Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-16 / 167. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. július 16., csütörtök Kodály javaslatára jött Somogyba Kiránduló kaposváriak A múltjából él NYAKAS JÓZSEF ZENEI KLUBRÓL ÁLMODIK A napfény nehezen talál utat magának a kaposvári udvari házrészben. A nyolcvanegy esztendős Nyakas József tavaly május óta él egyedül otthonában. A társtalanságot nehezen viseli; hogy gyorsabban peregjenek a percek, munkába feledkezik. Kéziratait, kottáit rendezi, évtizedekkel ezelőtti tervek valóra váltásáról álmodik. Az ismert karnagy, nyugalmazott főiskolai tanár azt vallja: hálát adhat az Istennek, hogy hosszú korral ajándékozta meg, s ilyenkor már minden fél órának örülni kell. A kiváló zenepedagógus Lengyeltótiban, kovácsmester fiaként látta meg a napvilágot. Az első zenei élménye a kalapács és az üllőre helyezett vasdarabok csengése volt. A Somssich gimnáziumban végzett, majd a pécsi tanítóképző következett. A Zene- akadémiára 1936-ban felvételizett, s olyan tanárai voltak, mint Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Ádám Jenő, Vaszy Viktor. Egyházkarnagyi és középiskolai, ének-zene tanári diplomáját 1943-ban szerezte. A megsárgult, díszes papírokat nagy becsben tartja. Kodály javaslatára jött Somogyba, hogy tanítványok százainak adja át a zene melegítő és világító erejét. Egykori gimnáziumában, majd a tanítóképzőben kereste kenyerét. A kaposvári zeneiskola igazgatójának 1952-ben nevezték ki. Tíz éven át a'Pécsi Tanárképző Főiskolán oktatott. Bár nyugdíjas lett, lendülete nem hagyott alább. A vitális tanárember még ma is ott van minden jelentős zenei eseményen. A Somogy Megyei Művelődési Központ szakreferenseként járja a megyét, látja el tanácsaival a népdalköröket, kórusokat, pávaköröket. Ezek az önszerveződő közösségek pódiumot kívánnak, s alig várják a fellépéseket. Egy-egy szerepléskor újraélik életüket. Az emberek — szerencsére — még mindig magukénak érzik a népdalokat. Nyakas József gyakran zsűrizik. Véleménye szerint nem is kellene zsűrizni, a szakmai megbeszélés lenne fontosabb. Méghozzá úgy, hogy nemcsak a karvezető, hanem valamennyi énekes jelen lenne. Ám ez szinte mindig elmarad. Ars poeticájában így fogalmaz: „Azt tartom életem értelmének, hogy embertársaimba jó kedvvel csepegtettem bele a zene szeretetét." Nyakas József á múltjából él. Azt vallja: ahogy fogy a jövendő, úgy értékesedik a múlt. Régi restanciáit szeretné mielőbb törleszteni. Ennek egyike egy kiadvány, amely ezt a címet viselné: Fogások és botlások a szolfézstanításban. Karvezetői tanfolyamok szervezésén gondolkodik, és egy zenei klubot is szeretne. Egy olyan helyet, ahova a pedagógusok, karnagyok rendszeresen betérnének egy jóízű beszélgetésre, együttmu- zsikálásra, éneklésre. Nyakas Józsefnek három gyereke, öt unokája van. Lányunokája most végzett a Zeneakadémia pécsi tagozatán karvezető-szolfézs szakon. A közelmúltban volt a diplomahangversenye, ahol nagyapja is elégedetten tapsolt. Annak tudatában: van, aki továbbvigye a muzsika szeretetét a családban. Lörincz Sándor Fotó: Király J. Béla ELET, BETEGSÉG, A nyugdíjasokon csattan az ostor A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátba látogat augusztus 3-án a kaposvári nyugdíjasegyesület tagjainak egy csoportja. A kirándulók — a gazdasággal korábban kialakított jó kapcsolat keretében — a biogazdálkodás eredményeit értékelik, egy korábbi tanulmányút és a mostani tapasztalatok tükrében. Krízissegély rászorulóknak Saját költségvetéséből segíti az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került egri polgárokat a város önkormányzata. A helyi rendszeres szociális segély, szociális kölcsön, közgyógyellátási igazolvány mellett krízissegélyt kaphatnak a rászorulók. Szabadságuktól megfosztottak Megjelent az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény végrehajtását tartalmazó, 111/1992. (VII.1.) számú kormányrendelet. A rendelet, illetve — mellékletként — a személyi kárpótlási igénybejelentéshez való, mintául szolgáló adatlap a Magyar Közlöny július 1-jei, 71. számában található. Tanácsadás — nyáron is ELMÚLÁS Goethe azt vallja: „Addig élünk, amíg Isten akarja, de nem mindegy, hogy mint a kutyák, nyomorúságosán, vagy boldogságban és frissen..." Az ember élete véges, és a természetes halál még betegségek nélkül is bekövetkezik. Az idős korra jellemző betegségek késleltetésével az egészséges állapot, a jó közérzet megnyújtható, és a beteg, gyenge periódus lerövidíthető. Az ember a tapasztalatok szerint ritkán lépi túl a 100 évet. Az életet és az egyensúlyt helyrebillentő tartalékok a 30. életévtől kezdenek csökkenni, és a halálozások lehetősége ettől a kortól nő meg kifejezettebben — főleg a betegségek miatt — és duplázódik meg, általában nyolcévenként. A mai ember életében a fertőző és heveny betegségek helyére az idült megbetegedések léptek. Ezek 1900-ban az egésíségügyi gondoknak még csak 2 százalékát tették ki, napjainkban viszont a halálozásoknak már több mint a 80 százalékáért felelősek... A halál okainak statisztikáját tekintve napjainkban az emberek 58 százaléka szív- és érrendszeri betegség, 20-25 százaléka rák miatt hal meg, és ezeket harmadikként a tragikus körülmények (balesetek, szerencsétlenségek, mérgezések, öngyilkosságok, gyilkosságok) miatt bekövetkezett halálesetek követik. Az előrejelzések szerint néhány évtized múlva az emberek többsége már tragikus körülmények miatt veszíti el az életét; a rák marad a második helyen, a szív- és érrendszeri betegségek pedig a harmadik helyre szorulnak. A korai és időelőtti halálozás orvosi és — főleg — szociális eszközökkel, egészséges életmóddal és táplálkozással látszik elkerülhetőnek. Amerikai számítások szerint az ideális feltételek megteremtésével 2050-re a természetes haláleseteknek 95 százaléka már a 77-93 éves életkor között következik be. Az élet végső szakaszát a szervezet tartalék erejének az elvesztése, valamint az idősebbkori idült betegségeknek a megjelenése jelzi és sűríti az elöregedés megnyilvánulásaként. Megfelelő ismeretekkel, életmóddal, gyakorlattal és szociális segítéssel azonban még ez az elöregedés is kedvezően befolyásolható, alakítható. (Következik: Életkori változások és az „öregcsúcs") Dr. Angeli István Az egyik országos hetilapban olvasom az olvasói levelet, az abban előadott panaszt, s rá a szerkesztőségi választ. A téma ismerős, eny- nyiből somogyi levélíró is küldhette volna a sorokat a mi szerkesztőségünknek. A gyógyszerekről, azok áráról, beszerzéséről, „bespájzo- lásáról” van szó. Arról, hogy újabb és újabb áremelésektől tartva az állampolgárok egy része — feltételezhetően — túlontúl sok orvosságot „készletez”, s ebben cinkost keres és talál az orvosban (már amelyikben), aki felelőtlenül írja egyik vényt a másik után, a beteg kívánsága szerint. Ez következik abból a válaszból, amit a már említett olvasói panaszra küldött az országos lap szerkesztősége: „Sajnos, meg kellett szorítani a térítésmentesén rendelhető gyógyszerekre vonatkozó előírásokat, mert a sok visszaélés miatt tetemesen megemelkedett az erre fordított kiadás..." De nemcsak a térítésmentes receptekről van szó, nemOlvasónk „Taszár” jeligével küldte szerkesztőségünknek tanácskérő levelét. A volt nyugati hadifoglyok kárpótlása ügyében szóvá tette, hogy noha ő is ilyen fogolytábor lakója volt, nemhogy kárpótlást nem kapott eddig, de még csak visszajelzés sem érkezett arról, hogy ajánlott küldeménye megérkezett a budapesti címzetthez, azaz a Kárpótlási Hivatalhoz. „Többször olvastam lapjuk Nyugdíjasok oldalán a volt nyugati hadifoglyok ügyében hozott intézkedésekről, a szükséges beadványokról, kérelmekről... Kárpótlási ügyben először 1991. július 24-én nyújtottam be — ajánlott lecsak azokkal a bizonyos fekete vényekkel manipulál az állampolgár (feltehetően), hanem a másikakkal, a pirosakkal is. Úgy bizony! Többet írat fel belőlük, mint amennyit valójában beszed (a szerencsétlenje talán azt hiszi, ezzel pótolhatja a mind drágább kenyeret, húst — még kitelik tőle...). Szól neki a kárpátaljai, az erdélyi, az újvidéki ismerőse, szerezzen már be ebből meg abból a medicinából eny- nyit meg annyit, s a jó magyar idehaza — mert rosszul értelmezi a szolidaritást, sőt azt hiszi, jótettéért a máltai rend lovagjává ütik — gyártatja, az orvos meg írja a recepteket boldog-boldogtalannak... Tessék elhinni, a szerencsétlen, kispénzű nyugdíjast bosszantja, ha méltatlanság éri, ha ennyire megalázzák. Ha azt hiszik róla, hogy sok idejét és kevéske erejét s még kevesebb pénzét arra fordítja, hogy mások elől elorozza az orvosságot. Maholnap Cavin- ton-rejtegetéssel vádolják, és alaposan megbüntetik, mint vélben — kérelmet, később azt kértem, tájékoztassanak róla, hogy elküldött okmányaim megvannak-e még. Miután erre se válaszoltak, a fénymásolatokat az idén februárban — ugyancsak ajánlott levélben — megint elküldtem a hivatalnak...” (Tessék ösz- szeadni: mindez nem kevés postaköltséget vett ki olvasónk zsebéből.) És ismét hallgatás következett. 67 éves levélírónk elkeseredése érthető, hiszen szüksége van azokra a forintokra is, melyek — joggal véli — megilletik. „Nemrég azt olvastam — egy nyugokjas kérelmező írta —, hogy talán arra várnak, hogy a nyugdíjas ötvenhat előtt, beszolgáltatáskor a kenyér- és lisztdugdosó- kat... Ha ugyanis az a bizonyítható gyanú, hogy a számottevően támogatott, itthon forgalomba hozott gyógyszer illegális úton más országok állampolgárainak birtokába jut, tessék hatékonyan és egyértelműen elejét venni az üzel- meknek, s nem általában és eleve feltételezni a patikákban megfordulók rosszhiszeműségét, alattomosságát. A nyugdíjas — aki többnyire rendszeres „fogyasztóként” rendre ott van a patikákban — örül, ha sikerül arlnyi pénzt összekotornia, amennyibe az orvosság kerül, s még boldogabb, ha térítésmentes vényre tehet szert, miután az önkormányzattól megkapta a közgyógyellátási igazolványát. Ehhez viszont valóban szegénynek kell lennie. Ami ebben az esetben kimondottan előny(?). Sőt: előfeltétel. Akadnának, akik ezzel is visz- szaélnek?! Hernesz Ferenc A nyár eddig eltelt időszakában is sokan keresték föl tanácsért a kaposvári nyug-” díjasegyesület Fő utcai irodáját. Legtöbben a kaposvári városi önkormányzat lakáselidegenítési és lakbéremelési tervezetével kapcsolatban érdeklődtek, illetve kérnek felvilágosítást ebben az időszakban is az egyesület központjában. Felhívás segítésre A Jugoszláviából menekültek segítésére szólította fel tagjait a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége. A felhívás a szövetség 543 klubjában tevékenykedő nyugdíjasnak szól, s arra buzdít, hogy a Magyar Vöröskereszt akciója keretében, megyei szervezésben, segélyadományok gyűjtésével segítsék a hozzánk érkező menekülteket. A trombózis felderítése Stockholmi orvosok új módszerével már korai szakaszában, egyszerűen és fájdalom nélkül felderíthető, megállapítható a mélyvénás trombózis. A vizsgálóberendezés az infravörös sugárzást mérő törpe detektorból, nyomtatóberendezésből és mikroprocesszorból áll. Végigvezetve a detektort a végtagok felett, a nyomtató- berendezés kinyomtatja a vizsgálat helyét és a hőmérsékletet. A itiikroprocesszor meghatározza az egyes helyek közötti hőmérséklet-különbséget — először az egyik, majd pedig a másik lábon. A kiugró eltérés helyén ugyanis a vizsgálat során nagyon gyorsan rábukkanhatnak az esetleges mélyvénás trombózis, érelzáródás pontjára. Visszajelzést várnak a meghurcoltak meghaljon. Lehetséges ez? —. Megértik ők, hogy a hivaSzeretném hinni, hogy nem... falnak igen sok a tennivalója, Tudom, hogy a Kárpótlási Hi- éppen ezért csupán visszajel- vatal rengeteg ügyet intéz, de zést kérnek arról, hogy ügyük- kérem: nem lehetne a kérel- kel foglalkoznak. N mezőt egy mondatban — Például tájékoztatást ad- előre nyomtatott szöveggel — hatna a hivatal a hozzájuk for- megnyugtatni, hogy tudjuk, dulóknak, hogy kérelmüket mikérelmünk megérkezett, vár- lyen sorszám alatt regisztráljunk türelmesen...” A levél tar- ták, s erre később hivatkoz- talmát ismertettük Bencze Jó- hatna a volt hadifogoly, ezzel zseffel, a Volt Nyugati Hadifog- is segítve a hivatali ügyintézők Kaposvári és Somogy zést — mondta az egyesület Megyei Egyesületének elnö- «elnöke, kével. Megtudtuk, hogy olva- — Jómagam is hosszú ideje sónk észrevétele jogos, javas- várok választ a hivatalnak lata megszívlelésre érdemes, küldött közérdekű kérdése- ugyanis amit levelében leír, ál- imre... Ami késik, nem múlik, falában jellemzi a volt nyugati persze. Csak éppen fogytán a hadifoglyokkal kapcsolatos hi- türelem. És a még hátra levő vatali ügyintézést. évek száma. H. F.
