Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

1992. július 6., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 Második helyen a Surján SE Gyál adott otthont az orszá­gos motocross-csapatbajnok- ság legelső futamának, ame­lyen öt egyesület 20 verseny­zője szállt nyeregbe. Hosszú kényszerpihenő után (súlyos lábtörése miatt vagy fél évet kénytelen volt kihagyni) ezen a versenyen tért vissza Nagy Ferenc. A csapatbajnokság gyáli futamát a Honvéd Petőfi SE csapata (Soóky, Lechky, Linninger, Halász) nyerte, míg a Nagy Ferenc, Jeszenszky Péter, Horváth Pál és Véró György alkotta Surján SE a második helyen végzett. A harmadik hely a Komlói TE-SI csapatáé (Solymosi-testvérek, Langer, Cservenka) lett. Ugyancsak Gyálon a serdülő 80 ccm-esek között a surjános Verőczi Roland hat induló kö­zül az ötödik lett. Három keréken a négykereküek között Túrkevén rendezték meg a Szuperinfó autócross orszá­gos bajnokság második futa­mát, amely egyben a Kevi Kupa is volt. A 21 induló kö­zött ott volt a sokszoros ma­gyar bajnok Nagy Sándor, a Surján SE versenyzője is. Jól kezdődött számára a verseny, hiszen az edzéseken ő mente a legjobb időt. Kategóriájában, az 1600 ccm feletti géposz­tályban mindkét rajtbesoroló futamot magabiztosan nyerte, így abszolút elsőként jutott be a döntőbe. A fináléban aztán elpártolt mellőle Fortuna; kitö­rött a bal első kereke. Ennek ellenére sem állt le, hanem in­kább három kerékkel folytatta tovább a versenyt, s végül ha­todikként intették le a célban. Fodor és ifjabb Tóth párviadala Nyírádon került sor az or­szágos rallyecross bajnokság második futamára. A ver­senyre nagy mezőny jött ösz- sze; a különböző géposztá­lyokban csaknem félszázan álltak rajthoz. A zamári ifjabb Tóth Jánosnak tulajdonkép­pen ez volt a bemutatkozása, hiszen mint ismeretes, Ádán- don nem engedték rajthoz állni. Ifjabb Tóth a selejtezőket követően a „B”-döntőbe került, amit aztán magabiztosan meg is nyert, s így a nagy finálé résztvevője lett. A döntőben az utolsó helyről rajtolva re­mek versenyzéssel egyre fel­jebb verekedte magát, s végül a második helyen intették le. A győzelmet Fodor György sze­rezte meg Porsheval. Ágyő, Beenhakker! Kiadták az útját Leo Been- hakkernak, az év folyamán „kudarchalmozó” Real Madrid labdarúgócsapata holland edzőjének. A szakvezetőnek ugyan 1994 júniusáig szólt a szerződése a spanyol főváros csapatánál, de Ramon Men­doza elnökkel történt megbe­szélés után szakítottak. Utóda Benito Floro lesz. Ősim lett a Panathanaikos edzője A jugoszláv labdarúgó-vá­logatott szövetségi kapitányát, az 51 esztendős Ivica Osimot szerződtette edzőnek a tavalyi görög bajnokcsapat, a Panat­hanaikos. Ősim havi 15 ezer dolláros alapfizetésért írta alá hároméves szerződését. Labdarúgó Balaton Kupa Dunaszerdahelyi és újpesti győzelem Döntött a MOB közgyűlése Kétszázharmincöt magyar sportoló az olimpián Balatonfenyvesen befeje­ződött a 15 és a 17 éves kor­osztály számára első ízben ki­írt nemzetközi labdarúgó torna a Balaton Kupáért. A kitűnően szervezett esemény utolsó napján éles küzdelem alakult ki a győzelemért. A 15 éve­seknél dunaszerdahelyiek pontveszteség nélkül nyertek, a 17 éveseknél a keresztbeve- rések eredményeként gólkü­lönbséggel az újpestiek bizo­nyultak a legjobbnak. A végeredmény: 15 évesek: 1. Dunaszerda- hely (Szlovákia) 4 pont, 2. FTC 2, 3. Siófok 0. 