Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18 / 169. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1992. július 18., szombat Emlékek, kötődések 99A Balatonért érdemes tenni” (Fotó: Kovács Tibor) Több üzlet, növekvő árak Csökkent a zsúfoltság — Non-stop boltok Siófokon Kiállítás Füreden Kálmán Anikó iparművész kiállítását nyitják meg hétfőn Balatonfüreden. Épületkerá­miai munkái közül az egyik Si­ófokon a művelődési közpon­tot díszíti. Ő készítette az 1800 négyzetméteres pirog- ránit reliefet és a teljes külső falburkolatot. Négy éve ismer­kedett meg egy másik anyag­gal, a bőrrel, s ezekből a mun­káiból rendezi meg most fü­redi kiállítását, amely a hónap végéig látható az Idea Füred Kft kiállítótermében. Védik a Balatont Döntenek az állami tulaj­donú, védett természeti terüle­tek terhelési és privatizációs ti­lalmáról. A másutt élők joggal vetik fel, ne az ő adójukból ál­lítsák helyre a haszonszer­zésből eredő károkat. Orgona és ének Idén nyáron főképp a bala- tonföldvári és kőröshegyi ró­mai katolikus templom ad he­lyet rangos komolyzenei kon­certeknek. Az előadók magas színvonalú orgona- és kórus­muzsikával ajándékozzák meg a közönséget. Hét kikötő tervei Hét vitorláskikötő terveit ké­szítették el a balatoni nemzet­közi alkotótáborban résztvevő fiatal építészek. A terveket tá­borzáráskor, csütörökön adták át a Mahart képviselőinek. Ál-köjálosok a piacokon Tízezreket vágott zsebre az az „úr”, aki a kiüti piacon — magát köjál-ellenőrnek kiadva — sorra megbírságolta a ven­déglátó-egységek vezetőit. Ők szó nélkül fizettek; úgy látszik, tudták, hogy jogos a bünte­tés... Néhány napja az egyik siófoki bölcsődében is „beje­lentkezett,, egy ismeretlen. Az ilyen esetek már nemcsak a pénztárca vastagságát befo­lyásolják. A köjál kéri, hogy csak a személyi iga­zolvánnyal együtt érvényes igazolólap felmutatása esetén teljesítsék a jelentkező „szak­ember” kéréseit! Fodor János Lengyeltóti­ban született, Kaposváron járt középiskolába, életének 39 dolgos esztendejét azonban a Balaton partján szolgálta le, a köz javára. Mint mondta, gyermekkorá­ban családja ünnepnapokon vonatozott Fonyódra vagy Boglárra, elsősorban für­deni. Aztán — jóval később — kinevezték Siófokra, az akkor alakult megyei ide­genforgalmi hivatal vezető­jének. Hatan kezdték a munkát; szalmazsákos tu­ristaszállók, emeletes vasá­gyak jelentették a „hős­kort”. Néhány hónapja, amikor nyugdíjba vonult, 600 állandó és ugyanannyi időszaki dol­gozót, illetve 2 milliárd forint feletti bruttó bevételi forgalmat hagyott maga mögött; na­ponta 50 ezer embernek kí­nálnak szállást. Két lapot írtam tele hirtele- nében a múzeumok nevével, amelyeket a Fodor János által vezetett Siótour megmentett az enyészettől a Balaton déli partján. A máról és a jövő le­hetőségeiről is határozott vé­leménye van. —• Számos aggasztó körül­mény is van:_ a vízminőség romlása, az angolnapusztu­lás, a gyengülő közbiztonság. Emellett sokan akarnak' hirte­len meggazdagodni a Balaton mellett, s ez sem a minőségi kínálatot erősíti. Sajnos, a magasabb szintű szolgálta­tással késnek a tó mellett élő vállalatok és egyéni vállalko­zók. Emiatt is könnyebb a dolga a külföldi ellenpropa­gandának, amely — az évről évre élesedő konkurenciaharc miatt — megpróbálja elriasz­tani a Balatontól a vendége­ket. Ennek ellenére azt vallja, hogy a tónak szép jövője lesz. — Életem nagyobb részét itt éltem le, és el sem tudom képzelni, hogy elköltözzem innen. A vízen töltött idő, a parti séták minden alkalommal új és új emlékeket villantanak. Én mindig másnak látom a tó arcát; csodálatos akkor is, ha haragos, s ha szikrázik rajta a nap.- A Balatonért érdemes tenni. Valaha a Siótour jelentette meg Magyarországon az első színes prospektust, útikalauzt, építette az első kempingeket, üdülőfalut, minigolfpályát, me­legvíz-automatát. A sok tenni­való ellenére Fodor János év­tizedekig a tavaszi horgászti­lalmat követően rögvest el­ment három nap szabad­ságra, hogy hódolhasson kedves hobbijának. Legna­gyobb fogása egy 7 kiló 20 dekás fogas volt, a szemesi part előtt. E sportot azért is kedveli, mert mindig van társa, akivel nyugodt körülmények között beszélgethet. Rendsze­resen fürdött a tóban, -telente korcsolyázott. Még 1951-ben vízijártassági vizsgát tett, vitor­lázni kezdett, sőt úszó- és vízi­labda-segédedzői oklevelet szerzett. Most pedig mint nyugdíjas­nak szinte semmire sincs ideje. Azt mondja, csak mesz- sziről látta eddig az idén a Ba­latont. — Pedig azt gondol­tam, hogy több időt tudok majd együtt tölteni a felesé­gemmel — tette hozzá.— Ő is ezekben a napokban megy nyugdíjba, s mivel eddig pe­dagógusként dolgozott, nya­ranta ért rá, amikor nekem a legtöbb munkát adta a hivatal. Most könyebb lesz egyeztetni a programokat, annak elle­nére, hogy gyakran keresnek fel gondjaikkal, örömeikkel az egykori kollégák, barátok. — Nem tudok és nem is akarok elszakadni a munkától — mondta. — Az átalakult Sió­tour Rt felügyelő bizottságá­nak elnökéül választottak, idegenforgalmi szakértői ké­pesítést szereztem, és szak­irányú főiskolán vizsgázta­tok... A bélyegek? — kérdez visszanevetve. — Nem érek rá rendezgetni őket, pedig szenvedélyesen gyűjtöm őket gyermekkorom óta. Ki hinné: legkedvesebb da­rabjai, amelyek már sok albu­mot megtöltöttek, mind-mind hajókat ábrázolnak? Czene Attila . A balatoni nyár megnöve­kedett terheket ró a helyi ön- kormányzatokra. Ezek között az egyik az alapvető élelmi­szer-ellátás megfelelő biztosí­tása a lakosságnak és a turis­táknak. Erről beszélgettünk Szarka Józseffel, a siófoki polgármesteri hivatal üzem­gazdálkodási osztályának ve­zetőjével. — Az utóbbi esztendők mi­lyen változásokat hoztak az élelmiszer-kereskedelemben ? — Visszatekintve a 60-as, 70-es évekre, az élelmiszer- boltok számát évtizedekig stabilnak mondhattuk. Abban az időben központi beavatko­zással ötévenként nyílt egy új üzlet. A behatárolt hatósági árak — amikor a termékek 90-95 százalékának árát meghatározták — és a mini­mális haszon (6-9 százalékos árrés) miatt a Balaton-parti egységek és szezonális boltok minimális nyereséggel, több­ségükben viszont veszteség­gel működtek. A 80-as évek derekán az üzemeltetők úgy próbáltak ja­vítani gazdasági helyzetükön, hogy nyitvatartásukat variál­ták: később nyitottak, előbb zártak. Ebből sok konfliktus adódott. Később — az árak felsza­badulásával — minden boltos szabadon képezhette árait, s ezáltal tett szert nyereségre. Aztán 1990-ben kiderült, hogy az élelmiszer-árusításból is meg lehet élni, és sorra nyíltak az új üzletek. Megszűnt a központi, erőszakos támoga­tás, már önálló gazdálkodó szervként működnek. — Hogyan jellemezné a je­lenlegi élelmiszer-ellátást? — Az előző esztendőkhöz képest 40-50 százalékkal nőtt a 40-100 négyzetméter alap- területű egységek száma. Megjelent a diszkont-keres­A kormánykoalíció és az el­lenzék véleménye talán egyet­len pontban találkozik szem­mel is jól láthatóan, s ez a környezetvédelem ügye. Egyre több „zöld” törvény ke­rül a parlament elé, s ebből leginkább a „Magyar Tenger” és környezete profitálhat. Ha betartják a rendelkezéseket. Mert az kevés, hogy a kor­kedelem, ahol a nagykeres-. kedők 5-10 százalékos költ­ségcsökkenéssel — amely az igénytelenebb épületek és tá­rolási forma következménye — jóval gazdaságosabban működnek, mint