Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-13 / 191. szám
1992. augusztus 13., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 11 Fotó: Gyertyás László KIÉ A DROSZT? „Taxisháborgó Kaposváron Több mint kétszáz taxis kínálja szolgáltatását a somogyi megyeszékhelyen. Az üzemanyag drágulása, a kereslet csökkenése mellett az együttműködés hétköznapi gondjai is kikezdik a normális üzletmenetet. Most például az: ki használhatja a drosztot? A hely ára , Vadvita az erdei életközösségért Értékőrző gazdálkodást A somogyi terítékek — Haszon- és kárleltár — Törvényre várva — Az első elképzelések szerint ahhoz, hogy egy taxis Kaposváron drosztra álljon, be kellett volna fizetnie 18 ezer forintot — mondta Rácz Károly. — Az ipartestület érdek- védelmi tevékenységének eredménye, hogy most ösz- szesen kell a taxisoknak kétszázezer forintot fizetni. Megállapodtunk az önkormányzattal, hogy az ipartestület befizeti a kétszázezer forintot, és azt beszedjük a taxisoktól. Az ipartestületnek ugyanis nemcsak személyszállító-kisiparos tagjai vannak (a megállóhelyek létesítésének költségeihez a teherfuvarozók is hozzájárulta^, viszont csak negyven taxis tagja az ipartestületnek. A taxis csapatok képviselői külön alkuba is kezdtek az ön- kormányzattal: a hivatal tőlük csak a használati díjat kéri, a drosztépítés költségeihez a hozzájárulást nem: ugyanis az ipartestület fizette. Elfogadott gyakorlat, hogy az új taxis akkor léphet be a csapatba, ha megfizeti az eddigi beruházások költségének rá eső részét. A csapatvezetők a drosztépítés költségeihez való hozzájárulást mégis jogtalannak tartják. — Az ipartestület a megegyezés szerint fizette be az Férjem július 29-én meghalt a marcali kórházban. Temetése augusztus 1-jén volt Sző- lősgyörökön. A hazaszállítást és a temetést a balatonlellei temetkezési vállalattal kívántuk lebonyolítani, mivel a telephelyükön temetkezéssel kapcsolatos mindenféle kelléket meg tudtuk vásárolni, Ők vállalják az összes többi szertartást. Azért is ragaszkodtunk ehhez a megoldáshoz, mert Bala- tonbogláron van hűtőkamra a halottasházban, Szőlősgyörö- kön nincs. Július 31-én (pénteken) dolgaink intézése közben beszéltünk Bozsoki Lajossal, aki Szőlősgyörök megbízott sírásója, illetve az egyéb temetői teendőket végzi. Mondtam, ne haragudjon, hogy nem neki kell a sírt megásni, de a lellei- ekkel kívánjuk a temetést lebonyolítani, ezért szeretnénk a halottasház kulcsát elkérni. Annyit felelt, hogy ez így nincs teljesen rendjén, mert a főnökségnek sem tetszik ez, de menjünk be a polgármesteri egész éves droszthasználati díj felét — mondta Rácz Károly. Állítólag a taxisok csapatonként is befizették a rájuk eső részt. így aztán az önkormányzat kétszer kapta meg ugyanazon a jogcímen a pénzt. Ellenőrizetlenül — Ebben a városban senki nincs, aki ellenőrizné a taxisokat — mondta Sárdi Lajos az ipartestület titkára. — Nem segít a tisztánlátásban a polgármesteri hivatal sem. Taxizik itt az is akinek nincs vállalkozói engedélye, s óra helyett hasraütéssel állapítja meg a viteldíjat, sőt olyan is, akinek nincs érvényes forgalmi engedélye. Ugyanakkor az ipar- testülfetnek van bérleti szerződése az önkormányzattal a drosztokra. A jegyző azt mondta, hogy a mi követelésünk nem érdekli a hivatalt, egyezzünk meg a taxisokkal. Azt sem tudjuk azokkal a taxisokkal mi lesz, akik egyik csapathoz sem tartoznak. — A közgyűlés rendeletben szabályozza a közterület használatát — mondta dr. Kéki Zoltán, Kaposvár jegyzője. — A drosztonkénti használati díj ötezer forint. A megegyezés időpontjában negyven droszt volt a városban. A rendeletet követően az iparhivatalba, ott beszéljük meg, és a kulcs is ott van. Ott csak a jegyzővel tudtunk beszélni: ő is azzal kezdte, hogy ez így nincs rendjén, ezt a Bozsoki Lajossal beszéljük beszéljük meg, a kulcs is nála van. Mondjuk: pont ő küldött ide bennünket. Ezután elkezdte, hogy a Lajosnak ezzel költségei merülnek fel, meg idegen holmit nem lehet tárolni a halottasházban, meg hogy a sírásónak ott kell lenni, míg meghozzák a halottat stb. Mi azt kértük: mondják meg, hogy mit kell fizetni és kifizetjük. Ezt már nem mondták meg, csak azt hajtogatta egyre a jegyző, hogy költségek merülnek fel. Akkor megmondtuk 14.30 és 15 óra között jönnek a temetkezési vállalat emberei, jöjjön oda Bozsoki Lajossal és nyissa ki a halottasházat. A temetkezési vállalat emberei 3 óra előtt megérkeztek: 2 ember ott maradt a sírt ásni, kettő pedig elment a férjemért Marcaliba. 4 óra körül vissza is érkeztek a halottal, de Botestület vállalta, hogy átutalják a kettőszázezer forintot a hivatalnak, s ezt az első félévben meg is tette, de a taxisok jelezték: az ipartestület — amely a közúti árufuvarozók kis részének érdekképviseletét látja el —, indokolatlanul magas összeget kér a taxisoktól, arra hivatkozva, hogy a drosztok kialakításának költségeit meg kell téríteni azoknak, akik használják a taxiállomást. Engedély már van Egyeztető tárgyaláson dőlt el, hogy a taxisok 1500 forintot fizetnek be az érdekképviselet számlájára. Ezt Sárdi Lajos az érdekképviselet nevében tudomásul vette, bár nem értett egyet vele. A csekk ellenében a közszolgálati iroda kiad egy engedélyt, amelyet jól látható helyen el kell helyezni a taxikban. Akiknél nincs ilyen engedély, azokat a közterületfelügyelők szabálysértésért feljelentik. — A befizetés határideje július 15. volt, s a taxisok rendezték a befizetéseket és az engedélyeket kiadtuk. Jövőre új rendszert dolgozunk ki. Kadarkuti Sándor, a Karaván „csapatfőnöke” szerint azt is látják, hogy a taxisok jelentős része nem fizetett és mégis ott áll a droszton. Nincs senki, aki ellenőrizné a személyszállítókat. Ha az idén nem követelik meg a droszthasználati díjat, akkor jövőre senki nem fizet majd. Lengyel János zsoki Lajos még mindig nem jött meg kinyitni a halottasházat. Az emberek ezután szerszámaikat bepakolva a kocsiba a halottat is elvitték Boglárra a halottasházba Ők nem mondták azt, hogy másik falubeli halottat nem lehet betenni a bogiári halottasházba. Másnap szombaton 1 órakor a temetkezési vállalat emberei elhozták Szőlősgyörökre a temetkezéshez az összes kelléket, majd még egyet fordulva 2 órakor a halottat is. A koszorúkat a haloítasház elé kellett lepakolnunk, mert ismét nem nyitották ki. Bár később megjött Bozsoki Lajos, ezt az emberektől tudtuk meg (mert mi elmentünk szentmisére), de ők elküldték a helyszínről, azzal hogy, ha eddig nem tette meg a kötelességét, akkor továbbra nincs rá szükség. Végtisztességként tették ezt velünk. TisztéletteL Özv. Nagy Lajosné Szőlősgyörök Dózsa Gy. u. 35. Az erdő- és vadgazdálkodásról lapunk több véleménynek adott helyet. A most következő a szintetizálás igényével is készült. A magyar nagyvadgazdálkodás világhírnevében Zala, Baranya, Tolna mellett nagy szerepe van Somogy állami kezelésű vadászterületeinek és a vadásztártaságok szak- szerűségének. Most a vadászat, a vadgazdálkodás is átalakulás előtt áll, s a tulajdonhoz kötött vadászati jog gyakorlásának támogatói és ellenzői között szenvedélyes vita folyik. Nemzeti kincs Tény, hogy a magyar nagyvadgazdálkodás és nagyvadállomány világhírű nemzeti kincs! Ám, csak addig értékes, amíg létével, működésével nem árt a környezetének, s több hasznot hoz, mint amennyi kárt okoz. Megyénk nagyvadállományát 210 ezer hektáron állami válalatok, 400 ezer hektáron „területes” vadásztársaságok kezelik. A föld- használat és a kezelői jogosítványok elkülönülése magában hordozza az érdekellentéteket. A vita alapvető kérdése az: túlszaporodott-e a vadállomány? A részletes statisztika helyett csupán néhány beszédes szám az elejtett vad mennyiségéről (az 1970-es és az 1991-es tényeket vetettük össze): szarvasból 1116-ról 6669-re, dámból 13-ról 1207-re, őzből 1598-ról 3898-ra, vaddisznóból 829-ről 6090-re nőtt a teríték. Nem lehet kétséges; a folyamatosan növekvő terítéket csak emelkedő vadlétszámból lehet elérni! Következik ebből: a megyében — és egyes térségekben — a nagyvadlétszám mindenképpen többszöröse annak, mint amennyit a vadgazdálkodási üzemtervek elfogadhatónak tekintenek, illetve amit maradandó, jóvátehetetlen sérelem nélkül „elvisel” az erdő. Ez nem érzelmi kérdés! A túltartott vadlétszámot bizonyítja az erdőfelújítások szomorú képe, a műszaki átvételek tapasztalata, illetve az erdőgazdálkodókra kiszabott bírságok milliói. A büntetéspénzekből azonban nem lesz erdő! Nemcsak a vad a bűnbak Évente hektáronként 6-10 köbméter fa „esik ki” a sikertelen erdősítések következtében. Az „elsöprűsödött” fiataFölháborodásomat Önökön keresztül küldöm azoknak, akik az íróasztal túloldalán a „vezető szó” ködfátyla mögé bújva azt gondolják, nekik az adott szó az semmi. Nagyatádon július 22-23-án volt a szerződés kötése az egy hónappal ezelőtt kiírt és elnyert honvédségi üres lakásoknak. Mivel honvédségi lakások, a pályázat a 4/1990-es miniszteri rendelet alapján írták ki. Mi, állampolgárok nem vagyunk tisztában a szabályokkal, felvilágosítást kértünk a lakáskezelő gondnokság vezetőjétől. A tájékoztatás alapján beadtuk a szülők nevére a pályázatot, de a kb. 10 család — főleg polgári és nyugdíjas mindegyik — a gyereke nelosból sem lesz soha nagy értékű szálerdő. Ám a teljességhez az is hozzátartozik, hogy a megye erdősítéseinek jelenlegi állapotáért nemcsak a túlzott nagyvadállomány a felelős. „Ludas” ebben a csaknem egy évtizede tartó aszály a térségben végrehajtott meliorálás. Nem is beszélve a biotikus és abiotikus károsításokról, no és természetesen az emberi hibákról. Egyszóval: nem kezeljük bűnbakként a nagyvadat, sem az azt kezelő vadgazdát! De nem tehetjük meg, hogy ne irányítsuk rá a figyelmet a létszámnövekedés káros következményeire a figyelmet. Véleményünk szerint a mai vadgazdák egyértelmű, halaszt- hatatalan tennivalója: az erdő által eltartható, elviselhető mértékűre kell beállítani az erdőben élő nagyvadlétszámot! A Sefag vadászterületein évek óta növekvő kilövéssel ezt az elvet követjük. Az erdősítések állapotának javulása máris igazolja törekvéseink helyességét, eredményességét. Természetesen a létszámcsökkentést mindenütt nagy körültekintéssel, szakértelemmel kell végrehajtani, úgy, hogy a térség genetikailag kiváló állománya megőrizze valamennyi értékét. Megítélésünk szerint ehhez elengedhetetelenül szükség van a megye és a környező megyék valamennyi vadgazdájának együttes munkájára! Számos egyeztető megbeszélés folyik ennek érdekében — reméljük ezek végülis eredményt hoznak —, ám annyit meg kell jegyezni: nem tartjuk megoldásnak, hogy az erdőfelújításokat elviselhetetlen költségekkel épülő kerítésekkel védjük. Kritikus pont Dél-Somogy A vadkárosítás szempontjából a legrosszabb a helyzet Dél-Somogyban. A Sefagot szinte reménytelen gazdálkodási helyzetbe hozta az FM erdészeti- és faipari főosztályának határozata, amely a lá- bodi, a barcsi és a nagyatádi erdészetnél teljes véghasználati tilalmat rendelt el, mivel az erdőfelújítások és azok állapota „kétségessé teszi a jövőt.” Ezt a helyzetet viszont elsődlegesen a Dél-Somogy- ban élő nagyvadak (szarvas, dám, őz) kártétele idézte elő. Néhány adat ismét elkerülhetetlen. A térségben a Dél- ság 58 ezer hektár üzemi vadászterületet kezel, ezen belül vére akarta megvenni. A pályázatot elnyertük, a szerződéskötés még sem jött létre. Az URBST Kft kiküldött munkatársa közölte: csak a pályázó saját nevére és a saját felesége nevére veheti meg a lakást. Ez a FEFI utasítása és ez a törvényes, ezen nem lehet változtatni. Hogyan? A pályázatban világosan csak a saját neve állt. Ha a feleség igen, a gyerek miért nem? De most jön a furcsább dolog. Az 5 család (a többi megvette a saját nevére) kérte a kft dolgozóját, és a lakóházkezelő gondnokság vezetőjét nézzék meg, ha a félretájékoztatás helyett a gyerek nevére adjuk be a pályázatot, akkor mi lett volna? Mind a négy 16 tulajdonosnak van összesen 23 ezer hektár erdeje. Ebből a Sefag 9 ezer hektár erdőt művel, míg a vadgazda Délság 1600 hektárt. Ugyancsak az 1970-es és 1991-es adatokat összevetve a következő terítékeket jegyezték fel ezen a területen: szarvasból 119-ről 1210-re, dámból 11 -ről 692-re, vaddisznóból 146-ról 722-re nőtt a kilőtt vadmeny- nyiség. Őzből pedig — meglehetős ingadozás közepette — 551-ről 465-re csökkent a teríték. A múlt évi károk és kármegelőzési költségek egy részének megfizetését szerződésben vállalta a Délság, 1992-ben viszont még nem sikerült szerződésileg egyezségre jutni. A tárgyalásaink biztatóak, és tiszteletre méltónak tartjuk azt a szándékot, hogy a tavalyi 3100-zal szemben az -idén 4000 nagyvadat kívánnak kilövetni. Mit mutat az egyenleg? Tavaly a Délság vadgazdálkodási ágazati eredménye megközelítette a 20 millió forintot. Szakmai hivatásunk is megkívánja, hogy ezt a becsülni való, örvendetes eredményt szembeállítsuk a mintegy 100 millió forintos fanöve- dék-veszteséggel a vadkárosítás miatt, és ehhez hozzá kell tenni azt a legalább 100 millió forintos eredménykiesést, amelyet a három erdészetnél a véghasználat-tilalom jelent. ( Nem beszélve arról, hogy a munkahelyszegény térségben legalább 100 ember foglalkoztatására nincs így lehetőség). Messzemenően egyetértünk Kovács Bence vadász-újságíróval abban, hogy a vadgazdálkodásunk értékét meg kell őrizni, de mélységes igazsága van Simon Péter erdészeti főmérnöknek, aki ezt adta írása címének a Somogyi Hírlapban: „Ne így legyen világhírű a lá- bodi szarvas”. Bízunk abban, hogy az új erdő- és vadászati törvény sok problémára megoldást hoz. Hazánk értékeit minden tekintetben, a vadászat, a vadgazdálkodás területén is meg kell őrizni, de úgy, hogy az erdei életközösség fennmaradjon. E cél érdekében készek vagyunk az együttműködésre mindenkivel. Meggyőződésünk: csak együtt, egymással egyetértésre jutva érhetjük el a kívánt eredményt! Dr.Spingár Ferenc a Sefag fatermesztési és vadgazdálkodási osztályvezetője család elnyerte volna, illetve a gyerekük a pályázatot és most ők már tulajdonosok. Kérem azóta megy a labda. Július 23-án délután hívtam a FEFI megbízott dolgozóját, Szemeti László alezredest. Ő már többet tudott, mert közölte velem: nem változtatnak semmin, nagyon sajnálja a történteket, ők levonják a tanulságot. Ők igen. De kérem mi, állampolgárok mindebből milyen következtetést vonjunk le? Ki tudna erre válaszolni? Talán a Honvédelmi Minisztérium? Mert ha kell, még hozzá is elmegyünk az igazunkért. Tisztelettel: Harcos Jánosné Nagyatád Zalka u. 8. Végtisztesség Szőlősgyörökön KIÉ A HÁZ?