17 évesek: 1. Újpest 2 pont (3-2-es gólkülönbség), 2. San Diego (Egyesült Államok) 2 (4—4), 3. MTK 2 (2—3). A díjakat Hidegkúti Nándor, az egykori „Aranycsapat" tagja adta át, és reményét fejezte ki, hogy a szervezők hagyományt teremtettek a Balaton Kupá­val. Egyetlen fontos napirend szólította szombaton délelőtt a Magyar Olimpiai Bizottság tag­jait a Thermál Hotel Héliá- ba: a közgyűlésnek döntenie kellett arról, hogy milyen lét­számú és összetételű magyar csapat képviselje a piros-fe- hér-zöld színeket a XXV. nyári olimpiai játékokon Barceloná­ban. A Barcelonába tervezett csapat jóváhagyására Loch- mayer György, a csapat veze­tője tett előterjesztést, a spor­tági szakszövetségek javasla­tai alapján. Megszavazták, hogy sportágankénti bontás­ban döntenek az ötkarikás in­dulókról. Sok vita nem volt, bár nyitott kérdések azért maradtak. Az asztaliteniszezőknél például legkésőbb július 12-ig kell az orvosi konzíliumnak állást fog­lalnia és ez alapján határozni Wirth Gabriella szerepléséről. . Az atlétáknál a 25 fős kül­döttségben utolsóként Barati Éva vagy Szekeres Judit kap­hat helyet, a választásra ugyancsak egy hete van a szövetségnek. Birkózásban a 17 verseny­zőhöz még csatlakozhat az 52 kg-os kötöttfogású Hamzók József, aki az első tartalék, ha Jugoszláviát kizárják az indu­lók sorából. Lochmayer György sajnála­tos kiegészítéssel élt az öttu­sázókkal kapcsolatban. Bi­zonytalanná vált ugyanis a kétszeres szöuli olimpiai baj­nok, Martinék János barcelo­nai rajtja. A tüdőgyulladással kórházba került sportoló ügyében az orvosok állásfog­lalásától függően születik dön­tés. A súlyemeléshez érve Schmitt Pál fontosnak tartotta elmondani, hogy a sportág Szöulban „megégett”, a ma­gyaroknak is volt pozitív dop­pingesetük. Azóta viszont az itthoni fokozott ellenőrzés sem talált gyanús jelet, így ha most nincs is aranyérmes esélye a magyar súlyemelésnek, a MOB teljes erkölcsi és anyagi támogatását élvezik „tisztasá­guk” miatt. A MOB elnöke megemlítette még, hogy a súly- emelőknél Czanka At­tila, a tornászoknál pedig Schupkégel Károly startenge­délye, amelyet végül is meg­adtak a románok, kisebbfajta sportdiplomáciai sikerként ér­tékelhető. A sportági nevezési listákat a vízilabdázóké zárta, egyedül ők nem szolgáltak részletes és teljes előterjesztéssel. Ti­zenhárom pólós utazhat a ka­talán fővárosba, dr. Konrád János szövetségi kapitány ed­dig kilencet nevezett meg kö­zülük, a hiányzó négy játékost — mivel néhányan sérültek — a kapitány csak az utolsó pil­lanatban szeretné kijelölni. Ami a legutolsó dátum: július 8-án délig le kell szűkítenie a létszámot 13 főre. Ezután következett a sza­vazás, ami teljesen egyhangú volt: a MOB közgyűlése elfo­gadta, hogy a magyar sport három hét múlva 23 sportág­ban 235 sportolóval és 121 sportszakemberrel vegyen részt Barcelonában. A csa­patban 63 nő és 172 férfi ka­pott helyet, akik 166 verseny­számban állnak majd rajthoz. A 235 sportoló 71 egyesületet képvisel, a legtöbbet az UTE, a Bp. Honvéd, a Vasas, az FTC, a BVSC, a Tatabánya, a Csepel és az MTK delegálta. Egy kérdésre válaszolva Schmitt Pál elmondta, hogy több neves politikus is elfo­gadta az invitálást Barcelo­nába. A megnyitóra — a spa­nyol király meghívására — a katalán fővárosba érkezik Göncz Árpád köztársasági el­nök, s általában 3-4 napot tölt el az olimpián Horváth Balázs, a sportot felügyelő tárcanélküli miniszter, Kupa Mihály a pénzügyi és dr. Balsai István, az igazságügyi tárca vezetője, továbbá Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Sárossy László, a Földmű­velésügyi Minisztérium politi­kai államtitkára. EZT A LAPOT ^ nem osztják — hanem VESZIK! Naponta 60 ezren fizetnek érte! ők tudják miért! SOMOGYI HÍRLAP Egy olimpikon Somogyból Borhi Zsombor utazik Barcelonába Ha ismeretlenül egy nem­zetközi versenyen találkoz­nánk, bizonyára svédnek vagy finnek nézném. Hamisítatlan északi típus. Szőke haj, kék szem, markáns arcvonások. Pedig Borhi Zsombor ízig-vérig magyar, s bár Pécsen született, ma már „tősgyökeres” kaposvárinak vallja magát. Példaképe és első nagy alakja annak a nemzedéknek, amely a Ka­posvári Vízügy SC desedai bázisán nevelkedik. Nemrég kapta a hírt, hogy tagja a bar­celonai olimpiára utazó