Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1992. július 4., szómba Emlékek, kötődések Lányok, autók, szórakozóhelyek (Fotó: Gyertyás László) REGGELI AZ UTCÁN — Mit jelent nekem a Balaton? — kérdezett vissza mosolyogva dr. Ferenczi László megyei rendőrfőkapitány. — Mint magánember, szeretem a Balatont, gyerekkoromban sok felejthetetlen napot töltöttem a partján. Nyáron is szép, de én inkább ősszel kedvelem jobban. Most kisebb a forgalom, mint ilyenkor lenni szokott, ám nekünk a Balaton már azonosult a zsúfoltsággal. — És mint „főrendőrnek”? — Lányokat, autókat és szórakozóhelyeket. Valamennyi természetesen más fogalomhoz kapcsolódik, mint egy magánembernek. A lányokról a prostitúció, az autókról a gépkocsifeltörések, -lopások, a szórakozóhelyekről pedig a balhék, verekedések, erőszakos cselekmények, tehát a gondok jutnak eszembe. És az, hogy lesz-e elég rendőr és technika. — Lesz? — Igen, most úgy tűnik, lesz. Mi mindig előbb jelenünk meg a Balaton-parton, mint a tömeg. A rendőriskolák 160 hallgatója, mint vezényelt állomány ott tölti gyakorló szolgálatát. — Mennyire megbízhatóak, hiszen kezdők? — Ez attól függ, hogy milyen előzményekkel jöttek. Azok, akik már dolgoztak valamilyen rendőri szervnél, tapasztaltabbak. Tavaly kezdőkkel dolgoztunk, olyanokkal, akik a sorkatonai szolgálat után kerültek a rendőrséghez. Dr. Ferenczi László Most felkészültebb a társaság. A lakosság szemében az a rendőr, aki egyenruhát visel, ám vannak átirányított nyomozók is. — „Besegít” az ORFK is? — Nincs ilyen állománya, de az országos főkapitányság vezényli a rendőriskolák hallgatóit. — És kiemelt bűncselekménynél? — Kaphatunk erősítést. Nagyobb közlekedési vagy közbiztonsági akció esetén a rendőri ezredtől is jönnek emberek technikával. Ezt az utóbbit azért említem, mert a közelmúltban történt „strici-akciót” is az ő videós kisbuszukkal vettük fel. — Apropó: milyen „kézzelfogható” eredménye volt ennek az akciónak? — Láthatták, hogy igenis határozottan föl tudunk lépni, ha olyasmit forgatnak a fejükben, ami nekünk nem tetszik. Azt hitték: simán levonulnak Siófokra és „rendet vágnak”. A rendőrség megelőzte őket, s feltartóztatásuk után bekerültek a kapitányságra. — Ez nem tűnik egy kicsit úgy, mintha megvédték volna a „hazai” striciket? — Erről szó nincs! A pestiek helyett majd jövünk mi. De egyet tudni kell: a prostitúciót a világon sehol nem tudja felszámolni a rendőrség. Közeli példa: a Rákóczi tér... — Mi a legnagyobb gond a Balaton-parton? — Meggyőződésem, hogy a gépkocsifeltörések, -lopások, a vagyon elleni bűncselekmények. Sok van és óriási a kár. — Hol pihen az idén. főkapitány úr? — A Balatonon. De nem a saját villámban, mert az nincs... Tamási Rita A reggel számomra mindig rohanás. Ma is futok egy korai randevúra: a járdán egy meggyesrétest majszoló fiúcska ütközik belém. Nagyot kordul a gyomrom, órámra nézek: még talán belefér. Utamat a Siómente Falatozó irányába veszem. A hűtőpultban hidegkonyhai készítmények — friss tésztafélék, tejeskávé illata áramlik felém. Egy nagy pohár meleg kakaó és egy dióstekercs eltüntetése után 26 forinttal köny- nyebben távozok a gyors reggeli után. A Csemege Áruház előtt hangos szóváltásra lassítok: Apa kakaószacskóval — Kislányom, tegnap vettük ezt a ruhát. Muszáj neked az első alkalommal összekenned magad? — De hát félrecsúszott a zacskó — szipogta a fürtös hajú és kezét végighúzta kakaófoltos blúzán. Az anyuka szendvicseket csinál, a zsemlébe valót fia adogatja. Az apuka mérgesen lóbálja a kakaószacskót. Hátranézve még látom, egy leesett párizsiszeletre lép rá sutyiban a kislegény. A kíváncsiság visz a siófoki Mézes Mackóba. Az esztétikusán berendezett, modern technikával felszerelt, de üres üzletben Takács László vezetőt kérdezem: Reggeliztetéssel is foglalkoznak? — A belvárosban egyedülálló választékot kínálunk a helyi lakosság és az üdülők részére. A hidegkonyhai készítmények, a tejfélék, gyümölcslevek, pizzák, saláták azonban olcsó áruk ellenére sem vonzzák igazán a reggelizni vágyókat. Csekély az igény. Jobbára külföldiek jönnek, pedig egy négy személyes család már 400 forintból (!) is degeszre tömheti magát úgy, hogy húst is evett. Alkalmazkodunk az étkezési szokásokhoz is, így a vegetáriánusok sem csalódnak, ha betérnek hozzánk. Nem nyereséges, de szükséges — Több hasonló reggelizőhely üzemeltetése kudarcba fulladt az elmúlt években. Mi tartja Önöket életben? — Az biztos, hogy jelenleg a reggeliztetés önmagában nem nyereséges. De én bízom abban, hogy a közeljövőben a kulturált étkezés lehetősége, a tisztességes árak megalapozzák a megfelelő kereslet kialakulását. — Mi mozdíthatná előbbre a kérdés megoldását? — Egyszer kellene bejönni a reggelizni vágyóknak hozzánk, vagy más hasonló üzletbe. Eszrevennék, hogy szolgáltatásunk magasabb színvonala ellenére alig magasabbak áraink a boltokénál. Czenus Csaba hellén „készültek" a szezonra Portérajzolók versenytárgyaláson Ledén ez a szezon egy picit más mint a többi. A településre, mint önálló városra ugyanis idén süt először a nap. Dr. Szummer György jegyzőt arról kérdeztük: mekkora hátrányt jelent a „késői” önállósulás a tópart más településeivel szemben? — Hátrányunkat igyekeztünk még a szezon előtt ledolgozni. Természetesen az, hogy a város rendbentartásá- ban nincs tapasztalatunk, érződik. Nem én mondom: egy bogiári újságban jelent meg az, hogy a felkészülésünk talán még a volt „várostársunkénál” is jobban sikerült. — A szezon még láthatóan nem indult be. A vállalkozók panaszkodnak, az önkormányzatok pedig legyintenek: panaszkodjanak csak. Lellén is így van? — Két vállalkozókat „sújtó” helyi adót vezettünk be. A kommunális- és az építményadó a közterülethasználati díjjal együtt azonban nem má- zsányi teher, sőt a környező településekhez mérten még könnyednek is moqjlható. — A Balaton-parton is rengeteg az utcai árus. A pavilonok szépek, a bódék viszont rontják a városképet. Van-e gondjuk a közterülethasználati engedélyek kiadásával? — Régebben — ki tudja hogyan, mert jogszabályellenes — a közterületeken gombamód szaporodtak az úgynevezett tartós építmények is. Ha a triplájára emelnénk a közterülethasználati díjat — ami egyébként még az eszünkbe sem jutott — akkor a mozgó árusok gondolkodhatnának: fizetnek-e vagy mennek. Az építménnyel rendelkezőknek azonban nem sok választásuk lenne. Ezért az építmények által elfoglalt területre földhasználati szerződést kötünk. Ez a megállapodás húsz évre biztosít nyugalmat a vállalkozóknak — és nekünk. — Egy „jó helyre” nyilván tucatnyi „árusjelölt” akad. Hogy választják ki közülük az önöknek megfelelőt? — A