a kiskereske­dők. A megfelelő és ingyenes parkolási lehetőséget, az ol­csóbb árakat a lakosság mel­lett a turisták is kihasználják. Megjelentek az 1-2 szemé­lyes non-stop üzletek, melyek a hét végi nyitvatartási is vál­lalva jól igazodnak a vevők vásárlási szokásaihoz. A több üzlet és kevesebb üdülő von- zataként a boltok zsúfolt­sága csökkent, megszűnt a sorbaállás. — A gyengébb szezon azonban nehéz helyzetet te­remt a vállalkozóknak. A las­san növő forgalommal szem­ben gyorsabban nőnek a kia­dásaik, így a terhet az árak emelésével kompenzálják. Ezek ellenére nem mondhat­juk azt, hogy településünk jól el van látva üzletekkel. Van­nak olyan részek: Kiüti, Sza­badi-Sóstó, Széplak alsó, ahol 1-2 kilométert kell gyalogolni egy élelmiszerüzletig. A ten­denciák viszont kedvezőek, és várhatóan egy-két éven belül megoldódnak ezek a problé­mák is. — Hogyan segítik az élel­miszer-ellátás gondjainak megoldását; mik a terveik? — A hiányövezetekben épí­tési telkek és üzlethelyiségek kedvező áron való értékesíté­sével, illetve bérbe adásával teremtünk jó lehetőséget a vál­lalkozóknak. A Kék Balaton kemping helyén egy újabb diszkont-egység nyílik a közel­jövőben. Tárgyalásokat folyta­tunk egy külföldi céggel is szupermarket létrehozásáról, hogy magasabb szinten szol­gálhassuk ki az igényeket. (Czenus) mány 50 fillért juttat literenként a benzinárból a légszennye­zés csökkentésére — legin­kább a parton élők tehetnek annak érdekében, hogy nem fordul rosszabbra a helyzet. Van tennivaló! Ezt az is jelzi, hogy az idén a korábbi­akhoz képest nagyon kevesen keresik fel — hazaiak és kül­földiek egyaránt — a Balatont. 50 fillér környezetvédelemre ZIMMER? FREI! Balatoni „fókavadászat” Sok az eszkimó és kevés a fóka... Egyre kevesebb... Mármint a fizetővendéglátó szálláshelyeket igénybe vevő vendégek száma a Balaton partján. 1989 óta rohamosan csök­kenő tendenciát mutat a sta­tisztika. Az idén, június végéig a Siótour ilyen szálláshelyein már csak a tavalyi forgalom 60 százalékát regisztrálhatták. Komoly válságban van ez az üzletág, s ennek számos oka van. Érzékenyen érintette a szervezett idegenforgalmat az adóalap 70-ről 90 százalékra történő emelése. Ez ellen az idegenforgalmi cégek — így a Siótour is — többször próbál­tak „apellálni” illetékes helyen — eredménytelenül... Virágzik a feketpiac is, amelynek fejlődési aránya ép­pen fordított a hivatalos szo­bakiadási mutatókhoz képest. Volvók, BMW-k vagy éppen Wartburgok tűnnek fel az utak mentén, települések ki- és be­vezető útjai mellett. Ezek az „ügynökök” akár egész napo­kat elüldögélnek „Zimmer frei” feliratú autójukban, dacolva a kánikulával is. Ha pedig elun­ják a semmittevést, akkor az utazási irodákat „cserkészik be”, s az onnan kilépő — már üzletet kötött — vendéget is elcsábítják. Sokszor azzal a trükkel, hogy majd ők megmu­tatják, merre van a szállás­hely. S az a hely persze nem az, ahova az iroda irányította a mit sem sejtő turistát. A jól végzett közvetítői munka ju­talma természetesen tiszta haszon... A jelek arra vallanak, hogy a „fókavadászat” nem csökken, sőt a harc egyre durvul. Visz- sza kellene csalogatni az el­maradt kelet-európai turistá­kat? Az adórendszeren kel­lene változtatni? Amíg semmi nem történik, marad a versenyfutás. Nem ezt nevezik tisztességes ver­senynek. De hát, Magyaror­szágon vagyunk... (Fónai) Az üdülővendégek színvonalas ellátása érdekében helyesen döntött a balatonmária-fürdői önkormányzat, amikor hozzájárult az Őrház utcai impozáns épület megépítéséhez, hiszen a szolgáltatás bővítését szolgálja a létesítmény. Bolt, fagyizó és játékterem működik az épületben.

Next

/
Thumbnails
Contents