ka­jak-kenu válogatottnak. „Utolsó” nap a Desedán Vakítóan süt a nap a De- seda fölött: csak a vizet fod­rozó északnyugati szél hoz egy kis enyhülést. Még csak kilenc óra van, de Borhi Zsombor már ott tüsténkedik a csónakházban. Az olimpia előtti utolsó edzésnapjára készül Kapos­váron, mert a munka utolsó hónapját már a többi olimpi­konnal együtt a dunavarsányi edzőtáborban tölti. Az edzé­sek idehaza is megszokott rend szerint, pontosan kimun­kált edzésterv alapján zajla­nak. — Már a múlt év őszétől úgy dolgoztam, hogy ott le­hessek az olimpián, majd utána a maraton-világbajnok- ságon is. Az idei válogatókon, főként most legutóbb Duisburgban, sikerült olyan eredményeket elérnem, amelyek feljogosít­hattak erre a várakozásra. Az első evezőcsapások A húsz éves fiatalember el­hunyt édesapját idézi, aki a hetvenes évek végén először hozta le a Desedára. Az első pillanatban örök barátságot kötött a tóval és a hajókkal. Minőségi fordulat volt Gyön­gyösi János edzőnek Kapos­várra költözése: amikor a ki­tűnő szakember toborzója volt Borhi Zsombor az elsők között jelentkezett. Kenuval kezdte, pedig neki kezdettől a kajak volt szimpatikusabb. Nem so­kat kellett várnia arra, hogy ha­jót válthasson. Évekig Csima 'Ferenccel egy csónakban lapátolt, és együtt érték el első sikereiket is. Gyöngyösi János: — Zsombor és Feri úgy össze­nőttek a kajakban, hogy ami­kor Borhi keresztnevét kérdez­ték tőlem, azt válaszoltam, hogy Csima. Harmadéves korában Borhi Zsombor önállósította magát: egyéniben sem maradtak el az eredmények. Ezek: kajak 1-es ezer méteren ezüstérem az IBV-n, majd az országos bajnoki cím ugyanebben a számban. Gyöngyösi János: — E siker után már komolyabban kellett a jövőre gondolni. Hat OB- és egy IBV-arany volt már a vitri­nében, amikor leültünk be­szélgetni. Tudtam, hogy egyet akarunk, s bár nem tartottam kirobbanó tehetségnek, kitar­tása, szorgalma, vasakarata egyértelművé tette, hogy messzire juthat. A sztárok is befogadták — A magyar kajak-kenú sport a világ élvonalához tar­tozik. A válogatottba bekerülni irtózatosan nehéz, mert amint hallom, a lobbik ott is működ­nek. Tehát a kerettagság puszta ténye is nemzetközi rangot jelent. A szeme sem rebben, úgy válaszol. — így érzem én is, s bár a magyar válogatottban egyen­lőre nem tartozom még az él­versenyzők közé, mégis a nemzetközi mezőny élcsoport­jában tartanak számon. Most már csak a „hazai vizeken” kell előbbre jutnom. Érdekes dolog úgye ? — Azt mondta, hogy a hazai mezőnyben is „szeretne” él­versenyző lenni. Csak sze­retne, vagy akar is? — Természetesen akarok is! Arról faggatom, hogy miként lehet a világsztárok közelébe jutni? Egyáltalán, őt befogad­ták? Először suhan át mosoly az arcán, úgy válaszol. — Én úgy érzem, hogy igen. Ennek egyik jele, hogy időn­ként már cikiznek, de nem­csak szurkákat kapok tőlük, hanem biztatást, sőt alkal­manként tanácsot is. — Ezen a szinten a sport már teljes embert követel. Hú­széves korban az ember másra is vágyik. Nem terhes időnként ez az emberfeletti munka? — Hááát — nyújtja el szót, — megvallom, időnként ne­kem is terhes, főleg a téli ala­pozó időszakban. Eddig azonban sikerült mindig átvé­szelnem. A csúcs még hátravan — Tudom, hogy befejezte az ipari szakközépiskolát. Zsebében lapul az elektro- technikusi oklevél. Egy gond­dal kevesebb, vagy több? Munka vagy sport? (Fotó: Kovács Tibor) — Természetesen a sport, remélem megéri. — Mit vár Barcelonától? — Miután csak a keretet je­lölték ki, az indulókat pedig csak a helyszínen, abban re­ménykedem, hogy valamelyik ezres számban bizalmat sza­vaz a kapitány. — Van erre remény? — Amíg a név szerinti ne­vezést le nem adják, addig igen. — Mit kívánhatok útrava- lóúl? — Azt hogy indulhassak. Jutási Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents