Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-25 / 175. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1992. július 25., szombat A valuta a mentőöv Költeni jön a külföldi turista a Balatonra, márkáját, schillingjét forintra kell váltani. A valutaváltást kiemelten is kezelik a nagy idegenforgalmi cégek, s a kisebb irodák egyaránt. Sőt, diszkontáruházban, butikban is virít a „Geldwechsel”-felirat, s ez ma még szokatlan a magyar szemnek. Az idei nyár az első, amikor a turista alaposan megválogathatja, hogy hol kap valutájáért a legtöbbet. Ahány ház, annyi árfolyam... Persze, a megszokás nagy úr, vagy a vendégek nagy- része nincs tisztában lehetőségeivel — de tény, hogy a legnagyobbak egyikénél, a Siótournál nincs visszaesés a tavalyi forgalomhoz képest. A partmenti irodákat nem győzik forinttal ellátni, akkora az igény. A bankok egyébként gondolva az éjszakai váltásra is a parton üzemeltetik a megye két pénzváltó automatáját, (működésűkben) viszont akadnak zavarok. A Siótour Rt mindenesetre július közepén még „sínen van" ezen a téren, s jó eséllyel halad abba az irányba, hogy a nyári valutaváltásból keletkezett jutalék pótolhatja az egyéb téren elveszített — betervezett, de hiányzó — forintokat. Egyszóval: ez az üzletág lehet a „megmentő"... Virágzik a feketepiac is; a szántódi Oázis üzletház környéke jelenti továbbra is a „nagybanit”. Az idelátogatók azonban egyre nagyobb becsben tartják a forintot... F. I. EMLÉKEK, KÖTŐDÉSEK 55 Ragaszkodom a Balatonhoz” Siófok városának „prominens személyiségei” voltak a legutóbbi hatoslottóhúzás számsorsolói. Nem hiányozhatott közülük Olajos Sándor, a Bányász labdarúgócsapatának kapitánya sem. Ma már sokan rácsodálkoznának a kijelentésre: a népszerű „Olaj” nem tősgyökeres siófoki. Pedig így van, még „csak” tizenegy éve rúgja a labdát a Balaton partján. — Nagyon sokszor lett volna lehetőségem, hogy elmenjek, én azonban ragaszkodtam Siófokhoz, a Balatonhoz — kezdte Olajos Sándor, túl a tv-szereplés „fáradalmain”, a partmenti árnyas fák alá húzódva. — Fehérvárról kerültem ide, Siófok közel is volt, s mivel akkoriban, tizenegy éve nősültem, gondolnom kellett a családra. Itt láttam biztosítottnak, hogy egzisztenciát tudok teremteni. — Ez sikerült is, hiszen ma már vállalkozónak mondhatja magát... — Befektethettem a pénzem egy üzletbe. Persze, annak idején nem ezért jöttem ide, fel sem merült bennem a vállalkozás gondolata. Mások, pályafutásuk vége felé egy-egy üzlet reményében igazoltak a Bányászhoz, én azonban most jutottam oda, hogy a továbblépésre gondoljak. Arra, hogy mi lesz, ha abbahagyom a futballt... — Keménykötésű beállásból kötény es vendéglős? — Ez még a jövő zenéje. Mindenképpen szeretnék ittmaradni a városban, mivel most már siófokinak érzem magam. Nagyon sok barátra leltem, a futballnak, újabban pedig az üzletnek köszönhetően. Mondhatom, hogy el- és befogadtak. Van tehát mire alapoznom... — Mit jelent a Balaton a vállalkozáson kívül? — Nagyon kevés időnk van élvezni a tó örömeit. Régebben, még fehérváriként, szinte minden nyári hétvégén lent voltam. Most leginkább annyi a Balaton, hogy éppen rálátok az üzlet ablakából a vízpartra... — Mint „nagy idők tanúját” kérdezem: a Siófoki Bányász akkor is elérte volna a közelmúlt sikereit, ha nincs a Balaton? — Biztos vagyok abban, hogy nagy csábító erő volt ez mindenki számára. Ma már sokkal inkább a pénz dominál: ha jól megfizetik, játszhat az a csapat a puszta közepén is... Fónai Imre Piros autók méla lesben Egy híján tíz, Zimmer frei felirattal az út mellett ácsorgó autót számoltam össze „egyszuszra” Siófok és Sóstó között kora délután, a 70-es úton haladva. Elhatároztam, ezúttal csak a piros autókban várakozókat „szólítom” le: megéri-e egész nap a tűző napon a „nagy fogásra” várni? — Én kérem nem nyilatkozom. Néhány órácskát elüldögélek a fa alatt, várom a jó szerencsét. Semmi több — mondja egy nyugdíjaskorú, wartburgos úriember. Egy másik kolléga fiatalabb és határozottabb. — Tudom én, hogy mit akar ebből az egész cikkből kihozni — kezdi a szemüveges, ötvenes férfi, egy Renault ablakán kihajolva. — Szegény utazási irodák így, meg úgy... Ha nem akar rosszat, beül az autójába és békén hagy. Van nekünk bajunk elégi... Rosszat tényleg nem akarok, tovább megyek, de csak pár száz métert. Egy piros Peugeot mellett ketten is üldögélnek a fűben. Mint később kiderül, apa és fia. — Ma még nem volt kuncsaftunk — mondaná az idősebbik, fia azonban nem hagyja folytatni, átveszi a szót: — Én csak azért vagyok itt, mert most egy-két órára ráérek, különben a papa üldögél egyedül. Egyébként pedig egy ismerős családra várunk, csak azért van kint a „Zimmer Frei” tábla, hogy könnyebben ide találjanak... Arrébb egy bordó Lada volánja mellett fiatal hölgy. — Hogy megy a bolt? — kérdezem. — Ma nagyon rosszul. Tegnap egy nyolcfős társaságot sikerült elcsípni, a mai nap azonban nem nyerő. Sajnos, erre kényszerülünk, már csak azért is, mert mi Siófokon a Foki-hegyen lakunk. Megpróbálkoztunk már utazási irodákkal, de így szobát kiadni ma már kész ráfizetés. De tudja mi a legérdekesebb? A mögöttem álló autóban szomszédaink várnak ugyanarra, amire én. Nem beszéltük meg előre, mégis szomszédok lettünk itt is... — Vadász ül hosszú, méla lesben — mondanám az egyik legfiatalabb balatoni „üzletág” képviselőit látva. Fónai Viharjelzést három nyelven! S. O. S. Zamárdi Egy éve működik már az S. O. S. Zamárdi Regionális Rádiós Segélyhívó Alapítvány a siófoki polgári védelmi parancsnokság területén, ahol az általuk letelepített rádió adó-vevő készülékeken alapvetően katasztrófa-információkat, segélykéréseket juttatnak el a velük kapcsolatba lévő mentő-, rendőr-, tűzoltó szolgálathoz, orvosi ügyelethez. Az eltelt időszakról, a jövő feladatairól kérdeztük Bartha Lászlót, az alapítvány elnökét. — A Balaton térsége — főleg a nyári időszakban — különösen veszélyeztetett körzet: a vészhelyzetek száma többszöröse az átlagnak. Ehhez egy olyan megbízhatatlan „telefon' helyzet,, párosul a parton, ami által szükség esetén lehetetlen kapcsolatot teremteni a különböző illetékes intézményekkel. Ezért a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága kérésünkre egy frekvenciát adott ki használatra, amire felépíthettük rádiós segélyhívó rendszerünket, működőképessé Baranya Károly őrnagy, a siófoki polgári védelem parancsnoka, a zamárdi önkormányzat, magán- személyek és vállalatok segítségével tettünk. — Melyek azok a leggyakoribb információk, amik ezen a hálózaton juthatnak el a megfelelő helyre? — Az élet-, a vagyon-, a köz- biztonság és az egészségvédelem érdekében továbbított közlemények, illetve a rendkívüli események: nincs közvilágítás, áramkimaradás, sorompó-meghibásodás stb. Ez teszik ki munkánk nagy részét. Katasztrófa helyzetben — melyre elméletileg felkészültünk —‘tgész rendszerünk a polgári védelem irányítása alá kerül. Együttműködünk a vízi rendészettel, a füredi mentőhelikopterrel, s néhány hét múlva a HG FSS frekvencián az amatőr rádiósok is hívhatnak bennünket... —- ígéretünk van arra is, hogy a MÁV telefonvonalát használhatjuk, így az információáramlást még biztonságosabbá tehetjük. Szeretnénk egy speciális rádióskocsit, amivel nehéz terepviszonyok között is tudnánk mozogni, amit nyáron az M7es feljárónál hétvégeken segélyállomásként hasznosíthatnánk. 24 órás ügyeletet akarunk kialakítani széles kapcsolattartással, amibe mindenki — taxisok, CB rádiósok, amatőrök — aki segíti munkánkat, bekapcsolódna. Az Aerocaritaszal közösen helikoptert próbálunk telepíteni a környékre, illetve az akusztikus viharjelző háromnyelvű — magyar, német, angol — használatát igyekszünk meghonosítani a Balaton-part teljes hosszában. — Anyagilag is megalapozottak az elképzelések? — Jelenleg nehéz helyzetben vagyunk, hisz egy készülék telepítése 70-80 ezer forintba kerül és a szükségletek folyamatosan nőnek. Szerencsére egyre többen támogatnak bennünket erkölcsileg. Az anyagi támogatást pedig elősegíti, hogy a felajánlott összeg — az MHB 396-11239-es számlaszámon keresztül — leírható az adóalapból. Czenus FOLKLORFESZTIVAL BALATONFÖLDVÁRON Az elmúlt héten megrendezett siófoki után újra folklórtalálkozót rendeznek a déli parton. Ezúttal Balatonföldváron a harmincegyedik találkozóra kerül sor ma a földvári utcákon, szabadtéri színpadon. A rendezvényen főleg somogyi — siófoki, fonyódi, szuloki — együttesek lépnek fel, de bemutatkozik a székesfehérvári Alba Regia, a tapolcai Batsányi és a nagykanizsai néptáncegyüttes is. Szintén Balatonföldvári rendezvény: Prudzik József festőművész kiállítását nyitották meg tegnap a házasságkötő teremben. A tárlat augusztus 5-ig látogatható. Szabad kempinghelyek Gamásza, Szabadi 1480 Ifjúság, Sóstó 830 Aranypart, Siófok 200 Autós II., Zamárdi 450 Autós III., Zamárdi 500 Magyar Tenger, Földvár 150 Túra, Szárszó 150 Hullám, Szemes 1050 Lidó, Szemes 160 Vadvirág, Szemes 350Aranyhíd, Lelle 80 Napsugár Bélatelep 600 Kócsag, Berény 600 Bagódomb, Szemes 1000 Kék Tó, Lengyeltóti 300 Hőforrás, Igái 150 Deseda, Toponár 20 Németországban kitört a teljes vakáció. Ezt jelzi az is, hogy a napokban két siótou- ros kemping is megtelt. A szántódi Rév és a Zamárdi Autós I. már csak utalvánnyal érkező vendégeket fogad. A többi parti kempingben is szépen nő a létszám, úgyhogy lassan leporolhatok a „megtelt” táblák. Kisállatbemutató Szántódpusztán Mára már több mint egy évtizedes hagyománya van a szántódpusztai idegenforgalmi és kulturális központban rendezett kisállatbemutatóknak. A puszta sok színes rendezvénye között ez az egyik legnépszerűbb, a legjobban látogatott. Az idei bemutató tegnap kezdődött, és vasárnapig várja az állatbarátokat. Ugrás a „semmibe” Bátraké a szerencse... No és a sértetlen leérkezés öröme, a múlt szombattól a siófoki nagystrandon. Egy osztrák vállalkozó ugyanis a világ számos országában „Bungy Jamping” néven ismert „halálugrást” kívánja meghonosítani a Balaton partján is. A hatalmas daru 60 méter magasba emeli a vállalkozó kedvűt — nem kevés pénzért.!. —, aki onnan vetheti magát a mélybe, hogy aztán a többszörös biztosítóhevederek és a gumikötél egy pontjai megállítsa a zuhanást. Magyarországon először látható ilyen, Európában pedig hazánk a negyedik ország! Kompra várók Szántód-révnél (Fotó: Gerendássy Tamás)