Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-24 / 174. szám
1992. július 24., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Vörös András festőművész Baráti szálak fűződnek; egyéni alkotói gondolatok cserélnek itt gazdát. Az ország szinte valamennyi tájegységéből idesereglett amatőr művész a festészet, a grafika, rézkarc, linó, szita, a faszobrászat és a szövés „nyelvén” (Fotó: Gyertyás László) beszéli el élményeit. A tábor zárásakor egy-egy alkotásukat felajánlják Barcs városának, majd 30-án a Dráva Múzeum ad othont egy reprezentatív kiállításnak az itt készült művektől. Várnai Ágnes Tájképek a Dráváról Nemzetközi tábor — Itt oldódik a háborús görcs dódik a háborús görcs. Csak kimennek a Dráva-partra, tájképeket festenek a szélesen hömpölygő folyóról. És ami még nagyon fontos; magyar és erdélyi barátaikkal igen kellemes alkotói légkörben dolgozhatnak. Halmos Klárának, az SMK főmunkatársának szervezésében második alkalommal megrendezett nemzetközi művésztelep alkotói a barcsi Erdészeti és Vízgazdálkodási Szakközépiskola kollégiumában kaptak szállást. Akadt az alkotók között olyan is, mint a kaposvári Bátai Sándor grafikus, aki kilencéves kislányát is elhozta mondván; ezt a műfajt nem lehet elég korán kezdeni. A barcsi önkormányzat és az SMK által szponzorált alkotótelep a Művelődési Minisztériumtól egy új szita-műhelyt is kapott. Vörös András festőművész most próbálja bevezetni a még járatlan társait ebbe a különleges technikába. A művészek 3500 forinttal járultak hozzá a tíznapos együtt- lét kiadásaihoz; a Kapos Art pedig 2000 forinttal támogatta a tagjait. Az első nap estéje egy happeninggel kezdődött, amelynek vendége volt a kaposvári Fairom avantgarde együttes. Az együttmunkálko- dás hamar feloldotta a művészek között óhatatlanul is kialakuló gátakat. Tavaly még nem tudtak eljönni. Túlságosan frissek és fájók voltak a háború okozta sebek. Horvátországi otthonukban dolgoztak és képeik, szobraik, az öldöklés, az értelmetlen harc a fájdalom jegyében fogantak. Most azonban itt vannak Barcson a nemzetközi alkotótáborban; Josip Boltizar a csöndes ha- ganji, akinek a Kapos Art Galériában már megismertük izgalmas, szürrealisztikus fest ményeit s akitől a rézkarc sem idegen. A mindig mosolygó és társalgásra kész Miro Baric szobrász most egy faragott Krisztus-reliefen dolgozik, és szintén kacérkodik a képzőművészet egyéb technikáival. A harmadik fiatalember a szerény és barátságos Drago Mandekic, az akvarell művésze, de olykor az olajfestékkel is megpróbálkozik. Februárban az első közös kiállításukon, Mouskaban még a háború „köszönt” vissza alkotásaikról. Még nem tudtak elszakadni a borzalmaktól, de mint mondták: itt Barcson olMiroslav Baric fafaragó egy Krisztus-reliefen dolgozik Miért tagad le Domingo hét évet? Az eredeti helyszínekről, eredeti időpontokban, egymil- liárd tv-nézőnek közvetített Tosca, a fájdalmas térdreesés utáni diadalmas talpraállás, mint annyiszor, ismét az érdeklődés előterébe állította Placido Domingót, a nagyszerű spanyol tenoristát. Ot mindenki ismeri, arra azonban nehéz felelni, valójában hány éves a nagy művész. Az igazán hiteles Who's Who 1992-es kiadása szerint 1941. január 21-én született, tehát ötvenegy esztendős. Két másik — ugyancsak az idén mejelent — mértékadó kézikönyv szerint viszont hét évvel idősebb, s már az ötvenkilen- cedik életévét tapossa. A német DGG lemeztársaság arra emlékeztet, hogy amikor 1960-ban Domingo először mutatkozott be Alfrédként a Traviatában, majd Joan Sutherland partnere lett — nem éppen tizenkilenc évesnek nézett ki. Mi lehet az oka annak, hogy a nagy művész meghazudtolja (saját) korát? Puszta hiúság? A lexikonokat, a jelek szerint, ugyancsak szorgalmasan végigböngésző szakírók szerint, a vetélkedés játszhat közre. A nagy rivális, Luciano Pavarotti ugyanis október 12-én ünnepli ötvenhetedik születésnapját, s erről valódi anyakönyvi kivonata van... Réti Ervin Homo ludensek találkoztak Játszani is engedd... Az ember lételeme a játék. Évezredek óta gyakorolja örökíti nemzedékre szellemi és tárgyi hagyományaiban. Napjaink „játszó emberének” mozgalma a Homo Ludens Népi Játékok Nemzeti Bizottságainak Szövetsége, amelynek nemzetközi igazgatója Hámori Tamás. Vele beszélgettünk abból az alkalomból, hogy ezekben a napokban 40 ország képviselői játszanak Bonnban. — Szervezetünk rendezi a tradicionális sportok és játékok első nemzetközi fesztiválját — mondta az igazgató. — A résztvevő országok kétharmada tengerentúli, jöttek Uru- guayból, Thaiföldről, Ausztráliából és Kenyából is játékos emberek. — Milyen játékokkal lehet részt venni egy ilyen nemzetközi játszó-találkozón? — A magyaroktól például lovasprodukciót vártak a rendezők, ezért népi pásztorjátékokkal neveztünk. Az apaj- pusztai lovasok mellett a Vasas Táncegyüttes képviselte a magyar színeket. — Hogyan tovább? — A Trimm és Fittness nemzetközi szövetsége is most tartja a kongresszusát, ebből az alkalomból szeretnénk megpályázni az 1996-ban sorra kerülő játék-világtalálkozó rendezési jogát. Jól jönne az Expo mellé egy ilyen látványos nemzetközi rendezvény is. —-Úgy tűnik, mintha a játszó emberek körében is csak a csikós-gulyás jelentené hazánkat. Mi ennek az oka? — A hagyományok. De jövőre Budapesten rendezzük meg az Európai Tradicionális Népi Játékok Fesztiválját. Itt szeretnénk megismertetni sokféle magyar népi játékot a közönséggel. K. T. A „helyes kis” színésznő Peremartoni Krisztina a művészélet jó pillanatairól és rossz szakaszairól Ha tehetné, naphosszat a fák között kóborolna, az erdőket járná. Gyalog, időnként futólépésre váltva, esetleg lovon. Peremartoni Krisztina szerelmese a természetnek is, a sportnak is. Szinte nincs nap, hogy ne tartana legalább egyórás kemény futó-tréninget valahol Szentendre környékén. A nagy hobbira, a lovaglásra már jóval ritkábban adódik idő és alkalom... Talán majd a nyár későbbi heteiben, a Balatonnál. Mert a népszerű színésznő most még a Várszínházban Goldoni Csetepaté Chioggiában című vígjátékának egyik bajkeverő, cserfes asszonya. S bár a színpadon derűt fakaszt, beszélgető társként csöppet sem vidám. — Fél évtizedet töltöttem a Vígszínházban, s csak most, utólag tudom felmérni, mi mindent kaptam ettől az öt esztendőtől. Számomra a Víg a mindenkort biztos támpontot jelentő 0-ki- lométerkő volt. Amikor az igazgató, Várkonyi Zoltán meghalt, úgy éreztem, mintha a biztos talajt is elvesztettem volna a lábam alól, mintha egyszeriben senkinek nem lennék fontos... Rá, aki tanárom volt a főiskolán és aki bevitt a Vígbe, úgy tekintettem, mint az apámra. Dehát az élet, a színészélet ment tovább, a szerepek megtalálták a művészi apa nélkül maradt Krisztinát... — Csakugyan jöttek szerepek, de nem igazán jók. S az az igazság, hogy én magam sem voltam igazán jó bennük. Éretlen voltam és azokban az években, nem művésznő, csak — ahogy emlegettek — mutatós, helyes kis nő... Ön azonban népszerű lett, országosan ismert nevet szerzett magának — rossz kedvre, lehangoltságra nem lehet sok oka. — Megint csak a 0-kilométerkőhöz térek vissza. Várkonyi halálával mintha a színészvilág békekorszaka is lezárult volna. S lehet, tévedek, de úgy érzem, nemcsak az én életemben, hanem az egész szakmáéban. Persze nemcsak hullámvölgyek, hanem hullámhegyek is voltak. Nyíregyházán, Pécsett belekóstoltam a vidéki művészéletébe — ezek pályám igazán szép és jó „pillanatai” voltak. Ott találkoztam valódi közösséggel, a színház és a társulat együttélésével. — Itt és most? Aki körülnéz, létbizonytalanságot, rendezetlenséget lát a mi pályánkon. Mintha valami óriási darálóban lennénk, ami szétmorzsol mindent. Nem tudnék olyan pályatársat mutatni, aki — ha őszinte —, igaz szívvel állítaná, hogy jól érzi maqát a világban. Nem túl sötét a kép, amit önmagáról és önmagának fest? — Tudom, hogy az árnyak mellett ott vannak a fények is. Eljátszhattam Csehov Cseresznyéskertjének egyik szerepét — ez életem nagy vállalkozása és boldog pillanata volt.,. Van egy önálló műsora is. — A „Csodák és furcsaságok” című gyermekműsor. Ez is pályám napos oldalán van — pedig létrejöttében nagyobb része volt a véletlennek, mint magamnak. Sok, gyerekeknek szóló tévé-műsort csináltam — a kicsik alighanem személyes ismerőseik közé sorolnak. Ez adhatta az ötletet Do- lák-Saly Róbert zeneszerzőnek és zenekarának, hogy közreműködőnek hívjanak egy versekből, dalokból, mesékből ötvözött összeállításhoz. Miközben eszem is, szívem is azt mondja, hogy nem jó ma színésznek lenni, boldogság a gyerekeknek játszani. Furcsa, nem? (széman) Kortárs képzőművészeti kiállítás A kaposvári Kapos Art Galéria kortárs modern gyűjteményéből nyílt kiállítás tegnap a szigetvári Helytörténeti Múzeumban. A tárlaton a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesület tagjainak alkotásait mutatják be; a tizennyolc képzőművész között egyaránt van magyar és külföldi alkotók. Orgonakoncert Kőröshegyen Ella István orgonaművész ad ma este nyolc órakor koncertet a kőröshegyi római katolikus templomban. Barokk szerzők, illetve Liszt Ferenc és Kodály Zoltán művei szólalnak meg a sípokon. Történésztalálkozó Nagyenyeden Nagyenyeden szervezett most konferenciát a Történelmi Társulat dél-dunántúli csoportja; a héten kezdett tanácskozássorozat vasárnap zárul. Az eszmecserén részt vesz 60 magyarországi, történelemtanár és történész is. Árverésen a Thurn und Taxis műkincsek A világ egyik leggazdagabb asszonya, Gloria von Thum und Taxis hercegnő elhatározta, hogy árverésre bocsátja a családi műkincsgyűjtemény egy részét. A 150 műkincset (értékét 23 millió márkára becsülik) a Sotheby’s cég novemberben árverezi el Géniben. Kalapács alá kerül az az igazgyöngy diadém és azok a gyémántok, amelyeket a hercegnő 1980-ban az esküvőjén viselt, továbbá Nagy Frigyes egyik díszes dohányszelencéje is. A bajor vagyonvédelmi hatóság tiltakozik, hogy ez a nemzeti vagyon része. Identitáskutatás a határ mentén A magyar-román kulturális együttműködési szerződés alapján közös kutatómunka kezdődött a határon túl két magyar településen, Körösszegapátiban és Körösszaká- lon. Azt térképezik fel, hogy a közösségben élő két nép mennyire őrizte meg nyelvét, tudatát, kultúráját, miképpen él egymás mellett. A munkában tíz-tíz néprajzos, történész, szociológus vesz részt. Tolvajok a reimsi katedrálisban A nevezetes mosolygó angyalnak nem esett bántódása de a francia gótika egyik leg szebb alkotásának, a reimsi katedrálisnak néhány szobor töredékét ellopták. Ismeretlen tettesek elvittek több szobor töredéket, köztük egy ,Má ria-fejet, egy kart, amely gyér tyát tartott, és egy kővirágtö- redéket. A rendőrség szerint amatőr „gyűjtők” követték el. Teddy öröksége Megteheti-e az ember, hogy vagyonát végrendeletileg já tékmackójára hagyja örökbe7 — kérdezte a The Guardian című brit lap egyik olvasója. A- jogi szakértő válasza: közve! lenül nem lehetséges. Javas lata tehát: a pénzt hagyja jóte kony célú alapítványra, azzal a feltétellel, hogy gondoskodik a mackóról. így nem lesz az egész a teddy-mackóé, de talán kevesebbel is beéri.