Szent István téren tavaly megszokott volt az örökös zsúfoltság. Portrérajzolók tucatja „özönlötte” el a teret, a turisták nézegelődtek, a tömeg nőtt, már arébb lépni is csak nehezen lehetett. Idén ismét tizenkét portrérajzoló kért e térre engedélyt, mi viszont elhatároztuk, hogy közülük csak háromnak adunk. Nem tudtuk, hogyan döntsünk, hogy ne vádolhassanak elfogultsággal. Végül verse- nyárgyalást írtunk ki. — A portrérajzolók gondolom még úgysem vettek részt versenytárgyaláson. Kié lett végül a hely? .— Azé a háromé, aki a legtöbbet fizette érte. Barna Zsolt PUSZTÍTÓ POLOSKÁK 2700 platán segítséget vár Siófokon (Fotó: Gyertyás László) A Balaton déli partján a platánok jelentették a szépet; a természet üzenetét hordozták a sivár lakótelepek és zsúfolt butikok között. Eddig. Előfordulhat ugyanis, hogy néhány esztendő alatt ki kell vágni valamennyit. A vész délről érkezett a platáncsipkéző poloska „személyében”— tavaly nyáron elérte Fonyódot és Boglárt, most pedig már Siófokon is ezrével, tízezrével hemzsegnek a fák kérge alatt. Védekezést a teljes kiszáradás ellen csupán vegyszeres irtás jelenthetne, de a 20-25 méter magas matuzsálemeket csak helikopterről lehetne permetezni. Márpedig természetvédelmi előírás, hogy a tóhoz 2000 méteren belül tilos az efajta beavatkozás. A Földművelésügyi Minisztérium most engedélyt adott arra, hogy a növényvédő állomás kidolgozzon egyfajta technológiát. Pénzt persze nem kaptak — ennek ellenére 150 apróbb, 2-4 méter magas fát Siófokon lekezeltek kézi permetezővel. A városban azonban 2500-2700 (!) platán várja a segítséget, míg az ön- kormányzatnak mindössze 800 ezer forintja van eboltásra, dögkút és gyepmesteri telep fenntartására, az amerikai szövőlepke elleni védekezésre, s még ki tudja, mi másra. Hosszú távon majd a biológiai védekezés jelenthet megoldást — addig is marad a reménykedés, hogy még sokáig sétálhatunk az árnyat adó platánok alatt, mert a poloskák megengedik ezt. (Czene) A vendég kevesebb — az árak nőnek Egy gombóc fagyi még mindig „csak” 10-12 forintba kerül. Éz talán az egyetlen áru, amit a Balaton-parton nem mérnek drágábban,' mint a ‘tavalyi szezonban. Aki megszomjazik például a melegben, az 40-60 százalékkal kénytelen többet fizetni a sörért, borért, üdítőért. Szinte csodálatra méltó, ahogy a még nyárelőn gombamódra szaporodó kereskedelmi és vendéglátóipari egységek tulajdonosai, működtetői nem vesznek tudomást a „piacról". A vendég ugyanis kevés, nagyon kevés. Nem is emlékszem hirtelen, hogy idén valahol kellett-e egyáltalán sorba állnom. A strandokat — melyeknek zöld pázsitja korábban nem látszott a leterített törölközőktől, csak kevesen látogatják, mint ahogy tapasztalataim szerint a víz minőségét sem rontják a tavalyihoz hasonlóan für- dőzők — nem sokan pancsolnak benne. Mindennél többet árul el a forgalomról az, hogy a legjobb helyeken is viszonylag könnyen találhat parkolóhelyet a vendég. Visszatérve a vállalkozókra, meg a pangó kereslet melletti magas árakra: emelkedtek a bérleti díjak, az adók, a gáz, a villany, az alapanyagok ára. Az eladók pedig a terheket áthárítják a vásárlókra. Meddig tehetik ezt következmények nélkül? Saját zsebük lesz laposabb és a Balaton vonzereje csökken, ha nem emelkednek felül napi érdekeiken a szolgáltatást kínálók. (Czene)
