Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

1992. július 21., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS A képesség próbatétele Akvarellköltészet Tibol László (Fotó: Kovács Tibor) Az alig húsz négyzetméteres, egyszerű műterem nap­fényben fürdik. A festőállványon félig kész Csoko- nai-portré. A polcokon ecsetek, festékek; a sarokban lécek kavalkádja. Régebbi és újabb pasztellképek, akvarellek várnak keretre. Tibol László nagybajomi művész-tanár, is­kolaigazgató a katedrán kívül talán itt érzi magát a legjob­ban. Nagybajomban született, s nem készül el az ősi földről. Az, hogy valaki hű marad és ragaszkodik szülőfalujához — mint ahogy egy kiállítás utáni beszélgetésen is mondta — nem érdem, csupán szeren­cse dolga. Azt vallja: innen is nyomon követhetők az or­szág-világ dolgai. És ez nem feltétlenül jelent provincializ­must. Az emberi(bb) életre mindenhol megvan a lehető­ség... Bár diákkorában szere­tett sportolni, az ígéretes kar­rier egy izomszakadás miatt örökre félbeszakadt. Ekkor fordult végleg a rajzolás, a fes­tészet felé. A kaposvári Tán­csics gimnáziumból Ruisz György tanítványaként került a pécsi tanárképzőbe. A művé­szetekkel a neves mester „fer­tőzte meg”. Főiskolás korában is inspirálta tanítványát. A kapcsolat barátsággá neme­sült: a festőművészt most is gyakran emlegeti, és élvezet­tel mesél közös, NDK-beli ta- nulmányútjukról. Tibol László nem hivatásos alkotó. Amatőr. És a jó érte­lemben vett „amatőrséget” soha sem tagadta meg. Képei több mint egy tucatszor kerül­tek falra egy-egy országos, megyei tárlaton, gyakran olyanokon is, ahova csak né­hány amatőrt hívtak meg a profik közé. A nagybajomi ta­nár ugyan minden megméret­tetésen helytállt, mégsem kiál­lításcentrikus. Felvonul a mű­teremmé avanzsált padlász- szobába és papírra álmodja képeit. Amikor összegyűlik egy nagyobb anyag — fe­lesége és lányai az első kriti­kusok —, válogat, s kiállít. így tette most is. Akvarelljei a Se- fag nagybajomi erdészetének tanácstermében fogadják a lá­togatókat. Kedvence az akva­rell. Nemcsak azért, mert gyorsan készül a kép, hanem azért is, mert úgy véli, a víz­festék a legalkalmasabb a hangulat kifejezésére. Tájké­pek, aktok, portrék csalogatják a szemet. A könnyed, lazúros képek — mint ahogy gazdájuk megjegyzi — „nemzetközi” technikával készülnek. A ki­váló festék Szentpétervárról való, a papír pedig Németor­szágból érkezik... Volt egy periódus, amikor a tollrajzok jelentették a legna­gyobb élvezetet. De jelentke­zett egyfajta színéhség, amely az akvarellhez vezetett. Ké­pein többnyire harmóniára tö­rekszik, de kedveli a kontrasz­tokat is. Talán a tájképkölté­szet áll szívéhez a legköze­lebb. A táj drámaisága vagy szelídsége ragadja meg, s azt kutatja, a zöldek, sárgák, bar­nák árnyalatai miként férnek össze az égbolt kékjével. A régi paraszti létformát élő em­berek gyakori figurái alkotása­inak. Jelzésként meg-megje- lenik egy-egy fejkendős vagy egy harcsabajszos, gyakran ködbe vesző, idős arc. Ezáltal jóízű nosztalgia, derűs nyuga­lom keríti hatalmába a művek szemlélőjét. Tibol László ak­tokat is szívesen fest. A ké­pesség próbatételének tekinti a szép női testet. Bár egy idő­ben az avantgarde is érde­kelte, nem kísérletező kedvű a nagybajomi művésztanár. Vál­lalja a közérthetőséget és szívja a vidék levegőjét. Úgy tartja, más a vidék szellemi­sége, mint a városé. Ezért végleg a faluban marad. A ta­nítás és a festés vonzásában. Szereti a csöndet, szereti a vi­déket, amelyet — Gyergyai is megírta — még a vonat is el­kerül... Lörincz Sándor Kényszerhelyzet Somogybán is Nyolc mentőautót leállítanak Már nem kell zsebből tan­kolniuk a Somogy Megyei Mentőszervezet dolgozóinak — tudtuk meg dr. Szerémy Györgytől, a szervezet vezető főorvosától. — Az Országos Mentőszolgálat biztosította a benzinköltséget. Ugyanakkor a társadalombiztosítástól havi 400 ezer forinttal kevesebb bérre valót kaptak a mentő­sök. A megoldhatatlannak látszó kényszerhelyzetből csak egy­féle kiutat találtak; le kell állí­tani néhány kocsit. Az ország­ban működő többi szervezet­hez hasonlóan Somogybán augusztus, majd szeptember elsejével nyolc mentőautót vonnak ki a forgalomból. A mentősök havi alapmun­kaideje 173 óra, erre jön még 30-35 órányi túlóra. Ez utób­biból kell lefaragni ahhoz, hogy működőképes maradjon a „szervezet. Döntően a nap­pali betegszállításokat csök­kentik, de az éjszakai járato­kat is ritkítani kell. A mentő- szervezet dolgozói türelem­mel fogadták a kényszerintéz­kedést, nekik ugyanis köteles­ségük ellátni a munkájukat, bármilyenek is a körülmények, ha a bérmegtakarításnak ez az egyetlen járható útja. Várható, hogy augusztus elsejétől csak a mentést vég­zik (karambol, infarktus,rosz- szullét, szülés esetén), vala­mint az életmentő kezelésekre (művesekezelés) utalt bete­geket fogják kötelezően el­szállítani. A nem életmentő jel­legű betegszállításban időbeni „csúszásokra” lehet számí­tani. A nyolc kocsi leállítása döntően a hazaszállításokat érinti majd. — Ez a helyzet 280 embe­rünknek havonta majdnem 2000 forintos keresetcsökke­nést okozott — mondta dr. Szerémy György főorvos. — Ennek ellenére megértik a helyzetet és türelmesek, és ta­lán a lakosság is hasonló türe­lemmel fogadja az intézke­dést. Csak így tudjuk garantálni, hogy a mentők a meglevő ke­retből december 31-ig, na­gyobb zökkenők nélkül tudja­nak üzemelni. Várnai Ágnes Könyvespolc Szegény Vivaldi FEJES ENDRE ÚJ KÖTETE Tíz éve jelent meg utoljára önálló kötete Fejes Endrének. Ez a regény (A fiú, akinek an­gyalarca volt) a többi Fe­jes-könyvhöz hasonlóan nagy vihart kavart. Sokan „a szocia­lista erkölcs” egyik alapművé­nek tartották. Azóta eltűnt a szocializmus, de eltűnőben van az erkölcs is. Történelmi időket élünk — mondják so­kan. Történelmi idők — torok- átharapással. Aki bírja, marja. Ez az, ami talán a leg­jobban izgatja Fejes Endrét, írásait olvasva úgy érezzük, a 69 éves író mintegy összege­zésre készül. Az idei könyv­hétre megjelent Szegény Vi­valdi kötete novellákat, esszé­ket, vallomásokat tartalmaz. A rövid, frappáns novellákban egy rövid időre napsugárként ragyognak fel hősei — még az ellenszenves figurák is —, hogy azután madárszárnyként suhanva eltűnjenek a sűrű­södő ködben... Keserűbbek, fájdalmasab­bak Fejes Endre új novellái. Az író a kor (korunk) ütőerén tartva kezét még egyszer el­mondja diagnózisát az ember­ről. Sokszor fájdalmas, keserű hangja sejteti, hogy visszahú­zódása nem volt véletlen. Na­ponta érzékeljük, hogy „valami nincs sehol” kapcsolataink­ban. Fejes Endre ritkán nyilat­kozik a közelmúltban mégis mikrofon elé állt, s mint mondta, nem a 48 nyelvre le­fordított Rozsdatemetőt tartja legjelentősebb művének, ha­nem a Mocorgót, és novellái­nak felejthetetlen hőseit. Akik nemcsak a nyolcadik kerület­hez kötődnek ezer szállal, ha­nem az egész országhoz. Ahogy nyilatkozta: „Mert én, a pártonkívüli senki, aki hat- százszor mehettem volna el innen, itt maradtam, és igazán szeretem hazámat.” Az író négy ciklusra osztotta új köte­tét. Az elsőben szerepel a könyv címadó novellája. A „Szegény Vivaldi" nem a ze­neszerző, hanem egy csodá­latosan éneklő kismadár, akit értelmetlenül, kegyetlenül el­pusztítanak. S a tett elkövető­jét a madár gazdája gondol­kodás nélkül megöli. A vad gyűlölet, a szépség siratása legyőzi a józanságot... A Megóvott szerelem riasztóan hiteles kórkép mindennapja­inkról, amikor a pénz, az érdek a legszebb emberi kapcsola­tokat is elsivárítja. Az Öt és hét között-ben mintha A hazu­dós pókhálóként lebegő alak­jai lépnének elénk. Ámon Anna haláláig keresi az igazat, a szépet. Dé olyan az útja, mint Ahasvérusé. S mikor vé­get ér, temetésére a szom­szédok gyűjtenek pénzt. Az Álmodta egyszer főhőse nyugdfjáról beszélve ezrek gondjait közvetíti: „8200 forint. Nem kevés. Minden volt kommunista nagyfejűnek megszavaznám...” Fiatal és öreg, lelkileg és testileg meg­rokkant emberek kavalkádja vonul el előttünk. Akik súlyos •sorsukban is hiszik, hogy „a hópihékben is születnek szép álmok”, s „legalább egy rövid boldogsághoz mindenkinek joga van.” Nem lenne szabad, hogy elveszítsék hitüket. Pihenni a csöndben — ez a második ciklus címe. Vala­mennyi novella főszereplője három fiatal magyar fiú — Rósz, Zimonyi, Taniszter —, aki Párizsban próbál szeren­csét. Őket már jól ismerjük a Szerelemről bolond éjszakán című nagysikerű kisregényből. Szerepel e ciklusban a ré­gebbi Etűd I és Etűd II is. A fény fővárosa hiába igézi meg a három fiatalembert, ők is, Fejes Endre mint az író — aki számos személyes élményét bele­szőtte e vallomásokba — ha­zavágynak. „Csak beszélünk a nyelvükön. Érteni nem fog­juk őket soha” — fogalmazza meg Zimonyi. „Mikor legnehe­zebb az ökör?” — olvashatjuk a harmadik rész elején. S az író megadja rá a meghökkentő és szellemes választ, Szép Ernő segítségével: „Mikor a lábodra lép.” Csupa álom, já­ték és varázslat ez a kis ciklus is, akárcsak a befejező: Iste­nemre, csgk játszani. Nem a pénzért, nem a gazdagságért, nem a sikerért, csak a Játék öröméért. így nagy J-vel. Zár­juk e kis recenziót az utolsó gyöngyszemmel: a Bor mel- lett-ben a csodálatos szép­ségű Gyilkos-tóról van szó. A gyergyói havasok e kegyetlen nevű kincse nem embereket ölt, hanem egy fenyőerdőt. Képét az író sorai szinte vízió­ként idézik elénk. Fejes Endre új kötettel ajándékozta meg olvasóit. Hisszük (higgyük!), hogy nem fog ezután sem elhallgatni. Hite és tenniakarása nélkül mi lennénk szegényebbek. Dr. Sípos Csaba Éneklőhét Veszprémben Nemzetközi éneklőhét kez­dődött Veszprémben a nagy­szabású rendezvényre 16 or­szágból mintegy 900 énekes érkezett. Az európai kórusok reprezentatív találkozóját egyébként már harmadik alka­lommal tartják a veszprémi megyeszékhelyen. Cigány-olvasótábor A Lunge Drom cigány-ér­dekvédelmi szövetség szer­vezésében nyílt meg a ci­gánygyermekek nyári olvasó­tábora a tiszaligeti szabadidő- központban. A táborlakó 10— 13 éves cigánygyermekek tíz napot töltenek itt. Többek kö­zött Hollai Kálmán színmű­vész tart nekik foglalkozást, Rostás Kálmán cigány költő­vel pedig író-olvasó találko­zón vesznek részt. Cousteau-t elnöknek? Antoine Waechter, a francia Zöldek pártjának vezetője ja­vasolta, hogy Jacques-Yves Cousteau, a világszerte ismert oceanográfus a környezetvé­dők jelöltjeként induljon az 1995-ben esedékes elnökvá­lasztáson. A 82 éves Cous­teau a közvéleménykutatások szerint hosszú idő óta első he­lyen áll a népszerűségi listá­kon, politikával viszont soha nem foglalkozott. A dutyi nem gyereknevelde Az észak-angliai Hull nevű településen nagy csinnadrat­tával beharangozott, méreg­drága börtön nem tetszik a „beutaltaknak". Ha sitt, akkor legyen kemény! — követelték a randalírozók, akik tiltakozá­suk jeleként jónéhány cella és a közös társalgó berendezé­seit zúzták össze. A „Wolds” nevű privátbörtön felügyelői valóban elmondhatják, hogy kígyót melengettek a keblü­kön: a kísérleti intézetben ugyanis még telefonjuk és szupersportcentrumuk is van a saját cellakulcsukkal föl s alá sétálgató rangos gazembe­reknek. A lázadás hírének hal­latán a környékbeli, vasfegye­lemmel őrzött, cseppet sem dédelgetett rabtársak nagyot röhögtek a markukba, amikor meghallották az egyik minta­rab felháborodását. „Nem bí­rom, ha gyermekotthonban tartanak — síránkozta —, amikor már érett férfi vagyok!” Gimnázium a munkanélkülieknek A szolnoki Varga Katalin Gimnázium szeptembertől új továbbképzési lehetőséget kí­nál az érettségizett, de mun­kanélküli, vagy igényesebb pályára készülő fiataloknak. Terveik szerint iskolarendsze­rűén délutáni elfoglaltsággal menedzserasszisztensi, szá­mítógépkezelő, szövegszer­kesztő, idegennyelvi, főiskolai felvételi-előkészítő, illetve személyiségfejlesztő képzést vezet be. 1225 pályázat kormányzati negyedre A német főváros szívében létesítendő kormányzati ne­gyed felépítésére kiírt ver­senypályázatra a világ minden részéből jelentkeztek építé­szek. Június eleje óta össze­sen 1 225 építési tervezőiroda nyújtotta be pályázatát — köz­tük Hawaii-szigetekről, Kíná­ból, Litvániából. A berlini sze­nátust meglepte a nagy érdek­lődés. ______________5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents