csa­tornán; ha az ijeszgetés he­lyett a műsoridőt arra fordíta­nák, hogy elmondanák: hová érdemes menni süllőt fogni, csónakázni vagy kirándulni, előbbre járnánk. Mert most ugyancsak csudálkozhat a külföldi, hogy milyen gazdag ország vagyunk, ha egy ilyen csodát, mint a Balaton, nem hasznosítunk jobban. — Milyen emlékeket őriz gyermekkorából ? — Emlékeim? Azok a fan­tasztikusan finom málnaször­pök, sóskiflivel. Akkoriban még minden sóskifli ropogott. Nem tudom, hogy miképp csi­nálták; az valami régi fondorlat lehetett. — Mi a legtöbb, amit a tó adhat az embereknek ? — A Balaton arra született, hogy nagy-nagy szerelmeket „gerjesszen”. Percenként le­galább egy óriási érzés lobban fel valahol a parton. — Szereti a vízi sportokat? — Motorcsónakázni szeret­tem, de azt a sportot kitiltották a tóról. A horgászatot is ked­velem. — Mit gondol, miért csúnya a Balaton környezete? — Még mindig nem adnak elég kedvezményt azoknak, akik tenni akarnak. Mindenki attól fél, hogy itt valaki meg­gazdagodik. Kevesebb adót kellene fizettetni, hogy az em­berek szépítsék a környezetü­ket. Az igényeket már kielégí­tik, de nem mernek csillogni, mert félnek, hogy megkérde­zik tőlük: na miből van ez? Egyébként én úgy gondolom: aki idejön nyaralni, nyugodtan dobja el a csikket, majd ösz- szeszedeti a vállalkozó. A rendet, a tisztaságot fenntar­tanák ők, ha nem nyúznák le róluk még a bőrt is. És az ál­lam, az önkormányzat is jól járna, mert törnék magukat az emberek, hogy tegyenek va­lamit, ha nem lenne szégyen a meggazdagodás, s ezért nem kellene csalni. Most úgy kell viselkedniük, mintha nem ke­resnének. Czene-D.Kis A túlhajszoltság és a felelőtlenség — baleset A siófoki kórház akkor ugrott nagyot a minőség lépcső­jén felfelé, amikor egy esztendeje 80 millió forintos költ­séggel létrehozták a 12 helyes intenzív osztályt. Az eltelt időszak tapasztalatairól — különös tekintettel a nyárra — kérdeztük dr. Csingár Antalt, az intenzív osztály főorvosát, ahová a legsúlyosabb esetek: a közlekedési balesetek sé­rültjei, a szívinfarktusosok, a nagy műtéten átesettek ke­rülnek. — Nagyon fontosnak tartjuk a mentősök munkáját, mert az első órában történő szakszerű ellátás döntő a beteg további sorsára. Ezért munkatársaim a szabadnapjaik terhére mentő­orvosi teendőket látnak el. Romló állapot — Milyenek a mentők? — Az optimális működéshez jobb felszereltségű mentőre lenne szükség, olyanra, amely a már a helyszínen lehetővé tenné az intenzív ellátást. Ágya­ink, amelyeken a betegek egy része mindössze néhány órát, mások akár száz napnál többet töltenek el, szinte állandóan foglaltak. A hirtelen érkező ese­tek számára azonban mindig fenntartunk néhány helyet: kényszermegoldásként néha a belgyógyászatra vagy a sebé­szetre kerülnek át rövid időre a viszonylag jobb állapotban le­vők, ahol kezelésükben — igény szerint — továbbra is közreműködünk. — A nyár miképp befolyá­solja az itteni munkát? — A balesetek túlnyomó ré­sze túlhajszoltság, az emberi felelőtlenség következménye. A lakosság egészségügyi álla­pota romlik, hiszen manapság már nem meglepő sajnos, ha 30 éveseket ér el az infarktus. A betegségek évszakhoz köt­hetők: a nyári idényben jobbára idegenek kerülnek hozzánk ví­zibalesetek, nyakcsigolyatörés, szívritmus-zavarok kapcsán. Nem ritka, hogy 80 esztendős embereket utaztat az idegen- forgalom orvosi felügyelet nél­kül. A közlekedési balesetek óriási száma pedig a korábbi évek tapasztalatai alapján előre megjósolható volt. Jellemző, hogy az őslakosság ősztől ta­paszig keresi fel a kórházat nagybetegségeivel, s operál­tatja meg magát. A sebészeti, baleseti és infarktusos esetek körülbelül egyenlően, 30-30 százalékos arányban oszlanak meg. Növekvő tendenciát mu­tat az öngyilkosok, illetve az al­kohol okozta májzsugorban szenvedők száma. A „nagyüzem” — A feladatokhoz mérten megfelelőnek tartja az osztályt és az ellátását? — A 12 ágyú intenzív osztály „nagyüzemnek” számít. A meg­lévő műszerek világszínvona­lúak, bár a teljességhez még legalább egy lélegeztetőgépre, három monitorra és egy EKG-re szükség volna. Gyógy­szerellátásunk megfelel _ a csúcskövetelményeknek. Éves szinten kilencmillió forint áll a rendelkezésünkre, ez azonban a növekvő gyógyszerárak és drága kezelési költségek miatt kevésnek bizonyul. A kórhái gyógyszer-költségvetésének je­lentős részét mi költjük el: van olyan betegség, melynek 2-3 napos kezelése 700 ezer fo­rintba kerül, s így az előirány­zott havi ellátmányt önmaga felemészti. Problémákat okoz, hogy a nálunk ápolt külföldiek közül soknak nincs biztosítása, s ezért nem vagy csak késve fi­zetnek; ez/milliókkal károsítja az intézményt. Feszített tempó — Melyek az első esztendő tapasztalatai? — Úgy érzem, sikerült elfo­gadtatni magunkat, és a bete­gek, a kollégák és a kórház ve­zetősége bizalommal fordul hozzánk — összegezett a főor­vos. — A „nehéz ügyek” felvál­lalása nagyon sok munkát, fe­szített tempót követel, mert az intenzív terápiában mindig a maximumra kell törekedni. Büszkén mondhatom, hogy fia­tal, lelkes és tehetséges mun­katársaim, akiknek átlagélet- kora 30 év alatt van, erejükön felül teljesítettek. Czenus Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents